A Nemzetközi Bíróság ítéletei és az ítéletek végrehajtása

A Nemzetközi Bíróság ítéletei

A Bíróság tanácskozása

Miután az elnök a tárgyalást berekesztette, a Bíróság ítélethozatalra visszavonul. A Bíróság tanácskozásai titkosak. Az ítélet meghozatalához ve­zető folyamat azzal indul, hogy a bírák tanulmányozzák a Bíróság elé ter­jesztett érveléseket. Ezt követően az elnök összefoglalja a megvitatandó és eldöntendő kérdéseket, melyhez a bírák megjegyzéseket fűznek. Minden bíró írásbeli feljegyzést készít az adott 646i86g üggyel kapcsolatos véleményéről. melyet a többi bíróval közölnek. Ezután az elnök újabb tanácskozást hív össze, ahol a bírák - a fordított ansziennitás szerint - véleményt nyilvání­tanak. A feljegyzések és a vélemények alapján a Bíróság titkos szavazással megválasztja a szerkesztőbizottság két tagját azon bírák közül, akik vélemé­nye a legközelebb áll a többség álláspontjához. Az elnök hivatalból tagja a szerkesztőbizottságnak, kivéve, ha nem osztja a többség véleményét, mely esetben az alelnök helyettesíti. Ha az előbbi ok az alelnök esetében is fenn­forog, a Bíróság harmadik tagot választ.

A szerkesztőbizottság kidolgozza az ítélet tervezetét, melyet a Bíróság első olvasatban megvitat. Ezután kell az egyéni vagy különvéleményt csa­tolni. A szerkesztőbizottság megszövegezi az ítélet módosított tervezetét, amelyet a Bíróság második olvasatban is megvitat. A vita végén következik a szavazás a fordított ansziennitás rendjében. Ha a döntés egyes pontjai szétválaszthatók, elvileg minden bíró külön szavazást kérhet az egyes pon­tokról, és a joghatóságról való döntés mindig megelőzi az érdemi döntést. Minden kérdést a jelen levő bírák szavazatának többsége dönt el. Szavazat­egyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

Az ítélet szerkezete

Az ítélet bevezetője tartalmazza az eljáró bíróság tagjainak felsorolását, a felek képviselőinek felsorolását és a per előzményeinek összefoglalását.

Az indokolás határozza meg a Bíróság által elfogadott releváns tényeket, valamint a döntést megalapozó nemzetközi jogi érveket. A Statútum kimondja azt, hogy a Bíróságnak az a felada­ta, hogy az eléje terjesztett vitákat a nemzetközi jog alapján döntse. Úgy tűnik, hogy a 38. cikkben kifejezésre jutó logikai sorrenddel szemben a quasi pre­cedensek prioritása érvényesül, még ha a Statútum pontosan az ellenkezőjét mondja is.

Míg a Bíróság a felek által megfogalmazott petitumokhoz kötve van, döntésének nemzetközi jogi alapjait a fura novit curía maxima (a bíróság ismeri a jogot) alapján szabadon alakítja ki. E maxima segítségével a Bíróság elkerülheti az állásfogla­lást a nemzetközi jog valamely erősen vitatott kérdésében, vagy a felek va­lamelyikét erősen zavaró összefüggésben.

A nemzetközi jogi érvekből következik a döntés vagy rendelkezés, mely több pontból is állhat és annak megjelölése, hogy kik szavaztak igennel illetve nemmel.

A Bíróság ítéletét az elnök nyilvános ülésen olvassa fel. A bírák az ítélet­hez nyilatkozatot, egyéni véleményt vagy különvéleményt csatolhatnak. A nyilatkozat valamely bíró rövid megjegyzéseit tartalmazza. Egyéni véle­ményt csatol olyan bíró, aki a döntéssel egyetért, de vitatja az indokolás egy vagy több elemét. Különvélemény esetében a bíró azt juttatja kifejezésre, hogy nem ért egyet az ítélettel. Napjaink tendenciája az egyéni és külön­vélemények túltengése.

Az ítélet jogereje

A Bíróság határozata csak a perben álló felekre és csak az eldöntött ügy­ben kötelező, továbbá az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen. A Statútum ezen rendelkezései kifejezésre juttatják egyrészt azt, hogy a Nemzetközi Bíróság ítéletei nem jelentenek - a comfnon. law értelmében vett - precedenseket, másrészt a fellebbezési lehetősét hiányát.

A Statútum szerint ugyanakkor bármelyik fél kérheti az ítélet magyará­zatát, ha az ítélet értelme vagy alkalmazási köre tekintetében vita támad. Eddigi gyakorlatában a Bírósát nem adott helyt ilyen kérelmeknek.

Ezen kívül a Statútum ismeri az újrafelvételi kérelmet is, me­lyet abban az esetben lehet előterjeszteni, ha az olyan döntő jelentőségű tény felmerülésére van alapítva, amely az ítélet meghozatalakor mind a Bí­róság, mind pedig az újrafelvételt kérő fél előtt ismeretlen volt, feltéve min­dig, hogy a tény nem ismerése nem gondatlanságon alapult. Két határidő van: az ún. relatív határidő: a kérelmet az új tény felderítésétől számított 6 hónapon belül kell benyújtani és az abszolút határidő: nincs helye ilyen ké­relemnek az ítélet meghozatalától számított 10 év után. Újrafelvételi eljárás még nem volt.

A Nemzetközi Bíróság ítéleteinek végrehajtása

Az ENSZ Alapokmánya szerint az államok kötelezik ma­gukat arra, hogy minden olyan jogvitában, melyben félként szerepelnek. alkalmazkodnak a Nemzetközi Bíróság határozataihoz. Míg az Állandó Nemzetközi Bíróság ítéleteinek végrehajtása problémamentes volt, a Nemzetközi Bíróság esetében a képlet nem ennyire evidens.

Egyes ítéleteknél fel sem merül a végrehajtás problémája. Ha a Bíróság elfogadja joghatóságára vagy a kereset elfogadhatóságára vonatkozó kifo­gásokat, akkor a per megszűnik. Ha viszont ezeket elutasítja, a következ­mény az érdemi ítélethez vezető eljárás lefolytatása lesz.

Számos érdemi ítélet (pl. az 1974. évi izlandi halászati ügyek, az 1997. évi Bős-Nagymaros-ügy) azt rendeli el, hogy a felek a jóhiszemű tárgyalás elve szerint méltányos eredményt elérve rendezzék a vitát. Ilyen esetben nehéz annak eldönté­se, hogy a felek mikor "alkalmazkodnak" a Bíróság ítéletéhez és mikor nem.

Az előző fenntartások ellenére általánosságban igaz az, hogy a felek a Bíróság ítéletét általában végrehajtják. Az igazsághoz tartozik és ezért hozzáteendő az, hogy egyes esetekben az ítélet végrehajtását a felek közötti megállapodás biztosította: a Korfu szo­ros-ügyben (1949) Albániát a Bíróság kártérítés megfizetésére kötelezte, mely csak az albán rendszerváltozás után a kilencvenes években realizáló­dott.

Meg kell említeni azt, hogy az ENSZ Alapokmánya szerint az íté­letet végre nem hajtó féllel szemben a másik fél a Biztonsági Tanácshoz fordulhat. A Biztonsági Tanács azonban csak akkor hoz ajánlást vagy fogad el határozatot, esetleg kényszerintézkedéseket, ha "szükségesnek tartja", azaz a Biztonsági Tanács nem köteles automatikusan dönteni az ítélet végrehaj­tásáról, hanem politikai szempontok figyelembevételével jár el.

1980-ban az Egyesült Államok - a várható szovjet vétó miatt - elállt at­tól, hogy felkérje a Biztonsági Tanácsot a teheráni túszügyben hozott ítélet végrehajtására. 1986-ban viszont az Egyesült Államok élt vétójogával, ami­kor a pernyertes Nicaragua fordult a Biztonsági Tanácshoz.