online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Az elektrosztatikai és magnetosztatikai - ismeretek attekintése

fizikai

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Fizika II, Hõtan: vizsgatételek
Az SI-mértékrendszer
A jégkorszakok kialakulasanak feltételei
HIÁNYZÓ SZIMMETRIÁK AZ ELEKTRODINAMIKÁBAN
AZ ENERGIATENGER
ORFFYREUS KORA
AZ ÉLŐVILAG ÉS A MÉRNÖKÖK LEHETŐSÉGEI
A SZIMMETRIA MATEMATIKAI FOGALMÁNAK TÖRTÉNETE
Az elektrosztatikai és magnetosztatikai - ismeretek attekintése
 
 

Az elektrosztatikai és magnetosztatikai - ismeretek áttekintése

1. Bevezetés

            Mivel az előadás hallgatói, az „Elektrotechika I.” előadássorozatot megelőző félévben „Általános fizika” előadást hallgatnak, melynek keretén belül elektrosztatikai és magnetosztatikai ismereteket szereznek, jelen jegyzet keretén belül ezeket nem tárgyaljuk. Viszont a jegyzet anyagának könnyebb használata és megértése szempontjából összefoglaljuk azokat az alapfogalmakat, amelyekre a továbbiakban építkezünk. Részletesebben az elektrosztatikával kapcsolatos kérdésekre térünk ki, a magnetosztatikával kapcsolatosan csak egy rövid összefoglalót készítün 848c21i k.


2. Elektrosztatika

            Az elektrosztatika az elektromos jelenségeknek azon részével foglalkozik, amely az elektromos tér sztatikus állapotára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy minden elektromos mennyiség időben állandó, minden mágneses mennyiség zérus, és az elektromos energia nem alakul át semmilyen más energiaformába.

2.1. Elektromos mennyiségek

            Minden elektromos és mágneses jelenség okozója az elemi elektromos töltés. Ez a testeknek ugyanolyan alapvető tulajdonsága, mint az a tény, hogy tömegük van, tehát semmi másra nem vezethető vissza. Azt, hogy egyes elemi részecskéknek (vagy makroszkopikus testeknek) elektromos töltésük van, az egymásra kifejtett kölcsönhatásból állapíthatjuk meg. Két fajta elektromos töltés létezik, negatív és pozitív, elnevezéseinek csakis történelmi okai vannak. A töltést  Coulomb-ban mérjük, mértékegysége . Ez a mértékegység a Nemzetközi Mértékrendszerben (NR) (SI – Sistem International) értendő, melyet a jegyzet további részeiben is használunk. Elemi elektromos töltésnek az elektron töltését tekintjük, melynek értéke  és negatívnak tekintjük.

            Megjegyezzük, hogy a töltés egységét az áramerősség egységére vezethetjük vissza. (lásd. késöbb)

            A véges kiterjedésű testek elektromos szempontból való jellemzéséhez a testek globális töltésének megadása nem elegendő, hiszen különböző alakú és méretű testeken különböző módon helyezkedhetnek el az elektromos töltések. Ennek jellemzéséhez bevezetjük a töltéseloszlás fogalmát. A töltések elhelyezkedhetnek térfogatban és felületen. Ennek megfelelően megkülönböztetünk térfogati-, felületi- és lineáris töltéseloszlást. Ez utóbbit abban az esetben használjuk, amikor a testnek egy jellemző kiterjedése dominál a többi mellett.

; ;

(1.1)

            A tapasztalat azt mutatja, hogy még ez sem elég a testek elektromos jellemzéséhez, mivel vannak olyan elektromos szempontból semleges testek, amelyek elektromos térbe helyezve a rájuk ható elektromos erők következtében elektromos teret hoznak létre környezetükben. A jelenség a polarizáció nevet viseli. A polarizáció lehet időszakos (ha a külső elektromos tér hiányában megszűnik a polarizációs elektromos tér), vagy végleges (ha a külső elektromos tér megszűnése után a test elektromos polarizáció útján létrejött elektromos terét megőrzi – elektrétek).

            Polarizáció útján ún. elektromos dipólus jön létre, melyet két ugyanolyan nagyságú de ellentétes előjelű töltés alkot. Mennyiségileg a dipólus a polarizációs vektor írja le, melynek iránya a két töltött részecskét összekötő egyenessel egyezik meg (1. ábra), irányítása pedig a negatív töltéstől a pozitív felé mutat, mértékegysége pedig .

1. ábra

(1.2)

            Egy kiterjedt testre is értelmezhetjük a polarizációs vektorát, ekkor az egységnyi térfogatra definiált elektromos polarizációval dolgozunk, melyet -vel jelölünk és mértkegysége .  Az elektromos polarizációs vektora a különböző polarizációs (orientációs, deformációs, ferro-elektromos) mechanizmusok által létrehozott felületi- vagy térfogati negatív polarizációs töltésektől mutat a pozitívak felé.

            Az anyagok polarizációs szempontból lehetnek homogének vagy inhomogének. Homogén esetben olyan polarizációs láncok jönnek létre, amelyek a testek felületein érnek véget, így csak a felületeken jelennek meg polarizációs töltések (ugyanannyi negatív az egyik oldalon, mint pozitív a másik oldalon). Inhomogén esetben a polarizációs láncok véget érhetnek a test térfogatában is, így kialakulnak felületi és térfogati polarizációs töltések. A felületen lévő eredő polarizációs töltések száma mindig megegyezik a térfogatban kialakuló töltések számával, de minden esetben ellentétes előjelű.

2.2. Coulomb-törvény

            Az elektromosan töltött részecskék közötti kölcsönhatást a Coulomb-erő írja le. Két részecske között az erő iránya megegyezik a részecskéket összekötő egyenessel, iránya pedig a pozitív töltéstől a negatív fele mutat. A 2. ábra két azonos előjelű töltött részecske közötti taszító erőt szemlélteti. Természetesen azonos előjelű töltések között vonzó erők hatnak. A kölcsönhatási erőt távolsági erőnek nevezzük, mivel a töltéseken kívül csak a közöttük lévő távolságtól függ Vákuumra vonatkozóan az (1.3) összefüggés adja meg a töltések között ható erőt.

 

2. ábra

- ahol  a vákuum permittivitása, .

(1.3)

2.3. Az elektromos térerősség és az elektromos potenciál



            A nyugalomban lévő elektromos töltés maga körül elektrosztatikus erőteret hoz létre, amely szabad szemmel nem látható de kimutatható hatásain keresztül. Így pl. egy  töltés egy  próbatöltés közötti erő (1.4)-el adható meg.

(1.4)

            Ha elosztjuk az összefüggést a próbatöltéssel, a jobb oldalon egy olyan kifejezést kapunk amely a  töltés terét jellemzi a tőle mért távolság függvényében. Ezt a mennyiséget elektromos térerősségnek nevezzük, -vel jelöljük és mértékegysége .

(1.5)

            Az elektromos tér vektortér, melyet jellemezhetünk a tér pontjaiba húzott elektromos térerősség vektorral, vagy jellemezhetünk az erővonalakkal. Az erővonal egy olyan képzeletbeli görbe, amelynek bármely pontjába húzott érintő megadja az illető pontban létező elektromos térerősség vektor irányát és irányítását. A térszerkezet megjelenítése szempontjából az erővonal igen hasznos.

2.4. Az elektrosztatikus térben végzett munka

Nyugvó töltés terében egy  próbatöltés elmozdításához munkát kell végezni.  Ez a munka megegyezés szerit lehet pozitív, s akkor a külső erő végzi a munkát az elektromos tér ellenében, és lehet negatív, akkor viszont az elektromos tér végzi a próbatöltésen. A munkát az (1.6) összefüggéssel adhatjuk meg:

(1.6)

            Ha az erőtérben végzett munka nem függ a munkavégzés útjától, hanem csak a kezdeti és végső helyzetektől függ, az erőteret konzervatívnak nevezzük. Ebben az esetben a térerősség zárt görbe mentén vett vonalintegrálja nulla, ami azt is jelenti, hogy a térerősség rotációja nulla.

(1.7)

2.5. Az elektromos potenciál

            Feltételezzük, hogy a  próbatöltést a  terében a végtelenből () egy adott  helyzetű pontba hozzuk. A végzett munkát (1.8) adja meg.

(1.8)

            Elosztjuk az összefüggést a próbatest töltésével, és ugyanúgy, mint az elektromos tér esetében egy olyan mennyiséget kapunk a jobb oldalon, amely a  töltés által létrehozott teret jellemzi. Ezt a mennyiséget elektromos potenciálnak nevezzük (1.9), amely megadja a tér munkavégző képességét, -vel jelöljük és mértékegysége  (Volt).

(1.9)

            Az elektromos térerősség és az elektromos potenciál között az (1.10) összefüggések érvényesek. 

   és  



(1.10)

2.6. Az elektromos tér anyag jelenlétében

            Anyagi közeg jelenlétében, az elektromos térerősség és a polarizáció vektorait általános esetben az alábbi összefüggés köti össze,

(1.11)

ahol  az elektromos indukció vektora, mely a fenti összefüggés szerint két vektor összege, melyek anyagi közegben nem feltétlenül mutatnak azonos irányba. Mértékegysége megegyezik a polarizációéval, tehát . Abban az esetben, amikor homogén anyaggal állunk szemben a polarizáció iránya megegyezik az elektromos térerősség irányával és a  összefüggéssel adható meg, ahol  egy anyagállandó, melynek neve elektromos szuszceptibilitás. Ebben az esetben az (1.11) összefüggés a következő formát ölti fel:

(1.12)

ahol  egy anyagállandó és a relatív permittivitás nevet viseli, amely megmutatja, hogy hányszor nagyobb az illető anyag permittivitása, mint a vákuumé.

3. Magnetosztatika

            A magnetosztatika a sztacionárius mágneses terekkel foglalkozik, melyek származhatnak permanens mágnesek jelenléte miatt, vagy áramkörökben folyó sztacionárius áramok miatt. Jelen jegyzet kereteit meghaladja a permanens mágnesek és az általuk létrehozott mágneses tér tárgyalása, így a további fejezetekben az áram átjárta vezetők által létrehozott mágneses tereket tanulmányozzuk.

            Fontos kiemelnünk azt a tényt, hogy az elemi elektromos töltéssel rendelkező elektronnal ellentétben, a természetben nem található olyan test, részecske, amely csak déli, vagy északi mágneses pólussal rendelkezne. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem létezik mágneses monopólus. Azonban erre tulajdonképpen nincs is szükség, mert az elektron a mágneses jelenségek forrásaként is.

            A mágneses tér, az elektromoshoz hasonlóan vektortér. Jellemzésére a mágneses indukció vektort definiáljuk (pontos fizikai jelentését egy későbbi fejezetben adjuk meg), -vel jelöljük és mértékegysége  (Tesla). A mágneses tér szerkezetének szemléltetésére az erővonal fogalma itt is használható.

            Az áram átjárta vezető körül létrejövő mágneses tér kimutatása Oested nevéhez fűződik. Ismerve a vezető geometriáját, vákuumban, a vezetőtől adott távolságra lévő pontban a mágneses indukció értékét a Biot–Savart-törvénnyel számíthatjuk ki

(1.13)

 ahol,  a zárt vezetőt,  a vezetőben folyó áramot,  pedig a vezetőtől mért távolságot. A  mennyiség anyagállandó, mely a vákuum permeabilitását jelöli, ennek mértékegysége . A többi mennyiség meghatározása az 1. Fejezet 1. ábra szerinti.

            Abban az esetben, amikor a mágneses teret anyagi közeg jelenlétében kell tárgyaljuk, az elektrosztatikus tér tárgyalásánál megismert alakú összefüggésekhez jutunk. Minden anyag mutat valamilyen mágneses tulajdonságot. Vannak anyagok, amelyek rendelkeznek saját mágneses térrel, ezeket permanens mágneseknek nevezzük, és vannak olyanok, amelyek a külső mágneses tér hatására hoznak létre mágneses teret maguk közül. Ez utóbbi csoportba tartoznak pl. a diamágneses és paramágneses anyagok, jelenségek. Az így létrejött mágneses tulajdonság jellemzésére egy vektoriális mennyiséget az ún. mágnesezettséget használjuk, melyet -el jelölünk és mértékegysége megegyezik a mágneses indukcióéval. A mágnesezettség és a mágneses indukció vektorok iránya és irányítása általános esetben nem egyezik meg, hanem az alábbi vektoriális összefüggés köti össze őket,

(1.14)

ahol  a mágneses térerősséget jelöli, amelynek mértékegysége . Abban az esetben, amikor homogén anyaggal állunk szemben a mágneses indukció iránya megegyezik a mágneses térerősség irányával Ebben az esetben az (1.14) összefüggés a következő formát ölti fel:

(1.15)

ahol  egy anyagállandó és a relatív permeabilitás nevet viseli, amely megmutatja, hogy hányszor nagyobb az illető anyag permebilitása, mint a vákuumé.


: 1307