online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  
felso sarok kategória jobb felso sarok
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
bal also sarok   jobb also sarok
felso sarok   jobb felso sarok
 




































 
bal also sarok   jobb also sarok

A HIDEGFÚZIÓ

fizikai





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
REOLÓGIA
Villamos tér
Fizika II, Hőtan: vizsgatételek
Elektromagneses indukció
HIÁNYZÓ SZIMMETRIÁK AZ ELEKTRODINAMIKÁBAN
A TERMÉSZETTUDOMÁNY ORFFYREUS KORÁBAN
A TUDOMÁNY MINT MÓDSZER
P. CURIE FELFEDEZÉSE
 
bal also sarok   jobb also sarok

A HIDEGFÚZIÓ


A fúzióról szinte mindenki hallott már. A magfúziós folyamat az élet alapja, a csillagok motorja. Hidrogén atommagok, protonok fu­zionálnak, egyesülnek nagyobb rendszámú anyaggá, héliummá, és ebben a folyamatban a héliummagnak kisebb az energiája vala­mennyivel, mint négy darab protonnak. Az energiakülönbség, a többletsugárzás formájában távozik a csillagok belsejéből, ezt érez­zük mi a nyári melegben. Rövid időre, úgynevezett hidrogénbomba formájában elő is tudjuk ezt állítani. Évtizedek óta igen komoly erő­feszítéseket tesznek arra, hogy ezt a magas hőmérsékleten lejátszódó folyamatot valahogy meg lehessen szelídíteni, és kontrollált körül­mények között szép lassan égessük el 717b19h a hidrogént héliummá, és így szennyezésmentes erőműveket csináljunk. A kontrollált fúzió, az úgynevezett "big science", a nagy tudomány jellegzetes példája. Rendkívül drága kísérleti eljárásokkal, sok-sok év munkájával, mér­nökök, technikusok ezreinek bevonásával, csigalassúsággal haladnak a kísérletek évtizedek óta. Az alapvető problémát az jelenti a fúzió­nál, hogy a protonok taszítóerejét le kell győzni, és olyan közel kell vinni egymáshoz két azonos töltést, hogy a magerők már legyőzzék az elektrosztatikus taszítást, és meginduljon a fúzió, a magok egye­sülése. Ezt könnyű leírni, de technikailag rendkívül nehéz megvaló­sítani, hiszen igen magas hőmérsékleten lesz elegendő nagy sebes­sége a protonoknak, amit egyébként földi körülmények között nehe­zen tudunk előállítani. A kísérletek annyira költségesek és drágák, hogy egyetlen ország saját erejéből erre nem is képes. Csak nemzet­közi összefogással, sok ország tapasztalatával és pénzével lehet ezt a kérdést megoldani, és akkor is csak évtizedek alatt. Igaz, fegyverke­zésre sokkal többet költenek a Föld országaiban, de így is dollármil­liárdok mennek el melegfúziós kutatásokra.




A folyamat elején hidrogénatomokból indulunk el, ezeket meg­tisztítjuk a külső elektronhéjtól, össze kell őket gyúrni, majd vég­termékként héliumot kapunk. Lényegében ez anyagátalakítás, egyik anyagból egy másikat kapunk. Ez az, amiről az alkimisták évszázadok óta álmodoznak, és ez az, amit a mai fizika és kémia biztosra mond, hogy kis energiaszinteken lehetetlen.


Ugyanolyan biztosak a kutatók ebben, mint az energiamegmaradásban. Az a kérdés, hogy vajon itt is találhatunk-e valami kerülőutat, vajon itt is gondosan mérték-e föl a lehetőségeket a kutatók?


Talán nem véletlen, hogy ugyanazokkal a problémákkal találko­zunk, mint az energia- és impulzusmegmaradással kapcsolatosan. A pisztrángok már régóta feltalálták és használják azt a szerkezetet, amivel többletenergiát és impulzust lehet előállítani. Úgy tűnik, hogy az élő szervezetekben is lejátszódnak magátalakítási folyama­tok nagyon kis energiaszinteken. A francia C. Louis Kervran mun­kájának kapcsán már említettük a biológiai fúzió eseteit, most bő­vebben nézzük meg ezeket.


A múlt század hajnalán, 1799-ben egy francia kémikus, Vauqelin annyira elcsodálkozott a tyúkok által ki­ürített mészkőmennyiségen, hogy elhatározta, méréssel néz utána a jelenségnek. Kizárólag zabpelyhet adott a tyúkoknak, melynek mészkőtartalmát pontosan ismerte. Hosszú időn keresztül így etette a csirkéket, és megmérte, hogy az ürülékben és a tojásban mennyi mészkőt lehet találni. Azt találta, hogy körülbelül ötször annyi mészkő jön ki a tyúkokból, mint amennyi bemegy. Arra a követ­keztetésre jutott Vauqelin, hogy a tyúkok mészkövet készítenek, de nem tudta megmagyarázni a jelenséget.


Aztán egy generációval később, 1822-ben egy angol kutató, Prout szisztematikusan elkezdte tanulmányozni a mészkő, azaz a kalciumkarbonát képződését a csirkéknél, és ő is erre a következte­tésre jutott.




1831-ben, egy francia vegyész, Choubard vizitorma magokat kezdett el vizsgálni oldhatatlan üvegedényekben. Az edényeket előbb savval kimosta, majd vízzel kiöblítette és hevítette, hogy minden oldható kijöjjön belőle. Ezután a magokat vízben csíráztat­ta, és csírázás után megszárította, elégette, és analizálta a hamut. Azt találta, hogy a fiatal növénykékben olyan anyagok találhatóak. amelyék a magvakban eredetileg nem voltak meg. 1844-ben, egy német kutató, Vogel szintén vizitormával kísérletezett. Olyan táp­talajon növesztette a vizitormát, ami nem tartalmazott ként. Mégis magas kéntartalmat talált a már kifejlődött növénykékben. Arra a következtetésre jutott, hogy vagy a kén nem egy egyszerű elem, vagy pedig valamilyen módon kén keletkezik. Néhány évvel ké­sőbb két angol kutató, Lauwes és Gilbert vették észre, hogy csírá­zás közben a magnéziumtartalom is megnő. 1875-ben Herc Zéle nevű kutató erősítette meg ezeket az eredményeket.


Ez a kutatás sporadikusan folytatódott a XX. században is, 1950-ben egy Hauschka nevű kutató publikálta az addigi eredményeket, majd Branfield Lakowsky, Spindler és Freundler végeztek ilyen típusú méréseket. Mindnyájan azt vették észre, hogy a kicsírázott növény­kék foszfor- és kalciumtartalma növekszik. Baranger arra a követ­keztetésre jutott, hogy az elemek valamilyen transzmutációja, vál­tozása következik be, ám egyik eset sem keltett nagy visszhangot. Ezek az egymás után következő, de egymástól is elszigetelt kutatá­si eredmények nem érték el a biológiai kutatások "ingerküszöbét", a "zajszint" alatt maradtak, hamar feledésbe merültek.


Ezután kezdett szisztematikus kutatásba a francia Louis Kerv­ran. Több könyvet is megjelentetett eredményeiről, ám olyan erős ma is az a dogma, hogy elemek kémiai módszerekkel nem változ­tathatók át, hogy egy szűk körön kívül ma sem ismerik Kervran munkájának eredményeit. Most, a kilencvenes években japán kuta­tók vették észre, hogy baktérium-tenyészetnél olyan elemek jelen­nek meg, amelyek a táptalajban bizonyosan nem voltak jelen. Min­dez arra mutat, hogy az életfolyamatok során valami történhet, amit a jelenlegi fizikai ismereteinkkel nem tudunk megmagyarázni.


Fölmerül az a gyanú, hogy talán mégsem tudunk elegendő mély­ségben arról, hogy mi is történik az atommagok belsejében, és ho­gyan is néznek ki az atommagok. Valóban ez a helyzet, sok-sok évtizedes munka után még mindig vannak bizonytalanságok, ko­moly hiányosságok a magfizikában, úgy tűnik, hogy az eddigi megközelítés nem tudja megmagyarázni, hogy miért alakulnak ki azok az izotópok a természetben, amelyeket megtalálhatunk, és mi­ért alakul az arányuk úgy, ahogy a természetben megtaláljuk. És itt most visszatérhetünk a technikai vonalra, röviden nézzük meg, mi­lyen lépcsőfokok vezettek a fúziós kutatáshoz.


Találat: 2025