Rabok - Áprily Lajos

Rabok - Áprily Lajos

Nagy Jenönének

Ahol laktam,

minden reggel rabok haladtak

hajszolt ütemre, fegyverek között.

Mindig pár furcsa, emberarcu rom, 252d37c

talpuk alatt sikoltozott a hó,

mögöttük villámlott az örszurony.

Gombon babrált

és fáradt súllyal meglendült a kéz.

S láttam:

egyik a templom-csúcsra visszanéz.

Aztán sikátor-csendbe fúlt a trapp.

Rab voltam én is, téli munka-rab.

Aztán száguldó lobogóival

megérkezett a tavaszi vihar.

Valahol gátat robbantott az ár,

hidat rabolt.

A riadóval száz patak-herold

rohant:

száz végtelenbe villanó sugár.

A ragyogó út csattogó kövén

végigtáncolt egy szabadult csikó,

holló-nyakán hanyatt-esett a fény.

S láttam az ölyvet, az azúr-királyt:

a nap felé

mámorosan körözve szállt!

S amerre mentem, tüz játszott velem,

és nött a tüz

s minden reggelre nött a félelem,

hogy a láz egyszer oly forrón fut át:

ha rabok jönnek, részegen lerontok

s letépem róluk a daróc-ruhát!