kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
|
||||||||||||||||
Valamikor tavasznapon
Anyám dalolt egy éneket,
Mikor a márciusi sejtés
Hunyó szivébe reszke 818b12i tett.
Messze kicsengö gyermekhangon,
Könnyes szemmel kísértem én,
Úgy álltunk egymást átölelve,
Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.
Érzelmes ó-német románc volt,
Dalolta már a nagyanyám
Szekfük között, hársak tövében,
Tán örökségül szállt reám.
A hösét hányszor megsirattam,
El-elmerengve a dalon -
Ez volt az elsö szívborongás,
A szent legelsö fájdalom.
És aztán jött a nagy tavasz rám
A káprázat tüzszekerén,
Robogva, zengve jött az élet
S forrongást korbácsolt belém.
Véremre törtek, átöleltek
A lázító nagy éjszakák,
S hallottam lázban ingadozva
Az örvény csábító szavát...
Ilyenkor - álom volt? valóság?
Zsongó agyam káprázata? -
Megcsendült halkan, hárfahangon
Anyám ó-német dallama.
...Messze kicsengö gyermekhangon
Könnyes szemmel kísérem én.
Úgy állunk egymást átölelve,
Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.
Átszellemítö áhítattal
Szívom a hársak illatát...
- Gögös arccal, dacos kudarccal
Rohannak el az éjszakák. -
1909. február
Találat: 2207