online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

A hőkezelés magyar és roman nyelvű szakkifejezései

kémia

Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
Szénhidrogének
AZ ALKOHOL
Polimerek Anyagszerkezettana
TémaSzervetlen kémia
Az alumíniumgyartas
A magfúzió
Oldatok vezetõképességének mérése - Az oldott anyag minõségének és koncentraciójanak hatasa az oldat vezetõképességére
A hőkezelés magyar és roman nyelvű szakkifejezései
 
 

A hőkezelés magyar és román nyelvű szakkifejezései
(EN 10052:1995)

ALITÁLÁS (ALUMINIZARE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amelyet acélokon alkalmaz­nak azzal a céllal, hogy a termék felületét a­lu­mí­ni­ummal feldúsítsák.

AUSZFORMING (AUS­FOR­MING): Vasötvözetek olyan TERMO­MECHANIKAI kezelése, a­mely során metastabilis ausztenites ál­la­pot­ban képlékenyen átalakítanak, mi­e­lőtt a martenzites és/vagy bénites át­a­la­ku­lás végbemenne.

AUSZTEMPERÁLÁS ( 616d39g AUS­TEMPERING): Olyan HŐ­KE­ZE­LÉS, amelynek során az acél AUSZ­TE­NI­TES állapotból való LÉPCSŐS HŰ­TÉ­SE Ms-nél nagyobb hőmérsékletre olyan sebességgel történik, hogy a fer­rites vagy perlites átalakulás elkerülhető legyen, és ezen a hőmérsékleten olyan HŐNTARTÁS, hogy a bénites át­a­la­ku­lás részben vagy teljesen vég­be­men­jen.

A környezeti hőmérsékletre való HŰTÉS tetszőleges lehet.

AUSZTENITESÍTÉS (AUSTE­NITIZARE): Olyan MŰVELET, a­mely­nek során a terméket fel­melegítik olyan hőmérsékletre, amelyen az alap­szövet ausztenites lesz. Ha a ferrit át­a­la­kulása nem fe­jeződik be, akkor az auszte­nitesítést részlegesnek nevezik.



AUSZTENITESÍTÉSI HŐMÉR­SÉKLET (TEMPERATURA DE AUS­TE­NITIZARE): Az a legna­gyobb hő­mér­séklet, amelyen ausztenitesítéskor a vasötvözetet hőn tartják.

ÁTALAKULÁSI HŐ­MÉR­SÉK­LET (TEMPERATURA DE TRANS­FOR­MARE): Az a hőmérsék­let, a­mely­en a fázisátalakulás végbemegy, és en­nek kiterjesztésével olyan hő­mér­sék­letek, amelyeken az átalakulás meg­kez­dő­dik és befejeződik, ha az átalakulás adott hőmérséklet tartományban ját­szó­dik le.

ÁTALAKULÁSI MÉLYSÉG (ADÂNCIMEA DE CĂLIRE): Az ED­ZŐ­DÉS létrejötte valamely vasötvözet felületi rétegében. Ezt az ÁT­A­LA­KU­LÁ­SI MÉLYSÉGET általában ED­ZETT KÉREG VASTAGSÁGÁVAL jellemzik.

ÁTEDZÉS (CĂLIRE PĂT­RUN­SĂ): Olyan lehűtésű edzés, ahol az edzett kéreg vastagsága leg­alább akkora, mint az adott termék magja és felülete közötti távolság.

BETÉTBEN EDZETT KÉREG VASTAGSÁGA (ADĂNCIMEA STRA­TULUI CEMENTAT): Az acél fe­lü­le­té­ről mért olyan távolság, amelyen belül a megnövelt karbontartalom megfelel az előírt értéknek.

Példa: A BETÉTBEN EDZETT KÉREG VASTAGSÁGÁRA vo­nat­ko­zó­an ez a határérték megfelel az alapfém karbontartalmának.

BETÉTEDZÉS (CEMENTARE): CEMENTÁLÁS és ezt követő edzés.

BORIDÁLÁS (BORURARE): Olyan TERMOKÉMIAI kezelés, amely során a munkadarab fe­lületi rétegét bórral dúsítják.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a közeget, amelyben a boridálás végbemegy, pl. betétben történő boridálás, pasztás boridálás stb.

CEMENTÁLÁS (CARBURARE): TERMOKÉMIAI KEZELÉS vasötvözeti felületi rétegének karbonnal való dúsítása ausztenites állapotban. A ce­men­tált munkadarab (azonnal vagy később) EDZÉSRE kerül.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a CE­MEN­TÁ­LÁST végzik, ez lehet például gáz, szilárd közeg stb.

CINKDÚSÍTÓ HŐKEZELÉS (ZINCAREA DE DIFUZIE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amely az acélok felületi rétegének cinkben való dúsítására szolgál.

DEKARBONIZÁCIÓ (DE­CAR­BU­RARE): Vasötvözet felületi ré­te­gé­nek karbonban való
elszegényedése.

Ez az elszegényedés lehet: rész­leges dekarbonizáció vagy Csaknem dekarbonizáció.

A kétféle típusú DE­KAR­BO­NI­ZÁCIÓ összegét, azaz Részleges és a Teljes dekarbonizáció együttes e­red­mé­nyét nevezik Totális de­kar­bo­ni­zá­ci­ó­nak. (EU 140-70)

DEKARBONIZÁLT RÉTEG VASTAGSÁGA (ADÂNCIMEA STRA­TU­LUI DECARBURAT): Valamely öt­vö­zet felülete és azon határ közötti távolság, amelyben a karbontatralom elszegényedett. Ez a hatás eltérő és definiálható a DEKARBONIZÁCIÓ tí­pusa szerint, továbbá a szerkezeti állapotra, a keménységre vagy változás nélküli alapfém karbontartalmára vagy bármilyen előírt egyéb karbontartalomra való hivatkozással.

DIFFUZIÓS KEZELÉS (TRA­TA­MENT PRIN DIFUZIE): Olyan HŐKEZELÉS (vagy MŰVE­LET), amelynek célja a termék felületi rétegébe (pl. CEMENTÁLASSAL, BO­RI­DÁ­LÁS­SAL, NITRIDÁLÁSSAL) bevitt elemek diffúziós úton való továbbítása a munkadarab belseje felé.

DIFFÚZIÓS RÉTEG (STRAT DE DIFUZIE): A TERMOKÉMIAI EL­JÁ­RÁS­SAL kezelt mun­kadarab olyan felületi rétege, amelyben a bediffundált elemek szilárd oldatban vagy vegyület formájá­ban vannak jelen, kon­cent­rá­ci­ó­ó­ó­juk pedig a mag irányában fo­lya­ma­to­san csökken.

A diffúziós zónában lévő ki­válások lehetnek nitridek, karbidok stb.

EDZETT FELÜLETI RÉTEG (STRAT SUPERFICIAL CĂLIT): Va­la­mely vasötvözetű termék gyors le­hű­tés­sel beedzett olyan felületi rétege, amelynek vastagságát általában az EDZETT kéreg vastagságával ha­tá­roz­zák meg.

EDZÉS (CĂLIRE): AUSZTE­NI­TE­SÍTÉS, majd olyan sebességgel vég­zett hűtés, hogy az ausztenit többé-kevésbé teljes egészében martenzitté és esetlegesen bénitté alakuljon át, és ennek hatá­sára a keménység növekedjék.

EDZÉSI HŐMÉRSÉKLET (TEMPERATURA CĂLIRII): Az a hő­mér­séklet, amelyről a munka­darabot EDZÉSKOR hűtik.

Megjegyzés: Az angol nyelvben az „edzési hőmérséklet” kifejezés azonos módon alkalmazható az edz­hető vasötvözetek LEHŰTÉSI HŐ­MÉR­SÉK­LE­TÉNEK megjelölésére.

EDZÉSI KEZELÉS (TRA­TA­MENT DE CĂLIRE): Olyan HŐ­KE­ZE­LÉS, amely AUSZTENITESÍTÉST kö­ve­tő HŰTÉSBŐL áll, hogy az ausztenit többé-kevésbé teljes mértékben mar­ten­zit­té és esetleg bénitté alakuljon át.

EDZHETŐSÉG (CĂLI­BI­LI­TA­TEA): Valamely acélnak az a tulajdonsága, hogy a martenzites és/vagy bénites átalakulásra alkalmas.

Az EDZHETŐSÉGET gyakran jellemzik előírt, meghatározott kísérleti feltételek között a kemény­ségnek az edzett véglaptól mért távolság függ­vé­nyé­ben való ábrázolással (pl. a Jominy görbével).

EDZŐDÉSI MÉLYSÉG (A­DÂN­CIME DE CĂLIRE): Valamely vas­öt­vö­zet felülete és azon határ közötti távolság, amelyet az EDZÉS behatolása jellemez.

Ez a határ a szövetszerkezettel, vagy a keménység változásával ha­tá­roz­ható meg.

EGYENÉRTÉKŰ ÁTMÉRŐ (DIAMETRU ECHIVALENT): Azonos minőségű acélból való (legalább 3d hosszúságú) d átmérőjű olyan henger, amelynek közepén a LEHŰTÉSI SEBESSÉG megfelel annak a LEHŰTÉSI SEBESSÉGNEK, amelyet azonos HŰTÉSI feltételek között a hűtött munkadarabban mérnek.

ELÉGETÉS (ARDERE): Me­le­gí­tés azon hőmérsékletre, amelyen olyan káros szövetszerkezeti és tu­laj­don­ságváltozások jönnek létre (például kezdődő szemcsehatármenti olvadás), amelyek utólagos hőkezeléssel már nem javíthatók.

ELŐMELEGÍTÉS (PRE­ÎN­CĂL­ZI­RE): Az a MŰVELET, amelynek során valamely vasötvözet hőmérsékletét a kiinduló és a legnagyobb hőmérséklet közötti egy vagy több közbenső hő­mér­sékletre növelik és bizonyos ideig azon tartják.

ENDOTERMIKUS AT­MOSZ­FÉRA (ATMOSFERĂ ENDOTERMĂ): Az endotermikus kemence atmoszféra olyan változtatható KAR­BON­PO­TEN­CIÁLÚ tér, amely illeszkedik a HŐKEZELÉSRE ke­rülő vasötvözet kar­bon­tartalmához annak érdekében, hogy a termék felületén a karbonszintet csök­kenteni, növelni vagy megtartani le­hes­sen.

EXOTERMIKUS ATMOSZFÉRA (ATMOSFERĂ EXOTERMĂ): Exo­term­az olyan kemence-at­moszféra, amely úgy van beállítva, hogy ne oxidálja a kezelendő vasötvözetet.

FEKETÍTÉS (ÎNNEGRIRE): Oxi­dáló közegben olyan hőmérsékleten végzett MŰVELET, amelyen a vas­ötvözet csiszolt felületén vékony, foly­tonos, jól tapadó, sötét színű oxidréteg alakul ki.

FELHEVÍTÉSI IDŐ (TIMP DE ÎNCĂLZIRE): Valamely vasötvözet ki­je­lölt pontjának adott hőmérsékletre való felhevítéséhez szükséges idő.

FELÜLETI EDZÉS (CĂLIRE SUPERFICIALĂ): EDZÉS a munka­darab külső rétegére korláto­zott meg­je­le­nítéssel és az azt követő hűtéssel.

Megjegyzés: Célszerű a felhevítés módját előírni, ez például lehet láng, indukciós hevítés, elektronsu­gár, lézersugár stb.

FELÜLETI EDZÉS UTÁNI TÉNYLEGES KÉREGVASTAGSÁG (ADÂNCIMEA CONVENŢIONALĂ A STRATULUI CĂLIT SUPERFICIAL): A felület és egy olyan pont közötti tá­vol­ság, amelynek Vickers-keménysége (HV1) megfelel a felületen előírt keménység 80%-nak (EU 116-72)

Az EU 116-72 a következő le­he­tő­ségeket tartalmazza:

a szokásos terheléstől eltérő előzetes mag­ál­la­po­dás alap­ján a ké­reg­vas­tagság méré­sére 4.9 és 49 N közötti értékek alkalmazhatók;

hasonló módon al­kal­maz­ható a felületen vég­zett Rockwell-vizsgálat e­lő­zetes megegye­zés a­lap­ján a határke­ménységi érték meghatá­rozására.

FESZÜLTSÉGCSÖKKENTŐ IZZÍTÁS (RECOACERE DE DE­TEN­SI­ONARE): A munkadarab IZZÍTÁSA megfelelő magas hőmérsékleten, majd lassú HŰTÉSE a maradó feszültségek csökkentése céljából anélkül, hogy a szövetszerkezet és az anyag tu­laj­don­sá­gai jelentősen megváltoznának.

FESZÜLTSÉGCSÖKKENTŐ MEGERESZTÉS (REVENIRE JOASĂ DE DETENSIONARE): A teljesen vagy részlegesen martenzites szerkezetű termék MEGERESZTÉSE általában 200 C–nál ki­sebb hőmérsékleten a maradó feszültségek csökkentése a karbidkiválás kezdetével az anyag keménysé­gének jelentős csökkenése nélkül.

FOLYAMATOS HŰTÉSRE ÉR­VÉ­NYES ÁTALAKULÁSI DIAGRAM (CCT-diagram) (DIAGRAME DE TRANS­FORMARE LA RĂCIRE CONTINUĂ): Olyan görbesorozat, amelyet fél loga­ritmusos időhőmérséklet koordináta-rendszerben ábrázolnak, amely minden egyes LEHŰLÉSRE fel­tünteti az ausztenit átalakulásának kezdeti és befejeződési hőmérsékletét.

Általában ábrázolják azokat a görbéket is, amelyek kimetszik az olyan hőmérsékleteknek meg­felelő pontokat, amelyeken az átalakult fázis részaránya 50% . A diagramban feltüntetik a keletkezett szövetelemek százalékos részarányát és keménységét.

Végezetül minden egyes LEHŰLÉSI GÖRBÉRE fel van tüntetve a környezeti hőmérsékletre való hűtés után mérhető keménység.

Megjegyzés: CCT-diagramok elő­ál­lít­hatók adott lehűtési időtartamra is.

GÖMBSZEMCSÉSÍTÉS (GLO­BU­LIZARE): Az acélok LÁGYÍTÁSA általában hosszú hőntartással az Ac1 körül váltakozó hőmérsékleten és ezt követő lassú hűtése abból a célból, hogy a ki­vált karbidok gömb alakúak le­gyenek.

HELYI EDZÉS (CĂLIRE LO­CA­LĂ PARŢIALĂ): Valamely vasötvözet bizonyos részére korláto­zott EDZÉS.

HEVÍTÉS (ÎNCĂLZIRE): A mun­kadarab hőmérsékletének növelése.



Megjegyzés: Ez a hőmérsékletnövelés egy vagy több szakaszban végezhető el.

HEVÍTÉSI FOLYAMAT (PRO­CES DE ÎNCĂLZIRE): A vizsgált mun­kadarab bármely pontjá­ban a hő­mér­sék­let változása a HEVÍTÉS során eltelt idő függvényében a felmelegítés kezdetétől a HEVÍTÉS végéig.

HEVÍTÉSI GÖRBE (CURBA DE ÎNCĂLZIRE): Hevítéskor a HŐ­MÉR­SÉK­LET VÁTOZÁSÁNAK grafikus ábrázolása.

HEVÍTÉSI IDŐ (TIMP DE ÎNCĂLZIRE): HEVÍTÉSI FOLYAMAT két meghatározó hőmér­sékletét el­vá­lasz­tó időintervallum.

Meg kell adni a kezdeti és a végső hőmérsékletet.

HEVÍTÉSI PROGRAM (PROG­RAM DE ÎNCĂLZIRE): Az a HEVÍTÉSI FOLYAMAT, amelyet meg kell va­ló­sí­tani.

HEVÍTÉSI SEBESSÉG (VITEZA DE ÎNCĂLZIRE): A hőmérséklet vál­to­zá­sát jellemzi a HEVÍ­TÉS során eltelt idő függvényében. Ezzel kapcsolatosan a következőket kell megkülönböztetni:

az adott hőmér­sék­le­tek­nek megfelelő pil­la­nat­nyi sebes­séget;

az adott hőmérséklet-tar­tományban meg­ha­tá­ro­zott átlagsebességet.

HOMOGENIZÁLÁS (OMO­GE­NIZARE): Olyan hosszabb idejű, nagy hőmérsékletű IZZÍTÁS, amelynek célja kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkező vagy összetételi in­ho­mo­ge­ni­tások diffúzióval való csökkentése.

HŐKEZELÉS (TRATAMENTE TERMICE): Olyan MŰVELETEK so­ro­zata, amelyek során a szilárd vas­öt­vö­zet teljes egészében vagy részlegesen olyan TERMIKUS FOLYAMAT ha­tá­sá­nak van kitéve, amelynek hatására létrejön a tulajdonságaiban és/vagy a szerkezetében szükséges változás.

Az adott kezelendő termék vegyi összetétele ezen MŰVELETEK során esetleg változhat.

HŐKIEGYENLÍTÉS (EGA­LI­ZA­REA TEMPERATURII): A vas­öt­vö­zet felmelegítésének máso­dik sza­ka­sza, amelyben a teljes keresztmetszetben közel azonos lesz a hőmérséklet.

HŐNTARTÁS (MENŢINERE LA TEMPERATURĂ): A HŐNTARTÁS a HŐNKEZELÉSI CIKLUSNAK az a szakasza, amelynek során a hőmér­sék­le­tet állandó értéken tartják.

Pontosan meg kell határozni, hogy az adott hőmérséklet például a kemence hőmérséklete, vagy a termék felületének hőmérséklete, vagy a kezelendő termék teljes kereszt­metszetére vagy annak vala­mely adott pontjára jellemző hőmérséklet.

HŰTÉS (RĂCIRE): Az acél hő­mér­sékletének csökkentése. A HŰTÉSI folyamat egy vagy több fázisban végezendő.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a HŰTÉST végzik, például ez lehet levegő, víz, olaj, kemencében való hűtés stb.

HŰTÉSI IDŐTARTAM (TIMP DE RĂCIRE): Az az időtartam, amely a LEHŰLÉSI FÜGG­VÉNY két karak­te­risz­tikus hőmérsékletét elválasztja. Mindig pontosan meg kell határozni, hogy melyek ezek a hőmérsékletek.

HŰTÉSI MÓD (MODALITATE DE RĂCIRE): Azon körülmények összessége, amelyek kö­zött a vasötvözet HŰTÉSE végbemegy: a HŰTŐKÖZEG jellemzői és hőmérséklete, relatív moz­gások, keverés stb.

HŰTÉSI PROGRAM (PROG­RAM DE RĂCIRE): Az a lehűlési függ­vény (a LEHŰLÉS során a hőmérséklet változása az idő függvényében), amelyet adott eljáráskor követni kell.

HŰTŐKÉPESSÉG (CAPA­CI­TA­TE DE RĂCIRE): A hűtőközegnek az a képessége, hogy adott feltételek között maghatározott sebességgel hűt.

A HŰTŐKÉPESSÉG mérő­szá­má­nak pontos definíciója még meg­ha­tá­rozásra vár.

IDŐ-HŐMÉRSÉLKET ÁT­A­LA­KU­LÁSI DIAGRAM (TTT DIAGRAM) (DIAGRAMA DE TRANSFORMARE TIMP-TEMPERATURĂ): Fél­lo­ga­rit­mi­kus idő-hőmérséklet koordináta rend­szerben megrajzolt olyan görbesorozat, amelyből minden egyes hőmérsékletre megállapítható az ausztenit át­alakulása kezdetének és végének ideje izotermikus körülmények között.

Általában egy megfelelő gör­bé­vel szokás összekötni azon időpontokat is, ahol az átalakult ausztenit részaránya eléri az 50% -ot. A diagramon fel szokták tüntetni a keletkezett szövetelemek rész­letarányát és az anyag keménységét is.

IMPULZUSEDZÉS (CĂLIRE PRIN IMPULS): Impulzushevítés al­kal­ma­zásával végzett edzés. Általában ez az edzés az ÖNEDZŐDÉS eredménye.

IMPULZUSHEVÍTÉS (ÎN­CĂL­ZIRE PRIN IMPULS): Rövid és ismételt energiaimpulzusok által végzett olyan HEVÍTÉSI módszer, amelynek révén elérhető a hőmérséklet helyi növekedése.

Különféle energiaforrások al­kal­maz­hatók, például kondenzátor-kisütés, lézer, elektronsugár stb.

IZOFORMING (TRATAMENT TERMOMECANIC LA TRANS­FOR­MA­REA AUSTEINEI ÎN PERLINĂ): Valamely acél olyan TERMO­ME­CHA­NIKAI KEZELÉSE, amelynek so­rán az auszterinek perlitté való át­a­la­ku­lása közben képlékenyen alakítják.

IZZÍTÁS (RECOACERE): Olyan HŐKEZELÉS, amely megfelelő hőmér­sék­letre való HEVÍ­TÉSBŐL, HŐN­TAR­TÁSBÓL és LEHŰTÉSBŐL áll, azzal a céllal, hogy a fém szerkezeti állapota közel egyensúlyi legyen.

Miután ez a fogalom-megha­tározás nagyon általános, ezért célszerű olyan kifejezést alkalmazni, amely a kezelés célját határozza meg.

Megjegyzés: Angolul az „izzítás do­boz­ban” kifejezést alkalmazzák, ha a lá­gyí­tási műveletet az oxidációs veszély csökkentésére végzik a külső tértől elszigetelt tartályban.

JOMINY-VIZSGÁLAT (ME­TO­DA JOMINY): Valamely acél próba­darab ausztenitesítéséből és azt követően az egyik véglapon alkalmazott víz­su­gár­ral való lehűtéséből álló szab­vá­nyo­sított vizsgálat. A keménységnek az edzett véglaptól való távolság függ­vé­nyé­ben való változása (Jominy görbe) jellemzi az adott cél ÁTEDZ­HETŐSÉGÉT.

KARBONITRIDÁLÁS (CARBO­NI­TRURARE): TERMOKÉMIAI KE­ZE­LÉS, amely vasötvözetek felületének nitrogénnel és karbonnal való dúsítására, a VEGYÜLETI RÉTEG kialakítására alkalmaznak.

A VEGYÜLETI RÉTEGEN kívül nitrogénben dúsult DIFFÚZIÓS ZÓNA is létrejön.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a KARBO­NIT­RI­DÁLÁST végzik, ez lehet például só­für­dő, plazma stb.

KÉKÍTÉS (FEROXARE): Olyan MŰVELET, amelyet a fényes felületű acélon végeznek oxidáló közegben, nagyobb hőmérsékleten, egyenletes, jól tapadó kék oxidréteg (futtatási szín) képzésére.

KIVÁLÁSOS KEMÉNYEDÉS (DURIFICARE PRIN PRECIPITARE): Valamely vasötvözet olyan ke­mé­nye­dé­se, amelyet a túltelített szilárd oldat egy vagy több komponensének kiválása idéz elő.

KÖZEG (MEDIUL – AT­MOS­FE­RA): Az a környezet, amelyben a munkadarabot HŐKEZELIK.

Ez a KÖZEG lehet szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. A KÖZEG nagyon lényeges szerepet ját­szik hőtani jellemzői (HEVÍTŐ­KÖ­ZEG, HŰTŐKÖZEG stb.) által is vegyi összetétele révén (oxidáló közeg, DEKARBONIZÁLÓ közeg). A gázhal­maz­állapotú közegeket gyakran nevezik „atmoszférának”.

KRITIKUS HŰTÉSI GÖRBE (CURBĂ CRITICĂ DE RĂCIRE): Olyan HŰTÉSI GÖRBE, amely a meg­a­dott átalakulás teljes lefolyását még biz­tosítja, ennél lassúbb hűtés ezt már nem teljesíti.

Ezt a kifejezést ki kell egészíteni az adott átalakulás teljes megjelölésével, például martenzites, bénites stb.

KRITIKUS HŰTÉSI SEBESSÉG (VITEZĂ CRITICĂ DE RECIRE): A KRITIKUS LEHŰTÉSI FÜGGVÉNY­NEK megfelelő HŰLÉSI SEBESSÉG.

KROMÁLÁS (CROMARE): TERMOKÉMIAI KEZELÉS a munka­darab felületi rétegének krómmal való dúsítására.

A felületi réteg csak oldott krómot tartalmazhat (kis karbontartalmú acélok esetében), vagy döntően króm­karbidot (nagy karbontartalmú acélok esetében).

LÁGYÍTÁS (ÎNMUIERE): HŐKE­ZE­LÉS valamely vasötvözet ke­mény­ségének adott szintre való csökkentésére.

LEHŰTÉSI GÖRBE (CURBĂ DE RĂCIRE): A LEHŰTÉSI FÜGG­VÉNY (a hőmérsékletválto­zás HŰLÉS­KOR az idő függvényében) grafikus ábrázolása.

LEHŰLÉSI SEBESSÉG (VITEZA DE RĂCIRE): A hőmérséklet változását jellemzi a LEHŰLÉS során az idő függvényében.

Különbséget kell tenni a követ­ke­zők között:

az előírt hőmérsékletnek meg­felelő pillanatnyi sebesség;

az adott hőmérséklet tar­to­mányban érzékelhető átlagos sebesség.

LEHŰTÉS (RĂCIRE FORŢATĂ): A hőkezelés olyan RÉSZMŰVELETE, amelyben a LEHŰ­TÉS jóval gyorsabban történik, mint nyugodt levegőn.

Célszerű a lehűtés körülményeit megnevezni, például fúvott levegőn való lehűtés, vízhűtés, lép­csős hűtés stb.

Ha valamely előzetesen felmelegített vasötvözetet bizonyos részének lehűtésekor hőátvitel mu­tatkozik a nem felmelegített részek irányába, ezt a folyamatot ÖNEDZÉSNEK nevezik.

LÉPCSŐS EDZÉS (CĂLIRE ÎN TREPTE): Olyan edzési eljárás, amely­nek során a HŰTÉST rövid időre meg­szakítják adott KÖZEGBEN megfelelő hőmérsékleten végzett HŐNTARTÁS­SAL.



Nem célszerű alkalmazni ezt a kifejezést a MEGSZAKÍTOTT EDZÉS megjelölésére.

MARTEMPERÁLÁS (CĂLIRE ÎN TREPTE, MARTEMPERING): Olyan HŐKEZELÉS, amely­nek során az AUSZTENITESÍTÉST követően az acélt olyan sebességgel LÉPCSŐSEN EDZIK Ms-nél kissé nagyobb hőmér­sékletre, hogy elkerüljék a ferrites, per­lites vagy bénites átalakulást, és ezen addig tartják, amíg a hőkiegyenlítés vég­bemegy, majd tovább HŰTIK szoba­hő­mér­sékletre.

A végső LEHŰTÉST, amelyek során gyakorlatilag a teljes keresztmetszetben egyidejűleg ala­kul ki martenzit, általában levegőn végzik.

MARTENZITES ÖREGÍTÉS (MARAGING): Az olyan acélok (pl. marazsing acélok) MEG­ERESZTÉSE, amelyekben az EDZÉST követően kis keménységű, lágy martenzites lesz a szövet. A megeresztéssel érik el a kívánt mechanikai tulajdonságokat.

MÁSODLAGOS KEMÉNYEDÉS (DURIFICARE SECUNDARĂ): A ke­ményedés növekedése edzett acélok egy­szeri vagy többszöri MEGERESZTÉ­SE­KOR.

Ez a keményedés valamely vegyület kiválásának, vagy a maradék ausztenitnek martenzitté vagy bénitté való átalakulásának a következménye, az ausztenit MEGERESZTÉS során felbomlik, vagy destabilizálódik és HŰTÉSKOR alakul át.

MEGERESZTÉS (REVENIRE): EDZETT vagy más módon hőkezelt acél felmelegítése Ac1-nél kisebb hőmér­sék­let­re, majd hőntartása és azt követő hűtése megfelelő tulajdonság elérése céljából.

Ez adott (Ac1-nél) alacsonyabb hőmérsékletre való HŐNTARTÁSBÓL, továbbá megfelelő se­bességgel végzett HŰTÉSBŐL áll. A hőkezelési ciklus többször megismételhető.

A MEGERESZTÉS általában a keménység csökkentését idézi elő, de bizonyos estekben növe­kedhet a keménység.

MEGERESZTÉSI GÖRBE (CURBA DE REVENIRE): A mecha­nikai jellemzők és a megeresz­kedési hőmérséklet közötti összefüggés grafi­kus ábrázolása adott megeresztési időre vonatkoztatva.

Megjegyzés: Az angol nyelvben ugyanerre alkalmazzák a „megeresztési diagram” kifejezést is.

MEGERESZTÉSI RIDEGSÉG (FRAGILITATE LA REVENIRE): Bizonyos edzett és megeresz­kedett (nemesített) acélokban adott hőmér­sék­leten való hőntartás és lassú LEHŰTÉS során bekövet­kező ridegedés.

Meg kell különböztetni a követ­ke­zőket egymástól:

IRREVERZIBILIS MEGE­RESZTÉSI RIDEG­SÉG (KÉKTÖRÉKENY­SÉG): 300 C körüli hő­mérsékleten jelentkezik.

REVERZIBILIS MEGERE­SZTÉSI RIDEG­SÉG: kb. 450-500 C közötti hőmér­sék­leten je­lent­kezik.

Ezen elridegedésnek az a közvetlen hatása, hogy az adott acél hajlítómunka-hőmérsékletgörbe alapján meghatározott átmeneti hőmérsékletek felé tolódik el. Ez az a hatás az 550 C-nál nagyobb hőmérsékletre történő ismételt felmelegítéssel és ezt követő gyors HŰTÉSSEL csökkenthető.

MÉLYHŰTÉS (TRATAMENT SUB 0 C): Az acél EDZÉSÉT követő, a szobahőmérsékletnél ál­talában jóval kisebb (negatív) hőmérsékletre HŰTÉS és HŐNTARTÁS a maradék ausztenit martenzitté való átalakulása céljából.

NITRIDÁLÁS (NITRURARE): Vasötvözetek olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉSE, amelynek célja a felület nitrogénnel való dúsítása.

Ha ezt a kezelést oxigént tartalmazó KÖZEGBEN végzik, akkor a neve „OXINITRIDÁLÁS”

Megjegyzés: Elő kell írni azt a KÖZEGET, amelyben a nitridálást végzik, ez lehet például gáz, plazma stb.

NITRIDÁLT KÉREG VAS­TAG­SÁ­GA (ADÂNCIMEA STRATULUI NITRURAT): A vasötvözetek felülete és azon határ közötti távolság, amely a nitrogénben feldúsult réteg vastagságát jellemzi. Ezt az értéket elő kell írni.

NITROCEMENTÁLÁS (NIT­ROCARBURARE): TERMO­KÉ­MIAI kezelés Ac1-nél nagyobb hő­mér­sékleten a munkadarab felületi rétegének karbonnal való dúsítása céljából, amikor a kar­bonbevitel a döntő.

Ezt a műveletet általában gyors lehűtéssel történő edzés követi.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a közeget, amelyben a NITROCEMENTÁLÁST végzik, például ez lehet gáz, sófürdő stb.

Megjegyzés: A cianidokat tartalmazó oldott sófürdőben végzett NITRO­CEMENTÁLÁST CIANIDÁLÁSNAK (CIANURARE) nevezik.

NORMALIZÁLÁS (NORMA­LI­ZA­RE): AUSZTENITESÍTÉST követő, LEVEGŐN való HŰ­TÉSBŐL álló HŐKEZELÉS.

Olyan alakítással egybekötött NORMALIZÁLÓ eljárás, amelynek során a végső alakítás bizo­nyos hőmérséklet-tartományon belül megy végbe azzal a céllal, hogy az adott anyag ugyanolyan álla­potú legyen, mint NORMALIZÁLÁS után, úgy, hogy a mechanikai jellemzők előírt értékei megegyez­zenek a NORMALIZÁ­LÁS­SAL létrejött jellemzőkkel.

OLDÓLÁGYÍTÁS (MALEABI­LI­ZA­RE): Ausztenites acélok esetében alkalmazott hőkezelés. Nagy hőmér­sékletre való FELMELEGÍTÉS­BŐL, majd ezt követően gyors HŰTÉS­BŐL áll, a homo­gén ausztenites szerke­zet kialakítására.

ÖNMEGERESZTŐDÉS (AUTO­REVENIRE): A HŰTÉS során a marten­zitben végbemenő spontán MEGE­RESZTŐDÉS.

ÖREGÍTÉS (ÎNBĂTRÂNIRE): Vasötvözetek olyan HŐKEZELÉSE, amely után alkalmazott OLDÓIZZÍTÁS célja a tulajdonságoknak szükséges szintre való beállítása.

Ez a HŐKEZELÉS egy vagy több előírt hőmérsékletre való felhevítésből és hőntartásból áll, és azt megfelelő lehűtés követi.

Megjegyzés: Az angol meghatározásban ez a kezelés az OLDÓIZZÍTÁS után, de a végső ÖREGÍTÉS előtt játszódik le, olyan közbenső hőmérsékleten, amelyet Ausztenites kondicionálásnak vagy elsődleges Edzésnek neveznek.

PATENTOZÁS (PATENTARE): Vasötvözetek HŐKEZELÉSE AUSZTE­NITESÍTÉSSEL és megfelelő HŰTÉS­SEL úgy, hogy az utána következő hidegalakításhoz kedvező szövetszerke­zet kelet­kezzék.

Különbséget kell tenni a következők között:

FOLYAMATOS PA­TENT­OZÁS, amikor hu­zal vagy szalag ME­LE­GÍTÉSÉT és HŰTÉSÉT folyamatosan végzik;

SZAKASZOS PA­TEN­TO­ZÁS, amelynek során a termék tekercs vagy kö­teg formájában ma­rad.

Megjegyzés: Elő kell írni azt a közeget, amelyben a PATENTOZÁST végzik, ez például lehet levegő, ólomfürdő, sófürdő stb.

STABILIZÁLÓ IZZÍTÁS (RE­COACERE DE ECHILIBRU): IZZÍTÁS 850 C hőmérsékleten az­zal a céllal, hogy az ausztenites korrózióálló, stabi­lizált acélokban a fázisok, például karbidok kiválja­nak vagy gömbszem­csésedjenek.

SZILIKÁLÁS (SILICIERE): Olyan TERMOKÉMIAI KEZELÉS, amelyet vasötvözetek felületé­nek szilíci­ummal való dúsítására alkalmaznak.

SZULFONITRIDÁLÁS (SULFO­NITRURARE): NITROCEMENTÁLÁS a VEGYÜLETI RÉ­TEGBE a kén szándékos bevitelével.

TERMOMECHANIKAI KEZE­LÉS (TRATAMENT TERMOMECANIC): Olyan alakítási műve­let, amelynek során a végső képlékeny alakítás meghatá­rozott hőmérséklet-tartományon belül történik, aminek eredménye olyan anyagszerkezeti és anyagjellemzők, amelyek egyszerű HŐKEZELÉSSEL nem valósítható vagy nem őrizhetők meg.

ÚJRAKRISTÁLYOSÍTÓ IZZÍTÁS (RECOACERE DE RECRISTALIZARE): Hidegen alakított acél izzítása, amelynek az a célja, hogy fázisváltozás nélkül, csíraképződéssel és csíranövekedéssel új­rakristá­lyosodott szemcsék alakuljanak ki.

VANÁDIUMOZÁS (VANADIERE): TERMOKÉMIAI KE­ZELÉS a munkadarab felületi rétegé­nek vanádiummal való dúsítása.

VEGYÜLETI RÉTEG (STRAT DE COMBINAŢII): TERMOKÉMIAI eljárással kezelt fémes anyag felületi rétegének az a külső része, amelyben egy vagy több vegyület képződik a bediffundált elemből vagy elemekből és az alapanyag elemeiből.

Például nitridálás során nitrid­réteg keletkezik, boridálás során borid­réteg, nagy karbontartalmú acélok kro­málásakor pedig krómkarbid réteg keletkezeik.

VETEMEDÉS (DEFORMAŢIE): Valamely munkadarab HŐKEZELÉS során bekövetkező alak és méret­vál­to­zása.

ACÉL (OŢEL): Olyan ötvö­zet, amelynek alapanyaga a vas és amelynek széntartalma legfeljebb 2% (nagy mennyiségű jelenlevő karbidképző elemek módosíthatják a széntartalom felső határát).



A hőkezelhető ötvözetlen acélokra és az ötvözött acélokra vonatkozó nómenklatúrát az EN 10020 határozza meg.

ALFA-VAS (FIER ALFA): Stabilis állapotú tiszta vas 911 C–nál kisebb hőmérsékleten. Ennek kristály­szerkezete térközéppontos köbös rács­szerkezetű.

Ez a vasmódosulat 768 C–nál kisebb hőmérsékleten (Curie-hőmérséklet) ferromágneses.

AUSZTENIT (AUSTENITA): Egy vagy több elem szilárd oldata GAMMA-VASBAN.

AUSZTENITES ACÉL (OŢEL AUSTENITIC): Olyan acél, amelynek szerkezete szobahőmér­sékleten oldó­lá­gyítás után ausztenites.

Az öntött ausztenites acélok azon­ban tartalmazhatnak legfeljebb 20% ferritet.

ÁTALAKULÁSI HŐMÉR­SÉK­LET (TEMPERATURA DE TRANS­FORMARE): Acélok estében a követ­kező alapvető hőmérsékletek különböz­tethetők meg:

Ae1: az ausztenit jelen­létének alsó határát meg­határozó egyensúlyi hő­mérséklet,

Ae3: a ferrit jelenlétének alsó határát meghatározó egyensúlyi hőmérséklet,

Aem: a hipereutektoidos acél esetében a cementit jelenlétének felső határát meghatározó egyen­súlyi hőmérséklet,

Ac1: az ausztenit kia­la­kulás kezdődésének hőmérsék­lete MELE­GÍ­TÉS­KOR,

Ac3: a ferrit ausztenitté alakulásának befejeződési hőmérséklete MELEGÍ­TÉSKOR,

ACM: a cementit auszte­nitben való oldódásának befejeződési hőmérsék­lete hipereutektoidos acé­lokban,

Ar1: az ausztenit ferritté és cementitté alakulásá­nak befejeződési hőmér­séklete HŰTÉS­KOR,

Ar3: a ferritképződés kezdő hőmérséklete HŰ­TÉSKOR,

Arm: az ausztenitből való cementitkiválás kezdeti hő­mérséklete hipereutek­toidos acélokban hűtés­kor,

Ms: az a hőmérséklet, amelyen HŰTÉS során az ausztenit martenzitté való átalakulása meg­kezdődik,

Mf: az a hőmérséklet, amelyen HŰTÉS során az ausztenit martanzitté tör­ténő átalakulása befeje­ződik,

Mx: az a hőmérséklet, amelyen az ausztenit x% -a alakul át martenzitté HŰTÉS során.

Megjegyzés: Angolul az előző hőmérsékleteket „kritikus hőmérsék­le­teknek” is nevezik adott ötvözetre való hivatkozáskor.

BÉNIT (BAINITA): Olyan meta­stabilis szövetelem, amely az ausztenit bomlásakor keletkezik a perlit áta­la­ku­lása és a martenzit képződése közötti hőmérséklet-tartományban. Ez a szövet­elem karbonnal túltelített ferritből áll, amelyben a karbon egy része finom eloszlású karbid alakjában van jelen.

Megkülönböztethető:

felső bénit, amely az előbb említett hőmérsék­lettarto­mány nagyobb hő­mérsék­letein képző­dik.

alsó bénit, amely az előbb említett hőmérsékleteken kép­ződik.

CEMENTIT (CEMENTITA): Fe3C képlet szerinti vas (III)-karbid.

DELTA-VAS (FIER DELTA): Stabil állapotú, tiszta vas 1392 C és az olvadáspontja közötti hőmérséklet tartományban. Kristályos szerkezete térközéppontos, köbös, megegyezően az alfa-vaséval.

Paramágneses tulajdonságú.

FERRIT (FERRITA): Egy vagy több elem a szilárd oldata ALFA- vagy DELTA-VASBAN.

FERRITES ACÉL (OŢEL FER­RITIC): Olyan acél, amely a szilárd halmazállapot teljes hőmér­séklet-tartományában stabilan ferrites szövetű.

GAMMA VAS (FIER GAMMA): A tiszta vas stabil állapota 911 és 1392 C között. Kristályos szerkezete lapközéppontos, köbös.

Paramágneses tulajdonságú.

GRAFITOS ACÉL (OŢEL CU GRAFIT): Olyan acél, amelynek szöve­tében a karbon grafit for­májában vált ki.

KRITIKUS ÁTMÉRŐ (DIA­METRUL CRITIC): Adott feltételek között edzett, a középpontjában 50% martenzitet tartalmazó, elegendő hosszúságú (legalább 3d) próbarúd, átmérője d.

LEDEBURIT (LEDEBURITA): Lédeburitos szövetelemet tartalmazó acél.

MARADÉK AUSZTENIT (AUSTENITĂ REZIDUALĂ): Az acél EDZÉSE után a környezeti hő­mér­sékleten visszamaradó, nem átalakult ausztenit.

MARTENZIT (MARTENZITĂ): Metastabil szilárd oldat térközéppontos tetragonális rácsszerkezettel.

MIKROKEMÉNYSÉG (MICRO­DURITATE): Az 1,96 N–nél kisebb terheléssel mért keménység.

ÖNTÖTTVAS (FONTĂ): Olyan termék, amely lényegileg vas alapú, és karbontartalma meghaladja a 2% -ot. (Nagy mennyiségű karbidképző elemek jelenléte módosíthatja a karbontartalom alsó határát).

ÖTVÖZET (ALIAJ): Valamely alapfémből és egy vagy több, az adott fémben folyékony halmazál­lapotban teljes mértékben oldható, és szilárd állapotban szilárd oldatot vagy vegyü­letet képező anyag.

PERLIT (PERLITA): Az ausz­ternit eutektoidos átalakulása során keletkezett ferrit- és cementitlemezkék halmaza.

SZEMCSE (GRĂUNTE): A sok­kristályos szövet egyes elemi kristálya.

SZILÁRDOLDAT (SOLUŢIE SOLIDĂ): Két vagy több elem által létrehozott homogén, szilárd, kristályos fázis.

Meg kell különböztetni a szubsztitúciós (helyettesítéses) szilárdol­datot (amelyben az oldott atomok az alapelem atomjait részben helyettesítik) az intersztíciós (beékelődéses) szilárdol­dattól, amelyben az oldott anyag atomjai beékelődnek a kristályrács atomjai közé.

SZÖVETELEM (STRUCTURĂ): Egy vagy többfázisú rész, amely a folyamat közben keletkezik, és amely vagy amelyek az anyagszerkezet metallográfiai vizsgálata során egyedi jellemzővel rendelke­zik vagy rendel­keznek.

TŰS SZERKEZET (STRUCTURĂ ACICULARĂ): Olyan szerkezet, amely­nek alkotórészei met­szetben tűszerű kép­ződményként jelentkeznek.



Találat: 2104