A konzuli jog

A konzuli képviselet

A konzuli kapcsolatok jogát az 1963. évi bécsi egyezmény szabályozza, melyhez - Magyarország vonatkozásában - több mint 30 két­oldalú konzuli szerződést kell hozzátenni. Ezenkívül a konzuli jogot is érin­ti a diplomáciai kapcsolatok jogáról szóló 1961. évi bécsi szerződés, mely lehető 151i82b vé teszi konzuli feladatok diplomáciai képviseletek általi ellátását, to­vábbá kimondja azt, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakadása nem vonja maga után a konzuli kapcsolatok megszűnését. Arra is utalni kell, hogy olyan nemzetközi szerződések is, mint p1. a nemzetközi jog által vé­dett személyek elleni bűncselekmények megelőzése és megbüntetése tár­gyában kötött 1973. évi New York-i egyezmény e területen is relevánsak.

A konzuli kapcsolatok felvétele, a konzuli képviselet tagjainak kinevezése és funkcióik megszűnése

Minden állam rendelkezik a konzuli képviselők küldésének és foga­dásának jogával. A konzuli kapcsolat létrejöttének feltétele azonban a küldő és a fogadó állam közötti megegyezés, mely gyakran nemzetközi szerződés, ún. konzuli egyezmény megkötését jelenti. E szerződések szabályozzák a konzuli kapcsolatok szintjét, mely szerint főkonzulátusok, konzulátusok, alkonzulátusok vagy konzuli ügynökségek létesülnek. A szerződések meg­határozzák a konzuli képviseletek székhelyét és működési területét, mely utóbbit konzuli kerületnek nevezünk. A konzuli egyezmények fő feladata a dolog természete szerint a konzuli feladatok konkretizálása, végrehajtási módozatainak megállapítása. Ezen kívül szó lehet tiszteletbeli konzulok meg­bízásáról is.

A konzuli képviselet tagjai a konzuli képviselet vezetője (főkonzul, konzul, alkonzul vagy konzuli ügynök) és a konzuli tisztviselők, akik lehetnek hivatásos és tiszteletbeli konzulok, a konzuli alkalmazottak, akik igazgatási vagy műszaki munkakörben dolgoznak és a kisegítő személyzet tagjai.

A konzuli képviselet vezetőjét a küldő állam nevezi ki, hivatalba lépése pedig a fogadó állam exequaturnak (hajtassék végre) nevezett felhatalma­zásával történik.

Más konzuli tisztviselők esetében a küldő állam kinevezési jogát korlátozza az, hogy

a fogadó állam állampolgárai esetében a kinevezéshez kifejezett hoz­zájárulás szükséges,

a konzuli tisztviselő bármikor persona non gratavá nyilvánítható,

a fogadó állam ésszerű és természetes keretek között maradó létszá­mot követelhet,

hasonló beleegyezés szükséges ahhoz, hogy ugyanazon személyt két vagy több állam nevezze ki konzuli tisztviselőnek.

Annak érdekében, hogy a fogadó állam ezen jogosítványaival élhessen, külügyminisztériumát értesíteni kell a konzuli képviselet tagjainak kineve­zéséről, megérkezéséről, távozásáról, mely kötelezettség a családtagok vo­natkozásában is fennáll.

A konzuli képviselet tagjának működése megszűnik:

ha megszakadnak a konzuli kapcsolatok,

ha a küldő állam bezárja, vagy a fogadó állam bezáratja a konzuli kép­viseletet (p1. 1988-ban Románia a kolozsvári magyar főkonzulátust),

ha megszűnik a küldő vagy fogadó állam,

ha a küldő állam értesíti a fogadó államot a működés megszüntetéséről,

ha a fogadó állam visszavonja az exequaturt,

ha a fogadó állam é1 a persona non gratavá nyilvánítás eszközével,

ha a konzuli tisztviselő meghal, lemond, stb.

A konzuli feladatok

Az 1963. évi bécsi egyezmény exemplifikatív felsorolása egy tucat konzuli feladatot sorol fel, a kétoldalú konzuli egyezmények ezt általában bővítik és konkretizálják. Az 1967. évi európai konzuli egyezmény pedig különös pontossággal szabályozza az egyes konzuli feladatokat, különbséget téve általános konzuli funkciók, továbbá a konzul állampolgárainak helyzetével és a hajózással kapcsolatos funkciók között.

A bécsi egyezmény a konzuli feladatok nagy részének gyakorlását azzal korlátozza, hogy azok csak a fogadó állam jogával összhangban végezhetők. Az is nyilvánvaló, hogy e funkciók inkább adminisztratív természetűek.

A bécsi egyezmény felsorolása tartalmazza:

az érdekvédelmet, melyeket a küldő állam, valamint természetes és jogi személyei vonatkozásában gyakorol,

a tájékozódást és tájékoztatást,

a kapcsolatok fejlesztését,

közigazgatási feladatokat, mint útlevelek kiállítása, vízumok kiadása, eljárás közjegyzői vagy anyakönyvvezetői minőségben,

eljárást a küldő állam honosai hagyatéki, gyámsági vagy gondnoksá­gi ügyeiben,

bírósági és peren kívüli iratok továbbítása vagy megkeresések telje­sítését,

ellenőrzési és felügyeleti jogokat, valamint segítségnyújtást a küldő állam hajói, repülőgépei és azok személyzete vonatkozásában.

Különösen fontos a küldő állam honosainak, azaz természetes és jogi személyeinek képviselete a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai előtt, melyet konzuli védelemnek nevezünk. Ennek biztosítása érdekében a fo­gadó állam hatóságai kötelesek késedelem nélkül értesíteni a konzuli kép­viseletet a küldő állam állampolgárainak letartóztatásáról, a konzuli tisztvi­selőnek joga van e személyekkel érintkezésbe lépni, érdekükben fellépni, kivéve, ha ezt kifejezetten ellenzik.

Egy 1996-ban befejeződött büntetőeljárásban az amerikai bíróságok gyil­kosságért halálra ítéltek egy paraguayi állampolgárt. 1998-ban Paraguay pert indított az Egyesült Államok ellen a Nemzetközi Bíróságon, hivatkozva az 1963. évi bécsi egyezmény kifejezett megsértésére, miután nem értesítették a paraguayi konzult. A bíróság ideiglenes intézkedésként felhív­ta az Egyesült Államokat arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel biz­tosítsa a kivégzés elhalasztását. Ennek ellenére az amerikai bíróság ítéletét végrehajtották, és a két fél közötti per folyamatban van.

A konzuli kiváltságok és mentességek

A diplomáciai kapcsolatok jogáról szóló 1961. évi bécsi szerződés modelljét követve az 1963. évi bécsi egyezmény is különbséget tesz a konzuli képvi­selet mint a küldő állam szerve kiváltságai és mentességei, illetve a szemé­lyes mentességek és kiváltságok között, melyeket a konzuli képviselet tag­jai élvezik.

További hasonlóság az, hogy az egyezmény mindig csak egyes kiváltságok és mentességek meghatározásáról szól, és mellőzi a kiváltságok és mentessé­gek elhatárolását, bár az 1963. évi egyezményben erősebben jelennek meg azok a jogosítványok, melyek tartalmát a fogadó állam határozza meg. E hason­lóságok megengedik az 1961. évi bécsi szerződéssel kapcsolatban vizsgált problémáknak e területre történő extrapolációját.

A nyilvánvaló hasonlóságok ellenére a különbségek meghatározóbbak, mely általánosságban úgy fogalmazható meg, hogy a konzuli kiváltságok és mentességek szűkebb terjedelműek, ezenkívül több a kivétel.

Lobogó- és címerhasználat, adómentesség, sérthetetlenség, érintkezés szabadsága

. A konzuli helyiségek sérthetetlenek, mely jelenti egyrészt azt, hogy abba a fogadó állam hatóságai a képviselet vezetőjének engedélye nélkül nem léphetnek be, tűzvész vagy azonnali védelmi intézkedéseket követe­lő elemi csapás esetén e beleegyezést vélelmezni lehet, másrészt a fogadó állam különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvéd­je a konzuli helyiségeket bármilyen behatolás vagy kártétel ellen, és meg­akadályozza a képviselet nyugalmának megzavarását vagy méltóságának csorbítását.

- Az érintkezés szabadsága azt jelenti, hogy a konzuli képviselet a kül­dő állam diplomáciai képviseletével, konzuli képviseletével való érintkezés során minden megfelelő eszközt felhasználhat, ide értve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a konzuli poggyásznak a hajó vagy repülőgép parancs­nokára való rábízását, rejtjeles vagy számjeles üzenetek küldését. Rádióál­lomás csak a fogadó állam engedélyével működtethető.

A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen. A konzuli poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani. Visszaélés gyanúja esetében azonban kérni lehet felnyitását a küldő állam képviselőjének je­lenlétében. Visszautasítás esetében a poggyász visszaküldhető.

Személyes kiváltságok és mentességek

Ide sorolandók a külföldiek nyilvántartásba vétele és a tartózkodási, mun­kavállalási engedélyekre vonatkozó szabályok alóli mentesség, a társadalom­biztosítási szabályok alóli mentesség, az adó- és vámmentesség. E körben is különösen kiemelendő:

. A konzuli képviselők védelme és személyes sérthetetlensége, mely annyit jelent, hogy őrizetbe venni vagy előzetes letartóztatásba helyezni csak súlyos bűncselekmény esetén és az illetékes igazságügyi hatóság határozata alapján lehet. Ezen kívül büntetőeljárás megindítása esetén köteles megjelenni az ille­tékes hatóságok előtt, de az eljárást az őt megillető tisztelettel és a konzuli fel­adatok ellátásának legkisebb mértékű akadályozásával kell lefolytatni. Az elő­ző esetekről értesíteni kell a képviselet vezetőjét, vagy ha ezen intézkedéseket a képviselet vezetője ellen alkalmazták, diplomáciai úton a küldő államot.

. A konzuli képviselő joghatóság alóli mentessége funkcionális jellegű, azaz csak a konzuli feladatok gyakorlása során végzett cselekményei tekin­tetében nem tartozik a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá. A funkcionalitás további megszigorítást jelent, p1. az a kivétel, mely elismeri a joghatóságot közlekedési balesetből származó kártérítési igények esetében.

A konzuli tisztviselő a tanúzási kötelezettséget általában nem tagadhatja meg, de vele szemben kényszerintézkedés nem alkalmazható. Mentesek vi­szont a tanúzási kötelezettség alól a hivataluk gyakorlásával kapcsolatos té­nyek vonatkozásában és joguk van megtagadni azt is, hogy mint a küldő ál­lam nemzeti jogának szakértőiként tegyenek vallomást.

A küldő állam kifejezetten lemondhat a személyes mentességről.