A flekken
Nálunk, mint
erdélyi specialitás ismert, s azon lehet vitatkozni, hogy a német-szász
"Fleck", vagy a román "fleca" az eredete ennek az
erdélyi-magyar rostélyon sültnek, vagy ismertebb szóval r 818j98i ostonsültnek.
Sütik ezt
sertéshúsból és marhahúsból. Vannak, akik flekkennek kizárólag a sertéshúst,
abból is a tarját ismerik el az igazinak. Emellett azonban a marhahús is nagyon
jó így, mégpedig a vesepecsenye éppen úgy, mint egyéb sütésre alkalmas marhatagok,
de különösen a felsál.
Az így való sütés
lényege, hogy a közepes vastagságúra vágott szeletek a rácson a parázs fölött
gyorsan sülnek, mégpedig mind a két oldalon, nem több mint negyedórányi idő
alatt. Ebből következik, hogy forgató eszköz is kell hozzá, ami akár villa is
lehet (kétágú, hegyes végén szúrásra, a másik lapos végén a szeletek
fölemelésére), akár ollós fogó.
Külön vitakérdés,
hogy lehet-e előre fűszerezni a sütendő szeleteket. Vannak, akik így
cselekszenek, s fűszerezésre ízlés szerint mustárt, fűszernövényeket
(majoránna, kakukkfű stb.) vagy hagymaféléket használnak. A másik felfogás
szerint, szigorúan tilos bármilyen fűszert használni, és sütni csak a sózott
szeleteket szabad; mindenféle fűszert csak a sült szeletek mellé szabad adni a
fogyasztáshoz: erős-paprikás levet, mustárt, vágott nyers hagymát, ketchupot
vagy egyéb mártást. Az utóbbiaknak van igazuk, mert a parázs fölött, rostélyon
sült hús íze-illata csak akkor érvényesül különösképpen, ha ezt semmiféle
fűszer nem zavarja. Ilyeneket csak a sütés után lehet hozzáadni. De ajánlható
az, az erdélyi szokás is, hogy a hússzeleteket sütés előtt két-három órával
sózzák, borsozzák.
