Éjjeli zene, II - Áprily Lajos

Éjjeli zene, II - Áprily Lajos

Nagyszerü volt ez az éji vihar. Hörgö morajával

küldte elöre szilaj, hüst-lehelö követét. 232e49c

Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig

s csattogtatta tüzes mennyei ostorait.

Alvó kis falukat vert fel riadó robajával,

ablakon át láttam: lángol a szénakazal,

ott a sötétség félkaraját beragyogja világa,

rémképpé magasít egy lobogó jegenyét.

Ám a vad égzengést zúgás váltotta: özönvíz,

s a kialudt tüznek egy ura lett: a sötét.

Fulladozott a csatorna a bö zápor rohamától,

India fellege ont ily zuhogással esöt.

Kurjongattak a fák, ujjongtak a bokrok, a rétek

szikkasztó heteink gyilkos aszálya után,

szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely,

akinek ínye soká várta a drága italt.

Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon,

élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig,

s harsognám a cikázó fényben a záporesöbe:

Fürdess meg, gyönyörü, éjjeli, dús zivatar!