Viharfelhök - Áprily Lajos

Viharfelhök - Áprily Lajos

Mint most, ilyen napküllös lesz az égalj,

vihart jelentö bíborral szegett.

S felkomorul egy kormos ormu felhö

a pázsitos Mezöhavas felett.

Szél bontogatja nyugtalan sörényét,

s míg komorul és feketedve nö,

a viharvirág vad bürökszagától

megnehezül a hülö levegö.

Fáradt apám is így indult az útra,

tüzet küldött az ég s záporszelet,

nagy, csattogó zivatarok csatáztak

a nyárba kábult kisváros felett.

Villámsugárban megharsant az Őrhegy,

beleremegtek az ablaksorok.

(De nap sütött, mikor hatan kivitték

barátaim, komoly professzorok.)

S mint akkor, sürü fellegek zajából

majd messzehívó, titkos szó kiált:

égzengéssel küld békeszót az Isten,

s vár- mint apámat s Oedipus királyt.