online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG A POLGÁRI JOGBAN

jogi



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
JOGI ALAPISMERETEK AZ ÁLLAMSZERVEZET FELÉPÍTÉSE
Polgari eljaras jog
A munkaügyi jogvita
Polgari jog tulajdonvédelmi eszközei
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYOS ALAPJAI
Külön eljarasi szabalyok
Büntetöeljarasi kényszerintézkedések
A bizonyítas altalanos szabalyai
KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG A POLGÁRI JOGBAN
 
bal also sarok   jobb also sarok

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG A POLGÁRI JOGBAN


4.1. A polgári jogi felelősségről általában


A polgári jog a vagyoni viszonyokat szabályozza és azt védi. Legfőbb törekvése az, hogy az okozott kárt reparálja, jóváhagyja, a károsult kára mindig térüljön meg. Ezen túlmenően azonban preventív, megelőző szerepe is van, a társadalomra veszélyes magatartások elleni védekezésként kártérítést helyez kilátásba bizonyos feltételek fennállása esetén.

A kártérítési felelősségnek nagy a szerepe a szerződésszegések témakörében, különösen a felróható szerződésszegés eseteinél, de a szerződésen kívül okozott 141h71b károknál is, pl. a tulajdonnal kapcsolatos jogsértő magatartásoknál, közlekedési baleseteknél stb.

A polgári jogi kártérítési felelősség rendszerének van egy általános felelősségi alakzata, amely olyan közös elemeket foglal magában, amelyeknek valamennyi esetben fenn kell állniuk, hogy a felelősség megvalósuljon, és van speciális felelősségi alakzata, amely eltér az általánostól annyiban, hogy vagy a felróhatóságot tekintve, vagy a felelősség alanya vonatkozásában eltérés mutatkozik.

A speciális alakzatra az a jellemző, hogy nem az a személy a felelős, aki az általános szabályok szerint az lenne.


4.2. Az általános vétkességen alapuló felelősség


Az általános vétkességen alapuló felelősség fogalmát a Polgári Törvénykönyv 339 (1) bekezdése határozza meg, amely szerint: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."

E felelősségi alakzatnak négy fogalmi eleme van:

a) jogellenes magatartás

b) a más vagyonában beálló kár

c) okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár között

d) vétkesség (felróhatóság)

Általános vétkességen alapuló felelősség megállapításához egyrészt jogellenes magatartás szükséges. Jogellenes az a magatartás, amely más alanyi jogát sérti és ezzel kárt okoz. Jogellenes magatartás nemcsak valaminek a tevésében, hanem mulasztásában is megnyilvánulhat. Ennek tipikus esete a szerződésszegés, amely leginkább mulasztás következménye.

Vannak olyan esetek, amikor károkozás történik ugyan, és ez mégsem jogellenes. Pl. jogos védelem, szükséghelyzet, károsult beleegyezése.

A kártérítési felelősség szabályának fontos eleme az, hogy kár keletkezik, amelyet a jogellenes magatartással okoztak. Kár alatt a vagyonban beállt értékcsökkenést és az ahhoz kapcsolódó vagyoni hátrányt értjük.

A keletkezett kár lehet vagyoni és nem vagyoni kár.

Vagyoni kár az olyan kár, amelynek mértékét a károsult bizonyítani tudja. A teljes vagyoni kár három részből tevődik össze: a tényleges kárból, az elmaradt haszonból és az indokolt kiadások, költségek összegéből.

A tényleges kár az a felmerült kár, amely a károkozás folytán a károsult vagyonában beállott. Pl. balesetnél a sérült ruhája, ami elszakadt.

Indokolt kiadás, költség mindaz, amely a káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült és amelyet a károsult fizet ki, hogy az őt ért sérelem csökkenjen. Pl. a balesetet szenvedettnél gépkocsi-használat, taxi költség.

Elmarad haszon alatt mindazt a vagyoni előnyt értjük, amely bekövetkezett volna, ha a károkozás elmarad. Amíg a tényleges kár bizonyítása bekövetkezett tényekkel történik, addig az elmaradt haszonra csak következtetni lehet. Az elmaradt haszon akkor jár, ha teljesen nyilvánvaló, ésszerűen feltételezhető, hogy ettől a károsult a jogellenes cselekmény miatt esett el. Az elmaradt haszon bizonyítása egyáltalán nem egyszerű és sok vitára adhat alkalmat.

Nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezhető a károkozó. Az Alkotmánybíróság még 1992-ben a 34/1992. (VI.1.) AB határozatában kimondja, hogy a nem vagyoni kártérítés az általános személyiségvédelem eszköze. Ezért kártérítés az ember pszichikumában és külső megjelenésében esett sérelmért követelhető.

A nem vagyoni kártérítés esetén a felelősség alapja valamely személyiségi jog megsértése.

A kártérítési felelősségi szabály harmadik feltétele, hogy ok-okozati összefüggés legyen a jogellenes magatartás és a kár között. Ez azért fontos, mert a kártérítésnek olyan személyt kell terhelnie, aki a kért jogellenes cselekményével előidézte. Ez nemcsak így igazságos, de a kártérítés így büntető-megelőző hatást is kivált.

Vétkesség (felróhatóság) nélkül nem állapítható meg kártérítési felelősség. A vétkesség jogkövetkezménye, hogy annak, aki a jogellenes károkozásban vétkes volt, kártérítést kell fizetnie. A vétkesség az elkövető szándékos vagy gondatlan cselekményére vezethető vissza. Szándékosságnál a károkozó tudta, hogy a cselekményének mi lesz a következménye, gondatlanságnál nem tudta, de tudnia kellett volna. A büntetőjogban mindezeknek jelentősége van, de polgári jogi szempontból az a kérdés, mi az a más mérték, amely szerint egy magatartást vétkesnek tekintünk. Itt nem a károkozó egyéni képességei a döntőek, hanem kell egy objektív mérték, amely szerint, meghatározható a vétkesség fogalma. Az pedig az, hogy vétkes az a károkozó, aki nem tette meg mindezt, ami az adott helyzetben általában elvárható. Ez az objektív mérték sem egységes, mert ugyanattól a személytől más-más helyzetben a gondosság más-más foka várható el. Pl. orvos tevékenysége tűzoltásnál vagy beteg rosszulléte esetén.


4.3. A kártérítési felelősség külön esetei


A technika fejlődése nemcsak a termelést alakította át, de a polgári jogi felelősség lényeges módosulását is maga után vonta. Megjelentek a fokozott veszélyt jelentő eszközök, tevékenységek, amelyek köre széles. Nagyobb lett a baleseti kockázat és az okozott károk mértéke is jelentősen emelkedett. Fokozott veszéllyel járó tevékenység pl. a gépi erővel működő berendezések, gépjárművek üzemben tartása, az ipari üzemek, cégek egy részének tevékenysége - építkezések, bányászat, gázművek, mérgező anyagok gyártása, használata, tartása, robbanóanyag, fegyvergyártás, kavics-homokbányászat, csatornázás, fakivágás, vadállat tartás. Ezeket a példaszerűen felsorolt tevékenységeket veszélyes üzemnek is szokás nevezni. E tevékenységek tartalma a technika fejlődésével állandóan változik, bővül.

A fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség azt jelenti, hogy aki ilyen jellegű tevékenységet folytat, az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő.

Elháríthatatlan külső ok az olyan ok, amely a technika adott fejlettségi fokán nem hárítható el és a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ilyen ok lehet: pl. az erőhatalom, amely bárki számára elháríthatatlan (villámcsapás, jégverés, földrengés), a károsult vagy a harmadik személy közrehatása, amely váratlansága miatt elháríthatatlan (rosszullét miatt valaki a gépkocsi elé bukik), elháríthatatlan külső erő (állat átszalad az úton a gépkocsi előtt).

A veszélyes üzem felelősségének három fogalmi eleme van:

a) a jogellenes magatartás

b) kár keletkezése

c) okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között.

A felelősség megállapításához nincs szükség vétkességre, a felelősség az üzembentartót terheli, akinek érdekében ezt a tevékenységet végzik. A felelősséget tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység alapozza meg.

Ugyanezek a szabályok érvényesek arra az esetre is, ha valaki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

A kártérítési követelések három év alatt évülnek el.

Az alkalmazott, szövetkezeti tag képviselő és megbízott károkozása esetén érvényesülő szabályok. A munkáltató, a szövetkezet akkor felel a vele munkaviszonyban, tagsági viszonyban álló dolgozó által okozott kárért, ha az alkalmazott, szövetkezeti tag a munkaviszonyával, tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz. A magánmunkáltató is ugyanúgy felelős, mint minden más munkáltató, de ha a követelés a munkáltatón nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a megbízója is felel, kivéve ha a megbízó bizonyítani tudja, hogy a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. A törvényes képviselő károkozásáért viszont a képviselt személy nem felelős.

Az állattartók felelősségére vonatkozó szabály szerint, az állattartó felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.

Az épületekről lehulló pl. az épület egyes részeinek lehullása által okozott kárért az épület tulajdonosa a felelős, kivétel az, ha bizonyítani tudja, hogy az építkezésre, a karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg és általában elvárható módon jártak el a károk megelőzése érdekében. Az épületre kifüggesztett tárgy pl. cégér leesése esetén a felelős az lesz, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették.

Feltétlenül szólnunk kell a vétőképtelen személyek károkozása esetén érvényesülő szabályokról is.

Azoknak a személyeknek, akiknek belátási képességük hiányzik vagy csak részben van, nem érthetik meg cselekedeteik jogellenességét, így annak jogkövetkezményeit sem, ezért felelősségre nem vonhatók. Helyettük gondozójuk felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátásánál az általában elvárható módon járt el.

Ha valaki öntudatlan állapotát maga idézte elő pl. ittas, felel az okozott kárért.

"Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős." 347 §. (4) bekezdése.


4.4. A bizonyítási teher, a kár megtérítése


A bizonyítási teher a károsultra hárul, a károsult köteles bizonyítani a kárt, annak a nagyságát és azt, hogy ok-okozati összefüggés van a jogellenes magatartás éa a kár között. A károkozó akkor mentesül, ha ki tudja magát menteni a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A kár megtérítésének az a szerepe, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha károsodás nem is következett volna be.

Ennek három módja ismeretes:

a) Az eredeti állapot helyreállítása szerepel első helyen, pl. kijavítással. Elképzelhető, hogy ez nem lehetséges vagy a károsult ezt alapos okból nem kívánja, ilyenkor a károsult

b) Vagyoni és nem vagyoni kárát kell megtéríteni pénzben.

c) Természetbeni pótlás akkor lehet indokolt, ha a károkozó a kártérítés tárgyát maga is termelő, előállítja vagy az rendelkezésére áll.

A károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni, de ebből le kell vonni azt az összeget, amelyhez a károkozás révén hozzájut a károsult, pl. biztosítási összeget, a megrongálódott dologból ami megmaradt (elhullott állat bőre, a lakásban még a tűzesetből megmaradt bútorok).

Kártérítésként járadék is megállapítható. Ez akkor lehet indokolt, ha a károsult személy, vagy az ő hozzátartozójának tartásáról van szó.




IV. Munkajogi ismeretek


1. A munkajog szabályozása


A rendszerváltozás után pár évvel 1992. július 1-től került sor a munkajog lényeges szempontú, a piacgazdaság követelményeinek megfelelő újraszabályozására, de a munkajogi szabályok az életviszonyok követelményeinek megfelelően folyamatosan változnak.

A munkajogi szabályok közül

- az 1992. évi XXII. tv - A Munka Törvénykönyve,

- az 1992. évi XXIII. tv - A Köztisztviselői Törvény

- az 1992. évi XXXIII. tv - A Közalkalmazottsi Törvény,

vagyis a gazdaságban, az állami és az önkormányzati szférában, a költségvetési intézményekben (oktatásm egészségügy) dolgozóknál más-más munkajogi szabályok érvényesülnek.

A Munka Törvénykönyve a gazdasági szféra törvénye. Jellemzője, hogy szabályainak többsége nem kötelező, attól el lehet térni a munkavállalóra nézve kedvezőbb irányban. Ennek az a magyarázata, hogy az állam nem tulajdonosi, hanem közrendvédelmi funkciója alapján szabályoz. Ugyanakkor un. minimálstandardokat is meghatároz, kötelező jelleggel, mint pl. a törvényes munkaidő heti 40 óra, kötelező pihenőidő, felmondási tilalmak, túlmunka maximuma, amelyektől eltérni nem lehet.

Az "új" munkajogi szabályok szerint a felek megállapodására helyeződik a fő hangsúly, amelyet egyéni munkaszerződés kötésével realizálnak, ill. a munkáltató és a munkavállalók nevében a szakszervezet kollektív szerződést, a munkáltató és az üzemi tanács pedig üzemi megállapodást köthet.

A közalkalmazotti és a köztisztviselői területen dolgozókra vonatkozó munkajogi szabályok részetesek, mert az állam tulajdonosi jelleggel szabályoz, kevés esetben megengedett csak a szabályoktól az eltérés. Végrehajtási rendeletek is kiegészítik e törvényeket, ahol az ágazati miniszterek fontos szerepet kapnak. Mindez a gazdaság területén elképzelhetetlen, hiszen az állam nem is tulajdonosa a gazdaságnak, de a munkáltatók nagysága is eltérő.



2. A munkaviszony fogalma, alanyai, létesítése, a munkaszerződés


A munkaviszony olyan jogviszony, amelynek alapján a munkáltató utasításai szerint a munkavállaló folyamatosan, rendszeresen munkát végez.

A munkavállaló azonban nem köteles a munkáltató minden utasítását végrehajtani. Köteles megtagadni az utasítás teljesytését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül veszélyeztetné. Mérlegelheti a munkavállaló a teljesítést, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, pl, fiatalkorút éjszakai munkavégzésre utasítja a munkáltató. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő, a munkáltató figyelmét erre fel kell hívni, ha így is ragaszkodik az utasításhoz, azt teljesíteni kell.

A munkaviszony alanyai: a munkáltató és a munkavállaló.

Munkavállaló az lehet, aki a 16. életévét betöltötte. A 15. életévét betöltött általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali képzés keretében tanuló az iskolai szünet alatt törvényes képviselőjének hozzájárulásával létesíthet munkaviszonyt. Egyébként a korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt.

Munkáltató az lehet, aki jogképzés, de köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkáltatói jogkört mely szerv vagy személy teljesíti.

A munkaviszony létesítése munkaszerződéssel történik, vagyis a munkaviszony írásba-foglalt munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződés a kollektív szerződéssel ellentétes nem lehet, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg. A munkaszerződés tartalmát a felek szabadon határozzák meg, de a Mt-könyve szerinti minimális tartalmi elemeket feltétlenül tartalmazni kell. Ezek:

- a munkáltató és a munkavállaló neve, székhelye, lakhelye, ill. személyi adatok a munkavállalómál

- a személyi alapbér

- a munkakör

- a munkavégzés helye.

A munkaviszony létesítésekor a felek próbaidőben is megállapodhatnak. Ennek tartalma 30 nap, legfeljebb azonban három hónapig terjedhet. Tilos a meghosszabítása. Próbaidó alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal felmondhatja.

A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja, amelyet a felek a munkaszerződésben meghatároznak.

A munkaviszony időtartama lehet határozott és határozatlan idejű. A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, pl. év, hó, nap, ill. más alakalmas módon kell meghatározni, pll. távollevő helyettesítésének idejére. A határozott idő időtartama az 5 évet nem haladhatja meg. Határozatlan idejűvé alakul át, ha a munkavállaló az időtaretam lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik, de a 30 napra vagy rövidebbre létesített munkaviszony csak annyi idővel hosszabbodik meg, amennyi időre eredetileg létrehozták.



3. A munkaszerződés módosítása


A munkaszerződést módosíthatják a felek, kollektív szerződés és a jogszabály.

A felek, vagyis a munkáltató és a munkavállaló csak közös megegyezéssel módosíthatja, pl. a munkavállaló új munkakört lát el.

Kollektív szerződés a munkaszerződést a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja.

Jogszabály alapján a munkáltató köteles a munkaszerződést módosítani egészségügyi okból, ill. a munkavállaló érdekében. Esetei:

a) A nőt terhessége megállapításától gyermeke egy éves koráig kérelmére, orvosi vélermény lapján, állapotának megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges. Munkabére nem lehet kevesenn előző átlagkereseténél. Ha megfelelő munkakört a munkáltató nem tud biztosítani, a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni és részére az állásidőre járó munkabért kell folyósítani.

b) A megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalót kérelmére vagy a rehabilitációs bizottság javaslatára állapotának megfelelő munkakörben kell továbbfoglalkoztatni.

c) A sorkatonai agy polgári szolgálatból leszerelt, valamint a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszűnése után visszatért munkavállaló személyi alapbérét módosítani az időközben bekövetkezett brfejlesztésekre tekintettel.



4. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése


A munkaviszony megszűnéséről akkor beszélünk, ha a munkaviszony a felek akaratán kívül álló okból szűnik meg, megszüntetés esetén pedig valamelyik fél egyoldalu nyilatkozata vagy közös akarat szünteti meg a munkaviszonyt.

A munkaviszony megszűnik:

- a munkavállaló halálával,

- a munkáltató jogutók nélküli megszűnésével,

- a határozott idő lejártával.

A munkaviszony megszüntethető:

- a felek közös megegyezésével

- rendes felmondással

- rendkívüli felmondással

- azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével mengszüntethető a munkaviszony akár azonnali hatállyal vagy későbbi időpontban.

A határozott időtartamú munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, ill. próbadiő alatt azonnali hatállyal szüntethető meg. Az előbbiektől eltérően is megszüntethető a munkavioszony, de a munkavállalót egy évi, ha határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkereset illeti meg.

Rendes felmondás

A felmondás a másik félhez intézett oéyan egyoldalu jognyilatkozat, amely a felmondási idő eltelte után a munkaviszonyt megszünteti. A határozatlan időre létesített munkaviszonyt a munkáltató és a munkavállaló egyarán megszüntetheti.

A) A munkáltató általi rendes felmondás

A munkáltató köteles felmondását írásban megindokolni. Az indoklásból tünjön ki a felmondás oka, az valóságos, világos, okszerű legyen.

A felmondás indokával csqk a munkavállaló

- képességeivel.

- munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával,

- munkáltató működésével összefüggő ok lehet.

A munkáltató felmondás előtt a munkavállalónak lehetőséget kell adni, hogy a vele szembeni kifogások ellen védekezhessen.

A munkáltató csak különösen indokolt esetben szünetetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül.

Felmondási tilalmak és korlátozások rendes felmondásnál Mt. 90 §-a alapján.

a) A betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság időtartana,

b) beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés időtartama,

c) gyermek ápolása, ill gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartama,

d) közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartama,

e) a betegség, a szülést követő 3 hónap, ill. a szülési szabadság (24 hét) időtartama,

f) sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama.

Felmondási idő kezdete a védelem időtartama, ha ez a 15 napot meghaladja, azt követően 15 nap, ha a 30 napot meghaladja, azt köetően 30 nap.

A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele, amelyet a munkavállaló a kívánságának megfelelő időben és részletekben vehet igénybe. a felmondás idejére a munkavállalót átlagkereset illeti meg.

A felmondás idő lejárta a munkaviszonyt menszünteti, azt semmi sem szakítja meg, abba a pihenőnap, munkaszüneti nap, szabadság, betegségállomány ideje egyaránt beletartozik. Ideje harminc naptól egy évig terjedhet. Mértékét a MT-könyve meghatározza, amely a munkaviszonyban töltött időtől függően emelkedik. Ettől a mértéktől a kollektív szerződés, ill. a munkaszerződés kedvezőbb mértékeket megállapíthat.

Előforulhat az az eset, amikor a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését a munkavégzés alóli felmentése előtti időpontra kéri, ilyenkor a munkáltató köteles a munkavállalló kérésének megfelelő időpontban a munkaviszonyt megszüntetni.

A munkaválallót végkielégítés illeti meg a munkáltató rendes felmondása, vagy jogutód nélkülimmegsznése esetében. A végkielégítés szociális funkciója, hogy az átmenetileg munka nélkül maradó munkaválallónak ellátást nyújtson.

A végkielégítés feltétele, hogy a munkaválalló a munkáltatójával legalább 3 évig munkaviszonyban álljon. Mértékét a MT-könyve meghatározza, amelytől a munkavállalóra nézve kedvezőbb irányban el lehet térni, ill. ez a mérték három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjkorhatárst megelőző öt éven belül szűnik meg.

B) Munkavállaló általi rendes felmondás

A munkavállaló is megszüntetheti rend4es felmondással határozatlan idejű munkaviszonyt. Köteles azonban felmondását írásba foglalni, de indokolnia nem kell. Ha szereténé, hogy a munkáltató a felmondási időre, vagy annak egy részérée mentse fel őt a munkavégzés alól, ezt kérelmeznie kell.

Rendkívüli felmondás

A rendkívüli felmondás a munkaviszony megszüntetésének kivételes módja,amellyel mindkét fél élhet akkor, ha a másik fél

a) munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal megszegi, vagy

b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Ilyen kötelezettségsszegés lehet az, pl. ha a munkáltató nem fizet munkabért, vagy a munkaszerződésben foglaltnál kevesebbet, nem biztosítja az egészséges, biztonságos munkavégzés feltételeit, a munkavállaló bűncselekményt követ el a munkáltató sérelmére, a konkurens munkáltatóval összejátszik stb.

A munkáltatói rendes felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a védekezésre.

Ideje: okról való tudománsszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható a rendkívüli felmondás.

Ha a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyt, a munkáltató köteles részére kifizetni annyi átlagkeresetet, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, a végkielégítés szabályait is alkalmazni kell, sőt a munkavállaló felmerült kárának megtérítését is követelheti.



4.1. Eljárás a munkaviszony megszűnésére ill. megszüntetése esetén


A munkavállaló kötelezettsége munkaviszonya megszűnésekor, hogy munkakörét a munkáltató által meghatározott módon köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni.

A munkáltatónak pedig az a kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon kifizesse a munkabérét, járandóságait, és kiadja részére a munkaviszonyra vonatkozó igazolásokat.

Az igazolás tartalma:

- a munkavállaló személyi adatai (név, leánykori név, anyja neve, szül.hely, év, hó, nap)

- a munkavállaló TAJ száma

- a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtartamot

- a munkavállaló munkabéréből jogerős határozat vagy jogzsabály alapján levonandó tartozást, ennek jogosultját, ill. hogy a munkabért tartozás nem terheli

- a munkavállaló által a munkaviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát.

A munkavállaló kérelmére a munkaviszonyának megszűnésekor, és a munkaviszony megszűnése után egy éven belül működési bizonyítványt kell adni. A működési bizonyítvány tartalmazza a munkáltatónál a munkavállaló által betöltött munkakört, és a munkájának az értékelését.




4.2. A munkaviszony jogellenes megszűntetésének következményei


A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén bármelyik fél az egyeztetés után bírósághoz fordulhat.

A munkavállaló kérheti a bíróságtól munkáltatójának arra kötelezését, hogy az munkakörében továbbfoglalkoztassa. A munkáltató viszont ennek mellőzését kérheti, arra hivatkozással, hogy nem várható el tőle ez a továbbfoglalkoztatás.

Amennyiben a munkaviszony megszüntetés jogellenességét a bíróság megállapítja, és a munkavállalót nem kéri a továbbfoglalkoztatását, úgy az eset összes körülményeire tekintettel a munkavállaló legalább két, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megtérítésére tarthat igényt. Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (járandóságait) és a felmerült kárét.

Ha a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát jogellenesen, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni.

Ha a határozott időtartamu munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, a munkáltató a hátralévő időre járó átlagkereset megfizetését követelheti. Ezeken túlmenően a munkáltató jogosult a felmerült kárának érvényesítésére is.


Találat: 6354


Felhasználási feltételek