Tundra

Tundra

- 2 évszak jellemzi: hosszú, hideg tél és rövid hûvös nyár
- a hõingás nagyon kicsi
- erõs szélviharok
- kevés a csapadék: jó része hó formájában hullik
- nyáron a gyenge napsugárzás miatt a fagyott talaj felszíni rétege felenged->mocsárrá változik a tundra
Törpenövésû fásszárúak
- szegény, de egyedekben  gazdag tundranövényzet évelõ lágyszárúakból, törpecserjékbõl, zuzmókból és mohákból áll

-10-20 cm<- hideg
- összefüggõ növénytakaró<-állandó az erõs szél
- gyökérzetük a felszín közelében terül el<- fagyott talaj

- ágaik vízszintesen a talaj közelében terülnek el<-így jobban felfogják a talajból kisugárzott hõt

- törpefûz: néhány cm, ágai 5 m hosszúak, koruk 400-500 év  is lehet

Zuzmók

- igénytelen élõlények

- Telepes testükben gombafonalak és moszatsejtek élnek együtt. 727i81h A telep felületét tömött gombafonalakból álló kéreg alkotja, ami védelmet biztosít. A gombák felveszik a táplálékot és a moszatokhoz juttatják, cserébe kész táplálékot kapnak.

- Rénszarvaszuzmó: szürkés, 5-10 cm, telepteste elágazik

Rénszarvas

- közeli rokonságban áll a gímszarvassal, de

- termete kisebb, alkata vastagabb

- mind2 állat fejét agancs díszíti

- dús, szürkésbarna szõrzet, még orra hegyé is szõr borítja <- hideg,

nyaka alsó részén sörény van

- lábszára rövidebb, párosujjú patás lába szélesebb  talpfelületû

- kérõdzõ állat

Sarki rókák    

- évszakonként változtatja színét

- vastag téli bundája, szõrös talpa, vastag zsírrétege-> jó hõszigetelést biztosít

- zömök teste, rövid füle, kurta lába csökkenti a hõleadást

- lemminget, madárfiókát, tojásokat és elpusztult állatokat is fogyaszt

A tenger világa

Környezeti tényezõk

- a földrajzi szélességgel és a vízmélységgel övezetesen változnak

(lefelé)
- a fény mennyisége fokozatosan csökken, a Nap sugarai általában 200 m mélyen hatolnak be a tengerbe

- a hõmérséklet is csökken (2000m mélységben a vizek átlagosan 2-4 °C)

- oxigén és szén-dioxid tartalma a víz hõmérsékletétõl függ, hidegebb vízben több a menny.

- nyomás, lefelé nõ

- ásványisó-tartalma nem változik számottevõen (átl. 3,5% feletti)

A tenger tagolódása

200 m mélységben húzódó sekély tengerek a partközeli vizek.

200 m vastagságú, parttól távol esõ felszíni vizek a nyílt vizek.

Alattuk a mélytenger húzódik

Planktonok

- A vízben lebegõ apró élõlények összességét planktonnak nevezzük.

- önálló helyzetváltási képességük csekély

- hatalmas tömegeik zöld vagy rozsdabarna felhõként sodródnak

- sûrûségük a sarkvidéki tengerekben és a hideg tengeráramlásokban a legnagyobb (O, Co2)

A plankton növényei parányi moszatok, velük a plankton állatai táplálkoznak. Közöttük egysejtûeket, apró rákokat, férgeket, lárvákat és medúzákat egyaránt találunk.

Medúzák

- áttetszõ, ragyogó színûek

- átmérõjük elérheti az 1,5-2 m-t is, de általában néhány cm nagyságúak

- harang vagy korong alakú a kocsonyás testük, 95%-át víz alkotja

- csalánozó állatok, testük egyetlen nyílása a szájnyílás, melyet tapogatók vesznek körül

- itt csoportosulnak legnagyobb számban a támadó- és védekezõ sejtek, a csalánsejtek

Minden csalánsejt felületén tüskeszerû nyúlvány, belsejében egy-egy feltekeredett csalánfonal látható. A csalántüske ingerlésekor kivágódik a csalánfonal, sebet ejt a zsákmány bõrén, és a testbe juttatja bénító hatású mérgét.

- ragadozók

- zsákmányuk az ûrbélben emésztõdik meg, a salakanyag a szájnyíláson át távozik

- Európában gyakran elõforduló medúza a füles medúza-> nagyága elérheti a 40cm-t is.

A nyílt vizeken

Hering

- Eu. hideg tengereiben él

- 30cm

- megnyúlt, oldalra lapított test

- testét nyálkás pikkelyek fedik, háta zöldeskék, hasa ezüstös

- tápláléka: apró rákok, halivadékok, ikrák, parányi növények

- ívás idején a partok felé vándorolnak, a sekély vízbe rakják le nagyszámú petéiket

- tömegesen halásszák: vitaminban gazdag, ízletes a húsa

Heringcápa

- Földközi-t, Atlanti-óc

- 3,5 m

- hátán szürke, hasán fehér színû pikkelyek fedik

- teste orsó alakú, feje megnyúlt

- hasi oldalán van a hatalmas szájnyílás

- kopoltyúfedõje hiányzik, kopoltyúnyílásai a test két oldalán, a fej mögött helyezkednek el

- mellúszója erõteljesen fejlett, a függõlegesen álló farokúszó részaránytalan

- vázát porcok alkotják

- kitûnõ úszó, a farokúszó erõteljes csapkodásával halad elõre, mellúszóival kormányoz

- szaglószerve kifinomult

- több sorba rendezõdött, éles fogak, fõként halakkal táplálkozik

- elevenszülõ, petéi az anyaállat testében fejlõdnek ki, 70 cm hosszú ivadékainak száma 1-4

Fenn a csúcsokon

A magashegységekben lentrõl felfelé haladva csökken a hõmérséklet, tisztább és ritkább a levegõ, növekszik a napsugárzás, a légmozgás, és a csapadék mennyisége, talaj vastagsága és tápanyagtartalma is fokozatosan csökken.

A magashegyek növényzeti övei

Élet az erdõk felett

- az egyes fajok száruk dús elágazásával vaskos párnákat vagy sûrû növényszõnyegbe tömörülnek <- hideg, szél

- havasi gyopár
- 15 cm, levelei hosszúkásak, halványsárga virág, amit csillagalakba rendezõdött levelek vesznek körül

- testét fehér, bársonyos növényi szõrök borítják <- hideg, erõs napsütéstõl

Zerge

- formájában hasonlít a kecskéhez, de annál kecsesebb

- szõrzete nyáron rövid, télen 10-12 cm hosszú

- színe barnás árnyalatú, feje fakósárga, két fekete csíkkal az oldalán

- kampó végû szarvat visel

- párosujjú patás, végtagjai erõsek

- fûféléket, mohákat és zuzmókat fogyaszt, kérõdzõ állat

- biztonságosan ugrál a sziklákon

Szirti sas

- fesztávolsága 2 m

- sötétbarna színû, a fejtetõ a tarkó és a szárny középsõ része aranysárga

- gatyás a csüdje

- ragadozó

- repülés közbe alig mozgatja szárnyát, kis magasságból csap le áldozatára

- 2 tojást rak, de csak az egyik fióka repül ki

A jég világa

Állandóan fagyos éghajlat
- egy évszak: rendkívül hideg tél

- kevés csapadék, kizárólag hó formában hullik és jéggé préselõdik össze

- csaknem állandón viharos szél fúj

- csak moszatok élnek itt, (más magasabbrendû növény nem) pirosra, zöldre vagy kékre festik a havat

Jegesmedve

- fõ vadászterülete az é-i-sarkvidék, zsákmány után kutatva naponta 70 km távolságot is megtesz

- fehéres színû szõrzete

- vastag bundája és zsírrétege kiváló hõszigetelõ

- apró füle és rövid farka csökkenti a hõleadást

- erõs végtagok, széles mancs, szõrös talpfelület

- lábujjai között úszóhártyák feszülnek, karmai nagyok

- órákat képes eltölteni a jeges vízben, mégsem ázik át a szõrzete, kitûnõen úszik

- fõ zsákmánya a fóka, de halakkal, madarakkal és rénszarvasokkal is táplálkozik

- zápfogai tarajos felületûek

- háromnegyed kilós bocsokat hoz a világra
- nem alszik igazi téli álmot

Borjúfóka

- 2 m

- testhez simuló sárgásszürke bundáját szabálytalan sötét foltok tarkítják
- zsírréteg

- feje kicsi, gömbölyû, fülkagylója hiányzik

- végtagjai megrövidültek, megnyúlt ujjait úszóhártya köti össze

- orsó alakú a teste

- rövid farok

- a szárazföldön esetlenül mozog

- ügyesen gyorsan úszik, hátsó végtagjával evez, mellsõ végtagját a testéhez szorítja

- fõként halakkal táplálkozik

- nagy szemével jól lát (1-2 kölyök, sokan vadásszák)

Császárpingvin

- az ember derekáig ér

- hátoldalon szürkésfekete, hason fehér, nyaka és fülének környéke sárga

- kétrétegû tömött tollazat, vastag hájréteg <- hideg

- orsó alakú teste, rövid úszóhártyás lábak, szárnyai keskeny és merev uszonyokká alakultak át

- egyenes tartással totyog, vagy a hóban hason csúszva szánkázik

- a vízben kitûnõen úszik és búvárkodik

tápláléka halakból, apró rákokból áll
-1 tojást rak le

Tengeri emlõsök

Kékbálna

- a F legnagyobb állata

- hideg vizeket kedveli

- 30 m

- acélkék, világos hasán hosszanti barázdák húzódnak

- planktonevõ (becslések szerint 4t)

Karszárnyú delfin

- hideg vizeket szereti

- ♂ 10 m ♀ feleakkora

- fekete, fehér

- jellegzetessége a meredeken felfelé ívelõ hatalmas, háromszögletû hátúszó

Szervezetük a vízi életmódhoz alkalmazkodott

- áramvonalas testük csaknem szõrtelen

- bõr alatt vastag zsírréteg

- hátsó végtagjai visszafejlõdtek, mellsõ végtagjaik és farkuk úszókká alakultak

- jól úsznak, vízszintes farki úszólemezük mozgatásával hajtják elõre magukat, mellúszóikkal kormányoznak

- tüdõvel lélegeznek -> idõrõl idõre fel kell jönniük a víz felszínére

- fejtetõn elhelyezkedõ orrnyílás, kilégzéskor az elhasznált levegõt robbanásszerûen lökik ki tüdejükbõl, a benne lévõ vízgõz kicsapódik, merüléskor a légzõnyílás záródik

Táplálkozás

- planktonevõk: szájpadlásról lenyúló, rojtos szélû szarulemezek százaival, a szilákkal szûri ki a tengervíz apró álltait

- a kardszárnyú delfinek néhány fõs csoportba vadásznak: fókákat, halakat, madarakat,
erõs fogak, kitépett húst rágás nélkül nyelik le (még a kékbálnát is megtámadják)

Szaporodás, fejlõdés

- többnyire a meleg tengerekben hozzák világra utódaikat, amint megszületik a kicsi, a víz fölé kell emelkednie, hogy tüdeje megteljen levegõvel

- anyja a víz alatt szoptatja; a zsíros, tápláló anyatejen gyorsan fejlõdnek

Csökkenõ egyedszám

- a kíméletlen vadászat megtizedelte a kékbálnák számát, ma már védettek, de az óceánok szennyezettsége tovább veszélyezteti az állatokat

A korralzátonyok rejtelmei

A Föld legnagyobb korallzátonya Ausztrália ÉK-i partvidékén 2000 km hosszúságban húzódik. ( Nagy- korallzátony) Vonzereje élõvilágának gazdaságában rejlik.

Korralzátonyok

- leginkább kõkorallok alkotják, színük, alakjuk változatos
- ott alakul ki ahol a tenger vize tiszta, meleg, sótartalma állandó

- állattelepüket korallpolipok sokasága építi fel

- tömlõ alakú a testük

- jellegzetessége a talpkorong, melynek sejtjei választják el a kõkorallok meszes vázát

- szájnyílásukat csalánsejtes tapogatók övezik

- fényigényes szervezetek -> 20-30 m-es mélységben fordulnak elõ

- este a mészkõvázakból elõbújik a puha testük és kibontják tapogatóikat-> ezekkel ragadják meg a plankton élõlényeit, amelyeket az ûrbelükben emésztenek meg

- szaporodás során az egyedek együtt maradnak, vázuk összeolvad-> így alakulnak ki a korallszirtek

- fajgazdagságuk a trópusi esõerdõével vetekszik

- a halfajok küllemükben, életmódjukban is változatosak

- a korallzátonyok élõvilágát napjainkban leginkább a környezetszennyezés veszélyezteti

A parton és partközelben

Élet a köveken

- egy részük kövek alatt, repedésekben talál menedéket, mások szorosan rögzülnek az aljzathoz

Mosdószivacs

- meleg tengerek 10-100m-es mélységében

- barna színû állattelepét sok-sok egyed alkotja

- néhány cm   -  1-2 m

- testüket szarufonalak szilárdítják

- a likacsokon keresztül a víz a szivacsfal kamrájába jut

- itt találjuk a galléros ostoros sejteket, melyek felveszik a táplálékul szolgáló élõlényeket és a szerves törmelékeket

- a salakanyag a vízzel együtt a kivezetõ nyíláson át távozik

- szaporodás után az utódok összeköttetésben maradnak anyjukkal és testvéreikkel

- elhalt telepeit régóta használják mosdásra, tisztításra

- helyenként túlzott mértékû gyûjtése veszélyezteti a faj fennmaradását

Tengerparti madarak

- közönséges kárókatona

- fekete

- lúd nagyságú

- víz lá bukik táplálékráért

- tavasztól õszig Mo. mocsaras vidékein megtalálható

- ezüstsirály

- tollruhája fehér, háta ezüstszürke, szárnya vége fekete

- feleakkora

- zuhanórepüléssel kapja ki a halat a vízbõl

- kisebb nagobb számban fordul elõ hazánkban

Közös tul.:

- nagy szárnyaikkal kitûnõen repülnek

- úszólábaikkal jól úsznak

- halakkal táplálkoznak

- kampós végû csõrükkel ragadják meg áldozatukat