Borogató kéz - Áprily Lajos
Mikor fejedre sürü
sorscsapás hull
és testedben kín árad szerteszét,
anyád eljön s hideg
borogatásul
szívedre nyomja rég
kihült kezét.
Álmatlan órák - Áprily Lajos
Ha fekszel éjjel
éber-szenvedön,
el-elfutnál sok régi arc
elöl.
Minduntalan holtakba
ütközöl,
mint test-borított nagy
Mohács-mezön.
1966.
április 22.
Carpe diem... - Áprily Lajos
Most értelek meg, réges-régi
szó.
Más így nem érthet, csak a
búcsuzó,
ki kedves arcokat lát s
nyugtalan,
mert tudja, hogy már nem sok
napja van.
Carpe diem... Jöjj, drága
napsugár.
Legyen minden
Intérieur, II - Áprily Lajos
Ősz könnyezik az ablak
üvegén.
Ketten vagyunk: a
kályhatüz meg én.
Alig pislákol bennem már a
dal,
de a tüz dala milyen
fiatal!
Ülök s öregesen bóbiskolok -
a bükkfatüz hogy d
Albert Schweitzer - Áprily Lajos
Én láttam öt, az
egyszerüt, nagyot,
s hallottam bölcs szavát is
messze, rég.
Hadd kérdezzem meg most,
hogy itt hagyott:
Megérdemelted öt,
emberiség?
1965
nyarán
Órák - Áprily
Lajos
Szívem felett a zsebben,
nagyon sok éve már,
szívemnél vérmesebben
egy régi óra jár.
Alatta, lomha inga,
szívem lustán dobog,
zihálva néha, mint a
kifáradt vándorok.
Feleselö növér
Új fény - Áprily Lajos
A csúcsról búcsút int a hó,
a gazda tisztit, éget.
Vén füz alá a vontató
kihozta már a stéget.
A kékség jó idöt üzen,
a füzrügyek bomolnak.
Pár nap még - s duzzadó
vizen
zászlós h
Új középkor - Áprily Lajos
Testvér, a földröl szökni
kezd a fény
s goromba gyolcsig vedlik
itt a pompa.
Törd össze tükröd, vesd le
álruhád.
nincs menedéked, csak a katakomba.
Palotáidba csóvát sújt a
szél,
csilláro
Feldkirchi hangulat - Áprily Lajos
Virradhatnál egy furcsa
fényü napra,
nem várnál a dübörgö
gyorsvonatra.
Volnál kedvvel kelö
feldkirchi polgár,
talán poéta, tán ill-parti
molnár.
Harangvirágszín ég alat
Téli panasz - Áprily Lajos
Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív
jeged.
Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.
Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.
Íveltem pengö
ko
A legyözöttek strófája - Áprily Lajos
Multunk gonosz volt, életünk
pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem
átkozom:
jó, hogy nem ültem
gyöztes-lakomán
s hogy egy legázolt néphez
tartozom.
Fénylik a hegy - Áprily Lajos
Tegnap még csak mosolygott.
Most nevet.
Ha felmennék, fény záporozna
rám.
Tenyerembe kitenném szívemet
s a nap felé magasra
tartanám.
1965.
március 21.
A finále - Áprily Lajos
Öreg leszek, vénebb a téli
napnál,
kedvem sötét lesz és hajam
fehér.
S mint a csitult patak a
torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul
a vér.
Ha harmat-hüssel ér az
este, fázom,
nem melegít
Öregek az öszi parkban - Áprily Lajos
Nem hüvös még
szeptemberünk szele,
sütkérezhetnek padjukon
nyugodtan.
Bot van kezükben. Némelykor
vele
a homokot túrják szórakozottan.
1966.
október 6.
Éjjeli zene, II - Áprily Lajos
Nagyszerü volt ez az éji
vihar. Hörgö morajával
küldte elöre
szilaj, hüst-lehelö követét.
Majd a hegyek koszorújából
lerohant a Dunáig
s csattogtatta tüzes
mennyei ostorait.
Al
Patak - ! - Áprily Lajos
Hány testvéredhez elvezettem
öt,
valamikor, sok évvel
ezelött.
Nem tudhattam: egyszer te
altatod,
te zsongod itt az örök
dallamot.
Ajánlás - Áprily Lajos
Ne haragudj. A rét deres
volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdö óriás vörös
folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse
jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot
k
Szökül a füz - Áprily Lajos
Még barna bokrok közt bujkál
a tél.
A szélben hangos varju
varjut üz.
Vörösbegyünk még koldulgatva
él.
De lám: szökül a
patakparti füz.
Kórságot s kínt hozott a
február
Hol vár a rév? - Áprily Lajos
Az idö testamentumos.
Titok,
hogy merre vár fekete kompu
révem.
De egyet már fájdalmasan
tudok:
nem az örökkévaló Cenk
tövében.
