Szajkók - Áprily Lajos
Leszállnak lelkem vén fájára
ringva.
Így szálltak régi
erdöszéleken.
Belesuhogtak gyermekálmaimba
s Azúr-országgá tették
életem.
Hallgató kakukkszó - Áprily Lajos
Július fényverése nyers,
kaszákon ég a munka.
Kakukk, kakukk, már nem
felelsz
szólítgató szavunkra.
Szótlan madár, mondd, hogy
lehet,
hogy megrezzenti lelkemet
ez a finom kis
öszb
Téli tanács magamnak - Áprily Lajos
A tél múlását mért
sietteted?
Amúgy is gyorsfutó az
életed.
A zord fagyot, ha kínoz is,
maraszd,
s ne bánd, ha késöbb
érsz - ha érsz - tavaszt.
Arythmia - Áprily Lajos
Rossz szív... Lihegve
lüktet, tétováz -
aztán megindul bénán és
bomoltan.
Jaj, hallom jól a nyers
ütem-hibát -
én annyi vers-ütem fölé
hajoltam.
Verhetne más dalt?
Jégfelhös az ég,
vihar-har
Élni akarok - Áprily Lajos
Még nem szabad meghalni.
Nem.
Teremj agyam, lüktess,
szivem.
Érhess idöt, amely
derít,
békességes kort, emberit.
1966.
augusztus 25.
Villámok - Áprily Lajos
Itt robbannak felettem,
kormos égen.
Most keresnek, mikor
völgyben lakom?
Mért nem leltek rám ormos
hegyvidéken,
villám-kihívó, vad magaslaton?
Odysseus végsö kalandra indul - Áprily Lajos
Jött a tavasz s Ithakán a
vizek ki-kicsaptak a rétre,
s nyugtalan érzések lepték
meg a rég hazatértet.
Langyos esö suhogott
faragott fedelü palotáján,
s hívta a felleg, a
Hangolnak már - Áprily Lajos
Szólnak, de hangjuk itt-ott
még fukar,
még a rigó prímhangja is
szerény.
Szólnak - halkan hangoló
zenekar -,
minden madár a maga
hangszerén.
1966.
április 5.
Fácán-hang - Áprily Lajos
Kikandikál a barna lomb alól
s nagyokat rikkant
kökunyhónk felé.
Olyan a hangja, mint a
korhelyé,
ki hajnalig dorbézolt
valahol.
"Ó, idö, futós idö" - Áprily Lajos
Futottál, mint az öz,
ha valahol
mögötte erdön vad kopó
csahol.
Aztán átvetted szarvas
iramát,
kinek farkasok szaglásszák
nyomát.
S most, hogy koromból annyi
év le
Nyugtalan égbolt - Áprily Lajos
Hideg szél kürtje, búgd: "A
fény halott!"
Mi lett Sugárországból?
Fellegország.
A megtelt Isten-szív
kiáradott,
s most döl belöle,
döl a búskomorság.
Induló rigódal - Áprily Lajos
Ahogy végezte öszi
szürkületben,
alj-ágon most oly halkan
intonál.
S bár még a szélben dér fuvalma
lebben,
minden reggel magasabb ágra
száll.
S eljö a nap:
csúcs-ágra száll a fáján,
Valaki jön - Áprily Lajos
Jön, jön. Kalapján tarka
lomb,
esö a lombokon.
A néma köbányák felett
jön már a nagy rokon.
Füttyétöl megrezdül a
bükk,
koppanva hull a makk.
Ködben sirató asszonyok:
vércsék
Kis fehér felhök - Áprily Lajos
Kis fehér felhök, kis
cumulusok
lengnek szelíden és
fiatalon.
Olyanok, mint a fehér
lótuszok
csudakékségü, óriás
tavon.
1966.
június 2.
Didergés a tavaszban - Áprily Lajos
Tél-ízü nap. Ködös,
hideg, komor.
Didereg a fehér kökénybokor.
Zsugorodnak a patakparti
fák.
Dideregsz, ember. Dideregsz,
világ.
Akarsz-e fényt? - Áprily Lajos
Homály. A bimbós sombokor
ködpermetegben ázik.
Hozok egy ágat, vízbe tedd,
vázádban kivirágzik.
Pár nap s kibontja szirmait,
mintha kénlánggal égne.
S a verandán szétsugaraz
a tavasz sz&#
Júniusi éjszakák - Áprily Lajos
Az égalj mindenütt
viharsarok,
magas pusztákra fellegcsorda
vágtat,
szívrezzentö, komor
zivatarok
villámmal cifrázzák az
éjszakákat.
Hallgatom a hatalmas égi
szót:
most ott dördül Vi
