kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
A SZIMMETRIA TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE
Lehet, hogy most az olvasó papírízűnek és szőrszálhasogatónak véli az egyenes és a körmozgás vizsgálgatását, ám népek, kontinensek, kultúrák sorsát befolyásolta, hogy meg tudták-e ismerni ezeket a szimmetriákat legalább gyakorlati szinten. A forgási szimmetria ismerete - és így a kerék, a szekér, a malom ismerete - egyáltalán nem törvényszerű. Az eurázsiai kontinensen általánosan elterjedt a kerék használata. Afrikában, Ausztráliában és az amerikai kontinensen viszont kerék nélküli kultúra fejlődött 353e46d ki, míg Japánban kizárólag csak az uralkodó használhatott hosszú ideig kerekes járművet, mindenki más számára csak a lóhát és a földön csúszkálás volt engedélyezett. Vajon a dél-amerikai és észak-amerikai indián kultúrákban miért nem terjedt el a kerék használata? Hiszen azték sírokban (gyerekjátékok formájában) találtak kis kocsikat, és valószínű, hogy rönkökön guríthattak nagyobb köveket az egyébként lenyűgöző dél-amerikai monolitépületek elkészítésekor. Eurázsiában ismerték a kereket, és ez lehetővé tette nagyobb terhek messzire szállítását, így a kereskedelem, a bányászat, és egyáltalán a munkamegosztás kifejlődését. A vízienergia, a szélenergia felhasználását, vízimalmok és szélmalmok elterjedését egyértelműen segítette a forgási szimmetria ismerete, így legalább gyakorlati szinten használható gépeket tudtak készíteni, többek között emelőket, csigasorokat, sőt archimédeszi spirálcsavar segítségével még szivattyúkat is.
A folytonos szimmetriák, tehát például a forgás ismerete vagy nem ismerete hatalmas különbségeket teremtett a civilizációk között. Dél-Amerikában is voltak utak, melyek több ezer kilométeren keresztül hálózták be például az inka birodalom területét. Bizonyos távolságonként gyors futárok vártak az inka üzeneteire, a terheket pedig szánokon vontatták ezen utak mentén. Valahogy ez a birodalom is működött, központosított, erősen tekintélyuralmi rendszere több millió alattvaló fölött rendelkezett. Elérkezett azonban egy történelmi pillanat, amikor két, a forgási szimmetriát ismerő és nem ismerő civilizáció találkozott.
A hely egy perui fennsík Cajamarca nevű városa, az időpont november Két brutális és primitív civilizáció találkozott itt. Az európai spanyol és a dél-amerikai inka. Brutalitásuk nagyjából azonos, primitívségükben a forgási szimmetria ismerete és nem ismerete a különbség. Igaz, hogy a spanyolok lőfegyverekkel is rendelkeztek, de természetesen ehhez is lőpormalmok szükségesek. A legfontosabb alapanyagok, a kén és a salétrom az inka birodalomban is megtalálhatóak voltak, sőt sokkal nagyobb mennyiségben, mint a spanyol birodalomban.
Atahualpa, az inka uralkodó körülbelül nyolcvanezres sereg élén táborozott a városban. A spanyol konkvisztádor, aranyra éhes kalandor, Francisco Pizarro százhatvannyolc katonájának élén érkezett elsőként ebbe a városkába (mintegy ezer mérföldre a spanyol hadsereg gerincétől) összeköttetés, utánpótlás legkisebb reménye nélkül. Atahualpa saját birodalma közepén, katonáitól körbevéve a legteljesebb biztonságban tudta magát. Mégis Pizarro a harc kezdete után néhány órával, több mint tízezer indián hullája fölött gázolhatott át, és foglyul ejtette az inka uralkodót is.
A föld történetének legbizarrabb összecsapása volt ez, ily mértékű technikai különbség eddig még nem állt fenn harcoló felek között. Pizarro karóba húzatott, megkínoztatott néhány indiánt, hogy elárulják, hol táborozik az inka. Az összecsapás előtti éjszakán látni lehetett az indián katonák tábortüzét mindenütt; és ez kimondhatatlan félelemmel töltötte el a spanyolokat. Számosan közülük félelmükben összepisilték magukat, ne kik már nem volt hova hátrálni, számukra a végkifejlet nem lehetett más, csak győzelem vagy halál. A spanyol katonák maguk sem voltak teljesen tudatában technikai fölényüknek. Az ő acél vértjeikről lecsúszott a bennszülöttek bronzkardja, az indián katonák rézlemezből készült vértjén csaknem akadálytalanul fúródott át a spanyol dárdák acél hegye. A primitív és lassú puskák, a lovak inkább csak pszichológiai fegyverként működtek, de ez is hozzájárult a győzelemhez.
A spanyol hódítók acél fegyvereit az indiánok vértje nem tudta kivédeni. A technikai fölény elképesztő katonai előnyként jelentkezett.
(Gyulai Líviusz grafikája)
Az emberi civilizáció
történetében máig is példátlan ez az ütközet, hiszen ilyen kevés katona egy
jelentős számbeli és logisztikai előnyben levő, jól képzett hadsereget órák
alatt megsemmisített. A technikai fölény
mely
A másik hasonló eset az eltérő szintű technikai civilizációk öszszecsapására az 1860-as években történt, amikor az amerikai Perry sorhajóhadnagy fekete hajóinak élén egyszerűen szétágyúzta Yokohama kikötőjét. Így az addig elzárt Japánt erőszakkal megnyitotta a külvilág számára, és a japánok semmit nem tudtak ez ellen tenni. Bár a japánok ismerték a középkorban is a tűzfegyvereket, történelmük sajátságosan alakult. Az európai primitív lőfegyvereket olyan tökéletesre, az eredetinél sokkal magasabb színvonalúra fejlesztették, hogy a szamurájok között hatalmas pusztítást végzett a feudális háborúk során. Így a kevésszámú megmaradt győztes a teljes bezárkózást és a tűzfegyverek betiltását választotta. (Bölcs döntés, mert egy jószemű paraszt kellő távolságból a legjobb szamurájt is le tudja puffantani.)
A technikai fölény utolsó példáját az elektrodinamikából vettem, a II. világháborúból, s a radarral kapcsolatos. A csendes-óceáni konfliktus (mely a Japán elleni olaj- és szénembargó miatt robbant ki) első összecsapása során, Pearl Harbourban az amerikai radarernyőn jól látszott a közelgő japán gépek sokasága. Ám a kezdő személyzet nem hitt a saját szemének nem riadóztatták a flottát, így az majdnem megsemmisült.
Az 1942 júniusában lezajlott midway-i ütközetben viszont az amerikai radar segítségével a hadsereg a nyomasztó japán túlerőt (anyahajókban, repülőgépek számában, csatahajókban) semmivé foszlatta. A radarral is felszerelt amerikai repülőgépek megtalálták és elsüllyesztették a japán anyahajókat és észrevették a közelgő japán gépeket, így fel tudtak készülni idejében az ellenlépésekkel.
A technikai fölény minden esetben egyértelműen, bizonyíthatóan csak annak a következménye, hogy melyik civilizáció hányféle szimmetriát ismer, és hogyan tud ezekkel bánni. Azok a civilizációk, ahol tiltják a szimmetriák megismerését, egyértelműen hátrányban vannak azokkal a civilizációkkal szemben, ahol ha nem is segítik, de legalább eltűrik a szimmetriák kutatását, megismerését, felhasználását.
Találat: 1718