Telehold - Áprily Lajos
Ha rossz szíved hiába
altatod,
s a halál árnyékot vet rád,
sötétet,
a teleholdra nyisd ki
ablakod
s hallgasd a zokogó
fülemüléket.
Megtorpan hajrázó futásod... - Áprily Lajos
Változat
Megtorpan változó futásod
s halálba hullásod felett
mint gyöztes angyal áll
a csend
s én nem hallom a
hallgatásod.
1933
tavaszán
S ha megfakult... - Áprily Lajos
S ha megfakult már földem és
egem,
s a szivárványt magával
vitte Eros,
mutasd meg fényes földedet
nekem,
ragyogtasd ösi
színedet, Homeros!
Egy pohár bor - Áprily Lajos
Forma van a versem
egyszerü sorában:
ötvös volt az ösöm
Brassó városában.
Kalapácsolt, vésett
kohó-szikra mellett,
ezüst ampolnákat,
úrvacsora-kelyhet.
Kupák aranyércét
képpel k
A kor - Áprily
Lajos
Parancsot oszt és
költöt követel,
s a tiszta dal forrását
megveti.
A zsoldos-kornak
zsoldos-nóta kell -
költök, ha tudtok,
adjatok neki.
Menj! - Áprily
Lajos
Megállok. Menj! Csak menjen,
akiben
magasságokba húzó láz lakik.
Állok s nézem, hogy lépsz a
nagy iven
egyik csillagtól másik
csillagig.
Megcsordul az eresz - Áprily Lajos
Hallom: mozdul a drága nesz:
csordul, csordul a házeresz.
A foszló köd napfénybe vesz,
csorog, csorog a házeresz.
Csorogj, csorogj, csorogj,
eresz,
szívünknek újra fénye lesz.
Szeptember - Áprily Lajos
Jaj, ezek a homályos
reggelek,
amikor minden vágy a nyár
után hal!
Huszonöt éve, fázós
kisgyerek,
az iskolába indultam
apámmal.
A kert fölött már leng a
szürke szál,
hörögve gördül már a szomju
Magamnak - Áprily Lajos
Nyolcvan felé... Dédapaság a
rangod.
Talán apád életkoráig érsz?
Ha majd utolsót kondít
szívharangod,
már csak ködös emlékezetben
élsz.
1966.
december
Veletek vándorolgatok - Áprily Lajos
Tavaszy Sándornak
Mentek. Üzen az óriás,
az izmos hegyvidék.
Közöttem és közöttetek:
riasztó messziség.
S mégis, ha kék vasárnapot
derít az égburok,
hangos turista-csapatok,
vele
Esöcseppek - Áprily Lajos
Vártunk, tavaszi langyos
permeteg.
Várt a
cseresznyebimbó-rengeteg.
Vártak növésre szomjazó
füvek,
cserjék is, szikkadó
gyökerüek.
Vártak a kankalinos oldalak.
S ti drága cseppek, én is
vártal
Fellegek játéka - Áprily Lajos
Esendö voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék uton,
gondolkoztam játékukon,
s szóltam: Ha én itt
elveszek,
felhök között felleg
leszek.
Gyöngyház
Jöjj, négysoros - Áprily Lajos
Jöjj, négysoros, jöjj.
Versed nem szaval,
ódává nem növesztheted
magad.
De napomon ez a négy sor
vonal,
életjel, mit lelkem
lelkemnek ad.
Riadó - Áprily
Lajos
A vészharang... Hogy tudsz
aludni még?
A világ fenyves-rengetegje
ég!
Ragadj szerszámot s ásd az
árkot, olts -
és ha kezed nem bírja már:
sikolts!
Levél - Áprily
Lajos
Gruzda Jánosnak, a tél-festönek
Mi itt a téli Szép titkát
kerestük
halott falukban,
hó-hullámokon,
s beporozott az erdök
zuzmarája,
lelkünk a tél lelkével lett
rokon.
Ajándékozhat színt és dal
Bessenyei - Áprily Lajos
Fülöp Károlynak
Tornácon állt s a
pusztaságra nézett:
keletre szállt az elzengett
vihar.
Szökött felhöit hívta
már a fészek,
a sziklából rakott öreg
Bihar.
Nyugat felé, piros
látóhatáron
A fiatal tanítónö halálára - Áprily Lajos
Mikor a nap sugárt kacagva
vet,
a vén kert most is hallja,
hogy nevet.
A költeményt szerette és a
dalt;
egy iskolai ünnepélyen
egyszer Vörösmarty-verset
szavalt,
s hangjában Szé
Veröfény - Áprily Lajos
Öleljetek meg, drága,
súgaras napok,
Még néha most is megdidergek
s borzadok
Míg tél szakad rám s
hófuvással eltemet,
Dédelgessétek sajgó
emberségemet.
Erdöszéli tölgy - Áprily Lajos
Nagy árnyékot vet gyepre és
bokorra,
a lombos oldal csendjét védi
fönt.
Kortárs. De még csak most
jut férfikorba,
s engem maholnap egy kis
szél kidönt.
