Keresni fogsz - Áprily Lajos
Különös táj lesz,
sürü lesz a csendje,
csak mélabúd halálos húrja
szól.
Belejajdulsz a süket
végtelenbe,
keresni fogsz, és nem leszek
sehol.
Az irisórai szarvas - Áprily Lajos
Virradt. A fákra egyre
csendesebben
rivallt alá a mély
felhö-torok.
Gáncsot vetö
boróka-rengetegben
akadtak rá a
csorda-pásztorok.
A gornyikhoz levitte
nemsokára
tarkóra vetv
A félkegyelmü - Áprily Lajos
Koldusszegény volt.
Torzonborz. Hülye.
Ő volt a falu
félkegyelmüje.
Kis, kusza lélek és nagyizmu
test.
Sohase kért.
Ha erdön jártában
hozzánk betért,
be-behabzsolt egy jó tányér
l
Pirók - Áprily
Lajos
Itt ül a nyírfán, de már
messze gondol,
egy-két meleg nap s már
feljebb vonul.
Nem látom késö
öszig. Kár. Napomból
az a gyönyörü piros
szín kihull.
Agadir - Áprily
Lajos
Dalol a rettentö szó:
Agadin...
Tegnap veröfényes
város. Ma sír.
A Leviathán koronként
kiront,
és Messinát pusztít vagy
Lissabont.
És Agadirt... A hö nap
romra tüz,
s alóla
Valamikor - Áprily Lajos
Valamikor tavasznapon
Anyám dalolt egy éneket,
Mikor a márciusi sejtés
Hunyó szivébe reszketett.
Messze kicsengö gyermekhangon,
Könnyes szemmel kísértem én,
Úgy álltunk egymást
átölelve,
Hitetö játék - Áprily Lajos
Az éjben mennyi csalfa kép
terem!
Álmomban kis
büvész-dzsinek hitetnek:
Régi patak zsongását
hallgatom,
szajkótollas az ócska
kalapom,
a vállamon van jó
winchesterem,
s nekivágok a hívó
Ó, júniusok - Áprily Lajos
Ó, júniusok és júliusok,
hetek, mikor a nap ragyogva
kel!
Nem voltatok hozzám
irgalmasok:
a legtöbb kedvest ti
vittétek el.
1966.
július 10.
Ketten - Áprily
Lajos
Ketten maradtunk. Vénség les
reánk,
tekintetünkben múltak lelke
él.
Jaj, messze van két kicsi
unokánk,
s házunk körül tombolva zúg
a tél.
1945-46
telén
Kutyám halálára - Áprily Lajos
Jöhettek nyúlak, özek:
nem csahol,
leszállhatsz már, morzsát
lesö rigója.
Viszi a Duna árja valahol,
nyírfák alatt üres a
házikója.
Egy csepp se buggyant
véréböl, mikor
a m&#
Könyörgés a tavaszhoz - Áprily Lajos
Rügypattantó, szilaj
forradalom:
heves tavasz - lassíts az
iramon.
Virágaim, lassabban
nyíljatok:
vén szem legel búcsúzva
rajtatok.
A ragyogó madár - Áprily Lajos
Kerested erdön,
bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és
rubint,
szikrázóbb, mint a
gyurg
Legenda - Áprily Lajos
Este leszállt s ment, ment,
míg odaért,
ahol a dúlt földet még füst
takarta.
Hajnalban a keresztre
visszatért,
s reggel látták, hogy csupa
vér a talpa.
A sebek fájtak - Áprily Lajos
A harcot megküzdöttem
emberül,
sajgó sebet kaptam
böségesen.
Akkor leszek vén
menthetetlenül,
ha már a lelkem nem tud
fájni sem.
1965.
július
Májusi vihar - Áprily Lajos
Evoé, elsö májusi
vihar!
Hatalmas hangod
sürün zengeted.
Te óriási, ifju zenekar,
a vén földet hogy
megremegteted!
1965.
május
A túlsó partról - Áprily Lajos
Visszajár-e, néma testvér,
még a régi élvezet:
tüzet raktunk éjszakára künn
az erdön, nagy tüzet.
Izmainkban élet égett, bátor
lángu, szent öröm,
tudtuk, hogy az éj sötétje
nem tör át a fénykörö
Véndiákok - Áprily Lajos
A lelkük ott barangol néha
távol,
Enyed körül diákos
érzelemmel.
Őszülnek s halnak is.
De a halálból
még visszanéznek
nagyhüségü szemmel.
Párversek - Áprily Lajos
1
Itt van az öszi roham,
gomolyogva sereglik a felleg,
bokrok alá menekül, sír a
csicsörke-sereg.
Még a merész ölyv fenn
birkózik s billen a szélben,
fergeteg-árba kerül s bukva,
legyözve
Álmodozva - Áprily Lajos
Be szép álmom volt az éjjel!
Szülöföldemen valék!
Az az erdö, az a
kunyhó,
Melyet régtöl ösmerék.
Azon hegyek, azon völgyek
Voltak szemeim elött,
Melyeket én mind otthagytam
Falusi elégia - Áprily Lajos
1
Nagyalvók, itt az égerfák
tövében,
reám ismertek, ugy-e: én
vagyok.
Be régen is volt, úristen,
be régen,
mikor mosolygó élök
voltatok.
Vágytam, nem is tudom már,
mennyi éve,
me
