Nevek - Áprily
Lajos
Oly bibliás-szelídek, mint a
János,
és fátylasok, mint
öszutón a hold.
Aki viselte, csöndes és
leányos,
vagy férfias, de gerlelelkü
volt.
Halk útitársak, kedves
alakok,
arcukra enyhe békefény
vil
A podságai forrás - Áprily Lajos
Tompa Lászlónak
Ott él vöröslö
sziklafényben:
örökre sajgó sziklaseb.
Erdök csillagmohos csodája
sohase volt rejtelmesebb.
(Dárdájával tán itt kutatta
a föld szivét egy ös
Október, II - Áprily Lajos
Gyönyörüséges
öszidö,
szölölevelet
szökitö!
Szellöben leng a
szöke raj
- a hold talán kénport
szitált? -,
olyan, mint mai nöi
haj,
mely kénsárgára oxid
Skót hangulat - Áprily Lajos
Köd a vízen, köd a határban,
folyó, fehér köd, északi.
Tejével a zsibbadt
mezöket
hogy elaltatta valaki.
A part feketeszikla-lábán
a hullám rejtetten csobog.
A vizes gyepen szundikálnak
Trauma - Áprily
Lajos
Irtóztató volt. Mélyre ásd,
hogy rém-arcát ne lásd, ne
lásd,
vess rá gyepet s döngöld le
jól,
gyüjts rá fatörzset és
követ,
vagy ültess vadbokor-tövet,
ne törhessen fel föld alól.
S ha rossz
Valér - Áprily
Lajos
(Tábori lap)
"Haragszol, testvér? Nincs
reá okod.
S ha volna: este én már nem
leszek.
Békült szivemmel hóba
roskadok
s ragyogva néznek rám az
Alpesek.
Gránát szakítja itt a
szüz havat
s a s
Fecske - Áprily
Lajos
Tatóka -: fecske! Nézd,
megérkezett!
Kettö! Nem látod most
se? Most se? - Nem. -
Nézem a fecske-mutató
kezet...
Hiába... Hova lett
sólyom-szemem?
Felelet - Áprily Lajos
- Szemed szelíd volt, s most
sötéten ég.
- Mert benne dorbézolt a
szörnyüség.
Mert rettentö tüz
lobbantotta meg,
s még sisteregve fáj a gyúlt
ideg.
Mert láttam harcok vad
felségjogát,
lá
Növekedés - Áprily Lajos
Az éj lidérce hált veled,
hogy kedved elvesztette
merszét?
Hibát ütsz írógépeden,
sután fogsz a kezedbe
fejszét.
A verset is lazán szövöd,
a csorba-rímüt
összetéped.
S egész nap némán hord
BÁBJÁTÉK Baka István
Esik, és mintha szálain
lógnék - zsinórokon a báb.
Lerogynék már... Ki
kényszerít
ágálni görcsösen tovább?
Lábaim a proszcéniumba
lógatva köpnék a
világra...
Ki kényszerít hős és bohóc
Vihar után, II - Áprily Lajos
Elállt a fergeteg. Fán és
virágon
a szélben millió kis csöpp
remeg.
Füstölve fekszik lenn a
völgy. Ilyenkor
születnek itt a
záporfellegek.
Szállnak, lebegnek lomha
szárnyalással
föl a k!
Égzengés, I - Áprily Lajos
Hallgass el, ágyú. Csak ti
zengjetek,
ti komoruló, megbántott
egek.
Ó, milyen más vagy,
villám-ostorú,
szabadító, szent égiháború!
Ének a Küküllöhöz - Áprily Lajos
Újra hallgatlak,
gyönyörü Küküllö,
gyermekéveim suhogó zenéje.
Meg ne lásd árnyékom, a bús
kiséröt:
ötvenöt évem.
Láss heves lázban lobogó
gyereknek,
telhetetlen kedv&#
Ad astra! - Áprily Lajos
Meguntad földi társaságom,
Új kell, eszményibb, szebb
világ.
S most nézed hosszu
éjszakákon
Lyrát és Cassiopeiát.
Átszellemülve, néma kéjjel
Szívod be a menny sugarát:
Sejtelmes, túlvilági éjjel
Epitáfium - Áprily Lajos
1
Erdö-koszorúból jött.
Messze vitt
a Házsongárd alól a hosszu
út.
Erdélye helyett megtalálta
itt
a visegrádi
erdö-koszorút.
2
Hegyes hazája, hol világra
jött,
így üdvözö
Vers vagy te is - Áprily Lajos
Indulsz. A mozdony sürget
már dohogva
és a tavaszba messze-fut
veled.
Ne vidd a vádat és a bút
magaddal,
hogy hüvös szóval
megsértettelek.
Vers vagy te is. Ezért van
harc közöttünk.
R
Nö már a nap - Áprily Lajos
Ember, ne félj: nö már
a nap!
A jégfogú szél nem harap.
A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.
A gond sem él mindig, ne
hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.
A hóval
Rábamenti alkonyat - Áprily Lajos
Szeretem ezt a fáradt
férfi-sort,
mely síp jelére és
sziréna-szóra
megindul tarlón s
hülö réteken
a városvégen surranó
folyóra.
Lihegve jönnek,
izzadt-kormosan,
az izmuk reszk
Új tavasz - Áprily Lajos
Állsz s visszanézel
szükülö körödböl:
Maholnap hatvan. Több is
lesz talán?
Nagy érc-ököllel új idö
dörömböl
egyéniséged sziklavár-falán.
Emlékeid? Riadt nyáj,
szerteszéled.
Ak
Ki hallja meg? - Áprily Lajos
Kiáltanék, de nincs kinek.
Az égnek?
Az eljövendö, kongó
semmiségnek?
Kínok rabszíján, pusztulásra
érten,
ezerkilencszáznegyvenötben éltem!
