Tél - Áprily
Lajos
Mínusz 6 fok. Orozva jött s
korán.
A tarajosra cifrázott sarat
megedzi a fások keréknyomán.
Deres-fehér a puszta
hangyaboly.
A völgy ezer hangjából egy
maradt:
az ú,
a sziklafalban fenn van egy
odú,
Lámpafény - Áprily Lajos
A házunk - mint a lelkünk -
bús városvégi ház.
Körüle téli éjben
havas szél harsonáz.
A lámpafény kilopja
az ablakon magát
s tüzes karddal hasítja
ketté az éjszakát.
Vonat vonul ker
Utolsó tutaj - Áprily Lajos
Olyan némán suhannak, mint
az évek,
álmatlan évek végtelen
vizen.
Bátran vágnak az ismeretlen
éjnek
s ki hol kötnek, nem tudja
senkisem.
Utolsó fény játszik a vizek
árján,
estébe fúl a harmat
Fülemileszó - Áprily Lajos
Már június van, halkul
nemsokára,
s jön már a nap, amikor
csendbe hal.
Miért gondolsz a hallgató
madárra?
Élvezd, amíg csattog a drága
dal.
1965.
június
Az önistenítö - Áprily Lajos
Önhitt szülötte megbomlott
korának,
remekmü mind, amit zeng
hangszerén.
Szobrot emelne- többet is -
magának
városa minden díszesebb
terén.
1966.
december
Túl ötven erdön - Áprily Lajos
Fogy az ösvény, fogy a
napfény,
hideg árnyék hull a hegyre.
Áll mögöttem ötven
erdö,
ötven évem rengetegje.
Torkomig ver csorba szívem,
tüz a talpam, seb a
térdem.
Annyi rémt&#
Lemezen a hangom - Áprily Lajos
Küldöm a hangomat, messzire,
hozzátok,
akiket szeretek, rokonok,
barátok.
Hangomat, amelyen annyiszor
daloltam,
mikor hegyeitek között
vándoroltam.
Küldöm a hangommal szívem is
hozzátok:
szív
Szív - Áprily
Lajos
Ez is virágozott valamikor.
Sziromtalan lett és
gyümölcstelen.
Köd hullt reá egy téli
éjjelen,
s olyan most, mint egy
zúzmarás bokor.
Ölyv - Áprily
Lajos
1
Egyet lobbant a szárnya s
már elért.
Gúnyolni jött bukott
ember-fölényem?
Szívósan és félelmesen
kisért,
réz-sárga karma villogott a
fényben.
2
L'heure exquise - Áprily Lajos
Az ég redötlen, kék
vizében
a halvány hold némán evez.
A földön ingó fák nagy
árnya,
az árnyak éjszakája ez.
Emlékezés harangja kondul
s te megjelensz mint
silhouette,
mit múltam hal
Merész dolog ma stanzában dalolni... - Áprily Lajos
Töredék
1
Merész dolog ma stanzában
dalolni
a nagy, világfájdalmas lord
után,
mikor a hös nem hös, mindössze holmi
apró Quijote s nem Harold,
Juán,
kit ször
Őszelö, II - Áprily Lajos
Üdvözlégy, hüs
esökkel ölelö,
idegzsongító, kedves
öszelö.
Vized minden hasadt gyepet
kitölt,
habzsol s beszí az égett,
szomju föld.
A lángokat, miket a nyár
A tanya - Áprily Lajos
Beteg fiacskámnak mesélem
Búcsúzva már a dombra száll
a nap,
a házak esti fényben
állanak.
Kapu kitárul, hangos
pásztorok
piros arcáról izzadság
csorog.
Itatnak. Fejnek... Majd
kiköt, pihen
Apám emléke - Áprily Lajos
Zengö patakvölgy,
szirtes, katlanos,
szurdukja fentebb
tisztásokra bomlik,
a kecske rajtuk kis csapást
tapos -
Egy régi völgyhöz mily
nagyon hasonlít.
Ott élt apám. Világa: kis
faház,
tüd
A láthatatlan írás - Áprily Lajos
Hull künn a köd
s a színeket kioltja.
Csak egy marad:
a kúpos erdö kék-fekete
foltja.
Ülök magam
tompán a téli ködben,
s zord vonalad
az erdön túl ma is
szemembe döbben.
Mos
Adonis vernalis - Áprily Lajos
A Lomb-i fényes réteken
szedtem ezelött sok-sok
évvel.
Most a tavasz küldött nekem
kedves fiam kedves kezével.
1967.
április 1.
Patroklos alszik - Áprily Lajos
A halott Ady emlékének
...S amikor a nap láng-arany
szekéren
a borszínü
tenger-habokhoz ért,
kigyúlt a harc a patamarta
téren
s égig csapott a holt
Patroklosért.
És vég nélkül viharzo
