A képviselet kiváltságai és mentessége

A diplomáciai képviseletet számos kiváltság és mentesség illeti meg (pl. a címer- és zászlóhasználat, helyiségek megszerzése, adó- és illetékmentes­ség), melyek közül különösen a sérthetetlenség és az érintkezés szabadsága érdemel figyelmet.

A diplomáciai képviselet helységeinek és irattárának sérthetetlensége

A sérthetetlenségnek két tartalmi oldala különböztetendő meg. Egyrészt a fo­gadó állam szervei a diplomáciai képviselet helyiségeibe nem léphetnek be, másrészt a fogadó állam köteles minden megfelelő eszközzel azokat megvé­deni. Abszolút sérthetetlenséget élveznek mindenkor - mindké 848g66i t értelemben - a képviselet irattárai és okmányai, bárhol is vannak elhelyezve. A belépési ti­lalom felöleli azt a szabályt, hogy a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai a képviselet helyiségeibe ügyiratokat nem kézbesíthetnek. Az általános gyakor­lat az, hogy ilyen kézbesítés diplomáciai úton történik, a külügyminisztérium az iratot szóbeli jegyzék kíséretében juttatja el a diplomáciai képviselethez. A belépési tilalomhoz kötődik az is, hogy a képviselet helyiségei, azok beren­dezése és egyéb vagyontárgyak, valamint a képviselet közlekedési eszközei mentesek a kutatás, igénybevétel, foglalás vagy végrehajtás alól.

A képviselet vezetője hozzájárulhat a belépéshez. Az 1969. évi New York­i egyezmény ezt a szabályt azzal egészíti ki, hogy a közbiztonságot súlyosan veszélyeztető tűzvész vagy más elemi csapás esetén e beleegyezést vélelmez­ni lehet. Az 1975. évi bécsi egyezmény viszont - a székhely ország vonatkozásában - visszatér az 1961. évi szerződés megoldásához és ezen államra rója a sérthetetlenségből folyó kötelezettségeket.

A fogadó államok a belépési tilalmat általában tiszteletben tartják. Né­hány incidens mégis megemlíthető: így Spanyolország megszakította diplo­máciai kapcsolatát Guatemalával, mert a helyi rendőrség megrohamozta a spanyol nagykövetséget a túszok kiszabadítása érdekében (1980). Amikor fegyveres menekültek törtek be Equador havannai nagykövetségére, a ku­bai biztonsági erők megrohamozták az épületet, és a tiltakozást a rend hely­reállítására való hivatkozással hárították el (1981). Libériai katonák a monroviai francia nagykövetség épületében tartóztatták le a politikai ellen­zék egyik képviselőjét (1980).

A legsúlyosabb indicens azonban kétségtelenül a teheráni túszügy volt. A Nemzetközi Bíróság az ügyben hozott ítéletében megállapította Irán nemzetközi jogi felelősségét.

A diplomáciai képviselet helyiségeinek sérthetetlenségével nem lehet visszaélni. A joggal való visszaélésnek különös fajtája a diplomáciai menedék­jog, görög eredetű nevén: diplomáciai azilum. A bécsi szerződés kifejezett rendelkezéséből következik az, hogy a diplomáciai képviselet nem nyújthat menedéket a képviselet helyiségeiben a fogadó állam állampolgárainak. En­nek kivételét jelenti a latin-amerikai gyakorlat, melyet az 1928. évi havannai egyezmény kodifikált. A Nemzetközi Bíróság is foglalkozott a diplomáciai menedékjog kérdésével a perui Haya della Torre részére nyújtott azilum­mal kapcsolatban (1950). Megállapította azt, hogy Kolumbia mint menedéket nyújtó állam nem volt jogosult egyoldalú minősítésre, a menedéknyújtás nem felelt meg a latin-amerikai normáknak, a jogellenes helyzetet meg kell szüntetni, de annak nem egyedüli módja a kérdéses személy kiszolgáltatá­sa. Ezenkívül a diplomáciai menedékjog felmerülhet a jogellenességet kizáró egyik körülmény, a végveszély esetében.

A diplomáciai képviselet helyiségeinek védelme azt a kötelezettséget rój a a fogadó államra, hogy minden eszközzel hárítsa el, akadályozza meg a dip­lomáciai képviselet elleni támadásokat. Ebben a vonatkozásban az elvárható gondosság igen magas fokú és igazodik a diplomáciai képviseletet fenye­gető veszélyekhez, tehát speciális esemény-megelőzési kötelezettségnek minősíthető.

Ennek ellenére a diplomáciai képviseletek elleni támadások - sajnála­tos módon - szinte mindennapossá váltak az elmúlt évtizedekben, jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi tények krónikáiban, és olyan cselekmények­ben nyilvánulnak meg mint tüntetések, illegális behatolás, megszállás, a kép­viselet megrongálása, felgyújtása, felrobbantása, stb. A teheráni túszügy mel­lett említhető a beiruti amerikai nagykövetség elleni merénylet (1984), a szovjet diplomáciai képviseletek elleni támadások az afganisztáni intervenciót követően, vagy a nairobi és Dar es Salam-i amerikai nagykövetségek fel­robbantása (1998).

E súlyos ügyek nemcsak megrontják az államok közötti kapcsolatokat és felvetik a fogadó állam nemzetközi felelősségét, de a nemzetközi közös­ség tagjait együttműködésre is ösztönzik. A terrorizmus elleni egyezménye­ket, p1. az 1979. évi ENSZ túszszedési egyezményt és a később tárgyalandó 1973. évi New York-i egyezményt kiegészítve fogadta el 1997-ben az ENSZ Közgyűlése a terrorista bombatámadások elnyomásáról szóló egyezményt.

Az érintkezés szabadsága

Feladatainak teljesítéséhez a diplomáciai képviseletnek elengedhetetlen szüksége van arra, hogy elsősorban szabadon és akadálymentesen kapcso­latot tarthasson a küldő állam kormányával, annak más országokban levő diplomáciai és konzuli képviseleteivel, továbbá saját állampolgáraival, más államok diplomáciai és konzuli szerveivel, valamint a nemzetközi szerve­zetekkel. Különösen nagy fontosságú az, hogy a képviselettől származó és hozzá címzett közlések tartalma teljes védelemben részesüljön. Ezért a dip­lomáciai levelezés sérthetetlen, a diplomáciai poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani - mondja a bécsi szerződés.

Az érintkezés módjairól a bécsi szerződés úgy rendelkezik, hogy a kép­viselet jogosult rejtjeles és számjeles üzenetek küldésére, diplomáciai fu­tár küldésére, sőt a diplomáciai poggyász rábízható a kereskedelmi repü­lőgép parancsnokára is. Rádióösszeköttetést - mint arról az előzőekben már volt szó - csak a fogadó állam engedélyével tarthat fenn.

A Nemzetközi jogi Bizottság által a diplomáciai futár státusáról 1989­ben kidolgozott végleges tervezetnek nem lett folytatása.

A diplomáciai poggyász sérthetetlenségét és visszatarthatatlanságát elő­író szabály hatékonysága problémákat vet fel. Köztudott ugyanis, hogy a dip­lomáciai poggyászt csempészésre is használják, műtárgyak, sőt kábítószerek, fegyverek, radioaktív anyagok ki- és behozatalára. A Dikko-ügyben (1984) a nevezettet elkábított állapotban akarták Londonból Nigériába juttatni dip­lomáciai poggyászban.

Az érintkezés szabadsága kiegészül a közlekedés és mozgás szabadságá­val, melyet azonban a fogadó állam állambiztonsági okokból korlátozhat. Ilyen korlátozást alkalmazott hajdan a Szovjetunió a legtöbb nyugati ország diplomatáival szemben, hasonlóan járt el az Egyesült Államok is a szocialis­ta országokkal szemben, vagy Líbia retorzióként. A bécsi konferencián Szaúd-­Arábia Mekka és Medina meglátogatásának tilalmát vetette fel.