MEYER KÁLVÁRIÁJA

MEYER KÁLVÁRIÁJA

Az 1848-as év egyébként egész Európában mozgalmas és forra­dalmi év volt. 1848-ban Meyer két bátyja után indult, akik a felke­lõkhöz csatlakoztak. Meyer persze szerette volna bátyjait rábeszélni, hogy térjenek 828f59i haza, azonban szabadcsapatok fogságába esett, és csak nehezen kerülte el a kivégzést. Természetesen Meyernek is megvol­tak a maga ellenfelei, a maga "gärtnerei Például bizonyos dr. Otto Seyffer kijelentette, hogy Meyernek abbéli nézete, miszerint a moz­gás és a hõ között tényleges átváltozás történhet, teljesen ellenkezik a tudománnyal, a természet minden folyamatának ellentmondó para­doxon, melynek tarthatatlanságát legjobban jellemzi Meyernek az a mondása, hogy a gõzmozdony egy olyan desztilláló készülékhez ha­sonlítható, melyben a melegség mozgásba megy át, hogy végül a ke­rekek tengelyein mint melegség lerakódjék. Meyer szerette volna, ha ellenfele beismeri tévedését, és helyreigazítást közölnek. Ám ezt nem tudta elérni, és ezért súlyos idegbetegségbe esett. 1850. május 28-án egy hirtelen kitörõ delíriumában, felesége szeme láttára kilenc méter magasságból az ablakon át az utcára ugrott. Emiatt élete vé­géig sánta maradt, és pszichiátriai kezelésre is kellett járnia. Tovább­ra is nehezen ismerték el munkásságát és eredményét, hiába küldte el a müncheni, a bécsi és a párizsi Akadémiához munkáit. Csak 1853-ban említette meg a párizsi Akadémia Joule és Meyer munkás­ságát - egy apró mellékmondattal.

A tudományos világ ellenkezése egyre mélyebb depresszióba, idegbetegségbe taszította Meyert, ezért 1852 tavaszán elhatározta, hogy az Eslingen melletti Kennenburgban, hideg vízzel gyógyító intézetben egy kúrát vesz. Ezután Winnentalba utazott, hogy ta­nácsot kérjen orvos kollegájától állapotát illetõen. Õ egy fiatal munkatársához, Landererhez utasította, aki Göppingenben ma­gán-elmeintézetet alapított. Ez a Landerer nevû orvos három hó­napig gyötörte Meyert, majd 1852. július 31-én Winnentalba vit­ték, ahol az igazgató, Zeller, tizenhárom hónapon keresztül sza­bályszerûen kínozta, mondván, hogy nagyzási mániája van. Élet­rajzírói szerint Meyert kényszerzubbonyban tartották, verték, kí­nozták, hogy úgynevezett rögeszméit elfelejtse. Kétségtelen, hogy bolondnak tartották, és ebben az energiamegmaradás tétele döntõ szerepet játszott. Sajnos, miután ez a tétel általánosan elfogadottá lett, az ellenzõit tartották bolondnak. A lényeg az, hogy valakit emiatt a tétel miatt mindig bolondnak tartanak.