Kirandulas - Áprily Lajos

Kirándulás - Áprily Lajos

Fogod mesélni, erre volt,

fogom mesélni, így esett:

az ellenség, üzö Idö,

a rengetegben elveszett. 444d31e

A patakparti pázsiton

elaludtam, s jött egy manó,

könnyü patával dobbanó,

özbakszökéssel illanó.

Órám zenélve tiktakolt,

meglelte s megszökött vele.

Feléreztem s az életem

csudálatossal lett tele.

A szárnyamról a súly lehullt,

elhallgatott a gond kusza

zenekara, némulva állt

az aggodalmak ritmusa.

Kortalan lett a kövidék,

határtalan mezö a nyár,

idötlen ízü: szél, patak,

szürke falon hajnalmadár.

Zengö idötelenbe nött

a költö, aki járt velem,

s a dalban is, mely elkisért,

hegedün sírt a végtelen.

Tán fausti volt a pillanat,

mikor az idö így megállt.

Szirttartomány fogott körül,

zord és magányos Intregáld.

...Kincstartó, titkos rés ölén

az óra rég elhallgatott.

Kölyök manó hajlik fölé:

ébresztené a tiktakot.

Intregáld,1936