online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ELMÉLETEI

jogi



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
A büntetöeljarasban részt vevö személyek
A büntetöügyekben eljaró hatósagok
KÖZTISZTVISELŐI JOGVISZONY
Nemzetközi jog II.
A valasztójog és a valasztasi rendszerek fejlödése
Az eljarasi cselekményekre vonatkozó rendelkezések
A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG MINT INTÉZMÉNY
AZ ÁLLAMELISMERÉS
AZ HONOSSÁG A NEMZETKÖZI JOGBAN
A VITÁK BÉKÉS ELINTÉZÉSE AZ ENSZ KERETÉBEN
 
bal also sarok   jobb also sarok

A nemzetközi kapcsolatok elméletei



A nemzetközi kapcsolatok elmélete, mint önálló tudományág a II. világháború után alakult ki az USA-ban és onnan terjedt el a világ más részeibe - különösen Nyugat-Európába.


Realista irányzat és gyökerei:

A nemzetközi kapcsolatok első önálló elméletét a H. Morgenthau álta 525e42f l megalkotott realista irányzattal azonosítják, mely az ún. neorealizmussal folytatódott. A realista irányzat a nemzetközi politikai kapcsolatokat állítja előtérbe, melyeket egyértelműen erőviszonyokként értelmez. Képviselői hangsúlyozzák a nemzetközi magatartás elválasztásának szükségességét az adott állam belpolitikájától, politikai filozófiájától, jogrendszerétől. A nemzetközi kapcsolatok központi eleme a hatalom, minden külpolitika célja és alapja, melyet a nemzeti érdek megvalósításának, az államhatalom megóvásának, sőt növelésének szolgálatába állítanak. Az államok közötti versengés természetes jelenség, mely feszültségekben, konfliktusokban, válságokban és háborúkban fejeződik ki.

A nemzetközi kapcsolatok hatalmi, illetve erőviszonyként valófelfogásának gyökerei T. Hobbes munkásságában találhatók (Leviathan). Szerinte az emberiség ősállapotát a mindenki mindenki ellen jellemezte, melyből a társadalmi szerződés megkötésével emelkedtek ki. A társadalmi szerződésben az emberek - a béke érdekében - alávetették magukat az állam uralmának, mellyel a társadalmi rend és béke megvalósulhatott, miután részben önként elfogadták, részben az államhatalom kikényszeríthette. Hobbes nézetéhez hasonlóan gondolkodott Rousseau és Kant is.

N. Machiavelli A fejedelem c. művében az uralkodás, a hatalomgyakorlás követelményeit fogalmazta meg. Véleménye szerint az erkölcsi parancsnak nincs helye a politikában, a cél szentesíti az eszközt. Ha gonosznak kell lenni, kerülni kell a gonoszság látszatát. Az államok egymáshoz való viszonyát állandó rivalizálás jellemzi. Az emberek soha sincsenek megelégedve saját erőforrásaikkal, és mindig szeretnének másokat kormányozni. (stb.)

A geopolitikai elmélet (Mackinder, Ancel, Moreau-Defarges, Ratzel, Haushofer) a földrajzi tényezők, mint objektív feltételek segítségével magyarázza a hatalom megosztottságának feltételeit, ezek a tényezők határozzák mag az államok biztonságát, virágzását és befolyását, a tengeri útvonalak és erőforrások birtoklásának szükségességét.


Behaviorizmus:

Ez az elmélet az USA-ban alakult ki. A behaviorizmust nem a nemzetközi kapcsolatok mozgatórugóinak feltárása foglalkoztatja, hanem a rendszereket, a döntéshozatalt, a konfliktust állítja érdeklődésének középpontjába, tehát voltaképpen alkalmazott tudománynak tekinthető, valódi alaptudomány nélkül. A behaviorizmus három fő típusa:

A rendszerelméletek (M. Kaplan, D. Easton) összehasonlítják a különböző struktúrákat annak a feltételezésnek alapján, hogy a különböző területek hasonló megoldásaiban valami közös valóságnak kell megnyilvánulni. Kulcsfogalmai az egyensúly, az alrendszerek, a modellek, az integráló és deintegráló folyamatok, a szereplők száma.

A döntéshozatali megközelítési mód (Snyder, Paige, Rosenau) az állam képviselőinek különböző helyzetekben tanúsított magatartását vizsgálja. E szereplők vonatkozásában figyelembe kell venni a körülményeket, más szereplőkhöz fűződő kapcsolataikat, a különböző cselekvési lehetőségeknek tulajdonítható lehetőségeket.

A konfliktuselmélet (T.C. Schelling, Rapoport) általában a konfliktusok létezésének tényéből indul ki, és azt vizsgálja, hogy milyen ésszerű magatartást kell tanúsítani a különböző konfliktusok során annak, aki "nyerni" akar. Ez utóbbi logikusan magyarázza a játékelmélet nagy népszerűségét a nemzetközi kapcsolatok amerikai specialistáinak körében.


Nemzetközi kapcsolatok harmonizációs megközelítései:

Különböző elméletek - adottnak véve a nemzetközi kapcsolatok konfliktus-természetét - ennek meghaladására törekednek, azokat az intézményeket és módszereket kutatják, melyek segítségével a szükségszerű konfliktusok megelőzhetők, kezelhetők, illetve megszüntethetők. Ide tartozik az európai integrációt megindító J. Monnet kvázi-föderalizmusa, a funkcionalizmus (Haas, Kehonae, Nye), mely úgy látja, hogy a nemzetközi kapcsolatok intenzitásának fokozódásával egyre inkább technikai jellegűvé válik az együttműködés, az együttműködés szükségessége és tényleges működése egyre erősíti az államok közötti interdependenciát, melynek végső következményeként a nemzetközi kapcsolatok nemzetközi szervezetek nélkül elképzelhetetlenek. A békekutatás (J. Galtung) pedig a nemzetközi kapcsolatok klasszikus elemzésének meghaladását tűzi ki célként, "aktív" békét javasol, és ennek érdekében a strukturális erőszak kiküszöbölését is a közvetlen erőszak mellett.


Marxizmus:

Marx a történelem mozgatórugóját abban az antagonisztikus ellentmondásban találta meg, amely szembeállítja a kizsákmányolókat és a kizsákmányoltakat, e két osztály közötti harc, azaz az osztályharc jelenti az emberiség történetét.

A nemzetközi kapcsolatok az erőviszonyokkal azonosulnak, így az erőszak a legfontosabb tényező, az osztályharc államon belül és nemzetközi mértékben is folyik.

A konfliktusok okait a gazdaságban kell keresni.

Az erőviszonyok a társadalmi haladás alapján a szocializmus javára változnak, így a világháború elkerülhetetlenségét felváltja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése.

A szocializmus, mint magasabb rendű társadalmi formáció általánossá válásával az államok közötti konfliktusok és háborúk megszűnnek.


Összegzés:

Nem létezik a nemzetközi kapcsolatok totalitását, valamennyi jelensége együttes magyarázatát adó elmélet.

A különböző elméletek döntő többsége a nemzetközi kapcsolatokat az erőviszonyokkal azonosítja. Minden állam - lehetőségeihez mérten - állandó erőfeszítéseket tesz külső környezetének ellenőrzésére, befolyásolására. Tehát a nemzetközi élet fő szereplői - az államok között állandó versengés, feszültségek, konfliktusok, háborúk keletkeznek.

"A nemzetközi színtéren a nagyhatalmak mindig gengszterként, a kis államok pedig prostituáltként viselkednek." (S. Kubrick)

A nemzetközi kapcsolatok ilyen természete arra az okra vezethető vissza, hogy a nemzetközi kapcsolatokból hiányzik az egységes hatalom, a nemzetközi közösség egyes tagjai között megosztott hatalomban pedig kiáltó különbségek, egyenlőtlenségek vannak, melyek különböző okok függvényei.

Az erőszak mindenhatósága ellenére a nemzetközi kapcsolatok rendszere nemcsak patologikus rendszereket mutat. A nemzetközi kapcsolatokra nem az állandósult anarchia, a dzsungel törvénye a jellemző, hanem ellenkezőleg: a hatalom önmagában szabályozó tényező, egyrészt vannak természetes korlátai, másrészt a nemzetközi közösség szereplői közötti erőmegoszlás állandó törekvése az egyensúly megteremtése, fenntartása vagy megváltoztatása.

A nemzetközi kapcsolatok soha nem egy dimenziósak, a konfliktusok dominanciája mellett mindig fennáll az együttműködés is, ugyanakkor a konfliktus-együttműködés viszonya térben és időben különbözőképpen alakult.

Az erő szupremáciája, a hatalmi hierarchia ténylegessége mellett más tényezők is hatnak. A nemzetközi kapcsolatokban a mágikus jellegű, ugyanakkor ambivalens jelentésű érdekek ütköznek össze vagy kerülnek összhangba, melyek bevallottan, hallgatólagosan vagy tagadva különböző értékeket is tartalmaznak.



Találat: 4533


Felhasználási feltételek