Bevezetés a büntetöeljárás-jogba

1. A büntetöeljárás fogalma, célja, jogforrásai

A büntetöeljárás fogalma: az igazság megállapítására irányuló, a büntetöjogi felelösség eldöntését célzó, hatósági (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) és magánszemélyek (sértett, terhelt, védö, stb.) részéröl kifejtett tevékenység.

A büntetöeljárás-jog fogalma: Jogilag szabályozott büntetöeljárás, a jogrendszer egyik ága, amely rögzíti a büntetöjogi felelösségre vonás rendjét, a közremüködö hatóságok és magánszemélyek jogait és kötelezettségeit, valamint a jogok érvényesítésének és a kötelezettségek teljesítésének módját és formáját.

A büntetöeljárás-jog célja: a büntetöeljárás szabályozásával, a törvényességnek megfelelöen biztosítsa a büncselekmények felderítését, a Magyar Köztársaság büntetö törvényeinek alkalmazását.

A büntetöeljárás jogforrásai:

2. Alapelvek fogalma, a büntetöeljárás alapelvei

Alapelv fogalma: Olyan általános elvi tétel, amely az adott jogágban érvényesítendö társadalmi, politikai elvárásokat fejezi ki, s amelyre az eljárás elemei felépülnek.

A büntetöeljárás alapelvei: olyan, a büntetöeljárás minden szakaszában általános érvényü elvek, melyek megfogalmazzák a büntetöeljárás szerkezetének alapvetö elemeit, meghatározzák a rendszerét, illetve az eljárásban résztvevök jogait és kötelességeit. Keretet adnak a törvény részletes szabályainak meghatározásához.

Alapelvek jelentösége: általános (kötelezöen követendö) útmutatást ad részlet-szabályok hiányában. (joghézagnál, jogértelmezési problémánál nyújt segítséget, mivel közvetlenül innen állapítható meg a jogalkotó akarata).

A büntetöeljárás alapelveinek csoportosítása

Szervezeti alapelvek (Alkotmány, Bírósági - ügyészségi törvény)

Törvény elötti egyenlöség

Igazságszolgáltatás bíróság útján

Bírói függetlenség

Társas bíráskodás elve

A bírák választása és visszahívhatósága

Laikusok részvétele (ülnök)

Müködési alapelvek (A Be.-ben rögzített alapvetö rendelkezések)

o          Alapvetö rendelkezések között

Az eljárási feladatok megoszlása                 Be. 1. §

A bíróság eljárásának alapja                        Be. 2. §

Joga bíróság eljáráshoz és a jogorvoslati jog                                  Be. 3. §

A bizonyítási teher                                       Be. 4. §

A védelem joga                                           Be. 5. §

A hivatalból való eljárás, a büntetöeljárás megindítása és a büntetöeljárás akadályai  Be. 6. §

Az ártatlanság vélelme                                 Be. 7. §

Az önvádra kötelezés tilalma                        Be. 8. §

Az anyanyelv használata                              Be. 9. §

A büntetöjogi felelösség önálló elbírálása      Be. 10. §

o          A Be. egyéb paragrafusaiban

Nyilvánosság

Szóbeliség

Közvetlenség

Elfogulatlanság

3. A büntetöeljárás-jog müködési alapelvei, alapvetö rendelékezései

Az eljárási feladatok megoszlása

Az eljárási feladatok megoszlása az egész eljáráson végighúzódó szabály. A büntetöeljárás során a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül. Mindhárom eljárási feladat ellátására más-más személy, hatóság hivatott.

A vádat:    - az ügyész, mint közvádló,

- a sértett, mint magánvádló, vagy pótmagánvádló emeli és képviseli.

A védelmet a terhelt és a védö látja el.

Az ítélkezést, az igazságszolgáltatást a bíróság gyakorolja.

A bíróság eljárásának alapja

A bíróság az ítélkezés során, törvényes vád alapján jár el. Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetö törvénybe ütközö cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

Vád nélkül nincs bírósági eljárás, nincs ítélet, nincs büntetés. A vádló a bíróság elött akkor léphet fel, ha ezt bizonyítékok ismeretében és birtokában megalapozottan teheti. A vád megalapozásához szükséges tényeket a nyomozó hatóságok az ügyész útmutatásai alapján, vagy önállóan kutatják fel.

A bíróság csak annak a személynek a büntetö jogi felelösségéröl dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz.

A vád és a védelem viszonyára a bírósági tárgyaláson az ügyfélegyenlöség a jellemzö. Egyenlök a jogaik a bizonyításban, az indítványok, észrevételek, bizonyítékok elöterjesztésében, a kihallgatott tanukhoz, más személyekhez feltett kérdések feltételében és egyéb jogosultságokban. Az elfogulatlan ítélkezés egyik bizonyítéka, hogy a bíróság elött a vád és a védelem jogait tekintve egyenlö.

Jog a bíróság eljárásához és a jogorvoslati jog.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádról bíróság döntsön. A Magyar Köztársaságban a bíróság elött mindenki egyenlö és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, illetve valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

Büncselekmény elkövetése miatt bárkinek a felelösségét megállapítani, és emiatt vele szemben büntetést kiszabni egyedül a bíróság jogosult.

A bírósági eljáráshoz való jogot és a bírói út kizárólagosságát a törvény általános, mindenkit megilletö jogként határozza meg, továbbá kizárólag a bírósági eljárás biztosítja a pártatlan és igazságos döntéshez szükséges feltételeket. Ez a bünösségröl és a büntetésröl való döntés bírói monopóliumát jelenti. A bírói eljárás az, amely tartalmazza mindazt a biztosítékot, ami a pártatlan, igaz és igazságos döntéshez vezethet.

A büntetöeljárás során bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, illetve ha a törvény azt lehetövé teszi, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye, amennyiben a Be. kivételt nem tesz.

A nyomozás során a jogorvoslati formák a panasz és a felülbírálati indítvány.

A bizonyítási teher

A vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhetö a terhelt terhére.

A bizonyítási teherre vonatkozó szabály és az ártatlanság vélelme között szoros összefüggés állapítható meg.

A vád bizonyítása a vádlót terheli, ennek alapján neki kell a bíróság elött bizonyítania, hogy a vádlott bünös. A köz- illetve magánvádló feladata, hogy a büntetöjogi felelösségre vonáshoz szükséges tényeket, a bünösség, illetve az ártatlanság megállapítása céljából a bíróság elé tárja.

A büntetöügyekben eljáró hatóságoknak, így a vádlónak is, a törvényben rögzített feladata a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása. A tényállás minden lényeges elemét bizonyítékokra építsék, azokkal támasszák alá.

A tényállás: a büntetöjogi felelösség megítélése szempontjából jelentös tények összessége.

A vád bizonyítása során a büncselekmény elkövetését közvetlenül lehetövé tevö okokat és körülményeket is fel kell deríteni. A vád bizonyítása során a tényállás megállapítására alkalmas valamennyi bizonyítási eszköz és bizonyíték a büntetöeljárásban korlátozás nélkül felhasználható. Az eljárás során érvényesülnie kell a bizonyítás és a bizonyítékok szabad értékelésének.

A védelem joga

A terheltet megilleti a védelem joga. A védekezéshez való jogát az eljárás során, szabadon gyakorolhatja. A vele szemben érvényesített büntetöigényt megismerheti, arról álláspontját kifejtheti, a javára szóló körülményeket elöadhatja, észrevételeket, indítványokat terjeszthet elö. A bíróság, az ügyész, és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy az, akivel szemben a büntetöeljárást folytatják, az a törvényben meghatározott módon védekezhessék.

A védelemhez való jogban a törvény a védelemnek két alakzatát emeli ki. A terhelt személyesen is védekezhet, valamint érdekében az eljárás bármely szakaszában védö járhat el. A védö részvétele biztosítja a terheltnek, hogy a büntetöeljárásban a jogait érvényesíteni tudja, még ha azokkal nincs is tisztában.

A védö eljárása törvényben meghatározott esetekben kötelezö. A hatóságok kötelesek biztosítani, hogy akivel szemben a büntetöeljárást folytatják, a Büntetöeljárás-jogi törvényben meghatározott módon védekezhessen.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék. E jogot korlátozni, illetöleg bárkinek a szabadságát elvonni csak az e törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet.

A hivatalból való eljárás, a büntetöeljárás megindítása és a büntetöeljárás akadályai

A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy a törvényben megállapított feltételek esetén a büntetöeljárást megindítsák, illetöleg az eljárást lefolytassák.

A hivatalból való eljárás elve kifejezi az államnak azt a kötelességét, hogy védje a polgárok életét, testi épségét, szabadságát, jogait, a közrendet, a közbiztonságot, saját intézményeit és létét. Egyben mentesíti a sérelmet szenvedett személyt, a sértettet, az áldozatot, a szakmai ismereteket igénylö, és nem mindig kockázatmentes tevékenységtöl, attól, hogy maga gyüjtse össze a büncselekmény bizonyítékait, és maga legyen köteles a bíróság elé vinni.

Büntetöeljárás csak büncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit büncselekmény megalapozott gyanúja terhel.

A büntetöeljárás általában nyomozással, büncselekmény gyanúja miatt indul (kivétel a magánvádas ügyek). Meghatározott személy ellen azonban a nyomozás csak bizonyítékokkal, hitelt érdemlö feljelentéssel, vagy más módon megalapozott gyanú alapján indítható.

Büntetöeljárást nem lehet indítani a már megindult büntetöeljárást, meg kell szüntetni, vagy felmentö ítéletet kell hozni, ha:

a cselekmény nem büncselekmény, vagy azt nem a terhelt (feljelentett személy) követte el,

nem állapítható meg büncselekmény elkövetése, illetöleg az, hogy a büncselekményt a terhelt (feljelentett személy) követte el,

a törvényben meghatározott kivételekkel - büntethetöséget kizáró vagy megszüntetö ok áll fenn,

a terhelt cselekményét már jogerösen elbírálták, kivéve a Be. Negyedik Részében, valamint a XXVIII. fejezet II. és III. címében meghatározott eljárások esetét.

Az ártatlanság vélelme

Senki sem tekinthetö bünösnek mindaddig, amíg a bünösségét a bíróság jogerös határozatában nem állapította meg. Ezt az alapelvet a magyar jog és joggyakorlat több mint egy évszázad óta ismeri és elismeri. Az ártatlanság vélelmét az Alkotmány (57. § (2) bekezdése tartalmazza.

Az ártatlanság vélelme a bíró számára azt a jogi parancsot közvetíti, hogy ártatlanként kezelje a vádlottat, mint olyant, aki a bíróság elött nem veszítette el a jó hírnevét, és megadjon neki minden törvényes lehetöséget a védekezésre. Az ártatlanság vélelme elfogulatlan, pártatlan bírót feltételez, és meghatározza a vádlottnak, mint jogokkal felruházott alanynak, a jogi helyzetét.

Az ártatlanság vélelméböl a büntetöeljárásban két további következmény származik:

a.) Az ártatlanság vélelmét megdöntenie a vádlónak kell, vagyis a vád bizonyítása a vádlót terheli. A vádlottól nem követelhetö meg, hogy bizonyítsa be az ártatlanságát, mert különben bünösnek mondják ki.

b)    A kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet (in dubio pro reo, azaz kétség eseten a vádlott javára kell dönteni). Ha a vádló nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bünösségét, akkor a vádlottat felmentik. A bünösség csak bizonyosság alapján mondható ki.

Az önvádra kötelezés tilalma

Senki sem kötelezhetö arra, hogy önmagára terhelö vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Az alapelv a vallomástétel szabadságát és a bizonyítékok szolgáltatásában a közremüködés megtagadásának a jogát hivatott biztosítani, és kiegészíti az ártatlanság vélelmét. Nemcsak a terhelt számára biztosítja ezt a jogot, hanem más személyek, különösen a tanúk számára is. Ez a tilalom kiterjed a vallomástétel kikényszerítésére is, nem terjed ki azonban arra, hogy a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat házkutatással, motozással a hatóság által megszerezhetö legyen.

Az anyanyelv használata

A büntetöeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány.

Az anyanyelv használatát a Be. törvény az Alkotmánnyal összhangban rendezi, amely tiltja a nyelvi kirekesztést (diszkriminációt), és a nemzeti, regionális és etnikai kisebbségek számára biztosítja anyanyelvük használatát. Amennyiben a sértett, a tanú, vagy az eljárás más résztvevöje él e jogával, tolmácsot kell igénybe venni.

Ha a terhelt nem ismeri a magyar nyelvet, vagy pedig nem tud megfelelöen magyarul, részére kötelezö védö és tolmács kirendelése. Annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet a törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetöleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetöleg a hivatalos iratot kibocsátotta.

A büntetöjogi felelösség önálló elbírálása

A büntetöeljárásban a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság nincs kötve a más eljárásban hozott határozathoz, illetöleg az ott megállapított tényálláshoz. Ez azt jelenti, hogy a bíróság jogosult eljárása során eldönteni, történt-e büncselekmény, és annak ki az elkövetöje.

A büntetöügyekben eljáró hatóságok a bizonyítási eljárás során - okirati bizonyítási eszközként - más hatóságok által folytatott eljárások iratait, határozatait beszerezhetik, felhasználhatják, mint bizonyítékot.

4. A büntetöeljárás-jog hatálya

A büntetöeljárási törvény hatálya alatt azt értjük, hogy mikor, hol, kivel szemben alkalmazandó a törvény.

Területi és személyi hatály:

A Be. törvény területi és személyi hatálya kiterjed a magyar büntetö joghatóság alá tartozó ügyekre, mely szerint:

a magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett büncselekményre, valamint a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint büncselekmény;

a magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármüvön elkövetett büncselekményre is;

a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az:

a.)    a magyar törvény szerint büncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendö,

b.)    állam elleni büncselekmény, kivéve a szövetséges fegyveres erö ellen elkövetett kémkedést, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendö- e,

c.)    emberiség elleni, vagy olyan egyéb büncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerzödés írja elö;

a nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erök ellen elkövetett kémkedés esetében a magyar büntetö törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy a büncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendö;

Idöbeli hatály:

A büntetöeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévö törvény szerint kell lefolytatni.

A büntetöeljárási törvénynek - ellentétben a Büntetö Törvénykönyvvel - nincs visszaható hatálya, vagyis az eljárást mindig a cselekmény elbírálásakor hatályban lévö törvény szerint kell lefolytatni, függetlenül attól, hogy a cselekményt a törvény hatályba lépése elött vagy után követték-e el.