Viharfelhök - Áprily Lajos
Mint most, ilyen
napküllös lesz az égalj,
vihart jelentö bíborral
szegett.
S felkomorul egy kormos ormu
felhö
a pázsitos Mezöhavas
felett.
Szél bontogatja nyugtalan
sörén
Atra cura - Áprily Lajos
Fakultok, zöld nyarak, fehér
telek,
sötétséggé fogsz nöni,
szürke rém.
Fényes világom,
elveszítelek,
s nem lesz kézenfogó
Antigoném.
1965.
augusztus 9.
Az aranymosó balladája - Áprily Lajos
Laktam hangos zúzók alatt,
aranykincses pataksoron,
és mindig volt aranyporom.
Mindennap megcsodált a nap,
mert látta: dúsan érkezem,
szikrázik mind a két kezem.
S egy lányt küldö
Mátrabükki sí-nyomok - Áprily Lajos
Két könnyü talp suhogva
von
barázda-párt a porhavon.
Húsvéti hó, csalóka is:
tegnap szitálta április.
Bükkök között amerre jársz,
már pinty dalol, kis
útitárs,
s hol hóba vésed sz
Az orvhalász - Áprily Lajos
A hold most száll a hegyre.
Még
a füben nem járt
senkise.
A szénafekvésböl kiránt
az ég hajnalkék mágnese.
Némább a tolvaj nem lehet,
sem énekem, sem füttyszavam.
Az óriás lapuk köz
Emberek - Áprily Lajos
Közöttünk járnak - jól
ismerheted -
büszkén, fennkölten, mint az
istenek,
kikkel különben gyakran
értekeznek;
téged, köszönd meg, hogyha
észrevesznek.
De ezt nekik meg kell
bocsátanod,
mást szomjaznak
Rabok - Áprily
Lajos
Nagy Jenönének
Ahol laktam,
minden reggel rabok haladtak
hajszolt ütemre, fegyverek
között.
Mindig pár furcsa, emberarcu
rom,
talpuk alatt sikoltozott a
hó,
mögöttük villámlott az
örszurony
A benyújtott kéz - Áprily Lajos
Az ablak nyitva van. Völgy
csendje véd,
de meddö gondba nem
temetkezem.
Benyújtja a világ hozzám
kezét
s én lázas pulzusán tartom
kezem.
1966.
június
Tarkul a völgy - Áprily Lajos
A nyár heves volt. Ilyenkor
korán
farkul a fák és bokrok zöld
világa.
Sárga s piros. A
köbányák során
foltokban int egy bokros fal
lilája.
De kinek hozzak
lomb-csokrot, kinek?
Hadd jöj
Menekülés - Áprily Lajos
Sötétek voltunk, ember és
világ,
ti hófehérek, rózsásak,
lilák.
Itt árva lett a szépség s
üldözött,
s szüz bujdosók,
közétek költözött.
Ikaros - Áprily
Lajos
A gémet láttam, lent, a néma
gémet,
a mély, kavics-tarkázta part
felett.
Fehér kagylók közé bukott
fejének
puha párnát fakó homok
vetett.
Láttam, hülö nap
rá hogyan sugároz
s hogy éri &#
Imádkozom: legyek vidám - Áprily Lajos
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom
A Duna tavasza - Áprily Lajos
Friss széna leng a
megduzzadt Dunán,
s virágok, lassú ringással
vonulva,
sok-sok virág - s a virágok
után
pár szörnyü hulla, jaj,
pár szörnyü hulla.
Ödön - Áprily
Lajos
Néhány napot ha vártál volna
még:
napfényes ösz jön és
kirándulások,
gyözelmet fognak
ünnepelni mások
s színesebb lesz az
életbúborék.
Egy forró könnycsepp, egy
szikrányi élc:
hiánya lesz
Híradás - Áprily Lajos
Hírt adjak-é a korról,
melyben éltem?
Leírjam ezt az
örlö rém-idöt?
Az igazság törpén lapult a
mélyben
s a hazugság Mont
Blanc-magasra nött.
Sugártalan nap - Áprily Lajos
Ilyen nap is van: nincs egy
súgarad,
s olyankor árvának érzed
magad.
Jonny sem él, megmérgezett
kutyád.
Ha élne, hüséggel
vigyázna rád.
1966,
május 10.
Kivánság - Áprily Lajos
Uram, ha ólmos füllel aluszom,
varázsolj hallóvá, ha
teheted,
egy pillanatra minden
tavaszon:
hadd halljam elsö
mennydörgésedet.
Unokám kirándulásra ment - Áprily Lajos
Csak fátylon át nézek
lomb-újulásra,
a teljes Szépet nem
csodálhatom.
De unokám elment
kirándulásra,
s szeme tükrén ragyog a
Balaton.
1966.
május 5.
Fekete lány - Áprily Lajos
Lendül a hab, s a part falán
ezüstsarkantyús lába dobban:
nézd, fürdik a fekete lány,
fekete lány fehér habokban.
Elszenderült a bú szemén,
hullámba hull ma teste,
lelke,
hullámos hajú völ
Lemenö nap - Áprily Lajos
Pirosan kelt s most is
pirosan int,
mikor leszáll a hó-ködös
hegyen.
A fátyolban olyan a színe,
mint
a pirosság a
hímpirók-begyen.
