kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Virradt. A fákra egyre csendesebben
rivallt alá a mély felhö-torok.
Gáncsot vetö boróka-rengeteg 141e45b ben
akadtak rá a csorda-pásztorok.
A gornyikhoz levitte nemsokára
tarkóra vetve egy szilaj csobán,
s megvolt az alku egykettöre: ára
egy korty fenyövíz s egy marék dohány.
A simmentali borjának fogadta
fakorlátos, legeltetö helyen,
tögyén mohón csüngött az istenadta,
és elfeledte, hogy testvértelen.
És elfeledte a futó erecskét,
amely bukfenceket kacagva hányt,
s mely hüs homályba fogta gyenge testét,
el a zuzmószakállú ösmagányt.
És elfeledte a forrás kis odvát,
amelynek tükre csábító titok,
s ha eltikkadva meg-megszomjazott, hát
napverte, langyos vályúból ivott.
Kristály-tükörben nem láthatta mását,
mikor a szarva büszkén ütközött,
meg nem sejthette büszke származását,
és borjúnak nött fel borjak között.
És lett pompás agancsú háziállat,
vadász-szívekbe dobbantó remek,
s csudálva nézte, rajta mit csudálnak
csudálkozó kiránduló-szemek...
De nyárutón, mikor a kék havasról
omlott a köd s leszállt az ösz vele,
beláthatatlan ködruhás magasból
szarvasbögés búgott a völgybe le.
S akkor: párát zihált remegve szája,
idegen lett palánkos otthona,
idegen lett testvére, mostohája -
s a ködbe hördült, mint az orgona.
Találat: 4397