|
||
|
||||||||||||||||||
A honosság fejezi ki a jogi személyek meghatározott államhoz való kapcsolódását, így sok szempontból hasonlóságot mutat az állampolgársággal. A jogi személyek honossága melle 818f59i tt meg kell említeni az egyes közlekedési eszközöknek, így a hajóknak, a repülőgépeknek és az űrobjektumoknak a lajstromozó államhoz tartozását is.
A jogi személy valamely államhoz jogilag a honosság intézményén keresztül kötődik, e tekintetben tehát - mint azt a Nemzetközi Bíróság a Barcelona Traction ügyben (1970) megállapította - korlátozott mértékű hasonlóság áll fenn a honosság és az állampolgárság között. Ez az analógia tovább folytatható: minden állam maga határozza meg azt, hogy melyek "saját" jogi személyei és az adott ország nemzeti jogrendszere szerint kell eldönteni valamely szervezet jogi személyiségét is. Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Pázmány Péter Tudományegyetem ügyben (1933) kimondta azt, hogy az egyetem magyar jogi személy, következésképpen Szlovákiában maradt ingatlanai (melyek közül kettőt 1775-ben Mária Terézia adományozott) államutódlás jogcímén nem szálltak át Csehszlovákiára, a vagyon magánjogi vagy közjogi jellegének (ami egyébként a magyar jogban ismeretlen megkülönböztetés!) nincs jelentősége. Az Állandó Nemzetközi Bíróság tehát elutasította a vegyes döntőbíróság ítélete elleni csehszlovák jogorvoslatot, mely utóbbi kötelezte a csehszlovák kormányt az egyetem szlovákiai ingatlanainak visszaadására.
Miután az egyes nemzeti jogrendszerek állapítják meg a jogi személyek honosságának feltételeit, az ebből logikusan adódó különbségek ellenére a jogi személyek honosságának meghatározása lényegében két módon történik:
. Egyes országok (p1. Franciaország) a székhely elvet követik, mely a honosság alapkövetelményének minősíti azt is, hogy - az adott állam jogszabályai szerinti megalakulás mellett - annak területén jöjjön létre és működjön, azaz itt legyen a székhelye.
. A főleg angolszász államokban alkalmazott megoldás szerint az adott ország joga szerint megalakult és bejegyzett jogi személy rendelkezik ezen ország honosságával, függetlenül az alapítók és/vagy tagok állampolgárságától, a társasági székhelytől, a működési helytől, a társasági tőke és a pénzügyek ellenőrzésétől. A magyar nemzetközi magánjogi kódex szerint "a jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba... személyes joga az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog".
Kivételes körülmények között, p1. a két világháború alatt, egyes országokban az ellenőrzés elvét alkalmazták, mely - az ellenséges külföldi vagyon zár alá vétele érdekében - nem a jogi személy formális honosságát tekinti irányadónak, hanem a tulajdonos vagy irányító természetes személyek állampolgárságát. E megoldás nemzetközi jogi értékelése nem történhetett meg, miután a relevánsnak tekinthető Interhandel-ügyben (1957) a Nemzetközi Bíróság Svájcnak az Egyesült Államok elleni keresetével elfogadhatatlanság miatt nem foglalkozhatott.
A jogi személyek honosságára vonatkozó belső jogalkotás harmonizációjának területén nem jött létre sem generális sokoldalú, sem regionális nemzetközi szerződés.
A Nemzetközi Bíróság a Belgium és Spanyolország közötti ún. Barcelona Traction ügyben (1970) vizsgálta a jogi személyek honosságára vonatkozó belső jogalkotás nemzetközi síkon való érvényesíthetőségének kérdését a diplomáciai védelem összefüggésében. Ebben az ügyben Belgium diplomáciai védelemben kívánta részesíteni egy Spanyolországban működő kanadai társaság részvényeinek többségét birtokló belga állampolgárokat. A Nemzetközi Bíróság megállapította: a nemzetközi jog hagyományos szabályai szerint azon állam nyújthat diplomáciai védelmet, melynek joga szerint a jogi személy megalakult és amelynek területén van a jogi személy székhelye. Az ítélet arra a következtetésre jut, hogy e területen nem érvényesül az effektivitás követelménye.
A fiktív kapcsolódás lehetőségét magába foglaló megközelítéstől a nemzetközi gyakorlat bizonyos mértékig eltávolodott. Számos beruházásvédelmi egyezményben a jogi személy honosságára vonatkozó feltételek kibővültek a felek állampolgárai által birtokolt meghatározó érdekeltséggel. Ez tükröződik p1. az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti viták rendezéséről szóló 1965. évi washingtoni egyezményben (1987.27. tvr.), illetve a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökségről szóló 1985. évi szöuli egyezményben (1989. 7. tvr.). Hasonlóval találkozunk az amerikai-iráni vagyonjogi viták rendezéséről (is!) szóló 1981. évi algíri megállapodásban.
A jogi személy honossága problémájának speciális esete a transznacionális vállalatok jogi helyzete. A transznacionális vállalatok per definicionem több országban működnek, az anyavállalathoz leányvállalatok láncolata kapcsolódik. A transznacionális vállalatok a tevékenységüknek legmegfelelőbb jogrendszer kiválasztása érdekében kihasználják a belső jogok közötti különbségeket és ennek érdekében gyakran fiktív jogi kapcsolatokat létesítenek. E helyzet orvoslására több nemzetközi kísérlet történt.
Találat: 3581