|
||
|
|||||||||||||||||||
Az ENSZ Alapokmánya lehetővé teszi azt, hogy a Nemzetközi Bíróság bármely jogi kérdésben tanácsadó véleményt adjon az erre jogosult nemzetközi szervezetek és szervek kérésére. A Bíróság ezen jogosultsága iunctimban van azzal a körülménnyel, hogy az ENSZ legfőbb bírói szerve. A tanácsadó vélemény adása a Nemzetközi Bíróság (és jogelődje: az Állandó Nemzetközi Bíróság) egyik különleges vonása. A válasz 141b19b tott bíróságok vagy p1. a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék és a 3 adminisztratív bíróság ilyen jogkörrel nem rendelkezik. A tanácsadó vélemény intézménye ugyanakkor megjelent az Emberi jogok Európai Bírósága hatáskörében, továbbá a sui generis jellegű Európai Unió Bíróságánál.
Az ENSZ Alapokmánya csak a Közgyűlésnek és a Biztonsági Tanácsnak adja meg tanácsadó vélemény kérésének jogát. Ezenkívül a Közgyűlés felhatalmazásával az ENSZ minden más szerve, valamint a szakosított intézmények is rendelkezhetnek ezen jogosítvánnyal.
Jelenleg tanácsadó véleményt kérhet:
ipso iure a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács;
az ENSZ valamennyi főszerve a Titkárság kivételével (Gazdasági és Szociális Tanács, Gyámsági Tanács);
egyéb ENSZ-szervek közül a Közgyűlés ideiglenes bizottsága és az Adminisztratív Bíróság ítéleteit felülvizsgáló bizottság (1995-ig);
15 szakosított intézmény, jelesül a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. az Egészségügyi Világszervezet, az UNESCO, a Szellemi Tulajdon Világszervezete, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a Nemzetközi Mezőgazdaságfejlesztési Alap, az Iparfejlesztési Szervezet, a Nemzetközi Távközlési Unió, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Fejlesztési Egyesülés és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, a Nemzetközi Valutaalap, azaz a felhatalmazott szakosított intézmények közül hiányzik az Egyetemes Postaunió; a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség.
A tanácsadó vélemény kérésére feljogosított szervek és szervezetek köréből ténylegesen a következők éltek e jogukkal, azaz az eddig adott tanácsadó vélemények (23) megoszlása a következő:
a Közgyűlés 13 alkalommal: a tagfelvétel feltételei, a Közgyűlés tagfelvételi hatásköre, a Bernadotte-ügy, a bolgár, magyar és román békeszerződés értelmezése, Délnyugat-Afrika nemzetközi státusa és ezzel kapcsolatban a jelentésekkel és petíciókkal kapcsolatos eljárás, illetve a peticionerek meghallgatása, a genocid egyezményhez fűzött fenntartások, az Adminisztratív Bíróság ítéleteinek jogi hatálya, az ENSZ költségei, Nyugat-Szahara, a székhelyegyezmény szerinti választott bírósági eljárás alkalmazhatósága, a nukleáris fegyverek legalitása;
a Biztonsági Tanács egyszer (a törvénytelen dél-afrikai jelenlét Namíbiában jogi következményei);
a Gazdasági és Szociális Tanács kétszer az Adminisztratív Bíróság ítéleteit felülvizsgáló bizottság 4 alkalommal;
a szakosított intézmények közül a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet jogelődje: a Kormányközi Tengerészeti Tanácsadó Szervezet, az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet l-1 alkalommal.
Az államok közvetett érdekeltsége merül fel akkor is, ha a tanácsadó vélemény államok közötti jogvitát érint vagy azzal áll összefüggésben. E probléma beilleszkedik abba a kérdésbe, hogy van-e véleményadási kötelezettség.
Az ENSZ Alapokmánya szerint csak jogi kérdésekben kérhető tanácsadó vélemény. Miután a jogi kérdés fogalma nincs meghatározva, kérdéses az. hogy extrapolálható--e a Statútumnak a jogi természetű vitákról adott felsorolása. A Nemzetközi Bíróság ebben az összefüggésben csak annak hangsúlyozására szorítkozott, hogy a tanácsadó vélemény célja az ENSZ-re vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás, elsősorban az Alapokmány értelmezése.
A szerződésértelmezésre vonatkozó absztrakt kérdésfeltevés mögött igen gyakran államok közötti, vagy egyes tagállamok és az ENSZ közötti függő jogvita található. Az Állandó Nemzetközi Bíróság a kelet-karéliai ügyben (1923), melyben a Finnország és Szovjet-Oroszország között létrejött dorpati békeszerződés értelmezéséről volt szó, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez utóbbi, jelesül Szovjet-oroszország hozzájárulása nélkül az üggyel nem foglalkozhat.
A Nemzetközi Bíróság véleményadási gyakorlata eltért attól az elvtől, hogy a Bíróság joghatóságának conditio sine qua nonja az érdekelt államok előzetes hozzájárulása.
Bár a Statútum úgy rendelkezik, hogy a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményt adhat bármely jogi kérdésben bármely erre feljogosított szerv kérelmére, a Bírósát a feltételes módban megnyilvánuló diszkrecionális hatáskört megszorítóan értelmezi. A Bírósát olyan megállapításokat tett, hogy a tanácsadó vélemény adása elvben nem tagadható meg, a megtagadás csak meghatározó ok fennforgása esetén lehetséges, a véleményadásban manifesztálódik a Nemzetközi Bírósát részvétele az ENSZ tevékenységében. A kelet-karéliai dicturnot pedig úgy értelmezi: az Állandó Nemzetközi Bírósát - többek között - azért utasította vissza a tanácsadó véleménynyilvánítási kérdést, mert az egyik érdekelt, azaz Szovjet-oroszország nem volt sem a Népszövetség tagja, sem pedig a Statútum részese. Az ENSZ-tatsál viszont a helyzetet alapvetően megváltoztatja, az ilyen államok általánosságban elfogadták a Nemzetközi Bírósát véleményezési hatáskörét.
Az előzőek fényében a Nemzetközi Bíróság a tanácsadó vélemény megadását csak akkor tagadhatja meg, ha:
nem jogi kérdésről van szó (ENSZ költségei ügy), ugyanakkor a Bírósál nem törődhet a politikai hátsó gondolatokkal (tatfelvételi ügy);
ha ultra vires kérelemről van szó (az Egészségügyi Világszervezet kérelme a nukleáris fegyverek legalitásáról);
ha a kérelem tárgya a felek közötti jogi kérdés lényegét érinti (békeszerződések értelmezése ügy, Nyugat-Szahara-ügy).
A Statútum úgy rendelkezik, hogy a véleményezési eljárásban nautatis inutandis a peres eljárás szabályait kell alkalmazni. Így a tanácsadó vélemény elfogadására az ítélet meghozatalának szabályai irányadók. A lejfontosabb eltérések a következők:
. A tanácsadó vélemény kérésére feljogosított szerv vagy szervezet a kérdéseket írásbeli megkeresés alakjában terjeszti a Bíróság elé - a főtitkáron vagy az adott szervezet legmagasabb rangú tisztviselőjén keresztül - és csatolja a releváns dokumentumokat.
. A tagállamok és minden olyan nemzetközi szervezet, mely a kérdésre vonatkozóan tájékoztatást tud adni, írásbeli nyilatkozatokat terjeszthet elő, illetőleg szóbeli észrevételeket tehet a nyilvános ülésen.
. Az írásbeli észrevételek kevésbé terjedelmesek, nincs mindig szóbeli eljárás.
Mint a terminus technicus nyilvánvalóvá teszi, a vélemény tanácsadó jellegű - azaz- az ítéletekkel szemben - nem létesít jogokat és nem hoz létre kötelezettségeket, így nem kötelező sem a véleményt kérő nemzetközi szervekre és szervezetekre, még kevésbé az államokra. A jóhiszeműség elve, a Nemzetközi Bíróság mint az ENSZ legfőbb bírói szerve iránti köteles tisztelet mérsékelheti az előző szabályt, így az ENSZ gyakorlatában a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményeinek különös súlya van. Ha viszont a tanácsadó vélemény alapvető politikai vitát érintett, akkor alkalmazása, figyelembevétele elmaradt.
Kivételesen vannak kötelező tanácsadó vélemények is. Ide tartoznak az adminisztratív bíróságok ítéletei elleni jogorvoslatok tárgyában született döntések, az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló egyezmények, illetve a székhelyegyezmények értelmezése, a nemzetközi szervezetek részvételével kötött nemzetközi szerződések jogáról szóló 1986. évi bécsi egyezmény, továbbá az 1961. és 1988. évi kábítószer-egyezmények stb. szerinti eljárásoknál.
Találat: 3342