online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

Az egyes bizonyítasi eljarasok

jogi



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
JOGI ALAPISMERETEK AZ ÁLLAMSZERVEZET FELÉPÍTÉSE
Polgari jog tulajdonvédelmi eszközei
Az egyes bizonyítasi eszközök
Büntetöeljarasi kényszerintézkedések
A munkaidő és a pihenőidő
Az egyes bizonyítasi eljarasok
 
bal also sarok   jobb also sarok

Az egyes bizonyítási eljárások

1. A szemle


A Be 119. § (1) bekezdése alapján szemlét a bíróság, illetöleg az ügyész rendel el, és tart, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetöleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges. A bíróság, illetöleg az ügyész a szemle tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti. A nyomozó hatóság a bíróság utasításait határidöre teljesíti. A szemlét - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti, és tarthatja. A gyakorlati alkalmazásban, a nyomozás során a szemlét a nyomozóhatóság rendeli el és tartja.

A szemle a bizonyítás körében a tudomány és technika rohamos fejlödésével egyre nagyobb jelentöséghe 535h75f z jut, ugyanis a szemle egyrészt olyan eljárási cselekmény, amely alkalmat ad a bizonyítékok összegyüjtésére, illetve felderítésére, másrészt bizonyítási módszer is, bizonyos eljárási cselekmények sorozata, amelynek során a hatóság közvetlen megtekintés és közvetlen megfigyelés eredményét rögzíti. A törvény félreérthetetlenül megfogalmazta, hogy a szemle nem bizonyítási eszköz, hanem olyan bizonyítási eljárás, amelyböl a bizonyítás eszköze származhat.

A törvény meghatározása szerint a szemle tárgya lehet tárgy, személy vagy helyszín. A szemle feltétele, hogy a bizonyítandó tény felderítéséhez az feltétlenül szükséges legyen. A szemle célja egyértelmüen a tényállás teljes és hibátlan felderítése érdekében a még szükséges bizonyítékok felderítése, összegyüjtése, illetve megfigyelése. A törvény lehetövé teszi azt, hogy a szemlénél - amennyiben szükséges - szakértöt is lehet alkalmazni.

A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentös körülményeket részletesen rögzíteni kell. Minden észlelt eseményt, körülményt részletesen le kell írni, amelyet szükség esetén ki kell egészíteni helyszínvázlattal, fényképfelvételekkel, hangfelvételekkel és bármilyen más olyan technikai megoldással, amely az adott esetben a legvalósághübben örzi meg a rögzített bizonyítási eszközöket.

A terhelt, a tanú, a sértett vagy a büntetöeljárásban résztvevö más személy a szemlének alávethetö, és köteles a birtokában lévö tárgyat a szemle céljából rendelkezésre bocsátani. A terhelt és a tanú csak a szemlén történö részvételre és nem az aktív közremüködésre kötelezhetö, ha a terhelt a vallomástételt megtagadta, illetve a tanú vallomástételi jogából adódóan tagadja meg a vallomást.

A bizonyítási eljárás során szükséges lehet olyan tárgy, dolog megtekintése, megszemlélése, amely akár terjedelménél, mennyiségénél, vagy súlyánál, vagy egyéb körülményeknél fogva csak rendkívüli nehézségek vagy költségek árán lehetne a bíróság, ügyészség, vagy a nyomozó hatóság elé vinni. Ebben az esetben a szemlét az ügyész, a nyomozó hatóság tagja, illetve a tanács elnöke vezeti, de meghatározott körülmények esetén kiküldött bíró vagy megkeresett bíró útján is lefolytatható.

A leggyakrabban elöforduló szemle a helyszíni szemle, amelynek tárgya magának a büncselekménynek, vagy azzal összefüggö eseménynek a helyszíne. A helyszíni szemle kiemelkedö jelentöségü a bizonyítási eljárásban, mivel az esetek többségében nem ismételhetö meg, amelynek következtében az elmulasztott észlelések - különös tekintettel arra, ha a rögzítés nem volt szakszerü - utóbb már nem pótolhatók.


Kétségtelen, hogy a helyszíni szemle legfontosabb célja egyrészt a helyszínen tapasztaltak egyértelmü és a valóságnak megfelelö rögzítése, másrészt az egyes bizonyítékok összegyüjtése és rögzítése. Ebböl következöen a helyszíni szemle elsösorban a nyomozási szakaszra tartozó eljárási cselekmény, azonban a bírósági szakban is elrendelhetö és megtartható.

A helyszíni szemle helyéröl és idejéröl a terheltet, a védöt, a sértettet, valamint az ügyészt értesíteni kell, távolmaradásuk azonban a szemle megtartását nem akadályozhatja.

A NYER 35. §-a alapján, ha a szemle során hatósági tanú alkalmazására kerül sor, akkor a felkutatott, elöhívott nyomot, anyagmaradványt részére be kell mutatni. A nyomok, anyagmaradványok rögzítését, eredetben való biztosítását, megmintázását a hatósági tanú elött kell elvégezni, azokat a helyszínen bünjelcímkével kell hitelesíteni, melyet az eljáró nyomozó, bünügyi technikus, valamint a hatósági tanú aláír. A talált nyomok, anyagmaradványok pontos, számmal azonosított helyét, jellegzetességeit, a rögzítés, eredetben való biztosítás, valamint a megmintázás tényét a szemléröl készült jegyzökönyvbe rögzíteni kell, melyet az eljáró nyomozón kívül a hatósági tanú is aláír.

2. Helyszíni kihallgatás


A bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a helyszínen hallgatja ki a terheltet és a tanút (helyszíni kihallgatás), ha az addigi kihallgatás után is szükséges, hogy a büncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az elkövetés helyét, a büncselekménnyel összefüggö más helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a cselekmény lefolyását.

A Be. 120. §-a szemle sajátos formáját, a helyszíni kihallgatást szabályozza. A helyszíni kihallgatás azért sajátos eljárásjogi cselekmény, mert többé-kevésbé a szemle körébe tartozik, azonban különbözik töle annyiban, hogy ez esetben a terhelt vagy a tanú kihallgatásának elégtelensége eredményezi helyszín megtekintését, illetve bizonyos cselekményekkel összefüggö tárgyi bizonyítási eszközök felkutatását vagy a cselekmény lefolyásának elmondását, illetve rekonstruálását.

Ennek megfelelöen a helyszíni kihallgatás, mint bizonyítási eljárás a szemle és a korábbi eljárási törvényben helyszínelésként megismert eljárási cselekmény, illetve a kihallgatás között helyezkedik el.

A helyszíni kihallgatás feltétele a tanú, illetve a terhelt elözetes nem a helyszínen történt kihallgatása, és annak jegyzökönyvi rögzítése. A helyszíni kihallgatás elött a terheltet, illetöleg a tanút ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási eszközt milyen körülmények között észlelte, és miröl ismerné fel. Így elözetesen kizárható a hatóság félrevezetése, illetve a bizonyítási eljárás helytelen irányba terelése.

A kihallgatás során, vagy esetleg azzal egyidejüleg vagy a helyett a közremüködö személlyel elözetesen rajz, vázlat is készíttethetö akár a helyszínröl, akár az általa észlelt, vagy bemutatásra váró bizonyítási eszközröl. Mindezek birtokában a hatóságok a helyszínen tudják kontrollálni a terhelt, illetve a tanú korábbi nyilatkozatának valóságtartalmát.

Kétségtelen, hogy a helyszíni kihallgatás esetében is megilleti a terheltet a Be. 117. § (4) bekezdésében írt vallomás megtagadási jog, így a helyszíni kihallgatás eredményes lefolytatása feltétlenül igényli a terhelt aktív közremüködését. Elrendelése elött tisztázni szükséges, hogy a terhelt részt kíván-e venni az eljárási cselekményen és hajlandó-e nyilatkozni az elkövetett büncselekményröl, illetve megmutatni az elkövetés helyszínét, vagy esetleg azzal összefüggö más helyszínt, tárgyi bizonyítási eszközt, illetve hajlandó-e a cselekmény lefolyását bemutatni vagy elmondani, vagyis a hatósággal együttmüködni.

A NYER 36. §-a alapján a helyszíni kihallgatás irányulhat:

útvonalak, helyek megmutatására

a gyanúsított, a sértett vagy a tanú vallomásának helyszínen történö ellenörzésére

bizonyítási eszközök beszerzésére

a büncselekmény végrehajtásának vagy a vallomásban szereplö cselekmények más elemeinek szemléltetésére

3. A bizonyítási kísérlet


A bizonyítási eljárás során a bizonyítékok rendszerezése és értékelése kapcsán elöfordulhat, hogy kételyek merülnek fel a tekintetben, hogy a bizonyítási eszközök valóban a valóságot tükrözik-e, vagy sem, illetve bizonyos események az adott helyen, idöben és módon megtörténhettek-e vagy sem, észlelhetök voltak vagy sem.

A Be 121. § (1) bekezdése szerint a bíróság, illetöleg az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenörizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, idöben, módon, illetöleg körülmények között megtörténhetett-e. A bíróság, illetöleg az ügyész a bizonyítási kísérlet tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti. A nyomozó hatóság a bíróság utasításait határidöre teljesíti. A bizonyítási kísérletet - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti, és tarthatja. A gyakorlati alkalmazásban, a nyomozás során a nyomozóhatóság rendeli el és tartja.

A bizonyítási kísérlet elsösorban a nyomozási eljárásra tartozó eljárási cselekmény, amely azonban nem zárja ki, hogy utóbb, amennyiben erre lehetöség van és szükséges, a bírósági szakaszban is lefolytatható legyen.

A bizonyítási kísérletet akkor kell elrendelni és lefolytatni, ha az addig összegyüjtött bizonyítékok hiteltérdemlöségét illetöen kétségek merültek fel és azokat feltétlenül ellenörizni szükséges. A bizonyítási kísérlet akár pozitív, akár negatív eredménye rendkívül lényeges a bizonyítási eljárás menetében, amely alapvetöen meghatározhatja a bizonyítás további sikerét.

Az eljárási cselekmény jellegéböl következik, hogy a bizonyítási kísérletnél a hatóság tagjain kívül jelen kell lenniük azoknak a személyeknek is, akik a kísérlet gyakorlati lefolytatásában szerepet játszanak, illetve annak eredményében valamilyen formában érintettek.

Rendkívül részletesen kell rögzíteni az eljárási cselekményt, söt lehetöség szerint technikai eszközöket alkalmazva hang, film és fényképfelvételek is készíthetök a jegyzökönyvön kívül.

A bizonyítási kísérlet végrehajtásánál a terhelt speciális helyzetben van, hiszen az általa elkövetett cselekmény lejátszásával, vagy bemutatásával saját maga ellen szolgáltatna késöbb már vissza nem vonható bizonyítékot. A terheltet a bizonyítási kísérlet során is megilleti az a jog, hogy nem köteles önmaga ellen bizonyítékot szolgáltatni. A sértett és a tanú a bizonyítási kísérleten való aktív részvételre és közremüködésre kötelezhetö. A bizonyítási kísérlet nem sértheti az emberi méltóságot, és senki egészségét nem veszélyeztetheti.

A bizonyítási kísérletet lehetöleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetöleg megtörténhetett. A lehetöség szerint az eredeti viszonyokat ellenörizni kell és a kísérlet eredményébe így beépíthetöek. A bizonyítási kísérlet körében gyakori eset, amikor a terhelt részletesen bemutatja, hogy hogyan, milyen módon, milyen körülmények között követte el a büncselekményt. Rendkívül fontos ez esetben is az eljárási cselekmények minden mozzanatának, akár egyidejüleg többféle technikai eszközzel történö rögzítése, az eredeti helyszín igénybevétele és az azonos körülmények biztosítása.

A NYER 41. §-a alapján a bizonyítási kísérlet elött a gyanúsított, sértett, illetve a tanú vallomásában rögzíteni kell a bizonyítási kísérlet lefolytatása szempontjából lényeges tényeket, körülményeket.

A fenti személyeket részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses eseményt vagy jelenséget:

mikor, milyen idöpontban észlelte,

milyen látási és idöjárási, környezeti és forgalmi viszonyok között észlelte,

milyen távolságról és milyen helyzetböl észlelte,

kivel vagy kikkel együtt észlelte.

4. A felismerésre bemutatás


A felismerésre bemutatás is olyan bizonyítási eljárás, amely elsödlegesen és gyakorlatilag a nyomozás során jut kiemelt szerephez. Jelentöségét az adja meg, hogy a terhelt vagy a tanú a saját észlelése alapján a hatóság közremüködése révén bizonyos személyt vagy személyeket, illetve tárgyat vagy tárgyakat azonosítani tud.

A Be.122. § (1) bekezdése alapján a bíróság, illetöleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A bíróság, illetöleg az ügyész a felismerésre bemutatás tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti. A nyomozó hatóság a bíróság utasításait határidöre teljesíti. A felismerésre bemutatást - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti, és tarthatja. A gyakorlati alkalmazásban, a nyomozás során a nyomozóhatóság rendeli el és tartja.

A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni. A terheltnek vagy a tanúnak - ha más lehetöség nem áll rendelkezésre - felismerésre személy vagy tárgy fényképen, illetöleg más adathordozón rögzített kép-, illetöleg hangfelvétele is bemutatható.

A felismerésre bemutatás során a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy kizárja a befolyásolásra alkalmas körülményeket, de ugyanakkor a felismerendö személyek és tárgyak körében megfelelö választék is álljon rendelkezésre.

A NYER 44. - 49. §-a alapján a felismerésre bemutatást olyan körülmények között kell végrehajtani, amelyek a felismerö befolyásolását kizárják. A bemutatást több felismerö személy esetében is külön-külön, egymás távollétében kell végezni.

Akit felismerésre bemutatnak, tetszölegesen kiválaszthatja, hogy a bemutatásra kerülö személyek (indifferens személyek) között hol kíván elhelyezkedni, és ennek a jegyzökönyvböl ki kell tünnie. A felismerésre együtt bemutatott személyekröl, tárgyakról fényképfelvételt kell készíteni. Nem szabad azt a személyt illetve tárgyat felismerésre bemutatni, akit vagy amit a felismerö személy elözöleg a nyomozási cselekmények során láthatott.

A felismerésre bemutatás nem csak a bemutatott személy vagy tárgy fizikai jelenlétében végezhetö el, ugyanis adott esetben elöfordulhat, hogy ez nem is lenne kivitelezhetö. A törvény ezért bizonyos esetekben lehetövé teszi, hogy a terheltnek vagy a tanúnak a személyröl vagy a tárgyról készített fényképet mutassanak be ugyanolyan feltételek mellett, mint az egyéb felismerésre bemutatás során.

Fénykép bemutatása esetén a bemutatásra kerülö személy vagy tárgy fényképét legalább három, hozzá hasonló külsejü személy vagy tárgy fényképe között kell elhelyezni. Ennek megfelelöen a felismerendö személy esetében olyan fényképtablót kell készíteni, amelyen a felismerendö személy mellett lehetöség szerint megjelenésben, karakterben legalább még további három személy is látható. Ugyanilyen módon a tárgyról készített fényképek, ugyan-azon körülmények között felismerésre bemutathatók. Ezen túlmenöen a technika fejlödésével különbözö kép és hangfelvételek is bemutathatók a terheltnek vagy a tanúnak felismerés végett.

A felismerésre bemutatás elött azt, akitöl a felismerés várható, részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata van vele, milyen ismertetöjeleiröl tud. Ez a késöbbi felismerési eljárásnak a garanciája. Természetesen a terhelt ekkor sem köteles vallomást tenni, míg a tanúra változatlanul érvényesek a vallomás megtételének az akadályai. Az elözetes kihallgatás nem befolyásolhatja semmilyen formában a felismerö személyt.

Személyek bemutatása esetén az ügytöl független és a felismerést végzö által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fö ismertetöjegyekben megegyezö tulajdonságú - így különösen vele azonos nemü, hasonló korú, testalkatú, börszínü, ápoltságú és öltözetü - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén a kérdéses tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitöl jelentösen nem térhet el, és nem lehet feltünö.

A felismerésre bemutatás során ráutaló kérdéseket feltenni, vagy a személyeken, illetve a tárgyakon bármilyen, a felismerést befolyásoló változtatást eszközölni szigorúan tilos, ugyanis ez esetben a bizonyítás törvényessége megkérdöjelezhetö.

A tanú védelme érdekében a felismerésre bemutatást technikailag úgy kell lebonyolítani, hogy a tanú ne legyen felismerhetö, illetve észlelhetö. Ezt detektívtükör alkalmazásával lehet biztosítani.

Holttest felismerésre bemutatása a szemlét követöen a büncselekmény helyszínén, illetve a holttest vizsgálatának helyén is foganatosítható. Az eljárási cselekmény végrehajtása elött gondoskodni kell a holttest arcának, testének, illetve testrészeinek elfogadható, a felismerésre alkalmas állapotba hozásáról, így különösen a holttest megtisztításáról, a holttest-restauráció elvégzéséröl. A holtteströl, a testrészekröl ezt követöen fényképfelvételeket kell készíteni, amelyeket mellékletként a jegyzökönyvhöz kell csatolni. Holttest felismerésre bemutatása esetén csak a felismertetni szándékozott holttestet kell bemutatni. Egész test hiányában különálló testrészek alapján is végezhetö azonosítás. Az elhalt ruházatának, egyéb tárgyainak felismerésre bemutatására a tárgyak felismerésre bemutatásának szabályait kell alkalmazni.

Közös szabályok

A bizonyítási kísérletre és a felismerésre bemutatásra a szemle szabályait értelemszerüen alkalmazni kell. A terhelt, a tanú, a sértett és más személy a szemlének, a bizonyítási kísérletnek és a felismerésre bemutatásnak köteles magát alávetni, a birtokában levö tárgyat a szemle, a bizonyítási kísérlet, illetöleg a felismerésre bemutatás céljából köteles rendelkezésre bocsátani. E kötelezettségek teljesítésére a terhelt kényszeríthetö, a sértett és más személy pedig rendbírsággal sújtható.

A szemle, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás lefolyását rendszerint kép- vagy hangfelvevövel vagy egyéb berendezéssel rögzíteni kell. A rögzített kép- vagy hangfelvételt az iratokhoz kell csatolni; az az eredeti célon kívül más célra nem használható fel.


5. A szembesítés


A Be.124. § (1) bekezdése szerint, ha a terheltek, a tanúk, illetöleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. Ha több gyanúsított vagy tanú szembesítése szükséges, az ellentétes vallomást tevöket külön-külön kell egymással szembesíteni.

Amennyiben a tanú vagy a terhelt vallomása eltér a korábbi vallomásától, úgy ennek okát nyomban tisztázni kell. Ez elsösorban a korábbi vallomásoknak a tárgyalás anyagává tételével, illetve a terhelt és a tanú vallomásának elébe tárásával történik oly módon, hogy mind a terhelthez, mind a tanúhoz kérdés intézendö az eltérés okát illetöen.

A szembesítés módját a törvény közelebbröl nem határozza meg, mindössze annyit tartalmaz, hogy a szembesítettek a vallomásukat egymással élöszóban közlik. A kialakult gyakorlat szerint a szembesítendö felek a vallomásaikban mutatkozó ellentétes állításukat egymás felé fordulva, egymás szemébe mondják.

A szembesítés megkezdésekor a tanút és a gyanúsítottat jogaikra és kötelességeikre figyelmeztetni kell, és - ha az nem nyilvánvaló - a szembesítendöket nyilatkoztatni kell arra, hogy ismerik-e egymást, ha igen, honnan. Tisztázni kell azt is, hogy milyen viszonyban vannak egymással. Ezt követöen a vallomásaik között levö ellentmondásokra külön-külön kell öket nyilatkoztatni. A nyilatkozatok megtétele után a szembesítés vezetöjének engedélyével a szembesítettek egymáshoz, a védö a szembesítettekhez kérdéseket intézhetnek.

Ha a szembesítés során tett vallomás ellentmondásos vagy a szembesített korábbi vallomásával ellentétes, a vallomás tevöjét az ellentét okára, és arra is nyilatkoztatni kell, hogy melyik vallomását tartja fenn.

A szembesítés során elhangzott kérdéseket, az azokra adott válaszokat, a szembesítés vezetöjének a szembesítettekhez intézett közléseit, az adatok, a bizonyítási eszközök, a korábbi vallomások ismertetését elhangzásuk, illetve az ismertetés sorrendjében kell a szembesítésröl felvett jegyzökönyvbe foglalni a szükséges részletezéssel, indokolt esetben szó szerint. A szembesítettekkel a saját vallomásrészeiket külön-külön kell aláíratni.

A jegyzökönyvben rögzíteni lehet a szembesítettek magatartását, nem szóbeli megnyilvánulását is, ha annak a nyomozás szempontjából jelentösége van. Pl. a tanú a szembesítés során elvörösödik, nem válaszol, zavartan viselkedik, netán sírva fakad. Ugyanakkor viszont a hatóságnak a szembesítés során törekednie kell arra, hogy a szembesítendö felek ne tehessenek fel egymásnak félrevezetö, befolyásoló kérdéseket, vagy kérdés formájába burkolt állításokat, fenyegetö kitételeket.

Amennyiben a szembesített felek az állításaikat változatlanul fenntartják, úgy meg kell állapítani, hogy a szembesítés eredményre nem vezetett és ezt jegyzökönyvbe kell foglalni. Amennyiben eredményes, vagy részben eredményes, ezt is feltétlenül rögzíteni kell.

Bármennyire is fontos az ellentmondások szembesítés útján történö feloldása a törvény a tanú védelme érdekében lehetöséget biztosít a szembesítés mellözésére. A szembesítés mellözése független a tanú védetté nyilvánításától és a személyi adatok zártan kezelésétöl. A különösen védett tanú esetében a szembesítés törvénynél fogva kizárt.

A törvény a tanú védelme mellett a terhelt érdekeit is figyelembe véve a szembesítés mellözését írja elö arra az esetre, ha a terhelt védelme ezt indokolja. A terhelt ily módon történö védelmének elsö sorban az egymással érdekellentétben lévö terheltek, vagy a fiatalkorú terhelt érdekében lehet szükség.

A gyermekkorú tanút kizárólag akkor lehet szembesíteni más tanúval vagy terhelttel, ha számára a szembesítés nem kelt félelmet. Ennek magyarázata a gyermek életkori sajátosságaiban keresendö. Ugyanis nem csupán a vallomás megtétele, de még a szembesítés is rendkívül súlyos pszichés megterhelést, traumát, tehát aránytalanul nagyobb kárt okozhat, mint a vallomás, illetve a szembesítés mellözése.

6. A szakértök párhuzamos meghallgatása


A Be. 125. §-a alapján, ha a szakértök véleménye eltér, az eltérést a szakértök egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni. Ennek gyakorlati jelentösége abban áll, hogy az adott kérdésben a szakértök egymás jelenlétében fejthetik ki álláspontjukat és egymás véleményével kapcsolatos észrevételt, kritikai megjegyzést is füzhetnek.

Abban az esetben, ha a szakértök párhuzamos meghallgatása sem jár eredménnyel, vagyis az ellentétes szakvéleményeket elöterjesztö szakértök változatlanul fenntartják álláspontjukat, illetve véleményüket, a hatóságot, illetve a bíróságot megilleti a mérlegelés joga, és a szakértök párhuzamos meghallgatásának eredményeként mérlegeli az eltérö szakértöi véleményeket.

A szakértök egymás jelenlétében történö meghallgatása sem zárja ki azt a lehetöséget, hogy a hatóság, illetve a bíróság a párhuzamos meghallgatás ellenére, vagy éppen arra figyelemmel további szakértöi bizonyítást rendeljen el és mást, vagy más szakértöket rendeljen ki.


7. Egyéb bizonyítási eljárás


Menekülö elkövetö elfogása, menekülési útvonalának felderítése, a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, szagazonosító eljárás lefolytatása, kábítószer megtalálása, valamint holttest felkutatása céljából bünügyi szolgálati kutya alkalmazható. A szolgálati kutya igénybevételéröl, munkájáról az erre rendszeresített ürlapon jegyzökönyvet kell felvenni.

A nyomozó szerv a gyanúsítottról, a sértettröl és a tanúról szagmintát vehet. A nyomozó szerv - a szagazonosítás lefolytatásához - lefoglalja annak a gyanúsítottnak, sértettnek, illetve tanúnak a szagmaradványát hordozó ruhadarabjait, tárgyait, aki a szagminta vételben való közremüködést megtagadja. A szagminta rögzítéséröl az erre rendszeresített ürlapon jegyzökönyvet kell felvenni, és ha lehetöség van rá, az eljárásról videofelvételt kell készíteni.

A büncselekmény helyszínén rögzített szagmaradvány, illetve a gyanúsítottról, továbbá más személyröl vett szagminta alapján a nyomozó szerv szolgálati kutya alkalmazásával szagazonosítást végezhet. A szagazonosítást az erre a célra alkalmas helyiségben kell lefolytatni.

Az azonosítandó szagmaradványt, illetve szagmintát tartalmazó üvegtartályt, valamint az azt hitelesítö bünjelcímkét be kell mutatni azoknak, akiket a nyomozási cselekményre idéztek, illetve arról értesítettek - ha a nyomozási cselekményen hatósági tanú is részt vesz, neki is -, és csak ezt követöen lehet felbontani.

A szagazonosítás során az azonosítandó szagmintát tartalmazó üvegtartályt legalább négy, az ügytöl független személytöl származó szagmintát tartalmazó üvegtartály között kell elhelyezni, és a szagazonosítást a kihelyezett üvegtartályok sorrendjének változtatásával legalább két szolgálati kutyával, a szolgálati kutyák mindegyikével külön-külön legalább ötször meg kell ismételni. A szagazonosításról jegyzökönyvet kell felvenni, és ha lehetöség van rá, videofelvételt kell készíteni, amelyet az iratokhoz kell csatolni.


Találat: 6390


Felhasználási feltételek