online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  
felso sarok kategória jobb felso sarok
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
bal also sarok   jobb also sarok
felso sarok   jobb felso sarok
 




































 
bal also sarok   jobb also sarok

Rendszerindítas

számítógépes





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
Tablazatok szerkesztési műveletei
Prezentaciós eszközök
A programok felépítése, az utasítasok típusai
Könyvtarak
A magyar nyelv hangallomanya
PLC-S VEZÉRLÉSEK MEGBÍZHATÓSÁGÁNAK NÖVELÉSE
VoIP technológia
Rendszerindítas
 
bal also sarok   jobb also sarok

Rendszerindítás


Az operációs rendszerek legtöbb modulja lemezen található, éppen ezért az őt tartalmazó lemeznek elérhetőnek kell lenni. Bekapcsolás után innét a szükséges mudulok betöltődnek a gép memóriájába.


Power On Self Test:

Bekapcsolás után a gép a ROM BIOS FFFF:0 címén levő utasítástól indul. (Ez általában egy távoli ugrás a ROM BIOS önellenőrző rutinjába.) Ezután a BIOS program ellenőrzi a számítógép hardver elemeit és memóriáját. Mivel a tesztelés alatti hibaüzenetek csak akkor érnek valamit, ha a felhasználó azokat értelmezni is tudja, elsőként a video eszközök, pontosabban a h 323d31d ibaüzenetek megjelenítéséhez szükséges eszközök tesztje fut le. Ha eközben a BIOS hibát talál, azt különböző számú és hosszúságú sípszóval jelzi. A tesztelt eszközök sorában a memória rekeszei az utolsók. A memóriateszt közben valamilyen billentyűvel (Del, Ins, F2) kérhetjük a BIOS beállításainak megváltoztatását, a CMOS setup-ot. Ha ezt tesszük, a BIOS a megváltoztatott beállításokkal újraindul.


Rendszertöltés:

Ha a BIOS a teszteléssel végzett, operációs rendszer töltő programot keres valamelyik erre alkalmas periférián. Ilyen eszköz lehet az A: jelű floppy meghajtó, a C: jelű winchester, vagy a CD drive. A keresési sorrend a BIOS-ban tetszés szerint beállítható. A rendszertöltő program mindig megtalálható az adathordozón, akkor is, ha azon nincs operációs rendszer, mert a programterület egyéb, olyan információt is tartalmaz az adathordozóról, amire majd a betöltendő (bármilyen) operációs rendszernek szüksége lesz. A rendszertöltés tehát egy BOOT- vagy BOOTSTREP-nek nevezett program betöltésével indul, amit a rendszert tartalmazó adathordozó legelső szek­torában kell elhelyezni akkor, amikor az adathordozót formázzuk. Tehát amennyi­ben a keresési sorrendet a BIOS-ban A, C:, CD-ként adtuk meg és a rendszert a C:-ről akarjuk tölteni, nem lehet az A: meghajtóban olyan diskette sem, amelyen nincs rendszer. Hiszen a BOOT program mindenképpen megvan az A: lemezen is, a BIOS ezt betölti a tárba és elindítja. A BOOT program megpróbál operációs rendszert tölteni onnan, ahonnan ő betöltődött. Ha ez nem megy, pl. azért, mert az adathordozón nincs ilyen, akkor Missing Operating System üzenetet kapunk. Ezt azonban már nem a BIOS üzeni, hanem a BOOT program.



Winchesternél a folyamat egy kissé másképp alakul. A BIOS elsőként egy MASTER BOOT-nak nevezett programot tölt be, aminek az adatterülete a merevlemez partícióiról tartalmaz informáci­ókat. Ezt a programot a Partíció Manager-nek nevezett program hozza létre még a lemez formázása előtt. A Microsoft operációs rendszereiben ezt FDISK-nek nevezik. Az FDISK megengedheti a rendszertöltést a merevlemez több partíciójáról is, esetleg válaszhatóan, de sajnos ezt nem minden esetben teszi meg. Azt azért látnunk kell, hogy a Master Boot program rendszerfüggetlen, hiszen még csak a BIOS van a tárban amikor fut. Ezért nem feltétlenül az FDISK-kel kell létrehozni, Megtehetjük pl. azt is, hogy a LINUX-hoz írt partíció managert használjuk, ami több operációs rendszer, köztük az NT, vagy az XP válaszható betöltését is megengedi. A MASTER BOOT program futása után töltődik be a BOOT program, ami az operációs rendszert, illetve annak rezidens, mindvégig a tárban maradó részét betölti. .

Az operációs rendszer azonban még nem működőképes, bár a magja, a kernel már a tárban van. Az API funkciók azonban már hívhatók, nem kell a továbbiakban csak a BIOS funkciókra támaszkodni.

Ezekkel a funkcióhívásokkal felépülnek a rendszer futásához szükséges táblázatok és aktívizá­lódnak a legfontosabb, általában az alaplapon elhelyezett portokat, "külső" eszközöket kezelő kernel programrészek, rutinok.


A kernel testreszabása:

Erre a műveletre azért van szükség, hogy a különböző külső eszközök kezelőprogramjai beépüljenek a kernelbe. Ezeket nem lehet az operációs rendszerbe előre betenni, hiszen a külső eszkö­zök általában nem az operációs rendszer gyártójától származnak és nagyon sokfélék, változatosak lehetnek Ezek kezelőprogramjainak megadására vagy egy, a felhasználó által mega­dott rendszerállomány, vagy a Plug-and-Play-nak nevezett technika szolgál. Korábban, például a DOS operációs rendszerben az illesztett külső eszközök kezelőprogramjait, a driver-eket egy CONFIG.SYS-nek nevezett állományban kellett megadni. Ez a gyakorlat azonban súlyos hibák forrása lehet, hiszen a felhasználó tévedhet, elírhat valamit, ami az egész rendszer későbbi működését befolyásolhatja. Ezért ma már ritkán alkalmazzuk,. helyette két, biztosabb módszert használhatunk:

1. A gyártótól kapott meghajtóprogramot külön installációs eljárással, az op. rendszer felügyelete alatt építjük be a kernelbe. Ez az installáló program felhasználói beavatkozás nélkül készíti el a bejegyzést a korábbi CONFIG.SYS-t helyettesítő állományba ( Microsoft op. rendszereknél a REGISTRY-be).

2. Az eszköz gyártója az operációs rendszer számára azutomatikusan felismerhetővé teszi a készüléket, a kezelőprogramot pedig átadja az operációs rendszer gyártójának, aki azt a rendszer­hez csatolva elhelyezi az installációs lemezen. Ilyenkor a felhasználóra csak annyit kell bízni, hogy a készüléket a géphez csatolja, a driver kernelbe illesztése teljesen automatikus lesz. Ezt a módszert hívjuk Plug-and-Play-nek.



A külső eszközök kezelőprogramjainak beépülésével a kernel betöltése befejeződik, az utolsó lépés, a shell töltése következik.


Shell töltése:

A shell a rendszer indító állományában magadott helyről és megadott módon töltődik be, már a kernel felügyelete alatt. Lehet parancssor felületű, ami nagyon hasonlít külsőre a DOS shellhez, vagy grafikus (GUI).


A shell módosítása, további kezdeti beállítások:

A shell betöltésével az opeerációs rendszer betöltése is befejeződött. Ekkor, mielőtt még a fel­hasz­náló parancsokat adna ki, lehetőség van több-kevesebb külső program, illetve a shell által értelmezhető parancsok automatikus végrehajtására. Pl. elindíthatunk automatikusan egy vírus­kere­ső programot, vagy Internetes alkalmazást, beállíthatjuk a shell opcióit, stb. A DOS rendszerben ezeket a parancsokat az AUTOEXEC.BAT állományban, WINDOWS-os felületen a StartUp mappában kell elhelyezni.


A shell és a driver-ek a rendszer felépülése után is cserélhetők. Amíg azonban egy shell csere nem szokott gondot okozni, a driver-ek, vagyis a kernel megváltoztatása után a rendszert általában újra kell tölteni.


Az operációs rendszereket kétféleképpen indíthatjuk: hidegen, illetve melegen. Hideg indításnak nevezzük a tápfeszültség kapcsolóval vagy a RESET gombbal való indítást, amikor a fentiek szerint megy végbe a rendszertöltés. A meleg indítást már működő operációs rendszerből hozhatunk létre, például a CTRL+ALT+DEL billentyűkombinációval, vagy a "Kijelentkezés" paranccsal. Melegindításkor a hardver és memóriateszt elmaradhat, az új rendszer felépítése a már a tárban lévő kernel inicializálásával kezdődhet. A betöltési folyamat ettől kezdve megegyezik a hidegindításéval. Megbízható operációs rendszerből biztosan indíthatunk melegen, tehát a RESET gombra nincs szükség.


Találat: 1790







Felhasználási feltételek