Csend, III - Áprily Lajos
Oly árva-árva most a lelkem:
egy régi-régi zongora -
kopottas, ócska házban,
ahol örökre gyász van,
ahol nem játszanak soha.
Csukott szájában
alszik-alszik
egykor vakító fogsora.
Cseng
Vakáció - Áprily Lajos
A szomszédunkban, hol sok
volt a menta,
a mályvarózsa és a dália,
a zárdából rövid vakációra
megérkezett a Klementin fia.
Vén körtefán a csuszka
csöre ácsolt,
lugasban nyolcvanéves
nénikéje
piac
Utcák - Áprily
Lajos
Ez lefutott a nyugtalan
patakra,
fiús, szabad világ volt és
enyém.
A záporokból zúgó vízözön
lett,
az árvizekböl
csengö költemény.
Ez telep volt. Lenn
kattogott a munka,
anyám itt gondtól
Lomb-halmok - Áprily Lajos
A bokrosnak lehullt a lombja
s mi összeraktuk nagy
halomba.
Egymásnak gáncsokat
vetettünk,
a lomb-rakásban
henteregtünk.
Olykor a szilaj vigalomban
el is tüntünk a tarka
lombban.
Életrajz - Áprily Lajos
Aznap sokáig néztem künn a
holdat,
fátylak futását, rezgö
csillagot,
s a magasságok szikrázó
zenéje
elhullatott egy
hangulat-magot.
Vers lett belöle. Kósza
vers: dalolva,
rádió-szárnyon
Csak menj - Áprily Lajos
Sokat szenvedtél
perzselö napon,
a kábító kánikulai
höben.
Most már lehülhetsz:
indulj s kóborolj
a fákat fosztó, vége-nincs
esöben.
Csak menj, odáig, hol
legtöbb avart
gy
Októberi séta - Áprily Lajos
1
Ez itt a hervadás
tündér-világa.
Akartál látni szép halált
velem?
A Bükkös-erdö bús
elégiája
szép, mint a halál és a
szerelem.
Fától fához remegve száll a
sóhaj,
közöttük látha
Oidipusz leánya - Áprily Lajos
Én is téged szerettelek
"élet elötti életemben."
Élök között kerestelek:
sors-hordozó, nagy, barna
szemben,
nemes szabásu homlokon,
tömör csengésü nöi
altban.
Bolyongva
Azúros ég - Áprily Lajos
Augusztus.
"Rapsonné-idö".
Hívott a vár, az ösi
kö.
Azúr volt ott a kedv, az ég,
és minden perc gyönyörüség.
1966.
augusztus 25.
Fellegvonulás - Áprily Lajos
1
Ha ez a ringó fellegraj
zenélne
és Memnon-zsongást sugarazna
szét,
kifeküdném az ég alá, az
éjbe
s úgy hallgatnám a bujdosó
zenét.
2
Te szólnál: Mit figyelsz a
fellegekben?
Z
Apámnak - Áprily Lajos
"Mit ér a sírkövet
szagokkal önteni:
a hitvány föld elissza -
míg élek, engemet
frissíts inkább velük:
rózsát köss homlokomra."
Anakreon
Egy napra most megállott
az öszi hervadás:
a sok fe
Útravaló - Áprily Lajos
A lélek,
mikor búcsúzva bontja
szárnyait,
visz magával a földröl
valamit.
Eszmét, melyet világra
ö hozott,
virágot, melyet ö
virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek
neked?
Iduska - Áprily
Lajos
Emlékszik még a korhadt
kerti padra
S a kútra, mely a fák tövén
fakad?
Ugy emlékszem, sétáltunk
ott, mikor még
Virág nyílott a lombos fák
alatt.
Virágos volt a
vadmirtuszbokor még.
- Tövébe most l
Ha megkérdeznéd... - Áprily Lajos
Ha megkérdeznéd tölem,
jó hivem,
hogy mit adott e
vigasságtalan lét,
mindössze ezt felelném
röviden:
ismertem Krisztust s
ismertem Anankét.
1966.
június 26.
Lesnek reám - Áprily Lajos
Hogy bújnám ezt az öszi
vak homályt,
ha szarvas volnék vagy
másféle vad,
amely csak akkor rezzen és
riad,
ha egy-egy éber szajkó rákiált.
Jó rejtek itt ez, vadnak
otthonosság,
amelybe nem
Akkord haláltáncból - Áprily Lajos
Most nemsokára én
következem.
Jön a Nagyúr és gúnnyal
rámköszön.
Az élet rongyait levetkezem
és a halál ingébe öltözöm...
Csend, II - Áprily Lajos
Gyertyán és bükk. Alattok
öz járt: az érre ment.
Egy titkos fejsze csattog
az erdön, messze, bent.
Megálltam és figyeltem:
megállt és megpihent.
Csupa csend volt a lelkem,
s az erd
Hol itt a rév? - Áprily Lajos
Ragyogj, tetö. Másnak ragyogj.
Hiába:
tarisznyám nagy súly húzza:
hetven év.
Hív a folyó. S a néma
éjszakába
belekiáltom: Hej, hol itt a
rév?
