Fejes salata

Fejes saláta

Méretétől függően 2-4 fej salátát tisztítsunk meg, majd szedjük szét leveleire, és a vastag ereket vágjuk ki. (Aki a ropogós salátát kedveli, előzőleg rakja a salátafejeket polietilénzacskóba és légmentesen lezárva 242e45c kb. 10 percre tegye a hűtőbe.) A zsenge salátaleveleket erős vízsugár alatt mossuk meg, majd összefogva vágjuk kb. kétujjnyi széles szeletekre. Utána 8 dl vízbe keverjünk 4 púpozott kávéskanál szőlőcukrot, 2 kávéskanál sót, és 6 evőkanál (0,8 dl) almaecetet. Forgassuk bele a leveleket, és hagyjuk ázni kb. negyedóráig. A magyaros ízek kedvelői kevés apróra vágott póréhagymát is tehetnek a páclébe. Salátástálra kiszedve, és kevés lével leöntve tálaljuk. Sokan dresszinggel meglo­csolva fogyasztják. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a kész salátára rácsurgatunk személyenként 1 kávéskanál hidegen sajtolt olajat (pl. olívaolaj, kukoricacsíra-olaj, szezámolaj, tök­magolaj). Még finomabbá tehetjük különböző franciás dresszingekkel. Ezek a sűrűbb öntetek a finomított olajon kívül többnyire mustárt, tejfölt, reszelt hagymát, borecetet és különféle fűszereket tartalmaznak. Legnépszerűbb közülük a vinaigrette (vinegrett) mártás. (Az összetett ízek kedvelői az Ezer sziget salátaöntetnél leírt lébe is forgathatják a salátát.) A dresszing egyébként nem csak tartalmasabbá teszi a salátát, hanem a benne levő olaj elősegíti az A-vitamin szervezetbe való felszívódását is. A fejes salátát mindig frissen fogyasszuk. Ha csak dresszinget teszünk bele, előtte egy tiszta konyharuhával itassuk fel a salátáról a nedvességet, mert a vizes levelekről lepereg a mártás. Amennyi­ben két napra készítjük, akkor mind a megmosott és össze­vagdalt salátaleveleket, mind pedig a salátalevet illetve a dresszinget külön-külön helyezzük a hűtőszekrénybe, és csak a fogyasztás előtt keverjük őket össze.

Hasonló módon készíthetünk ízesített salátát a kissé keser­nyés ízű endíviából és cikóriából, a zamatos galambbegyből, kötözősalátából, porcsinból, metélősalátából vagy tépősalátából, sőt a friss spenót leveleiből is. A cikória feldolgozása során vágjuk ki a torzsáját, mert az mindig keserű. A levele is elveszti enyhén kesernyés ízét, ha előzőleg 1 órán át sós-citromos langyos vízben áztatjuk. Ugyanezt kell tenni az endíviával is. A fel nem használt saláta tovább megtartja frissességét, ha polietilénfóliába csomagolva hűtőszekrényben tároljuk. Egy hétig is friss marad, amennyiben a szárából éles késsel levágunk néhány millimétert, és ráül­tetjük egy vízzel teli tányérra. Előtte azonban a leveleket spricceljük be hideg vízzel, és a fonnyadt részeket távolítsuk el róla. A kissé fonnyadt levelek is felfrissíthetők, ha 5 percre hideg vízbe áztatjuk.

Igen finom és pikáns ízű lesz a fejes saláta, ha kevés zsázsát is keverünk közé. Mellesleg a tormához hasonló ízű zsázsa a metélőhagymával megegyező módon használva alkalmas a vajas kenyér és a szendvicsek változatosabbá tételére is. Előnye ennek a zöldségnövénynek, hogy télen cserépben is hajtatható. Az elvetett zsázsamag néhány nap múlva kicsí­rázik, és 1 hét után már fogyaszthatók is a zsenge levelek. Szintén kiváló salátaízesítő a vizitorma. Rendkívül átható, friss borsra emlékeztető aromája miatt önállóan ezt a salátát sem fogyasztják. Különleges zamatú saláta-alapanyag az ánizsillatú venkel levele. Ennek az édes- vagy gumós kömény néven is ismert növénynek a levelén kívül a gumó­jából is készíthetünk salátát. A megtisztított és meghámozott gumókat pároljuk puhára, és vékony szeletekre vágva áztassuk a salátalébe. Ebben az esetben a fenti lémennyiség negyede is elegendő. Egyébként a termése, azaz a magja is jól használható a konyhában ízesítés céljára. A venkelmag édeskömény néven a mediterrán országok kedvelt fűszere. Az édeskömény ugyancsak ánizsra emlékeztető, de csípősebb aromájú változata a római kömény, ami már a régi görög- és a római konyhának is jól ismert fűszere volt.