|
||
|
|||||||||||||||||||
Napjainkban a nemzetközi kapcsolatok
elképzelhetetlenek nemzetközi szervezetek nélkül. Prima facie a nemzetközi szervezet fogalma egyértelmű: a
nemzetközi életben részt vevő, a nemzetközi kapcsolatok sajátos egységét
alkotó, tatságában, feladataiban stb. nemzetközi elemeket hordozó szervezetet
szokás nemzetközi szervezetnek tekinteni. A jelenleg működő ilyen szervezetek
száma mintegy
A fentiekben adott meghatározás szerint a nemzetközi szervezeteket államok alapítják meghatározott célok megvalósítására, kapcsolataik intézményesítésére. E fogalom alapján a nemzetközi szervezetek legfontosabb ismérvei a következők:
a) A nemzetközi szervezeteket az államok, mint a nemzetközi jog alanyai hozzák létre;
b) A nemzetközi szervezetek létrejöttének és működésének jogalapja a különbözőképpen elnevezett nemzetközi szerződés, p1. az ENSZ esetében Alapokmány, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnél alkotmány, az Európa Tanács esetében pedig statútum, sőt alkalmaztak egyszerűsített formában kötött szerződést is, p1. az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Szerződés, azaz a GATT esetében;
c) A nemzetközi szervezeteknek nemzetközi szerződéshez kötöttsége kettős követelménnyel jár: egyrészt az adott szervezetben való részvétel az államok szuverén döntésétől függ, másrészt a szervezet tagjai határozzák meg azt, hogy - a tagfelvételi eljárás keretében - mely államok számára nyitják meg a szervezetet;
d) A nemzetközi szervezetek tagjai az államok, de - kivételesen - föderációk tagállamai vagy nem autonóm területek is kaphatnak különleges státust, p1. az UNESCO-nál a Holland Antillák vagy a Virgin szigetek, a FAO-nál Puerto Rico. Még elterjedtebb e megoldás az Egészségügyi Világszervezetnél;
e) A nemzetközi szervezetet létrehozó nemzetközi szerződés határozza meg a szervezet céljait, a szervezeti struktúrát, azaz azt, hogy milyen szervek milyen hierarchikus rendben, milyen feladat- és hatáskörökkel működnek;
f) Elengedhetetlen a nemzetközi szervezet folyamatos működését biztosító szervezeti keret, melyet az állandó adminisztráció, jelesül titkárság, hivatal stb. testesít meg;
g) A szervezeti struktúra alapképletének másik összetevőjét a rendszeres időközönként összeülő fórumok, p1. közgyűlés, konferencia, értekezlet jelentik, melyeken a tagállamok képviselői vesznek részt. E főszabálytól vannak eltérések, p1. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben a kormányképviselők mellett munkavállalói és munkaadói képviselők is vannak, az UNESCO Végrehajtó Tanácsában korábban független személyiségeket választottak, az Egészségügyi Világszervezet Tanácsába továbbra is független személyeket küldenek, és egészen sajátos az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, mely a tagállamok nemzeti parlamentjeinek delegáltjaiból áll, akik politikai pártállás és nem nemzeti hovatartozás szerint alkotnak frakciókat;
h) Minden nemzetközi szervezetnek van ún. plenáris szerve, melyben valamennyi tagállam képviselője jogosult részt venni és amelyet a diplomáciai konferenciák formulái uralnak (egyhangúság követelménye vagy többségi döntés, esetleg súlyozott szavazás). Ezen kívül gyakori korlátozott létszámú testületek felállítása is (tanács, végrehajtó bizottság stb.), melynek tagsága kettős megfontoláshoz igazodik: ex officio vagy választás útján az adott nemzetközi szervezet céljai, tevékenysége szempontjából legfontosabb, legreprezentatívabb államok jelentik az első csoportot. Emellett figyelembe veszik a méltányos földrajzi megosztás elvét is a további tagok megválasztásánál: a szervezet földrajzi összetételét visszatükröző tagállamok képviselőiből állnak, akik lehetnek ex officio vagy választott tagok, illetve e két megoldás keverhető is. E két alapvető szervtípus gravitációs terében jönnek létre a segédszervek.
i) A nemzetközi szervezetek az államok közötti együttműködés eszközeiként jönnek létre. Bár nem változtathatják meg a nemzetközi kapcsolatok alapvető mechanizmusait, annak markánsan államközi jellegét, mégis létezik relatív önállóságuk, önmagukból adódó súlyuk a nemzetközi életben. Egyszerű példával élve: p1. az Egyetemes Postaunió meghatározta a nemzetközi postaforgalom szabályait, így gyakorlatilag egyetlen állam sincs abban a helyzetben, hogy ezt figyelmen kívül hagyja;
j) Bár a nemzetközi szervezetek az államok közötti együttműködés eszközei, ennek ellenére a specialitás elve érvényesül a nemzetközi szervezeteknél. E specialitás egyaránt tükröződik a szervezeti struktúrában, a feladatkör és a tevékenységi formák (normatív, operatív stb.) meghatározásában, a finanszírozási rendszerben, mint a döntési hatáskör (az egyszerű ajánlástól a kötelező határozatig terjedő skálán) megállapításában. A specialitás elvét mutatja a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogalanyiságának megoldása is: bár a nemzetközi szervezetek rendelkeznek magánjogi jogképességgel, egyes szervezetek nemzetközi jogalanyisággal való - kifejezett vagy hallgatólagos - felruházása és annak mértéke a tagállamok döntésétől függ. Így a specialitás elvére hivatkozással tagadta meg a Nemzetközi Bíróság azt, hogy az Egészségügyi Világszervezet kérésére tanácsadó véleményt adjon a nukleáris fegyverek legalitásáról.
A nemzetközi szervezetek előzőekben taglalt fogalmi ismérveinek - főleg az állandó adminisztráció vonatkozásában - nem felelnek meg a diplomáciai kongresszusok és konferenciák, bár szokás ezeket ideiglenes nemzetközi szervezeteknek nevezni. Az analógia mégsem tekinthető teljesen elhibázottnak: diplomáciai konferenciákon a részt vevő államok képviselőinek plenáris ülése mellett létesülhet korlátozott létszámú testület is, átmeneti jelleggel működhet titkárság, a tanácskozás elfogadott ügyrend szerint történik, így joggal tehető fel az a kérdés, hogy akkor miben különbözik egy rövid ideig fennálló nemzetközi szervezet (p1. a Bagdadi Paktum) egy hosszú évekig tartó diplomáciai konferenciától (p1. a III. tengerjogi konferencia vagy az ún. GATT-fordulók). Így megengedhető egy olyan szembeállítás, hogy vannak ideiglenes és állandó nemzetközi szervezetek.
Találat: 4450