|
||
|
|||||||||||||||||||
A Gazdasási és Szociális Tanácsnak 54 tagja van, melyeket a Közgyűlés választ - évente tizennyolcat - 3 évre. A választás a méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével történik: Afrika 14, Ázsia 11, Latin-Amerika 10, Kelet-Európa 6 és Nyugat-Európa és más országok 13 hellyel rendelkeznek. Miután nincs újraválasztási tilalom, létezik a felállandó tagság intézménye: a Biztonsági Tanács állandó tagjait és más fontos államokat (Németország, Japán, India, Argentína, Brazília, Mexikó, Ausztrália stb.) rendszeresen új 656d37g raválasztják, viszont jelentős számú ENSZ tagállam még sohasem volt a Gazdasági és Szociális Tanács tagja.
A Gazdasági és Szociális Tanács munkáját ülésszakokon fejti ki: 1946. évi ügyrendje évente egy szervezeti és két érdemi ülésszakot határoz meg: minden év elején ülést tart, melyen az adott évre megválasztják a Tanács elnökét és a négy alelnököt az 5 földrajzi csoport általi jelölés alapján. Az első érdemi ülésszak február harmadik keddjén kezdődik és április végéig tart, ezt követi májustól a második érdemi ülésszak, melyet augusztus elején, 6 héttel a Közgyűlés rendes ülésszaka előtt kell befejezni. Ezen kívül vannak speciális ülésszakok is.
Segédszervei
. regionális gazdasági bizottságok (Európai, Latin-Amerikai, Afrikai-, Nyugat-Ázsiai, valamint Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Bizottság),
. állandó bizottságok: természeti erőforrások bizottsága, transznacionális vállalatok bizottsága, nem kormányközi szervezetek bizottsága, új és megújuló erőforrások bizottsága stb.,
. technikai bizottságok: emberi jogok bizottsága, a kisebbségek és faji diszkrimináció albizottsága, gazdasági, szociális és kulturális jogok bizottsága, nők helyzetének bizottsága, gyermek jogainak bizottsága, társadalmi fejlődés bizottsága, kábítószer-bizottság, bűnmegelőzési és igazságszolgáltatási bizottság, statisztikai bizottság stb.
A Gazdasági és Szociális Tanács akkor határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van. Határozatait a jelen levő és szavazó tagok egyszerű többségével hozza. A gyakorlatban az a tendencia érvényesül, hogy a Tanács az érdemi kérdéseket a Közgyűléshez utalja, kérve határozatainak megerősítését vagy saját, illetve segédszerve jelentései alapján kér döntést. A Gazdasági és Szociális Tanács növekvő alárendeltsége és nem kellő reprezentativitása szerepének csökkenését idézte elő, melynek orvoslására különböző javaslatok készültek.
A Gazdasági és Szociális Tanács funkciói felölelik az univerzális szintű gazdasági és szociális együttműködés valamennyi területét. Ez az általános megállapítás azonban további pontosítást követel:
Nem terjedhet ki a lényegileg belső joghatósági körbe tartozó ügyekre, így p1. az emberi jogi ügyekben valamely állam területén vizsgálat tartásához ezen ország hozzájárulása szükséges, ugyanakkor minden kérdésnek lehet nemzetközi hatása, ennél fogva már nem hozható fel a ,,belső joghatóság" kifogása.
A gazdasási és szociális együttműködés területén működő szakosított feladatköre elvileg elsőbbséget élvez, nincs azonban szó fenntartott hatáskörről, tehát nincs jogi akadálya annak, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács az elvileg szakosított intézményi feladatkörbe tartozó ügyekkel foglalkozhasson. E következtetést a gyakorlat is megerősíti: a Gazdasági és Szociális Tanács gyakorolta hatáskörét élelmezési, mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási, tudományos és kulturális területeken.
A Közgyűlés - általános és speciális felhatalmazás alapján - a Gazdasági és Szociális Tanács feladatainak jelentős részét célszerűségi megfontolásokból magához vonta. A Közgyűlés ezen eljárása olyan következményekkel járt, hogy a Gazdasági és Szociális Tanácsnak csak reziduális funkciói maradtak, e feladatkör a körülmények szerint változó, végül a Gazdasági és Szociális Tanács, illetve a szakosított intézmények funkciói közötti feladat- és hatáskör-megosztási vitává transzformálódott.
A Gazdasági és Szociális Tanács igen széles feladatkörének megvalósításához igen szerény eszközökkel rendelkezik. Legfontosabb eszközei a következők:
Tanulmányozás, azaz a Gazdasági és Szociális Tanács az adott ügy, téma objektív megismerése érdekében tanulmányokat készíttet vagy jelentéseket kér leginkább az ENSZ Titkárságától, saját segédszerveitől, esetleg külső szakértőktől.
Ajánlástétel, mellyel a Gazdasági és Szociális Tanács a nemzetközi együttműködésből adódó különböző kihívásokra fogalmaz meg válaszokat. Az ajánlások címzettjei az államok és/vagy a szakosított intézmények. Az ajánlások tartalmilag nagyon különbözőek: vannak normatív tartalmúak, szólhat közös vállalkozások és rendelkezhet különböző intézmények, főleg segédszervek felállításáról.
Egyezménytervezetek kidolgozása, mely azt jelenti, hogy a leendő nemzetközi egyezmény szövege a Gazdasági és Szociális Tanács keretében készül el. Az elkészült egyezménytervezetről a Közgyűlés dönt abban az értelemben, hogy az államok elé viszi-e nemzetközi szerződés megkötése érdekében.
Konferenciák összehívása is fontos eleme a Gazdasági és Szociális Tanács funkcióinak azzal a megszorítással, hogy a Közgyűlés diszkrecionális módon osztja meg a konferencia-összehívási jogot maga és a Gazdasági és Szociális Tanács között. Pl. a Közgyűlés hívta össze az 1972. és 1992. évi környezetvédelmi konferenciákat. Ezzel szemben a Gazdasági és Szociális Tanács égisze alatt ültek össze egyes szakosított intézmények megalakításával, valamint a népesedéssel, a nők helyzetével, az élelmezéssel, a vízügyekkel, a kábítószerrel foglalkozó nemzetközi konferenciák. Az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáját is a Gazdasági és Szociális Tanács hívta össze, mely később nemcsak önállósult, de a Tanácstól elvette a konferenciatartási jogot p1. a nyersanyagok területén.
A koordináció biztosítása egyrészt az ENSZ, másrészt a szakosított intézmények között, melynek jogi kereteit az ENSZ és az egyes szakosított intézmények közötti megállapodások szabják meg. E meóállapodás tárgyalásában az ENSZ részéről a Gazdasági és Szociális Tanács vesz részt (a másik oldalon az adott szakosított intézmény releváns szerve), e meóállapodások azonban közgyűlési jóváhagyásra szorulnak. A koordináció eszközei a konzultációk és ajánlások (lehet általános és konkrét), rendszeres jelentések kérése az egyes szakosított intézményektől, ülésekre való kölcsönös meghívás és tanácskozási jog biztosítása.
Operatív tevékenység, mely az Alapokmány szövegében szolgálatok tételeként jelenik meg.
A nem kormányközi szervezetek bekapcsolása az ENSZ munkájába. a Gazdasági és Szociális Tanács 1968. és 1996. évi határozatai szabályozzák a NGO-k kiválasztásának feltételeit és sorolják be 3 kategóriába, jelesül van általános és speciális konzultatív státusú, illetve listára felvett nem kormányközi szervezet. Míg minden ilyen szervezet küldhet megfigyelőt a Tanács és segédszervei ülésére, csak az első két kategóriába tartozók tehetnek írásos észrevételeket, felszólalási joga és napirend-javaslattételi joga csak az első kategóriába felvett NGO-knak van.
A Gazdasági és Szociális Tanács funkcióinak áttekintése után lehet határozatainak jogi természetét tisztázni. A Gazdasági és Szociális Tanács esetében is érvényesül a már ismert különbségtétel a külső ügyekre vonatkozó és a belső szervezeti kérdéseket érintő határozatok között és ez utóbbinál a normatív és egyedi aktusok megkülönböztetése. E képletet azonban bizonyos mértékig árnyalni kell:
A segédszerveket létesítő egyedi aktus magába foglalhatja az ajánlástételi, szerződéskezdeményezési, konferencia-összehívási jogot, p1. a regionális gazdasági bizottságok esetében;
A külső és belső ügyek közötti határ átjárható, p1. az emberi jogok megsértésével kapcsolatos eljárásról
Találat: 3966