A hõkezelés magyar és román nyelvû szakkifejezései
(EN 10052:1995)

ALITÁLÁS (ALUMINIZARE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amelyet acélokon alkalmaz­nak azzal a céllal, hogy a termék felületét a­lu­mí­ni­ummal feldúsítsák.

AUSZFORMING (AUS­FOR­MING): Vasötvözetek olyan TERMO­MECHANIKAI kezelése, a­mely során metastabilis ausztenites ál­la­pot­ban képlékenyen átalakítanak, mi­e­lõtt a martenzites és/vagy bénites át­a­la­ku­lás végbemenne.

AUSZTEMPERÁLÁS ( 616d39g AUS­TEMPERING): Olyan HÕ­KE­ZE­LÉS, amelynek során az acél AUSZ­TE­NI­TES állapotból való LÉPCSÕS HÛ­TÉ­SE M_s-nél nagyobb hõmérsékletre olyan sebességgel történik, hogy a fer­rites vagy perlites átalakulás elkerülhetõ legyen, és ezen a hõmérsékleten olyan HÕNTARTÁS, hogy a bénites át­a­la­ku­lás részben vagy teljesen vég­be­men­jen.

A környezeti hõmérsékletre való HÛTÉS tetszõleges lehet.

AUSZTENITESÍTÉS (AUSTE­NITIZARE): Olyan MÛVELET, a­mely­nek során a terméket fel­melegítik olyan hõmérsékletre, amelyen az alap­szövet ausztenites lesz. Ha a ferrit át­a­la­kulása nem fe­jezõdik be, akkor az auszte­nitesítést részlegesnek nevezik.

AUSZTENITESÍTÉSI HÕMÉR­SÉKLET (TEMPERATURA DE AUS­TE­NITIZARE): Az a legna­gyobb hõ­mér­séklet, amelyen ausztenitesítéskor a vasötvözetet hõn tartják.

ÁTALAKULÁSI HÕ­MÉR­SÉK­LET (TEMPERATURA DE TRANS­FOR­MARE): Az a hõmérsék­let, a­mely­en a fázisátalakulás végbemegy, és en­nek kiterjesztésével olyan hõ­mér­sék­letek, amelyeken az átalakulás meg­kez­dõ­dik és befejezõdik, ha az átalakulás adott hõmérséklet tartományban ját­szó­dik le.

ÁTALAKULÁSI MÉLYSÉG (ADÂNCIMEA DE CÃLIRE): Az ED­ZÕ­DÉS létrejötte valamely vasötvözet felületi rétegében. Ezt az ÁT­A­LA­KU­LÁ­SI MÉLYSÉGET általában ED­ZETT KÉREG VASTAGSÁGÁVAL jellemzik.

ÁTEDZÉS (CÃLIRE PÃT­RUN­SÃ): Olyan lehûtésû edzés, ahol az edzett kéreg vastagsága leg­alább akkora, mint az adott termék magja és felülete közötti távolság.

BETÉTBEN EDZETT KÉREG VASTAGSÁGA (ADÃNCIMEA STRA­TULUI CEMENTAT): Az acél fe­lü­le­té­rõl mért olyan távolság, amelyen belül a megnövelt karbontartalom megfelel az elõírt értéknek.

Példa: A BETÉTBEN EDZETT KÉREG VASTAGSÁGÁRA vo­nat­ko­zó­an ez a határérték megfelel az alapfém karbontartalmának.

BETÉTEDZÉS (CEMENTARE): CEMENTÁLÁS és ezt követõ edzés.

BORIDÁLÁS (BORURARE): Olyan TERMOKÉMIAI kezelés, amely során a munkadarab fe­lületi rétegét bórral dúsítják.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a közeget, amelyben a boridálás végbemegy, pl. betétben történõ boridálás, pasztás boridálás stb.

CEMENTÁLÁS (CARBURARE): TERMOKÉMIAI KEZELÉS vasötvözeti felületi rétegének karbonnal való dúsítása ausztenites állapotban. A ce­men­tált munkadarab (azonnal vagy késõbb) EDZÉSRE kerül.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a CE­MEN­TÁ­LÁST végzik, ez lehet például gáz, szilárd közeg stb.

CINKDÚSÍTÓ HÕKEZELÉS (ZINCAREA DE DIFUZIE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amely az acélok felületi rétegének cinkben való dúsítására szolgál.

DEKARBONIZÁCIÓ (DE­CAR­BU­RARE): Vasötvözet felületi ré­te­gé­nek karbonban való
elszegényedése.

Ez az elszegényedés lehet: rész­leges dekarbonizáció vagy Csaknem dekarbonizáció.

A kétféle típusú DE­KAR­BO­NI­ZÁCIÓ összegét, azaz Részleges és a Teljes dekarbonizáció együttes e­red­mé­nyét nevezik Totális de­kar­bo­ni­zá­ci­ó­nak. (EU 140-70)

DEKARBONIZÁLT RÉTEG VASTAGSÁGA (ADÂNCIMEA STRA­TU­LUI DECARBURAT): Valamely öt­vö­zet felülete és azon határ közötti távolság, amelyben a karbontatralom elszegényedett. Ez a hatás eltérõ és definiálható a DEKARBONIZÁCIÓ tí­pusa szerint, továbbá a szerkezeti állapotra, a keménységre vagy változás nélküli alapfém karbontartalmára vagy bármilyen elõírt egyéb karbontartalomra való hivatkozással.

DIFFUZIÓS KEZELÉS (TRA­TA­MENT PRIN DIFUZIE): Olyan HÕKEZELÉS (vagy MÛVE­LET), amelynek célja a termék felületi rétegébe (pl. CEMENTÁLASSAL, BO­RI­DÁ­LÁS­SAL, NITRIDÁLÁSSAL) bevitt elemek diffúziós úton való továbbítása a munkadarab belseje felé.

DIFFÚZIÓS RÉTEG (STRAT DE DIFUZIE): A TERMOKÉMIAI EL­JÁ­RÁS­SAL kezelt mun­kadarab olyan felületi rétege, amelyben a bediffundált elemek szilárd oldatban vagy vegyület formájá­ban vannak jelen, kon­cent­rá­ci­ó­ó­ó­juk pedig a mag irányában fo­lya­ma­to­san csökken.

A diffúziós zónában lévõ ki­válások lehetnek nitridek, karbidok stb.

EDZETT FELÜLETI RÉTEG (STRAT SUPERFICIAL CÃLIT): Va­la­mely vasötvözetû termék gyors le­hû­tés­sel beedzett olyan felületi rétege, amelynek vastagságát általában az EDZETT kéreg vastagságával ha­tá­roz­zák meg.

EDZÉS (CÃLIRE): AUSZTE­NI­TE­SÍTÉS, majd olyan sebességgel vég­zett hûtés, hogy az ausztenit többé-kevésbé teljes egészében martenzitté és esetlegesen bénitté alakuljon át, és ennek hatá­sára a keménység növekedjék.

EDZÉSI HÕMÉRSÉKLET (TEMPERATURA CÃLIRII): Az a hõ­mér­séklet, amelyrõl a munka­darabot EDZÉSKOR hûtik.

Megjegyzés: Az angol nyelvben az "edzési hõmérséklet" kifejezés azonos módon alkalmazható az edz­hetõ vasötvözetek LEHÛTÉSI HÕ­MÉR­SÉK­LE­TÉNEK megjelölésére.

EDZÉSI KEZELÉS (TRA­TA­MENT DE CÃLIRE): Olyan HÕ­KE­ZE­LÉS, amely AUSZTENITESÍTÉST kö­ve­tõ HÛTÉSBÕL áll, hogy az ausztenit többé-kevésbé teljes mértékben mar­ten­zit­té és esetleg bénitté alakuljon át.

EDZHETÕSÉG (CÃLI­BI­LI­TA­TEA): Valamely acélnak az a tulajdonsága, hogy a martenzites és/vagy bénites átalakulásra alkalmas.

Az EDZHETÕSÉGET gyakran jellemzik elõírt, meghatározott kísérleti feltételek között a kemény­ségnek az edzett véglaptól mért távolság függ­vé­nyé­ben való ábrázolással (pl. a Jominy görbével).

EDZÕDÉSI MÉLYSÉG (A­DÂN­CIME DE CÃLIRE): Valamely vas­öt­vö­zet felülete és azon határ közötti távolság, amelyet az EDZÉS behatolása jellemez.

Ez a határ a szövetszerkezettel, vagy a keménység változásával ha­tá­roz­ható meg.

EGYENÉRTÉKÛ ÁTMÉRÕ (DIAMETRU ECHIVALENT): Azonos minõségû acélból való (legalább 3d hosszúságú) d átmérõjû olyan henger, amelynek közepén a LEHÛTÉSI SEBESSÉG megfelel annak a LEHÛTÉSI SEBESSÉGNEK, amelyet azonos HÛTÉSI feltételek között a hûtött munkadarabban mérnek.

ELÉGETÉS (ARDERE): Me­le­gí­tés azon hõmérsékletre, amelyen olyan káros szövetszerkezeti és tu­laj­don­ságváltozások jönnek létre (például kezdõdõ szemcsehatármenti olvadás), amelyek utólagos hõkezeléssel már nem javíthatók.

ELÕMELEGÍTÉS (PRE­ÎN­CÃL­ZI­RE): Az a MÛVELET, amelynek során valamely vasötvözet hõmérsékletét a kiinduló és a legnagyobb hõmérséklet közötti egy vagy több közbensõ hõ­mér­sékletre növelik és bizonyos ideig azon tartják.

ENDOTERMIKUS AT­MOSZ­FÉRA (ATMOSFERÃ ENDOTERMÃ): Az endotermikus kemence atmoszféra olyan változtatható KAR­BON­PO­TEN­CIÁLÚ tér, amely illeszkedik a HÕKEZELÉSRE ke­rülõ vasötvözet kar­bon­tartalmához annak érdekében, hogy a termék felületén a karbonszintet csök­kenteni, növelni vagy megtartani le­hes­sen.

EXOTERMIKUS ATMOSZFÉRA (ATMOSFERÃ EXOTERMÃ): Exo­term­az olyan kemence-at­moszféra, amely úgy van beállítva, hogy ne oxidálja a kezelendõ vasötvözetet.

FEKETÍTÉS (ÎNNEGRIRE): Oxi­dáló közegben olyan hõmérsékleten végzett MÛVELET, amelyen a vas­ötvözet csiszolt felületén vékony, foly­tonos, jól tapadó, sötét színû oxidréteg alakul ki.

FELHEVÍTÉSI IDÕ (TIMP DE ÎNCÃLZIRE): Valamely vasötvözet ki­je­lölt pontjának adott hõmérsékletre való felhevítéséhez szükséges idõ.

FELÜLETI EDZÉS (CÃLIRE SUPERFICIALÃ): EDZÉS a munka­darab külsõ rétegére korláto­zott meg­je­le­nítéssel és az azt követõ hûtéssel.

Megjegyzés: Célszerû a felhevítés módját elõírni, ez például lehet láng, indukciós hevítés, elektronsu­gár, lézersugár stb.

FELÜLETI EDZÉS UTÁNI TÉNYLEGES KÉREGVASTAGSÁG (ADÂNCIMEA CONVENÞIONALÃ A STRATULUI CÃLIT SUPERFICIAL): A felület és egy olyan pont közötti tá­vol­ság, amelynek Vickers-keménysége (HV₁) megfelel a felületen elõírt keménység 80%-nak (EU 116-72)

Az EU 116-72 a következõ le­he­tõ­ségeket tartalmazza:

a szokásos terheléstõl eltérõ elõzetes mag­ál­la­po­dás alap­ján a ké­reg­vas­tagság méré­sére 4.9 és 49 N közötti értékek alkalmazhatók;

hasonló módon al­kal­maz­ható a felületen vég­zett Rockwell-vizsgálat e­lõ­zetes megegye­zés a­lap­ján a határke­ménységi érték meghatá­rozására.

FESZÜLTSÉGCSÖKKENTÕ IZZÍTÁS (RECOACERE DE DE­TEN­SI­ONARE): A munkadarab IZZÍTÁSA megfelelõ magas hõmérsékleten, majd lassú HÛTÉSE a maradó feszültségek csökkentése céljából anélkül, hogy a szövetszerkezet és az anyag tu­laj­don­sá­gai jelentõsen megváltoznának.

FESZÜLTSÉGCSÖKKENTÕ MEGERESZTÉS (REVENIRE JOASÃ DE DETENSIONARE): A teljesen vagy részlegesen martenzites szerkezetû termék MEGERESZTÉSE általában 200 C-nál ki­sebb hõmérsékleten a maradó feszültségek csökkentése a karbidkiválás kezdetével az anyag keménysé­gének jelentõs csökkenése nélkül.

FOLYAMATOS HÛTÉSRE ÉR­VÉ­NYES ÁTALAKULÁSI DIAGRAM (CCT-diagram) (DIAGRAME DE TRANS­FORMARE LA RÃCIRE CONTINUÃ): Olyan görbesorozat, amelyet fél loga­ritmusos idõhõmérséklet koordináta-rendszerben ábrázolnak, amely minden egyes LEHÛLÉSRE fel­tünteti az ausztenit átalakulásának kezdeti és befejezõdési hõmérsékletét.

Általában ábrázolják azokat a görbéket is, amelyek kimetszik az olyan hõmérsékleteknek meg­felelõ pontokat, amelyeken az átalakult fázis részaránya 50% . A diagramban feltüntetik a keletkezett szövetelemek százalékos részarányát és keménységét.

Végezetül minden egyes LEHÛLÉSI GÖRBÉRE fel van tüntetve a környezeti hõmérsékletre való hûtés után mérhetõ keménység.

Megjegyzés: CCT-diagramok elõ­ál­lít­hatók adott lehûtési idõtartamra is.

GÖMBSZEMCSÉSÍTÉS (GLO­BU­LIZARE): Az acélok LÁGYÍTÁSA általában hosszú hõntartással az Ac₁ körül váltakozó hõmérsékleten és ezt követõ lassú hûtése abból a célból, hogy a ki­vált karbidok gömb alakúak le­gyenek.

HELYI EDZÉS (CÃLIRE LO­CA­LÃ PARÞIALÃ): Valamely vasötvözet bizonyos részére korláto­zott EDZÉS.

HEVÍTÉS (ÎNCÃLZIRE): A mun­kadarab hõmérsékletének növelése.

Megjegyzés: Ez a hõmérsékletnövelés egy vagy több szakaszban végezhetõ el.

HEVÍTÉSI FOLYAMAT (PRO­CES DE ÎNCÃLZIRE): A vizsgált mun­kadarab bármely pontjá­ban a hõ­mér­sék­let változása a HEVÍTÉS során eltelt idõ függvényében a felmelegítés kezdetétõl a HEVÍTÉS végéig.

HEVÍTÉSI GÖRBE (CURBA DE ÎNCÃLZIRE): Hevítéskor a HÕ­MÉR­SÉK­LET VÁTOZÁSÁNAK grafikus ábrázolása.

HEVÍTÉSI IDÕ (TIMP DE ÎNCÃLZIRE): HEVÍTÉSI FOLYAMAT két meghatározó hõmér­sékletét el­vá­lasz­tó idõintervallum.

Meg kell adni a kezdeti és a végsõ hõmérsékletet.

HEVÍTÉSI PROGRAM (PROG­RAM DE ÎNCÃLZIRE): Az a HEVÍTÉSI FOLYAMAT, amelyet meg kell va­ló­sí­tani.

HEVÍTÉSI SEBESSÉG (VITEZA DE ÎNCÃLZIRE): A hõmérséklet vál­to­zá­sát jellemzi a HEVÍ­TÉS során eltelt idõ függvényében. Ezzel kapcsolatosan a következõket kell megkülönböztetni:

az adott hõmér­sék­le­tek­nek megfelelõ pil­la­nat­nyi sebes­séget;

az adott hõmérséklet-tar­tományban meg­ha­tá­ro­zott átlagsebességet.

HOMOGENIZÁLÁS (OMO­GE­NIZARE): Olyan hosszabb idejû, nagy hõmérsékletû IZZÍTÁS, amelynek célja kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkezõ vagy összetételi in­ho­mo­ge­ni­tások diffúzióval való csökkentése.

HÕKEZELÉS (TRATAMENTE TERMICE): Olyan MÛVELETEK so­ro­zata, amelyek során a szilárd vas­öt­vö­zet teljes egészében vagy részlegesen olyan TERMIKUS FOLYAMAT ha­tá­sá­nak van kitéve, amelynek hatására létrejön a tulajdonságaiban és/vagy a szerkezetében szükséges változás.

Az adott kezelendõ termék vegyi összetétele ezen MÛVELETEK során esetleg változhat.

HÕKIEGYENLÍTÉS (EGA­LI­ZA­REA TEMPERATURII): A vas­öt­vö­zet felmelegítésének máso­dik sza­ka­sza, amelyben a teljes keresztmetszetben közel azonos lesz a hõmérséklet.

HÕNTARTÁS (MENÞINERE LA TEMPERATURÃ): A HÕNTARTÁS a HÕNKEZELÉSI CIKLUSNAK az a szakasza, amelynek során a hõmér­sék­le­tet állandó értéken tartják.

Pontosan meg kell határozni, hogy az adott hõmérséklet például a kemence hõmérséklete, vagy a termék felületének hõmérséklete, vagy a kezelendõ termék teljes kereszt­metszetére vagy annak vala­mely adott pontjára jellemzõ hõmérséklet.

HÛTÉS (RÃCIRE): Az acél hõ­mér­sékletének csökkentése. A HÛTÉSI folyamat egy vagy több fázisban végezendõ.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a HÛTÉST végzik, például ez lehet levegõ, víz, olaj, kemencében való hûtés stb.

HÛTÉSI IDÕTARTAM (TIMP DE RÃCIRE): Az az idõtartam, amely a LEHÛLÉSI FÜGG­VÉNY két karak­te­risz­tikus hõmérsékletét elválasztja. Mindig pontosan meg kell határozni, hogy melyek ezek a hõmérsékletek.

HÛTÉSI MÓD (MODALITATE DE RÃCIRE): Azon körülmények összessége, amelyek kö­zött a vasötvözet HÛTÉSE végbemegy: a HÛTÕKÖZEG jellemzõi és hõmérséklete, relatív moz­gások, keverés stb.

HÛTÉSI PROGRAM (PROG­RAM DE RÃCIRE): Az a lehûlési függ­vény (a LEHÛLÉS során a hõmérséklet változása az idõ függvényében), amelyet adott eljáráskor követni kell.

HÛTÕKÉPESSÉG (CAPA­CI­TA­TE DE RÃCIRE): A hûtõközegnek az a képessége, hogy adott feltételek között maghatározott sebességgel hût.

A HÛTÕKÉPESSÉG mérõ­szá­má­nak pontos definíciója még meg­ha­tá­rozásra vár.

IDÕ-HÕMÉRSÉLKET ÁT­A­LA­KU­LÁSI DIAGRAM (TTT DIAGRAM) (DIAGRAMA DE TRANSFORMARE TIMP-TEMPERATURÃ): Fél­lo­ga­rit­mi­kus idõ-hõmérséklet koordináta rend­szerben megrajzolt olyan görbesorozat, amelybõl minden egyes hõmérsékletre megállapítható az ausztenit át­alakulása kezdetének és végének ideje izotermikus körülmények között.

Általában egy megfelelõ gör­bé­vel szokás összekötni azon idõpontokat is, ahol az átalakult ausztenit részaránya eléri az 50% -ot. A diagramon fel szokták tüntetni a keletkezett szövetelemek rész­letarányát és az anyag keménységét is.

IMPULZUSEDZÉS (CÃLIRE PRIN IMPULS): Impulzushevítés al­kal­ma­zásával végzett edzés. Általában ez az edzés az ÖNEDZÕDÉS eredménye.

IMPULZUSHEVÍTÉS (ÎN­CÃL­ZIRE PRIN IMPULS): Rövid és ismételt energiaimpulzusok által végzett olyan HEVÍTÉSI módszer, amelynek révén elérhetõ a hõmérséklet helyi növekedése.

Különféle energiaforrások al­kal­maz­hatók, például kondenzátor-kisütés, lézer, elektronsugár stb.

IZOFORMING (TRATAMENT TERMOMECANIC LA TRANS­FOR­MA­REA AUSTEINEI ÎN PERLINÃ): Valamely acél olyan TERMO­ME­CHA­NIKAI KEZELÉSE, amelynek so­rán az auszterinek perlitté való át­a­la­ku­lása közben képlékenyen alakítják.

IZZÍTÁS (RECOACERE): Olyan HÕKEZELÉS, amely megfelelõ hõmér­sék­letre való HEVÍ­TÉSBÕL, HÕN­TAR­TÁSBÓL és LEHÛTÉSBÕL áll, azzal a céllal, hogy a fém szerkezeti állapota közel egyensúlyi legyen.

Miután ez a fogalom-megha­tározás nagyon általános, ezért célszerû olyan kifejezést alkalmazni, amely a kezelés célját határozza meg.

Megjegyzés: Angolul az "izzítás do­boz­ban" kifejezést alkalmazzák, ha a lá­gyí­tási mûveletet az oxidációs veszély csökkentésére végzik a külsõ tértõl elszigetelt tartályban.

JOMINY-VIZSGÁLAT (ME­TO­DA JOMINY): Valamely acél próba­darab ausztenitesítésébõl és azt követõen az egyik véglapon alkalmazott víz­su­gár­ral való lehûtésébõl álló szab­vá­nyo­sított vizsgálat. A keménységnek az edzett véglaptól való távolság függ­vé­nyé­ben való változása (Jominy görbe) jellemzi az adott cél ÁTEDZ­HETÕSÉGÉT.

KARBONITRIDÁLÁS (CARBO­NI­TRURARE): TERMOKÉMIAI KE­ZE­LÉS, amely vasötvözetek felületének nitrogénnel és karbonnal való dúsítására, a VEGYÜLETI RÉTEG kialakítására alkalmaznak.

A VEGYÜLETI RÉTEGEN kívül nitrogénben dúsult DIFFÚZIÓS ZÓNA is létrejön.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a KARBO­NIT­RI­DÁLÁST végzik, ez lehet például só­für­dõ, plazma stb.

KÉKÍTÉS (FEROXARE): Olyan MÛVELET, amelyet a fényes felületû acélon végeznek oxidáló közegben, nagyobb hõmérsékleten, egyenletes, jól tapadó kék oxidréteg (futtatási szín) képzésére.

KIVÁLÁSOS KEMÉNYEDÉS (DURIFICARE PRIN PRECIPITARE): Valamely vasötvözet olyan ke­mé­nye­dé­se, amelyet a túltelített szilárd oldat egy vagy több komponensének kiválása idéz elõ.

KÖZEG (MEDIUL - AT­MOS­FE­RA): Az a környezet, amelyben a munkadarabot HÕKEZELIK.

Ez a KÖZEG lehet szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. A KÖZEG nagyon lényeges szerepet ját­szik hõtani jellemzõi (HEVÍTÕ­KÖ­ZEG, HÛTÕKÖZEG stb.) által is vegyi összetétele révén (oxidáló közeg, DEKARBONIZÁLÓ közeg). A gázhal­maz­állapotú közegeket gyakran nevezik "atmoszférának".

KRITIKUS HÛTÉSI GÖRBE (CURBÃ CRITICÃ DE RÃCIRE): Olyan HÛTÉSI GÖRBE, amely a meg­a­dott átalakulás teljes lefolyását még biz­tosítja, ennél lassúbb hûtés ezt már nem teljesíti.

Ezt a kifejezést ki kell egészíteni az adott átalakulás teljes megjelölésével, például martenzites, bénites stb.

KRITIKUS HÛTÉSI SEBESSÉG (VITEZÃ CRITICÃ DE RECIRE): A KRITIKUS LEHÛTÉSI FÜGGVÉNY­NEK megfelelõ HÛLÉSI SEBESSÉG.

KROMÁLÁS (CROMARE): TERMOKÉMIAI KEZELÉS a munka­darab felületi rétegének krómmal való dúsítására.

A felületi réteg csak oldott krómot tartalmazhat (kis karbontartalmú acélok esetében), vagy döntõen króm­karbidot (nagy karbontartalmú acélok esetében).

LÁGYÍTÁS (ÎNMUIERE): HÕKE­ZE­LÉS valamely vasötvözet ke­mény­ségének adott szintre való csökkentésére.

LEHÛTÉSI GÖRBE (CURBÃ DE RÃCIRE): A LEHÛTÉSI FÜGG­VÉNY (a hõmérsékletválto­zás HÛLÉS­KOR az idõ függvényében) grafikus ábrázolása.

LEHÛLÉSI SEBESSÉG (VITEZA DE RÃCIRE): A hõmérséklet változását jellemzi a LEHÛLÉS során az idõ függvényében.

Különbséget kell tenni a követ­ke­zõk között:

az elõírt hõmérsékletnek meg­felelõ pillanatnyi sebesség;

az adott hõmérséklet tar­to­mányban érzékelhetõ átlagos sebesség.

LEHÛTÉS (RÃCIRE FORÞATÃ): A hõkezelés olyan RÉSZMÛVELETE, amelyben a LEHÛ­TÉS jóval gyorsabban történik, mint nyugodt levegõn.

Célszerû a lehûtés körülményeit megnevezni, például fúvott levegõn való lehûtés, vízhûtés, lép­csõs hûtés stb.

Ha valamely elõzetesen felmelegített vasötvözetet bizonyos részének lehûtésekor hõátvitel mu­tatkozik a nem felmelegített részek irányába, ezt a folyamatot ÖNEDZÉSNEK nevezik.

LÉPCSÕS EDZÉS (CÃLIRE ÎN TREPTE): Olyan edzési eljárás, amely­nek során a HÛTÉST rövid idõre meg­szakítják adott KÖZEGBEN megfelelõ hõmérsékleten végzett HÕNTARTÁS­SAL.

Nem célszerû alkalmazni ezt a kifejezést a MEGSZAKÍTOTT EDZÉS megjelölésére.

MARTEMPERÁLÁS (CÃLIRE ÎN TREPTE, MARTEMPERING): Olyan HÕKEZELÉS, amely­nek során az AUSZTENITESÍTÉST követõen az acélt olyan sebességgel LÉPCSÕSEN EDZIK M_s-nél kissé nagyobb hõmér­sékletre, hogy elkerüljék a ferrites, per­lites vagy bénites átalakulást, és ezen addig tartják, amíg a hõkiegyenlítés vég­bemegy, majd tovább HÛTIK szoba­hõ­mér­sékletre.

A végsõ LEHÛTÉST, amelyek során gyakorlatilag a teljes keresztmetszetben egyidejûleg ala­kul ki martenzit, általában levegõn végzik.

MARTENZITES ÖREGÍTÉS (MARAGING): Az olyan acélok (pl. marazsing acélok) MEG­ERESZTÉSE, amelyekben az EDZÉST követõen kis keménységû, lágy martenzites lesz a szövet. A megeresztéssel érik el a kívánt mechanikai tulajdonságokat.

MÁSODLAGOS KEMÉNYEDÉS (DURIFICARE SECUNDARÃ): A ke­ményedés növekedése edzett acélok egy­szeri vagy többszöri MEGERESZTÉ­SE­KOR.

Ez a keményedés valamely vegyület kiválásának, vagy a maradék ausztenitnek martenzitté vagy bénitté való átalakulásának a következménye, az ausztenit MEGERESZTÉS során felbomlik, vagy destabilizálódik és HÛTÉSKOR alakul át.

MEGERESZTÉS (REVENIRE): EDZETT vagy más módon hõkezelt acél felmelegítése Ac₁-nél kisebb hõmér­sék­let­re, majd hõntartása és azt követõ hûtése megfelelõ tulajdonság elérése céljából.

Ez adott (Ac₁-nél) alacsonyabb hõmérsékletre való HÕNTARTÁSBÓL, továbbá megfelelõ se­bességgel végzett HÛTÉSBÕL áll. A hõkezelési ciklus többször megismételhetõ.

A MEGERESZTÉS általában a keménység csökkentését idézi elõ, de bizonyos estekben növe­kedhet a keménység.

MEGERESZTÉSI GÖRBE (CURBA DE REVENIRE): A mecha­nikai jellemzõk és a megeresz­kedési hõmérséklet közötti összefüggés grafi­kus ábrázolása adott megeresztési idõre vonatkoztatva.

Megjegyzés: Az angol nyelvben ugyanerre alkalmazzák a "megeresztési diagram" kifejezést is.

MEGERESZTÉSI RIDEGSÉG (FRAGILITATE LA REVENIRE): Bizonyos edzett és megeresz­kedett (nemesített) acélokban adott hõmér­sék­leten való hõntartás és lassú LEHÛTÉS során bekövet­kezõ ridegedés.

Meg kell különböztetni a követ­ke­zõket egymástól:

IRREVERZIBILIS MEGE­RESZTÉSI RIDEG­SÉG (KÉKTÖRÉKENY­SÉG): 300 C körüli hõ­mérsékleten jelentkezik.

REVERZIBILIS MEGERE­SZTÉSI RIDEG­SÉG: kb. 450-500 C közötti hõmér­sék­leten je­lent­kezik.

Ezen elridegedésnek az a közvetlen hatása, hogy az adott acél hajlítómunka-hõmérsékletgörbe alapján meghatározott átmeneti hõmérsékletek felé tolódik el. Ez az a hatás az 550 C-nál nagyobb hõmérsékletre történõ ismételt felmelegítéssel és ezt követõ gyors HÛTÉSSEL csökkenthetõ.

MÉLYHÛTÉS (TRATAMENT SUB 0 C): Az acél EDZÉSÉT követõ, a szobahõmérsékletnél ál­talában jóval kisebb (negatív) hõmérsékletre HÛTÉS és HÕNTARTÁS a maradék ausztenit martenzitté való átalakulása céljából.

NITRIDÁLÁS (NITRURARE): Vasötvözetek olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉSE, amelynek célja a felület nitrogénnel való dúsítása.

Ha ezt a kezelést oxigént tartalmazó KÖZEGBEN végzik, akkor a neve "OXINITRIDÁLÁS"

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a nitridálást végzik, ez lehet például gáz, plazma stb.

NITRIDÁLT KÉREG VAS­TAG­SÁ­GA (ADÂNCIMEA STRATULUI NITRURAT): A vasötvözetek felülete és azon határ közötti távolság, amely a nitrogénben feldúsult réteg vastagságát jellemzi. Ezt az értéket elõ kell írni.

NITROCEMENTÁLÁS (NIT­ROCARBURARE): TERMO­KÉ­MIAI kezelés Ac₁-nél nagyobb hõ­mér­sékleten a munkadarab felületi rétegének karbonnal való dúsítása céljából, amikor a kar­bonbevitel a döntõ.

Ezt a mûveletet általában gyors lehûtéssel történõ edzés követi.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a közeget, amelyben a NITROCEMENTÁLÁST végzik, például ez lehet gáz, sófürdõ stb.

Megjegyzés: A cianidokat tartalmazó oldott sófürdõben végzett NITRO­CEMENTÁLÁST CIANIDÁLÁSNAK (CIANURARE) nevezik.

NORMALIZÁLÁS (NORMA­LI­ZA­RE): AUSZTENITESÍTÉST követõ, LEVEGÕN való HÛ­TÉSBÕL álló HÕKEZELÉS.

Olyan alakítással egybekötött NORMALIZÁLÓ eljárás, amelynek során a végsõ alakítás bizo­nyos hõmérséklet-tartományon belül megy végbe azzal a céllal, hogy az adott anyag ugyanolyan álla­potú legyen, mint NORMALIZÁLÁS után, úgy, hogy a mechanikai jellemzõk elõírt értékei megegyez­zenek a NORMALIZÁ­LÁS­SAL létrejött jellemzõkkel.

OLDÓLÁGYÍTÁS (MALEABI­LI­ZA­RE): Ausztenites acélok esetében alkalmazott hõkezelés. Nagy hõmér­sékletre való FELMELEGÍTÉS­BÕL, majd ezt követõen gyors HÛTÉS­BÕL áll, a homo­gén ausztenites szerke­zet kialakítására.

ÖNMEGERESZTÕDÉS (AUTO­REVENIRE): A HÛTÉS során a marten­zitben végbemenõ spontán MEGE­RESZTÕDÉS.

ÖREGÍTÉS (ÎNBÃTRÂNIRE): Vasötvözetek olyan HÕKEZELÉSE, amely után alkalmazott OLDÓIZZÍTÁS célja a tulajdonságoknak szükséges szintre való beállítása.

Ez a HÕKEZELÉS egy vagy több elõírt hõmérsékletre való felhevítésbõl és hõntartásból áll, és azt megfelelõ lehûtés követi.

Megjegyzés: Az angol meghatározásban ez a kezelés az OLDÓIZZÍTÁS után, de a végsõ ÖREGÍTÉS elõtt játszódik le, olyan közbensõ hõmérsékleten, amelyet Ausztenites kondicionálásnak vagy elsõdleges Edzésnek neveznek.

PATENTOZÁS (PATENTARE): Vasötvözetek HÕKEZELÉSE AUSZTE­NITESÍTÉSSEL és megfelelõ HÛTÉS­SEL úgy, hogy az utána következõ hidegalakításhoz kedvezõ szövetszerke­zet kelet­kezzék.

Különbséget kell tenni a következõk között:

FOLYAMATOS PA­TENT­OZÁS, amikor hu­zal vagy szalag ME­LE­GÍTÉSÉT és HÛTÉSÉT folyamatosan végzik;

SZAKASZOS PA­TEN­TO­ZÁS, amelynek során a termék tekercs vagy kö­teg formájában ma­rad.

Megjegyzés: Elõ kell írni azt a közeget, amelyben a PATENTOZÁST végzik, ez például lehet levegõ, ólomfürdõ, sófürdõ stb.

STABILIZÁLÓ IZZÍTÁS (RE­COACERE DE ECHILIBRU): IZZÍTÁS 850 C hõmérsékleten az­zal a céllal, hogy az ausztenites korrózióálló, stabi­lizált acélokban a fázisok, például karbidok kiválja­nak vagy gömbszem­csésedjenek.

SZILIKÁLÁS (SILICIERE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amelyet vasötvözetek felületé­nek szilíci­ummal való dúsítására alkalmaznak.

SZULFONITRIDÁLÁS (SULFO­NITRURARE): NITROCEMENTÁLÁS a VEGYÜLETI RÉ­TEGBE a kén szándékos bevitelével.

TERMOMECHANIKAI KEZE­LÉS (TRATAMENT TERMOMECANIC): Olyan alakítási mûve­let, amelynek során a végsõ képlékeny alakítás meghatá­rozott hõmérséklet-tartományon belül történik, aminek eredménye olyan anyagszerkezeti és anyagjellemzõk, amelyek egyszerû HÕKEZELÉSSEL nem valósítható vagy nem õrizhetõk meg.

ÚJRAKRISTÁLYOSÍTÓ IZZÍTÁS (RECOACERE DE RECRISTALIZARE): Hidegen alakított acél izzítása, amelynek az a célja, hogy fázisváltozás nélkül, csíraképzõdéssel és csíranövekedéssel új­rakristá­lyosodott szemcsék alakuljanak ki.

VANÁDIUMOZÁS (VANADIERE): TERMOKÉMIAI KE­ZELÉS a munkadarab felületi rétegé­nek vanádiummal való dúsítása.

VEGYÜLETI RÉTEG (STRAT DE COMBINAÞII): TERMOKÉMIAI eljárással kezelt fémes anyag felületi rétegének az a külsõ része, amelyben egy vagy több vegyület képzõdik a bediffundált elembõl vagy elemekbõl és az alapanyag elemeibõl.

Például nitridálás során nitrid­réteg keletkezik, boridálás során borid­réteg, nagy karbontartalmú acélok kro­málásakor pedig krómkarbid réteg keletkezeik.

VETEMEDÉS (DEFORMAÞIE): Valamely munkadarab HÕKEZELÉS során bekövetkezõ alak és méret­vál­to­zása.

ACÉL (OÞEL): Olyan ötvö­zet, amelynek alapanyaga a vas és amelynek széntartalma legfeljebb 2% (nagy mennyiségû jelenlevõ karbidképzõ elemek módosíthatják a széntartalom felsõ határát).

A hõkezelhetõ ötvözetlen acélokra és az ötvözött acélokra vonatkozó nómenklatúrát az EN 10020 határozza meg.

ALFA-VAS (FIER ALFA): Stabilis állapotú tiszta vas 911 C-nál kisebb hõmérsékleten. Ennek kristály­szerkezete térközéppontos köbös rács­szerkezetû.

Ez a vasmódosulat 768 C-nál kisebb hõmérsékleten (Curie-hõmérséklet) ferromágneses.

AUSZTENIT (AUSTENITA): Egy vagy több elem szilárd oldata GAMMA-VASBAN.

AUSZTENITES ACÉL (OÞEL AUSTENITIC): Olyan acél, amelynek szerkezete szobahõmér­sékleten oldó­lá­gyítás után ausztenites.

Az öntött ausztenites acélok azon­ban tartalmazhatnak legfeljebb 20% ferritet.

ÁTALAKULÁSI HÕMÉR­SÉK­LET (TEMPERATURA DE TRANS­FORMARE): Acélok estében a követ­kezõ alapvetõ hõmérsékletek különböz­tethetõk meg:

Ae₁: az ausztenit jelen­létének alsó határát meg­határozó egyensúlyi hõ­mérséklet,

Ae₃: a ferrit jelenlétének alsó határát meghatározó egyensúlyi hõmérséklet,

Ae_m: a hipereutektoidos acél esetében a cementit jelenlétének felsõ határát meghatározó egyen­súlyi hõmérséklet,

Ac₁: az ausztenit kia­la­kulás kezdõdésének hõmérsék­lete MELE­GÍ­TÉS­KOR,

Ac₃: a ferrit ausztenitté alakulásának befejezõdési hõmérséklete MELEGÍ­TÉSKOR,

AC_M: a cementit auszte­nitben való oldódásának befejezõdési hõmérsék­lete hipereutektoidos acé­lokban,

Ar₁: az ausztenit ferritté és cementitté alakulásá­nak befejezõdési hõmér­séklete HÛTÉS­KOR,

Ar₃: a ferritképzõdés kezdõ hõmérséklete HÛ­TÉSKOR,

Ar_m: az ausztenitbõl való cementitkiválás kezdeti hõ­mérséklete hipereutek­toidos acélokban hûtés­kor,

M_s: az a hõmérséklet, amelyen HÛTÉS során az ausztenit martenzitté való átalakulása meg­kezdõdik,

M_f: az a hõmérséklet, amelyen HÛTÉS során az ausztenit martanzitté tör­ténõ átalakulása befeje­zõdik,

M_x: az a hõmérséklet, amelyen az ausztenit x% -a alakul át martenzitté HÛTÉS során.

Megjegyzés: Angolul az elõzõ hõmérsékleteket "kritikus hõmérsék­le­teknek" is nevezik adott ötvözetre való hivatkozáskor.

BÉNIT (BAINITA): Olyan meta­stabilis szövetelem, amely az ausztenit bomlásakor keletkezik a perlit áta­la­ku­lása és a martenzit képzõdése közötti hõmérséklet-tartományban. Ez a szövet­elem karbonnal túltelített ferritbõl áll, amelyben a karbon egy része finom eloszlású karbid alakjában van jelen.

Megkülönböztethetõ:

felsõ bénit, amely az elõbb említett hõmérsék­lettarto­mány nagyobb hõ­mérsék­letein képzõ­dik.

alsó bénit, amely az elõbb említett hõmérsékleteken kép­zõdik.

CEMENTIT (CEMENTITA): Fe₃C képlet szerinti vas (III)-karbid.

DELTA-VAS (FIER DELTA): Stabil állapotú, tiszta vas 1392 C és az olvadáspontja közötti hõmérséklet tartományban. Kristályos szerkezete térközéppontos, köbös, megegyezõen az alfa-vaséval.

Paramágneses tulajdonságú.

FERRIT (FERRITA): Egy vagy több elem a szilárd oldata ALFA- vagy DELTA-VASBAN.

FERRITES ACÉL (OÞEL FER­RITIC): Olyan acél, amely a szilárd halmazállapot teljes hõmér­séklet-tartományában stabilan ferrites szövetû.

GAMMA VAS (FIER GAMMA): A tiszta vas stabil állapota 911 és 1392 C között. Kristályos szerkezete lapközéppontos, köbös.

Paramágneses tulajdonságú.

GRAFITOS ACÉL (OÞEL CU GRAFIT): Olyan acél, amelynek szöve­tében a karbon grafit for­májában vált ki.

KRITIKUS ÁTMÉRÕ (DIA­METRUL CRITIC): Adott feltételek között edzett, a középpontjában 50% martenzitet tartalmazó, elegendõ hosszúságú (legalább 3d) próbarúd, átmérõje d.

LEDEBURIT (LEDEBURITA): Lédeburitos szövetelemet tartalmazó acél.

MARADÉK AUSZTENIT (AUSTENITÃ REZIDUALÃ): Az acél EDZÉSE után a környezeti hõ­mér­sékleten visszamaradó, nem átalakult ausztenit.

MARTENZIT (MARTENZITÃ): Metastabil szilárd oldat térközéppontos tetragonális rácsszerkezettel.

MIKROKEMÉNYSÉG (MICRO­DURITATE): Az 1,96 N-nél kisebb terheléssel mért keménység.

ÖNTÖTTVAS (FONTÃ): Olyan termék, amely lényegileg vas alapú, és karbontartalma meghaladja a 2% -ot. (Nagy mennyiségû karbidképzõ elemek jelenléte módosíthatja a karbontartalom alsó határát).

ÖTVÖZET (ALIAJ): Valamely alapfémbõl és egy vagy több, az adott fémben folyékony halmazál­lapotban teljes mértékben oldható, és szilárd állapotban szilárd oldatot vagy vegyü­letet képezõ anyag.

PERLIT (PERLITA): Az ausz­ternit eutektoidos átalakulása során keletkezett ferrit- és cementitlemezkék halmaza.

SZEMCSE (GRÃUNTE): A sok­kristályos szövet egyes elemi kristálya.

SZILÁRDOLDAT (SOLUÞIE SOLIDÃ): Két vagy több elem által létrehozott homogén, szilárd, kristályos fázis.

Meg kell különböztetni a szubsztitúciós (helyettesítéses) szilárdol­datot (amelyben az oldott atomok az alapelem atomjait részben helyettesítik) az intersztíciós (beékelõdéses) szilárdol­dattól, amelyben az oldott anyag atomjai beékelõdnek a kristályrács atomjai közé.

SZÖVETELEM (STRUCTURÃ): Egy vagy többfázisú rész, amely a folyamat közben keletkezik, és amely vagy amelyek az anyagszerkezet metallográfiai vizsgálata során egyedi jellemzõvel rendelke­zik vagy rendel­keznek.

TÛS SZERKEZET (STRUCTURÃ ACICULARÃ): Olyan szerkezet, amely­nek alkotórészei met­szetben tûszerû kép­zõdményként jelentkeznek.