Az orvhalasz - Áprily Lajos

Az orvhalász - Áprily Lajos

A hold most száll a hegyre. Még

a füben nem járt senkise.

A szénafekvésböl kiránt

az ég hajnalkék mágnese.

Némább a tolvaj nem lehet,

sem énekem, sem füttyszavam.

Az óriás lapuk között

tanútlanul lopom magam.

Mosdóvizet az ér kinál,

horogvesszöt a vadberek.

Minden gyümölcsöt ismerek,

minden vizet megízlelek.

Minden nyom itt az én nyomom,

minden hegy itt az én hegyem,

minden hal itt az én halam -

s lappangva járok. Nincs jegyem.

De tilalomban nincs erö,

a vadbogyóban nincs zamat,

nincs forrás, mely kioltaná

patakhoz üzö lázamat.

Ez a hal-orzó szenvedély

lihegve meddig fut velem?

Jaj, hüthetetlen szomjuság,

altathatatlan szerelem.