Tamasi Áron: Ábel a rengetegben
vegyes
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Szereplök:
Szakállas Ábel; Szakállas Gergely, Ábel édesapja; Ábel édesanyja; Dávid Pali
bácsi; Föbarát, Páter gvárgyián; Márkus, fiatal
barát; Furtunát, barát; Bankigazgató; Banki
pénztáros; Fuszulán, rabló; Surgyélán,
csendörrabló; Csendörök.
Müfaja:
regény.
A mü négy fejezetböl áll.
Helyszínek:
Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdö a Hargitán.
1. fejezet
A
történet 1920-ban játszódik, amikor a románok kézhez vették Erdélyt. A
föhös, Szakállas Ábel 15 éves. Szüleivel Csíkcsicsóban,
egy káposztatermelö kis faluban él. Édesapja, Szakállas Gergely
közbirtokossági erdöpásztor, fent él az erdön, s csak akkor
látogatott haza, ha elfogyott az elesége. Egy szép napon Ábel édesapja
hazaérkezik az erdöböl, és hoz magával egy n 757c26h yulat vacsorára. Van is
nagy öröm, mert a háború utáni nagy szegénységben ritkán jutott ilyen finom
ennivalóhoz a család. Az édesapa haza jövetelének azonban nem ez volt az
egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki
erdöpásztori munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy
erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának.
Másnap fel is kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek
egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis viskóban talál egy kutyát,
amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul
haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy
kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki.
Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki
elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdön, a
jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést
kap. Az igazgató azokat a fákat, amiket a szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy
saját hasznára árulhassa. Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy
szekeres emberrel, akit Dávid Pali bácsinak hívnak. Pali bácsi fát is szeretne
vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas kérlelés után ad neki egy
szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán.
Ábel egy erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az
erdön. A fegyvert eldugja, a bombákat pedig egymás után több napon
keresztül felrobbantja. A bomba által kipusztított fáknak örül, hiszen azt
saját hasznára árulhatja. Pali bácsi rengeteg izgalmas olvasmányt hoz Ábelnek: Nick Carter-füzeteket,
kalendáriumokat, regényeket és verseket, és cserébe természetesen viszi a fát.
A fiú ezután már olvasással tölti üres óráit. Telnek a napok és a hetek a
Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb
örömére.
2. fejezet
Ősziesre
fordul az idö a Hargitán Ábel legnagyobb bánatára, aki egészen
búskomorságba esik attól, hogy nem süt a nap, és egyre hidegebb az idö.
Kevesebben jönnek fáért, és Ábelnek több ideje van olvasni. Egészen beleéli
magát a regények világába. Egyik nap reggelén azonban megérkezik három barát a
Hargitára: páter gvárgyián, Furtunát
és Márkus, a legfiatalabb. A szerzetesek ott töltik az egész napot az
erdön, és Ábel nagyon összebarátkozik velük. A föbarát, aki régen
tábori pap volt, megtanítja hösünket löni a puskával, és a tüzre
dobja a fiú Nick Carter-füzeteit,
mert istentelennek tartja öket. Ábel majdnem elsírja magát, de a
szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek helyette erkölcsös fiúnak való
olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is
velük álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekröl
szóló könyveket, és elmeséli élete történetét: azt, hogy hogyan jutott
árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe a barátokhoz.
Egyik nap Fuszulán, egy román ember érkezik az
erdöbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz töle. Egy pár nap múlva újra
visszajön ez az ember, és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba fizeti be
az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit gyanakszik, de
elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még
folyik a munka, amikor megérkezik a bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és
az igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap megérkezik a Hargitára a banki pénztáros
és egy csendör, és Ábel eddigi élete a rengetegben jelentösen
átalakul.
3. fejezet:
Hösünk
megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán
kiszabadult, mert nem kötözték meg a lábát, és felrúgta az igazgató szekerét.
Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült, Fuszulán
pedig elmenekült. Ezért hozta most magával a pénztáros a csendört. Ábel
legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendör ott
marad vele a Hargitán, hogy elfoghassa Fuszulánt,
amint az visszatér a rengetegbe.
Szomorú idök következnek, mert Surgyélán
elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes ennivalóját. Egyik reggel azt
tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni, a két tyúkot pedig megette a
róka. Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lö
egy sast. A sas azonban nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli
Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tüzön, és - bár Ábel tudja, hogy az
nem ehetö - megeszik a csendör parancsára. Hösünk ezután egy
hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud
felkelni az ágyból. Ezalatt az idö alatt Surgyélán
szabadon garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát.
Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán
- ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre
szomorú idök köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül,
megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán
távozását azonban nem sajnálja.
4. fejezet:
Beköszöntött
a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan
öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az
édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de
együtt könnyebb elviselni a bánatot is. Ketten éldegélnek tovább a Hargitán.
Egyik este megjelenik a háznál a két rabló: Surgyélán
és Fuszulán. Höseink megijednek, de azt a tervet
eszelik ki, hogy leitatják a két gazfickót. Az iszogatás közben azonban Ábel
apja is lerészegedik, és majdnem nekiesik a rablóknak. Szerencsére
megmenekülnek, mert a gazfickók odébbállnak.
A két székely férfi másnap elmegy a bankba, hogy jelentse az igazgatónak, hogy
a két bünözö újra visszatért. A bankigazgató azonban - hiába bérel
fel embereket - nem tudja elkapni a rablókat. Ábel és édesapja megint visszatér
a hargitai házba, és tovább éldegélnek ott. Egy napon elmegy Ábel meglátogatni
a szerzeteseket. Kellemes órákat tölt el náluk, ám megtudja, hogy Márkus beteg.
A tüdejével van baj, hegyi levegöre lenne szüksége. Ezért Ábel magával
viszi Márkust a rengetegbe. Egy darabig hármasban éldegélnek ott: Ábel, az
édesapja és Márkus, tavasszal azonban az apa visszatér Csíkcsicsóba
megmüvelni a földeket.
Alighogy elmegy Ábel édesapja, megérkezik újra Surgyélán
és Fuszulán. Márkus beszél nekik Istenröl és a
megváltásról, és ennek hatására megtér a két rabló, és önként feladja magát a
rendörségen. Márkus azonban meghal tüdöbajban. Ábel nagyon szomorú,
és elhatározza, hogy új életet kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak
hitt kutyáját, Bolhát, és úgy dönt: együtt vágnak neki az ismeretlennek. A
regény végén Ábel elindul Bolhával a városba és így búcsúzik édesapjától:
"elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki
nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt."
Találat:
2679
Felhasználási feltételek