online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A Debian GNU/Linux operaciós rendszer konfiguralasa

számítógépes

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Tablazatok szerkesztési műveletei
A programok felépítése, az utasítasok típusai
Átviteli minöséggel kapcsolatos kérdések
Adatbazis létrehozasa - Access
SSADM Strukturalt rendszerelemzési és -tervezési módszer
Mikroszamítógép-architektúrak
Az írasjelek kódolasa
Az MS-DOS operaciós rendszer
A VIZSGA LEÍRÁSA
A Debian GNU/Linux operaciós rendszer konfiguralasa
 
 

A

Debian GNU/Linux operációs rendszer konfigurálása


Debian GNU/Linux

TELEPÍTÉS

            A Debian GNU/Linux egy könnyen használható telepítő rendszert biztosít a felhasználó részére. A telepítőrendszere párbeszéd alapú, ezért ha lépésről lépésre haladunk, valóban egy működő rendszert telepítettünk, nem felejtünk ki semmit.

A Debian GNU/Linux telepítő egy menürendszer segítségével vezet végig a telepítés folyamatán. A legelső menüpont mindig a telepítő szerint soron következő lépést ajánlja fel (azt feltételezve, hogy egy teljesen tiszta tároló helyre telepítjük), amit mi felülbírálhatunk, ha tudjuk, hogy nincs rá szükség.

Kép 1: A Debian GNU/Linux egyik tipikus képe telepítésnél:

Partícionáljunk?

Amennyiben a CD-ROM-ról sikerült elindítanod a rendszert, akkor a képernyőn meg-jelenő boot: felirat a telepítés kezdetét jelenti.

Itt három dolgot tehetünk:

1. funkcióbillentyűk lenyomásával különböző segítségekhez juthatsz,

   F1 - a főoldal, ahol azt találod, hogy a többi funkcióbillentyű lenyomására milyen segítségeket kaphatsz,

   F2 - a rendszer minimális hardverigényét írja le,

   F3 - az indítási módok rövid leírása,

   F4 - speciális indítási paraméterek,

   F5 - speciális indítási paraméterek,

   F9 - hogyan szerezhetsz még több segítséget,

  F10 - szerzői jogok és garanciák.

2. a prompt után a linux szót beírva paraméterezhetjük a rendszer indulásának folyamatát,

3. egyszerűen <Enter> -t ütve minden paraméter nélkül elindíthatjuk a Debian GNU/Linux telepítését.

Négy terminálon követheted nyomon a telepítés folyamatát:

- Az első terminálon vagy interaktív kapcsolatban a telepítővel.

- A második terminálon elindíthatsz egy korlátozott képességű shellt.

- A harmadik terminálon a rendszer az elinduló programok nevét és PID értékét, valamint a le 444e41e álló processzek visszatérési értékét láthatod

- A negyedik terminálon a hardvereszközökről kapsz értesítést.

Telepítés főbb lépései (vázlatosan):

  1. billentyűzet kiosztásának beállítása

  2. merevlemez partícionálása a cfdisk nevű partíciókezelő program segítségével

  3. a swap partíció beállítása és aktiválása

  4. a fájlrendszer létrehozását

  5. operációs rendszer kerneljének és moduljainak telepítése

  6. a hálózat beállítása

  7. az alaprendszer telepítése

  8. az időzóna beállítása

  9. egy indítólemez készítése (ez ajánlott, de ez helyettesíthető telepítő CD-vel, ha véletlenül még a számítógép képes egyáltalán CD-t olvasni)

10. újraindul a rendszer (ekkor már a Debian GNU/Linux operácíós rendszere köszönt már minket)

11. megkérdezi mi legyen a root jelszó, akarunk-e shadow jelszókat használni, hozunk-e létre új felhasználókat, stb...

12. a feltelepítendő csomagok kiválasztása, telepítése

13. vége a Debian GNU/Linux telepítésének :-)

Ha NFS-en keresztül akarjuk telepíteni rendszerünket, akkor a fent vázolt lépéseket az alaprendszer telepítése (7.) pontig kell végrehajtani (hogy felkészítsük a Debian GNU/Linux rendszerünket a hálózat használatára), majd az alaprendszer telepítése menüpontban adjuk meg a hálózat azon gépét ahol a telepítendő rendszer található (meg kell adni az IP címet s a könyvtárat). Természetesen a forrásként megadott gépen futnia kell egy megfelelően beállított NFS szervernek.

Felhasználói- és csoportazonosítók létrehozása, karbantartása

Kezdeti környezet az /etc/skel :

Amikor egy új felhasználó /home könyvtára létrejön, a /etc/skel tartalma alapján töltődik fel új tartalommal. Ezért ebbe a könyvtárba a rendszeradminisztrátor létrehozhat egy szép környezetet az új felhasználók számára. Pl. létrehozhat egy /etc/skel/.profile fájlt, amely az EDITOR környezeti változót egy népszerű, új felhasználóknak szánt szövegszer-kesztőre állítja be.

Általában az a legjobb, ha a /etc/skel a lehető legkisebb, mivel csaknem lehetetlen a már létrehozott felhasználói fájlok frissítése. Pl.: ha a közkedvelt editor megváltozik, minden már létező felhasználónak meg kell szerkeszteni a .profile fájlját. A rendszeradminisztrátor megkísérelheti ezt automatikusan, shell szkriptből megtenni, de ilyenkor nagyon nagy valószínűséggel sérülhet valakinek a módosított .profile fájlja.

Hacsak lehetséges, a globális konfigurációt globális fájlokba érdemes tenni, mint pl. a /etc/profile . Ezáltal a felhasználói fájlok megsértésének veszélye nélkül változtathatjuk meg a beállításokat.

Felhasználók létrehozása mechanikusan:

Egy új felhasználói számla mechanikusan is létrehozható, ha követjük az alábbi lépéseket:

1. Szerkesszük meg a /etc/passwd fájlt a vipw programmal, és adjunk egy új sort hozzá, mely az új számlát írja le. Nagyon vigyázzunk a szintaxisra! Ne szerkesszük egy általános szövegszerkesztővel a jelszófájlt! A vipw lefoglalja a fájlt, így más programok nem fogják frissíteni a szerkesztés ideje alatt. A jelszó mezőjébe írjunk ' * '-ot, hogy még ne lehessen bejelentkezni a számlára.

2. Hasonlóan szerkesszük meg a /etc/group fájlt a vigr paranccsal, ha új csoportot is létre kell hoznunk.

3. Hozzuk létre a home könvtárat az mkdir paranccsal.

4. Másoljuk a /etc/skel tartalmát a home könyvtárba.

5. Korrigáljuk a tulajdonosokat és az engedélyeket a chown és chmod parancsokkal. A -R opció hasznos lehet (ez a rekurziót fedi).

6. Állítsuk be a jelszót a passwd paranccsal. Az utolsó lépés után a számla működni fog. Ezért ezt valóban csak legutoljára megtenni, különben a felhasználó bejelentkezhet, miközben készítjük a számláját, ami bonyodalmakhoz vezethet.

Néha szükséges olyan buta számlák létrehozása, melyet nem használ egy ember sem. Pl.: egy anonymous FTP-szerver létrehozásához egy ftp nevű felhasználót kell létrehozni. Ilyen esetekben nem szükséges a jelszót beállítani, sőt, jobb, ha nem tesszük meg, mert így senki sem tudja azt használni, csak a root , mivel ő minden felhasználó nevében dolgozhat.

            Felhasználók létrehozása nem csak így lehetséges, sok könnyen kezelhető program áll rendelkezésre, de alapjába véve mindegyik a fenti módon működik, csak barátságosabb környezetet nyújt az adminisztrátor részére.

Felhasználók törlése:

Egy felhasználó törléséhez először le kell törölni az összes fájlját, levelesládáját, nyomtatási feladatait, cron és at feladatait, és minden egyéb hivatkozást a felhasználóra. Azután törölhető a megfelelő sor a /etc/passwd fájlból, és a rá vonatkozó bejegyzések a /etc/group -ból. Jó ötlet először kikapcsolni a számlát, ahogy fentebb láttuk, majd utána elvégezni ezeket, hogy ne használhassa a rendszert a felhasználó, miközben töröljük számláját.

Figyeljünk arra, hogy a felhasználónak lehetnek fájljai a home könyvtárán kívül is. A find használható ezek keresésére. Ez a parancs hosszú ideig futhat, ha nagyok a lemezeink. Ha NFS-en keresztül csatolt lemezeink is vannak, akkor vigyázni kell, hogy ne terheljük túl a hálózatot vagy a szervert. Néhány Linux terjesztés speciális parancsokat tartalmaz a felhasználók törlése céljából, melyek szokásos neve deluser vagy userdel . Igaz, ez a munka kézzel is könnyen elvégezhető, és ekkor biztosak lehetünk abban, hogy minden rendben és hiánytalanul zajlott.

Felhasználó időleges kikapcsolása:

Néha szükséges egy számla ideiglenes kikapcsolása anélkül, hogy törölnénk. Pl.: ha a felhasz-náló nem fizette a használati díjat, vagy a rendszeradminisztrátor észrevette, hogy egy cracker megszerezte a jelszót arra a számlára. A legjobb mód az időleges kikapcsolásra a be-jelentkezési burok egy speciális programra való kicserélése, mely egy üzenetet ír ki, majd azonnal kilép. Ily módon akárki próbál bejelentkezni a számlára, nem fog tudni semmilyen parancsot kiadni, de megtudja ennek okát. Célszerű, ha az üzenet felhívást tartalmaz a rendszeradminisztrátorral való kapcsolatfelvételre a hiba elhárítása érdekében.

Felhasználók kezelésére a következő programok használhatók:

useradd - felhasználók felvétele

usermod - felhasználók tulajdonságainak módosítása

userdel - felhasználók törlése

Ezek a programok a legtöbb Linux disztribúcióban megtalálhatók.

Felhasználók korlátozása

Kétféle korlátozást vezethetünk be a tárolóterület (kvóta) és erőforrások (processzoridő, processzek száma, stb...) korlátozását.

 

A kvóta:

A kvóta használatához szükséges eszközök:

A kernelbe bele kell fordítani a quota támogatást. Kell még a szoftver, ami ellenőrzi, beállítja, stb. a kvótát.

Beállítás:

Módosítani kell a rendszerindító scripteket, hogy a rendszer indulásakor megtörténjen a kvóta ellenőrzése és beállítása. Ha csomagból telepíted a kvóta szoftvert, akkor minden a helyére fog kerülni. Módosítani kell a /etc/fstab fájlt. A megfelelő fájlrendszer opcióihoz be kell írni az usrquota és a grpquota szavakat.

# /etc/fstab: static file system information.

#

#<file system> <mount point> <type>  <options>           <dump> <pass>

/dev/hda1      /             ext2    defaults                 1      1

/dev/hda2      none          swap    sw                       0      0

proc           proc          proc    defaults                 1      0

/dev/hda3      /usr/local    ext2    rw,nodev                 1      2

/dev/hda7      /home         ext2    rw,nosuid,usrquota,grpquota 1   2

/dev/hda6      /stuff        ext2    rw,usrquota,grpquota     1      2

/dev/hdd       /cdrom        iso9660 noauto,user              0      0

/dev/fd0       /floppy       ext2    noauto,user              0      0

A /etc/fstab fájl módosítása után a következő parancs létrehozza a quota.user és quota.group fájlokat, és leteszteli a beállított meghajtót.

quotacheck –avug (quotacheck: ellenőrzi, hogy az fstab-ban megjelőlt helyeken valaki túllépte-e a kvótát és aktualizálja quota.user , quota.group beállításait. Ajánlatos futtatni rendszerindításkor, valamint CRON-ból hébe-hóba.)



Hozzá kell rendelni a kvótát a felhasználókhoz és csoportokhoz. Ehhez az edquota parancsot kell használni, pl.: a következőképpen: edquota anyu . Az edquota parancs használható kapcsolóiról bővebb leírás olvasható a MAN-ban. A parancs kiadása után a következő kép fogadott a vi szövegszerkesztőben:

Quotas for user anyu:

/dev/hda7: blocks in use: 10, limits (soft = 0, hard = 0)

           inodes in use:  7, limits (soft = 0, hard = 0)

A fenntiek magyarázata:

- blocks in use: a pillanatnyilag felhasznált blokkok száma. A blokk mérete attól függ, hogy mekkora blokkméretet használunk az adott partíción.

- inodes in use: a pillanatnyilag felhasznált inode-ok száma.

- Soft limit: jelzi a felhasználó által elfoglalható lemezterületet. Amikor kombináljuk a grace period -dal, akkor ez a választóvonal, ezt átlépve a felhasználó a bejelentkezésekor kap egy figyelmeztető üzenetet, melyben tájékoztatják, hogy átlépte a számára kiszabott kvótát.

- Hard limit: Ez határozza meg a maximálisan felhasználható lemezterületet, amelyet nem tud átlépni a felhasználó.

- Grace period: Egy időhatárt jelent, amennyi ideig a felhasználó átlépheti a soft limit-ben meghatározott kvótát. Amennyiben átlépte a soft limit-et, és a grace period is lejárt, akkor módosítani sem tud fájlokat, csak abban az esetben, ha töröl annyi fájlt, hogy belülre kerüljön a soft limit által meghatározott határon. Beállítása az edquota-t paranccsal lehetséges. Időnek megadhatunk másodpercet, percet, órát, napot, hetet és hónapot.

A grace period beállítására a következő parancsot kell kiadnunk:

Time units may be: days, hours, minutes, or seconds

Grace period before enforcing soft limits for users:

/dev/hda7: block grace period: 7 days, file grace period: 7 days

Mint látható, pillanatnyilag 7 napra van beállítva mind blokkokra, mind fájlokra.

- A ,,Quotas for user anyu:'' sort nem kell bántani, csak tájékoztatásunkra szolgál, hogy éppen kinek a kvótáján dolgozunk. Ha valamelyik limitértéket - vagy mindkettőt - nullára állítjuk, akkor kikapcsoljuk a kvótát. A limiteknél csak a zárójelbe tett részt kell átszerkesztenünk.

 

Miután eddig eljutottunk, már csak a kvóta bekapcsolása maradt. Ezt megtehetjük a következő paranccsal: quotaon /dev/hda7

A quotaon parancs kapcsolja be a kvóta használatát, a quotaoff pedig kikapcsolja. Rendszerinduláskor és leállításkor használatos általában. A quotaon és quotaoff parancsok használható kapcsolóiról bővebb leírás olvasható a MAN-ban.

Repquota: Megmutatja az aktuális összegzett kvóta-információkat a fájlrendszerről. A repquota parancs használható kapcsolóiról bővebb leírás olvasható a MAN-ban. (egyébként mostmár elárulhatjuk, hogy szinte bárminek bővebb leírása a MAN-ban, azaz a manualban található, ezért a továbbiakban nem hivatkozunk erre, a tisztelt olvasóra bízzuk, hogy mindig odaképzelje.)

repquota /dev/hda7

A parancs a következő kimenetet adta:

                        Block limits                 File limits

User            used    soft    hard  grace    used  soft  hard  grace

root      --     628       0       0             16     0     0

sly       --  241079       0       0           3671     0     0

anyu      --      10     100     150              7    50    70

Amennyiben sok felhasználónak szeretnénk ugyanazt a kvótát beállítani, először létre kell hoznunk pl.: a wanek nevű felhasználó kvótaadatait kézzel, és utána végrehajthatjuk a következő parancsot:

edquota -p wanek  `awk -F: '$3 > 499 ' /etc/passwd`

A parancs végrehajtása után mindenkinek, akinek 500-tól kezdődik az UID-je ugyanaz lesz a kvótája, mint a wanek nevű felhasználónak.

Eröforrások korlátozása

Ha korlátozni szeretnénk a felhasználók rendszer erőforrások használatát, akkor ezt megtehetjük  /etc/limits fájl segítségével. Itt most csak a fájl felépítését közöljük.

/etc/limits:

# /etc/limits contains user resource limits.

# See limits(5).

# A rendszer erőforrásainak korlátozása a felhasználók számára.

#

# Format:

# Formátuma:

# <username> <limits-string>

# felhasználói név korlátozás

#

# default entry is '*' for username

# Alapértelmezett jelzés a '*' a felhasználói név helyén

#

# Valid flags are:

# Használható jelzők:

# A: max address space (KB)

# Maximális címterület kilobájtban

# C: max core file size (KB)

# A core fájl maximális mérete kilobájtban

# D: max data size (KB)

# Maximális adatméret kilobájtban

# F: maximum filesize (KB)

# Maximális fájlméret kilobájtban

# M: max locked-in-memory address space (KB) [only for root on Linux 2.0.x]

# A maximálisan zárolható memóriacím-terület kilobájtban

# N: max number of open files

# A megnyitható fájlok maximális száma

# R: max resident set size (KB) [no effect on Linux 2.0.x]

# Maximális rezidens méret kilobájtban

# S: max stack size (KB)

# A verem maximális mérete kilobájtban

# T: max CPU time (MIN)

# Maximális processzoridő percben

# U: max number of processes

# A processzek maximális száma

# L: max number of logins for this user

# A felhasználó egyszerre maximum ennyiszer jelentkezhet be

#

# Examples:

# the default entry

# Az alapértelmezett beállítások

#* L2 D6144 R2048 S2048 U32 N32 F16384 T5 C0

#

# another way of suspending a user login

# Egy másik út a felhasználó időszakos kikapcsolására

#guest   L0

#

# this account has no limits

# Ennek a felhasználónak nincs korlátozás

#sysadm  -

SZERVERALKALMAZÁSOK

            Telnetszerver:

            A telnet szolgáltatás valamelyik telnet szervert tartalmazó csomag telepítése után rendelkezésünkre áll. A telnetd démon indítható parancssorból, rendszerindításkor valamint az /etc/inetd.conf fájl segítségével. Ez utóbbi akkor célszerű, ha ritkán veszik igénybe ezt az alkalmazást. Ha az inetd.conf fájlból való indítást választjuk, akkor írjuk bele a következő sort:

telnet  stream  tcp  nowait  root  /usr/sbin/tcpd /usr/sbin/in.telnetd

A telnet szerver a telnet kliensnek a kapcsolódás folyamán beállít - alapértelmezésben - két környezeti változót: a DISPLAY és a PRINTER változókat (exportálja is őket). A USER változót is exportálja, ha a megfelelő opcióval (-a vagy -l) indítod a telnet klienst. A telnet használja a HOME, a SHELL, a DISPLAY és a TERM környezeti változókat. Egyéb környezeti változók beállítására a TELNET ENVIRON opció segítségével veheted rá. A telnet szerver egy virtuális terminált indít a kliens kapcsolódásakor, és annak változtatja meg a beállításait, ha szükséges (például jelszó bekérésekor az echo-zás kikapcsolása). Ezeket a beállításokat továbbküldi a kliensnek, amely a valódi terminálon hajtja végre ugyanazokat a beállításokat.

Ftp szerver:

Az ftp szolgáltatás valamelyik ftp szervert tartalmazó csomag telepítése után rendelkezésünkre áll. A ftpd démon indítható parancssorból, rendszerindításkor valamint az /etc/inetd.conf fájl segítségével. Ez utóbbi megint akkor célszerű, ha ritkán veszik igénybe ezt az alkalmazást. Ha az inetd.conf fájlból való indítást választjuk, akkor írjuk bele a következő sort:

ftp  stream tcp  nowait root  /usr/sbin/tcpd /usr/sbin/in.ftpd

Ez (alapértelmezésben) nem biztosít anonymous ftp szolgáltatást, csak a névvel rendelkező felhasználók tudnak belépni így a rendszerbe (mivel az ftp szerver authentikációt is végez, lehetőséged van általad meghatározott felhasználók kizárására ebből a szolgáltatásból). Létezik több anonymous ftp szolgáltatást nyújtó szerverprogram is, például: proftpd és wu-ftpd-academ.

A szerver csak statikusan linkelt programokat használhat - biztonsági okokból -, tehát a bin könyvtárban lévő parancsok is statikusan linkeltek kell, hogy legyenek. Ezekre a programokra azért van egyáltalán szükség, mert az ftp szerver a saját home könyvtárára végrehajt egy chroot-ot, így az anonymous-ként (vagy ftp-ként) belépő felhasználók számára ez a könyvtár lesz a gyökér. Ezért nem érhetik el a gépen lévő többi programot, tehát létre kell hoznod egy ,,mini fájlrendszert'' a szükséges könyvtárszerkezettel és programokkal. Az anonymous-ként (vagy ftp-ként) való belépéshez a gép jelszófáljában szerepelnie kell az ftp felhasználónak jelszó nélkül, és egy nem létező shellt kell neki adni, hogy ezzel a felhasználói névvel ne lehessen bejelentkezni.

Az anonymous ftp szerver könyvtárait célszerű a következőképp létrehozni:

- A bin könyvtár jogosultságai: 0111. (Csak a legszükségesebb fájlok vannak itt.)

gzip - A fájl jogosultságai: 0111.

ls - A fájl jogosultságai: 0111.

tar - A fájl jogosultságai: 0111.

zip - A fájl jogosultságai: 0111.

- Az etc könyvtár jogosultságai: 0111. A group és a passwd fájlok ne egyezzenek meg a rendszerben használt fájlokkal. NaNá!

group - A fájl jogosultságai: 0444.

passwd - A fájl jogosultságai: 0444.

pathmsg - A fájl jogosultságai: 0444.

- A lib könyvtár jogosultságai: 0111.



ld-linux.so.2 - A fájl jogosultságai: 0555.

libc.so.6 - A fájl jogosultságai: 0444.

- A pub könyvtár jogosultságai: 0555. Ez alatt a könyvtár alatt olyan könyvtárstruktúrát alakíthatsz ki magunknak, amilyen csak jólesik. Ha a telepítéskor a feltöltést is engedélyezted, akkor itt létrejön az alábbi könyvtár:

- Az incoming könyvtár jogosultságai: 0753.

- A welcome.msg fájl jogosultságai: 0644. Az ebben a fájlban lévő üzenetet kapja meg minden felhasználó - a bejelentkezés előtt - aki a szerverhez fordul. A fájlban változókat is használ-hatsz, például:

%U - A bejelentkezni szándékozó felhasználó neve, amennyiben le tudja kérdezni.

%R - Annak a gépnek a neve, ahonnan a felhasználó be szeretne jelentkezni.

%T - A szervert futtató gép lokális ideje.

%L - A szervert futtató gép neve.

            WWW szerver:

            Debian GNU/Linux alatt is webszerverből is több közül választhatsz: Apache, dhttpd, cern-httpd, ncsa, Roxen.

Az egyik legnépszerűbb webszerver az Apache. (Nem csak Debian GNU/Linuxos vagy más Linuxos változata létezik, elérhető más operációs rendszerek alá is.) Mivel a webszerver telepítésének és beállításának leírása alapja lehetne egy külön dolgozatnak, ezért csak egy pár dolog bemutatására vállalkozunk.

A szerver beállításaival kapcsolatos fájlokat a /etc/apache/ könyvtárban (az SSL-es változat esetében a /etc/apache-ssl) találhatod meg. Az itt található fájlok:

access.conf a hozzáférési jogosultságok beállításait tartalmazza,

cron.conf a szerverhez tartozó karbantartó script beállításait tartalmazza,

httpd.conf a működésre vonatkozó alapvető beállításokat tartalmazza,

srm.conf a MIME beállításait tartalmazza,

mime.types csak egy link a /etc/mime.types fájlra, amelyben a MIME-típusok vannak felsorolva.

A telepítés végén lefut egy program, ami beállítja a webszerver alapvető működését, de nem tud (a nagyon sok lehetőség miatt) mindenre kitérni. A program neve: apacheconfig vagy apache-sslconfig (az SSL-es változat esetén). A következő kérdéseket teszi fel ez a program:

1. Ki a szerver adminisztrátora? - Ide egy e-mail címet kell megadnod, amit a beállítási hiba miatt keletkezett hibaüzenetek aljára fog kiírni a szerver.

2. Mi legyen a dokumentumok gyökérkönyvtára? - Az itt megadott könyvtár lesz a webszerver gyökérkönyvtára.

3. Melyik porton várja a kéréseket? - A megadott porton fogja figyelni a szerver a kapcsolódási kéréseket.

4. Akarod-e ellenőrizni, hogy milyen modulok töltődjenek be? - Ha erre a kérdésre nemmel válaszolsz, akkor az előre beállított modulok fognak betöltődni a szerver indulásakor. Ha igennel válaszolsz, akkor egyesével dönthetsz arról, hogy melyik modult szeretnéd betölteni. (Futás közben nem lehet újabb modulokat betölteni, ehhez újra kell indítani a szervert.) Vannak olyan modulok, amiket feltétlenül be kell töltenünk, mert szükségesek a szerver működéséhez (required), vannak "standard" jelölésű modulok, amelyek az általános használat közben kelleni szoktak, és vannak az egyéb, extra funkciókat megvalósító modulok.

Pár beállítási lehetőség a httpd.conf fájlból:

ServerType : Indíthatod a szervert az inetd segítségével, vagy a rendszer indulásakor standalone módban.

HostnameLookups : A szervert meghívó gép IP címét - a DNS szerver segítségével - megpróbálja ,,nevesíteni''.

User : A megadott felhasználó jogaival fog futni a szerver.

Group : A megadott csoport jogaival fog futni a szerver.

ServerRoot : A szerver minden beállítását az itt megadott könyvtárban keresi.

LoadModule : Egy ezzel a szóval kezdődő sor tölti be a paraméterében megadott modult.

ErrorLog : A hibaüzeneteket tartalmazó fájl neve.

TransferLog : A kiszolgált anyag, és az anyagot lekérő adatait tartalmazó fájl neve.

PidFile : Annak a fájlnak a neve, amelyben a rendszer tárolja a szerver elsődleges pro-cesszének processz ID-jét.

KeepAlive : A kérések maximális száma kapcsolatonként.

KeepAliveTimeout : Hány másodpercet várjon a szerver KeepAlive kapcsolat esetén a következő kérésre.

MinSpareServers : Legalább ennyi ,,unatkozó'' ,,gyermek-szervert'' fog elindítani az Apache.

MaxSpareServers : Legfeljebb ennyi ,,unatkozó'' ,,gyermek-szervert'' fog elindítani az Apache.

StartServers : Ennyi ,,gyermek-szervert'' fog elindítani az Apache, amikor elindul.

MaxClients : Az egyszerre maximálisan kiszolgálható kérések száma.

MaxRequestPerChild : Egy ,,gyermek-szerver'' maximum ennyi kérést szolgálhat ki, azután leáll (ha kell, akkor a ,,szülő'' egy új ,,gyermek-szervert'' indít helyette).

Pár beállítási lehetőség a access.conf fájlból (könyvtáranként lehet beállítani ezeket az opciókat):

Indexes : Lehessen-e listát kérni a könyvtárról, ha nincsen benne index.html fájl.

FollowSymlink : Kövesse-e a szerver a szimbolikus linkeket.

ExecCGI : Lehessen-e CGI-t futtatni.

Includes : Használhatsz-e beszúrt fájlokat.

order , allow , deny : Ezekkel határozhatod meg, hogy kinek szolgáltathat adatokat a szerver.

Pár beállítási lehetőség a srm.conf fájlból:

UserDir : A rendszer felhasználói az itt megadott nevű - a saját home könyvtárjukban lévő - könyvtárban helyezhetik el saját honlapjaikat.

Alias : Így adhatsz meg olyan hivatkozásokat, melyek máshová mutatnak, mint a hivatkozott könyvtár vagy fájl.

AddType : Újabb MIME-típusok hozzáadására használható.

A felsorolt lehetőségek csak nagyon kis részét mutatják be az Apache tudásának. Ha például feltelepítesz mellé egy adatbázis-szervert és a PHP3 modulokat, akkor lehetővé válik szerver-oldali adatbáziskezelő-programok futtatásával bonyolult problémák megoldása is.

            NFS szerver

Az NFS szolgáltatás valamelyik NFS szervert tartalmazó csomag telepítése után rendelkezésünkre áll. A nfsd és mountd démonok indíthatóak parancssorból, rendszer-indításkor valamint az /etc/inetd.conf fájl segítségével.

A működéshez a mountd és az nfsd , démonoknak futniuk kell. Ha telepítetted a megfelelő csomagot (nfs-server), akkor minden a helyén van. Ha magadnak fordítod a programot, akkor arra kell vigyáznod, hogy a démonok a portmapper után induljanak el.

De először a /etc/exports fájlt kell megfelelően szerkesztened! A fájl formája nagyon egyszerű: könyvtárnév gép(opció,opció,...) gép(opció,...) ...

Mint lehetséges export:

/            KUPACarpo1(rw) KUPACarpo2(rw,no_root_squash)

/puskak      h*.stud.u-szeged.hu(rw)

/pub         (ro,insecure,all_squash)

/pub/anyu    (noaccess)

A szerver egész köyvtárszerkezetét el lehet érni KUPACarpo1 gépről, írható-olvashaó módon. A KUPACarpo2 gépről szintén írható-olvasható módon, de ezen felül, ha a kliens rootjogot kér, azt meg is kapja. A /puskak könyvtárat bemountolhatja írható-olvasható módon minden olyan gép, amelynek neve h -val kezdődik, és stud.u-szeged.hu-val végződik (ez nem jelent teljes védelmet pl.: ha h -val kezdődik valamely oktató gépazonositója). A /pub könyvtárat mindenki bemountolhatja csak olvasható módon, s engedélyez minden gépről nem hitelesített hozzáférést, minden kérést nobody felhasználóként szolgál ki. A /pub/anyu könyvtárat soha, senki, sehonnan, sehogy se érheti el, feülbírálva a felette lévő sort. Jól használható opciók még: root_squash , ami a kliensről jövő root felhasználót nobody -felhasználóvá teszi. Az all_squash az előzőhöz hasonló, de az összes felhasználót nobody -ként kezeli.

Ha a démonok futása alatt szerkeszted át a fájlt, akkor csak rá kell venned a démonokat, hogy újraolvassák ezt a fájlt. A következő módon tudod ezt végrehajtani (beírhatod egy scriptbe is, mint a példában):

#!/bin/sh = Ez a script_neve

killall -HUP /usr/sbin/rpc.mountd

killall -HUP /usr/sbin/rpc.nfsd

echo Újraexportáltam a fájlrendszert

Ebben az esetben ne felejtsd el a chmod a+rx script_neve parancsot kiadni, a futtathatóvá tétel érdekében. Van egy másik lehetőség is, a etc/init.d/netstd_nfs reload parancs kiadása. Ez is ugyanazt a feladatot hajtja végre. Ezek után ellenőrizd, hogy megfelelően futnak-e a démonok. Erre az rpcinfo -p parancs szolgál. Ezt sima felhasz-nálóként is megteheted.

wanek@KUPACarpo:~$ rpcinfo -p

   program     vers proto   port



    100000      2   tcp      111  portmapper

    100000      2   udp      111  portmapper

    100003      2   udp     2049  nfs

    100003      2   tcp     2049  nfs

    100005      1   udp      793  mountd

    100005      2   udp      793  mountd

    100005      1   tcp      796  mountd

    100005      2   tcp      796  mountd

wanek@KUPACarpo:~$

Láthatod, hogy regisztrálták magukat, tehát működnek. Ha ilyesmit kapsz az rpcinfo-tól, hogy "can't contact portmapper: RPC: Remote system error - Connection refused" vagy valami hasonló üzenetet, akkor a portmapper program nem fut. Ha a hibaüzenet "No remote programs registered'', akkor az egyik portmapper nem tud kapcsolatot teremteni a másikkal, vagy valami más probléma van. Állítsd le a démonokat és a portmappert, és próbáld az indítást sorban újra. Miután megvizsgáltad a portmappert az rpcinfo -val, ellenőrizheted a ps ax paranccsal is. Mert a portmapper azután is szolgáltatja ezeket az információkat, miután a démonok esetleg lefagytak, tehát így a démonok tényleges futását tudod ellenőrizni. A végső ellenőrzésre egy NFS-klienst használhatsz, megpróbálva felmountolni a szerver kiajánlott részeit.

SaMBa szerver

A SaMBa fő részei:

smbd : Az SMB szerver. Ez kezeli a kapcsolatokat, ellenőrzi a jogokat és végzi az aktuális adatátvitelt.

nmb : Netbios Name Server. Segít a klienseknek megtalálni a szervereket, ez intézi a böngé-szést (browse), és a maga módján a tartományvezérlő (domain controller) szerepet is betöltheti.

smbclient : Unix-os kliens program, ftp-szerű felhasználói illesztővel.

smbrun : Egy kis ,,glue'' (ragasztó) program, hogy az smbd biztonságosan tudjon külső prog-ramokat hívni.

testprns : program a szerver nyomtatóeléréseinek tesztelésére.

testparms : program a konfigurációs fájl szintaktikus ellenőrzésére.

A SaMBa konfigurációs fájlja általában a /usr/local/samba/smb.conf helyen található, de ha Linux disztribúció tartalmazza, akkor az etc/smb.conf vagy az /etc/samba/smb.conf helyre kerül.

A dokumentáció nagyon hasznos. Nem csak a SaMBA-hoz, de nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg a kereskedelemben kapható egyéb SMB-s rendszerek belső lelkivilágáról is.

Elterjedtebb kliensek:

LAN manager client for DOS: Ez egy szabadon letölthető Microsoft kliens. Előnye: DOS is elég, hátrányai: max. 8 karakter hosszú share nevek, sok konvencionális RAM-ot fogyaszt

Windows for Workgroups 3.11: Nem ingyenes, de a TCP/IP stack szabadon letölthető hozzá. A trumpet winsock nem elég, mert nem csak az alkalmazásoknak, de a rendszernek is kell a TCP/IP. Nem csak kliens, de szerver is lehet. Angol verzió 8. lemezén található az admincfg.exe , ezzel le lehet tiltani a password cache -et, ami elég nagy biztonsági rést üthet az egyébként valószínűleg jól védett UNIX-os rendszerünkön is. A password cache fájlok felhasználónév.pwl nevűek, és többek között tartalmazzák azt, hogy az adott felhasználó melyik share-re, milyen jelszóval csatlakozott. Elvileg biztonságos a kódolása, de tudott, hogy melyik pozíción tartalmazza a felhasználói nevet (ami a fájl neve is), ezt kihasználva egy jó gépen néhány óra alatt feltörhető. A Microsoft TCP/IP stack nehezen él együtt az IPX/SPX-el, ha ilyenre van szükség, akkor inkább használjunk Win95-öt.

Windows 95: Egyes verzióknál, ha megosztott nyomtató van, akkor a \windows\system\ könyvtár mindenki által olvasható. A rendszer itt tárolja a usernev.pwl fájlokat. Lehetséges következményei már ismertek fentebbről.

Windows NT 3.x WorkStation: Megbízható kliens, de sajnos a SaMBa még nem tud domain controller lenni NT-knek. Bővebb információt erről a:

/usr/doc/samba/DOMAIN_CONTROL.txt fájlban olvashatunk.

Windows NT 4.x WorkStation: Kedveli a titkosított jelszavakat. Ha egyszer egy gépről megjegyzi, hogy tudja kezelni a titkosított jelszavakat, akkor később már szóba sem áll vele, ha az a gép nem így kéri. Ha ilyen kliensünk vagy szerverünk van, akkor jobb a legutolsó SaMBa verziót használni.

A NOVELL NetWare is fel van készítve a SaMBa protokoll használatára, de a megvalósítás sikerességéről nem állnak részletek rendelkezésünkre (de majd kipróbáljuk).

            Az smb.conf file szekciókból és paraméterekből áll. A szekció a nevével kezdődik, ami szögletes zárójelek között van, és a következő szekció kezdetéig tart. A szekció nevek és paraméterek nem érzékenyek a kis- és nagybetűkre. Három speciális szekció van:

[global] : paraméterei a szerver egész működésére vonatkoznak, alapértékeket állítanak be a szolgáltatásoknak

[homes] : paraméterei a kliensek /home könyvtárait szabályozzák

[printers] : paraméterei a nyomtatók megosztását szabályozzák, ha létezik, akkor a fel-használók hozzáférnek a szerver printcap fájljában megadott nyomtatókhoz

Az smb.conf file néhány paramétere:

workgroup : a munkacsoport neve

server string : a WINxxx klienseken a tulajdonságok/ megjegyzés sorban található szöveg

encrypt passwords : a jelszó kódolt átvitele (NT 4.0 SP3 és feletti kliensek ajánlott használni)

log file : megadja a logfájlok helyét

max log size : a logfájlok max. mérete, ha túllépi, akkor átnevezi az előzőt és újat nyit

printcap name : a printcap-fájl neve

dns proxy : Ha YES az értéke, és a wins server = YES beállítást is használjuk, akkor a DNS-ben keresi a gazdaneveket, ha a WINS-ben nem találja

wins support : Ha YES az értéke, a Samba WINS kiszolgálóként műkodik. A wins sever beállítás nem vehető fel, ha a wins support = Yes beállítást használjuk.

queuepause command : megadja azt a parancsot, mellyel szüneteltethető egy nyomtatási várakozási sor

queueresume command : megadja azt a parancsot, amely a szüneteltetett nyomtatási várakozási sort aktivizálja

create mask : meghatározza, hogy mik lehetnek az új fájlokhoz maximálisan megadható engedélyek: 0 - 0777 oktális engedélyező bitek; alapértelmezés: 0744

guest ok : ha itt YES érték szerepel, és az /etc/passwd fájlban létezik a pcquest felhasználó, akkor ő használhatja azokat a szolgáltatásokat

printable :hozzáférhetővé teszi a nyomtatót

print command : megadja azt a parancsot, amellyel a várakozó sorban álló nyomtatási feladat a nyomtatóra küldhető; elfogadja %p , %s , %f változókat és tartalmaznia kell azt a parancsot is, amely törli a nyomtatandó fájlt a várakozási listából

Rengeteg további paraméter van (és valószínű, hogy sok fontos kimaradt a felsorolásból),

ezért, ha valaki akar SaMBa-t használni olvassa el a SaMBa howto-t.

Fontosabb helyettesítők:

%h : a SaMBa-t futtató gép neve

%v : a SaMBa verzió száma

%M : a kliens gép internet neve

%I : a kliens gép IP-címe

%a : a kliens gép architektúrája (Win NT, Win95, stb...)

%U : a Windows-os kliensről bejelentkezett felhasználó neve

%S : a szolgáltatás neve (ha van)

%P : a szolgáltatás gyökérkönyvára (ha van)

%u : a szolgáltatás felhasználójának neve (ha van)

%H : a %u hómkönyvtára

%T : az aktuális idő/dátum

Íme egy példa:

# Samba config file

# Date: 2001/10/15 16:33:00

# Global parameters

[global]

      workgroup = SIMPLE

      server string = Samba

      encrypt passwords = Yes

      log file = /var/log/samba/log.%m

      max log size = 50

      socket options = TCP_NODELAY SO_RCVBUF=8192 SO_SNDBUF=8192

      printcap name = lpstat

      dns proxy = No

      wins support = Yes

      printing = cups

      print command = /usr/bin/lp -d%p -oraw %s; rm %s

      lpq command = /usr/bin/lpstat -o%p

      lprm command = /usr/bin/cancel %p-%j

      queuepause command = /usr/bin/disable %p

      queueresume command = /usr/bin/enable %p

[printers]

      comment = All Printers

      path = /var/spool/samba

      create mask = 0700

      guest ok = Yes

      printable = Yes

      print command = lpr-cups -P %p -o raw %s -r  

# using client side printer drivers.

      lpq command = lpstat -o %p

      lprm command = cancel %p-%j

[samba]

      comment = sok sok hely

      path = /samba

[cd]

      path = /cdrom

Találat: 1593