Mogyorók - Áprily Lajos

Mogyorók - Áprily Lajos

Kis útitárs, az este jön,

üljünk le itt a vén kövön.

Amit adott a nagy bozót,

törjük meg itt a mogyorót.

Míg szállnak, mint a gyors nyarak,

különös, síró madarak...

Egyszer, magányos útközön,

még ültem így egy hüs kövön.

Az este jött lassan, lilán,

és társam volt egy kicsi lány.

Már sárga volt a vad bozót,

kövön törtük a mogyorót.

Már nedves füben ment a nyáj,

félemlített az esthomály.

A vén idö játszik velem,

ma összecseng a múlt, jelen.

Harang kong, zeng az esti ég

s a harmincéves messziség.