|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
Gimnáziumi matematikatanárom mondta mindig egy-egy feladat felvezetésénél, amikor szóvá tettük, hogy milyen nehéz vagy épp ellenkezőleg, mennyire pofonegyszerű a probléma: "Guszti bácsival nem vitatkozunk." Somossy tanár úr ilyenkor nem önmagáról beszélt -János volt a keresztneve-, hanem a "de gustibus non est disputandum" 323j96d latin szólást idézte sajátos (ki)fordításban. És ahogy egy matekpélda nehézségi foka is lehet gusztus kérdése, úgy ez a sült csirke is kinek a világ legjobbja, kinek meg nem az. De hogy nekem egy vajjal megkent, sülő fokhagyma illatától átjárt pipi belül omlós, kívül pedig ropogós húsa egy hétvégi ebéd sine qua non-ja, az vitathatatlan.
Hozzávalók:
2 konyhakész csirke
1 citrom
1 csirkeleves-kocka
1 vöröshagyma
10 deka puha vaj
1 teáskanál só
frissen őrölt fekete bors
4 fej fokhagyma
1 deci olaj
1 csokor friss petrezselyem
Mielőtt megsütném a csirkéket, pontosan lemérem külön-külön mindkettőt. Aztán alapul véve, hogy 50 dekánként 20 perc kell és még egy ráadás 30 perc, kiszámolom, hogy mennyi idő is lesz majd megsütni őket.
Aztán bekapcsolom a sütőt 200 C-ra (gáznál 6-os fokozat) és amíg bemelegszik, addig előkészítem a két szárnyast. Mindkettőt megmosom és papírtörlővel meg is szárítgatom kívül-belül. Utána félbevágom a citromot, a leveskockát és a megpucolt vöröshagymát is, majd mindegyikből beletömködök egy-egy fél darabkát a csirkék belsejébe.
Aztán a puha vajhoz hozzákeverem a sót, alaposan meg is borsozom és jön a masszírozás: mintha testápolóval kenegetném, úgy simogatom puha vajjal a csirkék bőrét alul-felül-oldalt, sőt a mellrészeket fedő bőrök alá is benyúlok.
Végül mivel szeretem, ha kis nettek a szárnyasok, a legközönségesebb kötözőspárgával összekötöm a sarkainál mindkét csirke lábacskáit, aztán egy másik darab zsineggel meg a szárnyakat szorítom a törzsekhez.
A tepsi aljába alufóliát teszek -erre csöpög majd a lé és a végén így nem kell aztán mosogatáskor hosszasan csiszatolgatnom-, és a tepsibe pontosan beleilleszkedő sütőrácsra ültetem a csirkéket mellükkel lefelé. (Ezt a fajta tepsit az IKEA-áruházban lőttem, de már láttam máshol is. Nemcsak csirke, de bármilyen hús vagy hal sütésére is isteni.)
Beteszem sülni a csirkéket és gyorsan gerezdekre szedek a fokhagymafejeket, de nem pucolom meg a gerezdeket. És számolás megint: a fokhagymagerezdeknek 45 perc kell, hogy belül édesen krémesre, kívül pedig ropogósra süljenek; a csirkéket viszont a sütési idő felénél kell megfordítanom, hogy a mellrészük is megpirulhasson.
Így az adott pillanatban kihúzom a tepsit a sütőből és a rács alá, az alufóliára szórom a fokhagymagerezdeket, majd megöntözöm őket az olivaolajjal és már vissza is tolom a csirkéket a sütőbe. Ha eljött a csirkék sütési idejének fele, akkor megfordítom a őket a rácson, hogy most már a mellük felfelé nézzen és így sütöm őket tovább.
Ha meg a teljes kiszámított idő letelt, akkor kiveszem az aranybarna sült csirkéket és szórok rájuk bőven apróra vágott petrezselymet, majd mindkettőre ráborítok egy-egy darab alufóliát, hogy néhány percet pihenhessenek, mielőtt felvágom őket.
A sült fokhagymagerezdeket -mennyei az ízük!- lyukacsos merőkanállal kiszedegetem és egy kisebb tálkába teszem mindet. Így aztán bárki vehet belőlük annyit, amennyit csak akar; az igazság az, hogy én egy egész fejnyit meg tudnék enni.
2 sült csirkéből 6 ember ebédelhet meg kiadósan.
Találat: 1023
