|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A SZUVERÉN EGYENLŐSÉG ELVÉVEL FOGLALKOZÓ DOKUMENTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
A szuverén egyenlőség elvének nincs tételes jogi meghatározása. Legfontosabb tartalmi elemei azonban nemzetközi dokumentumok alapján 555h76f tisztázhatók, melyek közül a legfontosabbak a következők:
az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés ENSZ Alapokmánnyal egyező elveiről szóló 1970.évi közgyűlési deklaráció
az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. évi helsinki záróokmánya
az államok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek chartája (az ENSZ közgyűlése 1974-ben fogadta el)
Az 1970. és 1975. évi dokumentumok közös elemei:
minden állam a szuverenitásba tartozó és általa felölelt valamennyi joggal rendelkezik
az államok jogilag egyenlők
az államok területi épsége és politikai függetlensége sérthetetlen
minden állam köteles jóhiszeműen és teljesen eleget tenni nemzetközi kötelezettségének és békében élni más államokkal
A deklaráció és a záróokmány közötti eltérések:
csak a deklarációban van szó más államok jogalanyiságának tiszteletben tartásáról
csak a záróokmány említi az államok jogát ahhoz, hogy nemzetközi szervezetekhez tartozzanak vagy sem, résztvevői legyenek szövetségi rendszereknek, vagy sem, továbbá a jogot a semlegességhez.
Az előzőeknél fontosabb a záróokmány alábbi kitétele: "Úgy vélik, hogy határaik, a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók", ami egyenlő az államoknak a területükkel kapcsolatos szuverén rendelkezési jogával.
A szuverén egyenlőség elvének a deklarációból és a záróokmányból hiányzó alkotóelemei:
csak áttételesen és részlegesen szerepel e dokumentumokban az impérium, azaz az állam területi felségjoga
az államoknak a nemzetközi jogsértés miatti felelőssége is az államok szuverenitására vezethető vissza
minden állam területén belül kötelezve van más állam jogainak védelmére
A SZUVERENITÁS MINT AZ ÁLLAM FÜGGETLENSÉGE
Nemzetközi jogi fogalomként a szuverenitás elsődlegesen az állam más államoktól való jogi függetlenségét jelenti. Ennek alapján valamennyi ügyében döntési szabadsággal rendelkezik, azaz élhet a "szuverenitásba foglalt és általa felölelt valamennyi joggal" gyakorolhatja az állami funkciókat.
A szuverenitás jogi fogalmával ellentétes a szuverenitás belső és külső oldalának szokásos megkülönböztetése, tekintettel arra, hogy az állam jogi függetlensége mind az első, mind pedig a nemzetközi ügyeinek területén fennáll, továbbá e függetlenséget a nemzetközi jog mindkét vonatkozásában korlátozza. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy az állam függetlensége - a territoriális államfogalom miatt - leginkább a területén belül nyilvánul meg: a területi főhatalom alapján az állam joghatóságot gyakorol a területén tartózkodó természetes és jogi személyek, az állam területén levő dolgok és a területéhez kötődő életviszonyok fölött. Az államot megillető függetlenség és ennek szükségszerű következménye: a cselekvési szabadság alátámasztását szolgálja a szuverenitás vélelme (megdönthető vélelem), mely szerint a szuverenitásnak meg kell hajolni bármilyen nemzetközi kötelezettség előtt, annak forrásától függetlenül, de csak ezek előtt kell meghajolnia. A függetlenség, illetve szabadság elvének teljességéből és korlátlanságából következik az, hogy nem történt meg és nem is lehetséges a szuverenitásba foglalt valamennyi jogosítvány taxatív felsorolása.
A szuverenitás és a nemzetközi jog viszonya:
a szuverenitás az állam attribútuma, nem a nemzetközi jog delegálja
a nemzetközi jog legitimálja és védi az államok szuverenitását
az államok társadalmának létezéséből és a nemzetközi kapcsolatok tényleges működéséből származó kényszerek a nemzetközi jogalkotáson keresztül jutnak kifejezésre
a nemzetközi jogrend tehát korlátozza az államok szuverenitását, de azt nem szünteti meg, hiszen a nemzetközi jogalkotásban való részvétel éppen a szuverenitás gyakorlását jelenti
az adott államot a nemzetközi jog bármely szabálya csak akkor kötelezheti, ha azt kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadta, melyre tekintettel a nemzetközi jogrend relatív természetű
a nemzetközi jog alkalmazása az államok feladata: maguk határozzák meg azt, hogy mely nemzetközi kötelezettségek vonatkoznak rájuk, mik azok tartalma, döntenek a nemzetközi jogsértés elkövetéséről és ezután törvényes ellenintézkedések foganatosításáról
nemzetközi bírói fórumok bármely nemzetközi jogvitát csak az érdekeltek beleegyezésével vagy hozzájárulásával dönthetnek el.
AZ ÁLLAMOK EGYENLŐSÉGE
Az államok egyenlősége logikailag kétségtelenül levezethető szuverenitásukból: ha minden állam szuverén és ennek következtében egyik sem állhat a másik fölött, ami a jogi alávetettség hiányát jelenti, akkor jogilag egyenlőnek kell lenniük. Ha az államok egyenlősége szükségszerű következménye az államok szuverenitásának, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy az Alapokmányban megjelenő formula: az államok szuverén egyenlőségének elve nem redundancia-e? Nem. A szerzők e szóösszetétellel az állami szuverenitásmeghatározott irányba történő értelmezését kívánták elérni. Összegezve elmondható, hogy a szuverén egyenlőség elve az államok közötti tényleges egyenlőtlenség mérséklését kívánja megvalósítani. A szuverén egyenlőség elvéből következő, a tényleges egyenlőtlenség jogi mérséklését biztosító megoldások a nemzetközi kapcsolatok különböző területein megtalálhatók:
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén széles körben alkalmazzák a kompenzáló egyenlőtlenséget, amely egyet jelent bizonyos államok, államcsoportok számára speciális előnyök nyújtásával.
Van a nemzetközi jog által elismert pozitív diszkrimináció is.
Az előzőek ellentétének tűnik az a megoldás, mely az államok nemzetközi kötelezettségeit a helyzetükben megmutatkozó tényleges különbségekhez igazítja.
Találat: 2065
