Új középkor - Áprily Lajos

Új középkor - Áprily Lajos

Testvér, a földröl szökni kezd a fény

s goromba gyolcsig vedlik 737d38h itt a pompa.

Törd össze tükröd, vesd le álruhád.

nincs menedéked, csak a katakomba.

Palotáidba csóvát sújt a szél,

csillárodat egy vak villám kioltja.

Készíts kanócot, s gyüjtsd a mécs-olajt,

sötét világ a sírok kriptaboltja.

Fenn szó vakított, szikkasztott a fény -

zsoltár-fogantatók a hosszu éjek,

ös ritmusokra árnyak ringanak

és ismét aknamélyböl zúg az ének.

Látóbb a lélek, mint a macskaszem

s lázas szemek közt tisztán áll az oltár.

Szódról lefoszlik minden cifraság

s szív-ezredek dobbannak, hogyha szóltál.

Sors szánt feletted, romlás tornyosul,

a végitélet részeg lába tombol.

S mint újszülött-hang, gyöztes-érdesen

új lélek Krisztus-hangja sír a romból.