Magányos éjjelek - Áprily Lajos
Nem hallom alvó társ lélegzetét,
gyerek se sír fel: Jaj, mért
van sötét?
Őr nincs, lakatlan künn
a kutyaól.
Bagoly huhog a bányaszirt
alól.
1966.
április
Koromszem - Áprily Lajos
Valami rossz tündér játszik
velem:
kószálgatok a régi dombsoron
s a völgyek régi arcát nem
lelem.
Valami rossz tündér játszik
velem:
kitárul túl a régi hegyvilág
s nem küld felém futárt a
végtelen.
Ne keressetek - Áprily Lajos
A völgyünket köd ülte meg
tömötten,
belöle hüvös
pára-por pereg.
Ne is keressetek már,
emberek,
köddé foszoltam itt a téli
ködben.
Autóút temetö
mellett - Áprily Lajos
Autók búgnak, motorszörnyek
hörögnek,
a hangok fülbántóan élesek.
Az élök itt milyen
nagyon nyüzsögnek,
és a halottak milyen
csendesek.
1966.
május
Gyerek-szemmel - Áprily Lajos
Öreg vagyok. Tán gyermek is?
Lehet.
Sosem csodáltam így a
felleget.
Szüzességük nem
büvölt így sosem.
Itt lenn valami meghalt.
Keresem.
Felismerés - Áprily Lajos
- Ismersz? - Van rajtad
ismerös vonás;
felismerlek, csak egy-két
percet adj.
Mert hát van arcodon valami
más:
rúzs és puder borítja... Á,
te vagy?
1966.
július
Sötétedik - Áprily Lajos
Esti rigók jóéjszakát
kivánnak,
mutál az édes hang: mély és
magas.
De a dalukba diszharmóniának
belerikkant egy hös
fácánkakas.
1966,
május 12.
Ámulni még... - Áprily Lajos
To thaümadzein...
Ámulni még, ameddig még
lehet,
amíg a szíved jó ütemre
dobban,
megörizni a táguló
szemet,
mellyel csodálkoztál
gyerekkorodban.
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezi
Tavaszi háború - Áprily Lajos
Schéfer Lászlónak
Mentünk a csiklandó
tavaszban,
permeteg hullt ránk,
ködfinom.
Kibuggyant könny csillant a
fákon.
Állt még a hó a Dobrinon.
Gallyak hegyén s rejtett
magokban
aludtak még a sz
Nagy öszi csend - Áprily Lajos
Körülöttem nagy öszi
hallgatás van.
Egy-egy szajkó ha néha
megtöri.
Ha volna erre egy
remete-társam,
Így köszönhetnénk: Memento
mori.
Halott pásztor örzi a telket - Áprily Lajos
A tüzhely füstje
megszökött,
az élet elpártolt a háztól.
Egy lélek mégis ottmaradt
s tovább vigyáz: a régi
pásztor.
Ott él a holt ablak mögött
s neszel, ha szél haragja
Havazódó fiatal lány - Áprily Lajos
Hó volt a csúcson, másutt
már vonult,
mert a tavasz már ragyogott
felettünk.
Havazódtunk. A hó keblébe
hullt.
Sikoltott és nevetett és
nevettünk.
Tavaszi hajtások - Áprily Lajos
Ó, marasszátok a fogyó
telet,
ne üssetek át még az avaron,
ne keljetek még - fenn, a
föld felett
örült forgószél jár: a
borzalom.
Az álmom öre - Áprily Lajos
Lábujjhegyen járta körül a
bölcsöm,
s hogy férfi-álmom is
hosszabb legyen,
sokáig ágyam. És hogy fel ne
költsön,
egy reggel úgy ment el:
lábujjhegyen.
Napsugár - Áprily Lajos
Ma jó napom lesz,
békesség-napom.
A hegyoldal fenn friss hóval
vakit.
Kisétálok s füttyel
csalogatom
a havas erdök halk
pirókjait.
Fegyverszünet - Áprily Lajos
A sorsom, vén ellenfelem,
fehér zászlót békülve
lenget.
Úgy küldi át fegyvertelen
követét: a nyárvégi csendet.
Apadt vizünk is vész után
felejti záporok haragját:
átszürve sürü
Falevelek - Áprily Lajos
Hogy zsongtatok,
suttogtatok,
ha enyhe szél fuvallt
reátok!
De most, hogy tiprok
rajtatok,
fáj zörgö
disszonanciátok.
1966.
október 23.
Ave Galbina! - Áprily Lajos
Miért dacolsz? Utam
csúcsodra törve
Mért állja el makacs
hóviharod?
Nem ismersz rám? Te zord
fenség hazája,
Nagy tetszhalott! Én
testvéred vagyok!
Egy öserö
teremtett engem véled:
A nag
Féltél, anyám? - Áprily Lajos
Sírod körül harc volt,
hadnép rohant,
vad ütközetben reszketett a
hant.
Féltél, anyám? és
gondoltál-e rám?
Te nem féltél, csak
féltettél, anyám.
Hallali - Áprily Lajos
Ez aztán harsány, szent
vasárnap:
vadász-örömre gyúlt a Nap,
piros rohamra harsonáznak
szívem fölött a sugarak.
Illanna, bújna, bajt
elözne,
s elébe nyíl-zápor szakad.
Alvó erdök piros k
