kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Forma van a versem
egyszerü sorában:
ötvös volt az ösöm
Brassó városában.
Kalapácsolt, véset 818g63i t
kohó-szikra mellett,
ezüst ampolnákat,
úrvacsora-kelyhet.
Kupák aranyércét
képpel kifaragta,
drágakövet plántált
finom foglalatba.
Boglárokba gyöngyöt,
türkizt, csudakéket,
kösöntyüket költött,
asszonyékességet.
Címert domborított
vén terem falára,
fejedelmi kannát
Bethlen asztalára.
Fújtatója dongott,
kalapácsa csengett,
varjak fellegezték
odafent a Cenket.
Öreg századába
ha most visszamennék,
míves mesteremnek
inasa ha lennék.
Mégis csal az üllö,
mindig csalt a forma,
tiszteltem a strófát,
mintha érce volna.
Míves mühelyemben
kohótüzet raktam,
salaktól az ércét
tüzzel tisztogattam.
Piros parazsamból
üllölapra tettem,
ötvös-kalapáccsal
kelyhet készítettem.
Szabad kék idökben
hegy-vándora voltam.
Erdélyi nagy erdöt
végigbarangoltam.
Tájak jószagával
tele lett a lelkem,
napos Maros-mentén
sokszor szüreteltem.
Mustját derítettem,
színborát kivártam,
nemesebbet szürni
századokba jártam.
Elsodort a sorsom,
addig kalandoztam.
Poharat is, bort is,
magammal elhoztam.
Állok poharammal
fájó magyar földön,
s hegyeim borával
telistele töltöm.
Telistele töltöm.
Találat: 2956