Szőlődzsem
A kívánt mennyiségű, vastag héjú szőlőt mosás
után szemezzük le, és az átválogatott szemekből nyomkodjuk ki a kocsonyát, a
héját pedig tegyük félre. Utána öntsük a gyümölcspépet egy ismert űrtartalmú 939f51j
zománcozott lábasba, és közepes lángon, fedő alatt forraljuk legalább 10
percig, majd ezt a szétesett, magvas masszát a Ribizlidzsemnél leírt módon
törjük át szitán. Ehhez a mag nélküli kocsonyához adjuk hozzá a szőlő héját, és
állandó kevergetés mellett a Meggydzsemnél leírtak szerint min. 25 percig
sűrítsük. Az édesítéshez literenként 10 dg mézet használjunk. A hazai fajták
közül az otellószőlőből készíthető a legfinomabb dzsem. Ügyeljünk arra, hogy ez
a direkt termő szőlőfajta szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhán, ezért
a feldolgozásánál viseljünk kötényt.
Fehér színű dzsemet is készíthetünk egy másik
direkt termő szőlőfajtából, a nohából. Ezt az ősrégi fajtát azonban ma már
nehéz fellelni, mivel a borkészítés során, az erjedésekor metilalkohol is képződik
benne, és emiatt a hatóságok betiltották a termesztését. Ez a mérgező anyag
azonban a mustban, illetve a dzsemben nem alakul ki, így kár, hogy ehhez a
minden betegséggel szemben ellenálló szőlőfajtához alig lehet hozzájutni. Ez
azért is sajnálatos, mert a noha olyan különleges savakat is tartalmaz, amelyek
más gyümölcsökben nem találhatók meg, így a természetgyógyászok előszeretettel
alkalmazzák a levét tisztítókúrákhoz.
