A méltányosság

A méltányosság az igazságosság egyik megnyilvánulása. Az ENSZ Alapokmánya kiemeli azt, hogy az ENSZ népeinek olyan feltételeket kell teremteni, amelyek mellett az "igazságosság és 818g67i a nemzetközi szerzõdésekbõl, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredõ kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható", továbbá célként határozza meg többek között azt, hogy "békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelõ módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek". Kezdetben markánsan elkülönítették a nemzetközi jogot és a méltányosságot, a nemzetközi jog és a méltányosság viszonyában - a nemzetközi jog fejlõdésének hatásaként - bizonyos változás következett be. A Nemzetközi Jogi Intézet 1937. évi határozata alapján van jogon belüli, joggal ellentétes és jogon kívüli méltányosság, és míg az elõbbi minden jogalkalmazás szükségszerû követelménye, az utóbbiak viszont nem tekinthetõk nemzetközi jogi kategóriáknak. A méltányosságnak a nemzetközi jogon kívülre helyezése ma már nem tartható. A Nemzetközi Bíróság egy ítélete elismeri a nemzetközi jogon alapuló méltányosságot, azaz a nemzetközi jog írja elõ a méltányossági elvek alkalmazását, méltányos eredmény elérésének céljából. A méltányos megoldás elérésének kötelezettsége és az ehhez kapcsolódó eljárási követelmények fõ területei az államok jogainak delimitációja, illetve részesedési jogaink meghatározása. A méltányosság, mint speciális jogi kategória a nemzetközi szerzõdésekben és más dokumentumokban is megjelent.