Magyarorszag és az Európai Unió környezetvédelme

Magyarország és az Európai Unió

környezetvédelme

Bevezetés

A környezetvédelmi problémák leküzdése napjaink egyik legfontosabb feladata. A célok több szempontból csoportosíthatók, itt gondolhatunk elsõkén 939j92j t a természet-, és környezetvédelemre, illetve a szolgáltatási területekhez kapcsolódó környezetkárosításra. De nem szabad elfeledkezni a tervezési tevékenységekhez kapcsolódó folyamatokról sem pl. csomagolás. Tehát a környezetvédelmi érdekek csakis tudatos és szabályozott magatartások mellett érvényesíthetõk.

Sajnos környezetünk védelme mára már globális problémává vált, ami azt jelenti, hogy az egész emberiség jövõjét és a bioszféra egyensúlyát veszélyeztetik, így a megoldás csak valamennyi ország együttmûködésével lehetséges¹. Ilyenek például az édesvízkészletek szûkössége és szennyezettsége, a légkör változása, a globális éghajlat módosulása, a meg nem újuló természeti erõforrások és nyersanyagok elhasználódása, kimerülése stb.

A globális problémák kialakulásához a fogyasztói társadalom környezetkárosító cselekedetei vezettek. A magyar lakosság magatartása sem kivétel, ugyanis nálunk is megfigyelhetõ a felelõtlen gondolkodásmód és pazarló fogyasztások széles skálája. Elsõként USA-ban voltak megfigyelhetõk a pazarló életmód „jelei”, amelyek tovább terjedtek a nyugati, majd a szegényebb országokba is. Bármilyen furcsán is hangzik a modern technikának is köze van mindehhez. Gondoljunk csak arra, hogy „a növekvõ presztízs, a divat-fogyasztás elõtérbe kerülése magával hordozza a szép – és egyben drága – csomagolást is, ami egyébként napokon belül szemétbe kerül”.

Mivel egyre több probléma került elõtérbe, az ENSZ keretében 1987-ben közzétettek egy jelentést „Közös jövõnk” címmel, ami fenntartható fejlõdés néven vált ismertté. Ebben 9 alapelvet rögzítettek, melyek lényege: a jelen szükségletek oly módon való kielégítése, mely nem veszélyezteti a jövõ generációk szükségleteinek kielégítését.

Az állam szerepe és gyakorlata Magyarországon

Egy állam alapvetõ feladata, hogy a közérdekeknek megfelelõ módon cselekedjen és közérdekeket érvényesítsen. A közérdekek mellett - vagy azokkal szemben - azonban ott állnak a magánérdekek. A legfontosabb ezen érdekek közötti összhangteremtés. Az államnak és vele az önkormányzatoknak fontos szerepe van az emberek, vállalatok tudatformálásában és oktatásában, hogy a fenntartható fejlõdés követelményeit figyelembe véve tevékenykedjenek.

Az állami beavatkozásoknak két csoportja különböztethetõ meg:

Szabványok, normák meghatározása, elõírása      

Közgazdasági eszközök, adók, illetékek alkalmazása

Az állam célja tehát az, hogy védje a környezetünket a jövõ generációira gondolva. Amennyiben nem vezetne be szigorításokat, valószínûleg nem tulajdonítanánk különösebb fontosságot környezetünk megóvására.

Az érdekes az, hogy a fenti állítás fõleg a vállalatok esetében érvényes. Kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy az egyszerû hétköznapi emberek igenis akarnak tenni a szennyezés ellen. Például egy felmérés alapján kiderült, hogy a magyar lakosok 78%-a szívesen vállalná a szelektív hulladékgyûjtés „fáradalmait”. Bár az adott válaszokból kiderül, hogy vannak olyanok is, akik (14%) csak abban az esetben vállalnák, ha csökkentenék a szemétdíjakat, míg a fennmaradó 8% sehogy sem vállalná az ilyen fajta „kötelezettségeket”.

A szelektív hulladékgyûjtés bevezetése önkormányzati feladat, ennek megfelelõen az önkormányzat helyi rendeletben határozza meg a szelektív gyûjtés bevezetésének határidejét és módját. Elsõsorban gyûjtõ udvarok, illetve gyûjtõ szigetek kialakítása szükségszerû. A lakosság számára alapvetõen háromféle hulladék elkülönítésére kell figyelni: a szerves hulladék, a hasznosítható, tehát a fém, mûanyag, papír, üveg-hulladék, a harmadik pedig az egyéb hasznosítható. A hasznosítható hulladékokat anyagfajták szerint kell szétválogatni. Az elmúlt idõszakban egyre több településen bevezették a szelektív hulladékgyûjtést.

Hogy az Uniós követelményeket teljesíteni tudjuk két területen kértünk átmeneti mentességet. Az egyik a csomagolási hulladékokra vonatkozó szabályozás: a tagországoknak 2001 közepéig kellett teljesíteniük az uniós követelményeket, amelyek szerint a képzõdõ csomagolási hulladékoknak legalább 50 százalékát újra kell hasznosítani. A Magyarországnak adott átmeneti mentesség 2005 végéig szól. Az üveg- és a mûanyag hulladékok esetében legalább 15 százalékos hasznosítást kell megvalósítani. A másik átmeneti mentességgel rendelkezõ terület a veszélyeshulladék-égetés, ahol 2005-ig kértünk felmentést az uniós követelmények teljesítése alól.

Egy másik kutatásból – melyet Pécsen végeztek - az derült ki, hogy egy magyar fogyasztó akár 20-30%-kal is hajlandó lenne többet fizetni a garantáltan környezetvédelmi termékért, mint a hagyományosért. Ezt az eredményt viszont sem a nemzetközi tapasztalatok, sem pedig a magyarországi életszínvonal és jövedelemalakulás sem támasztanak alá. A magyar fogyasztók ugyanis a gyakorlatban csupán 5-10%-os áremelkedést képesek és hajlandóak megfizetni.

Az egyszer biztos, hogy komoly vevõi igények vannak a környezetbarát termékek iránt. De a vállalkozások nemcsak a vevõk megtartása érdekében kénytelenek nagy összegeket fordítani a környezetvédelemre, hanem a törvények elõírásai miatt is. Szerencsére ebben az Unió a támogatások széles skáláját tárja elénk, nekünk már csak pályáznunk kell, ami persze nem olyan egyszerû.

A magyarországi környezetvédelmi támogatások és állami alapfelhasználások rendszerében az uniós követelményeknek való megfelelést kell biztosítani, tehát olyan közösségi elveket kell garantálni, mint például az átláthatóság és nyilvánosság. Ezek a változások jelentõs mértékben befolyásolják a vállalkozásokat és nehezítik meg tevékenykedésüket.

Az Európai Unió környezetvédelmi politikája

A Római szerzõdés megkötésekor (1957) még csak utaltak a környezetvédelem kérdéskörének fontosságára.

1973-ban fogadták el az Elsõ Környezetvédelmi Akcióprogramot, ez fektette le a környezetpolitika máig használatos alapelveinek nagy részét, például már hangsúlyozta a megelõzés fontosságát. Majd az évek elteltével újabbakat adtak ki, bõvítve az újabb célkitûzésekkel. A jelenleg érvényben lévõ, a Hatodik Környezetvédelmi program, amely a 2001-2010-es idõszakra vonatkozik. Négy prioritási területe a fenntartható fejlõdés gondolatára épülve fogalmazta meg fõbb céljait. A megvalósítást tekintve elmondható, hogy jelentõs elõrehaladást sikerült elérni például az ózonréteget lebontó anyagok vagy a vízminõség-védelem területén.

A Maastrichti szerzõdés az Európai Uniós szerzõdésbe is bevonta a környezet védelmének fontosságát. Meghatározó alapelvként szerepel, hogy a szakpolitikák alakításakor tekintetbe kell venni a környezeti szempontokat és kötelezõ beépíteni minden más politikába. (EK szerzõdés 6. cikk)

1994-ben a Tanács támogatásával hozták létre az Európai Környezeti Ügynökséget, melynek célja az Unió tagállamok és harmadik országok környezeti szempontok szerinti formálása és figyelmük felhívása a megelõzõ tevékenységek lehetõségére, illetve környezetvédelmi politika szükségességére. Rájöttek, hogy a nemzeti állam egyre kevésbé képes alapvetõ társadalmi, gazdasági és politikai feladatainak megfelelni, ezért a közös célokat igazán hatékonyan csak akkor lehet megvalósítani, ha integráltan kezelik a környezetszennyezés problematikáját.

A környezetvédelmi szempontok más politikába történõ integrációja leginkább az iparban volt sikeres, ahol egyébként bevezették az EMAS (környezetmenedzsment és környezeti átvizsgálás) rendszerét. Korlátozták a károsanyag-kibocsátási értékeket, csökkentették a fajlagos anyagfelhasználást továbbá növelték az energiahatékonyságot. A közlekedés területén azonban nem mondhatók el hasonló sikerek, hiszen a technológiai fejlõdést meghaladja a forgalom növekedése.

A fentiek megvalósulása érdekében fogad el az EU közösségi jogszabályokat és közösségi akcióprogramokat, illetve biztosít különbözõ finanszírozási eszközöket. (1972 óta, több mint 400 közösségi környezetvédelmi jogszabály/irányelv született)

Az Európai Unió a határain túl is jelentõs hatást gyakorol a környezetpolitika alakításában. A közép-európai társult országok környezetpolitikai folyamatainak alakulásában egyre nagyobb szerepet játszik az EU, mert ez a környezetállapot számára különösen fontos. (Nem kell messzire menni, gondoljunk csak a csernobili nukleáris katasztrófára, mely komolyan veszélyeztette az unió környezeti állapotát!) Ezért ha a környezetvédelemrõl van szó, az EU részérõl nem kérdéses az együttmûködés.

Pénzügyi eszközök, finanszírozási források a környezetvédelemben

A közös környezetvédelmi célok megvalósulását közösségi anyagforrásokból támogatják. 1992-ben a Maastrichti szerzõdés konvergencia kritériumai „kényszerítették ki” a Kohéziós Alap bevezetését (1993), mely környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokat támogat olyan országokban, ahol a GNI átlag kisebb a közösségi átlag 90%-ánál.

Az EU 1992-ben felállította az úgynevezett LIFE programot, amely társfinanszírozást nyújt a környezetvédelmi tevékenységekhez az EU-ban és egyes szomszédos területeken. Három idõbeli szakasza volt 2004-ig, melyek során több száz millió euróval támogatták a LIFE programban résztvevõket. Például 2000-2004 között 640 millió € támogatást nyújtott, elsõsorban természetvédelmi-, másodsorban környezetvédelmi projektekhez az egész Unióban.

A közösségi regionális támogatások keretében a strukturális alapok több olyan projektet finanszíroznak, melyek egy térség környezeti állapotának javításával függnek össze.

Az Európai Beruházási hitelek ugyanúgy támogatást nyújtanak a környezetvédelmi fejlesztésekre, mint az elõcsatlakozási alapok, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit a még csak csatlakozásra váró országoknak nyújtják. A környezetvédelem tekintetében az ISPA, mint elõcsatlakozási alap nyújt segítséget. (A csatlakozás után már a Kohéziós Alapból és strukturális alapokból származó támogatásokra jogosultak)

Az ISPA 324 projektet finanszíroz az egész EU-ban, amelybõl 212 környezetvédelmi. E támogatási forma utófinanszírozásos, de 2 alkalommal 10-10% elõleg kérhetõ, továbbá lehetõség van közbensõ kifizetésre számlabenyújtás esetén. A fennmaradó összeg azonban csak akkor kerül kifizetésre, ha a Final Report-ot (Záró beszámolót) aláírták.

Magyarországon 2000-2003 között 25 környezetvédelmi projekt ment végbe.

Környezetvédelmi és infrastruktúra operatív program (KIOP)

A Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül 5 operatív programot határoztak meg, ezen belül az egyik a KIOP. A környezetvédelem szinte összes ágával foglalkozik, például ivóvíz→(Mo.-on az EU elõírás ellenére a lakosok 42%-a lakik nem megfelelõen tiszta víz mellett), szelektív hulladékgyûjtés, zaj és levegõszennyezés, energiagazdálkodás, árvízvédelmi beruházások→(550km-nyi gátépítés a magyar folyószakaszokon), közlekedés és infrastruktúra fejlesztés→(fõútvonal hálózat korszerûsítése), környezetbarát infrastruktúra→(autópályákhoz való csatlakozások kiépítése), intermodális logisztikai módszerek.

A KIOP támogatásokra pályázni lehet, melynek összértéke elérte a 106 milliárd forintot, a megítélt összeg pedig 15 milliárd volt. Elõreláthatólag a jövõ év végéig még közel 13 milliárd forintnyi KIOP támogatásra lehet számítani. A környezetvédelmi projektekre - 2004-2006 között - az uniós és a hazai forrásokkal együtt 38 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebbõl 27,7 milliárd pályázati úton nyerhetõ el, 10,3 milliárd forint pedig a központi tervezésû programokon keresztül hívható le.

Központi projektek  Magyarországon

Természetvédelem erõsítése: a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezdeményezése a Natura 2000 területek megvásárlását célozza meg. A nemzeti parkok így mintegy 4800 hektárnyi területet vesznek meg. (Ezeknek a teljes költségvetése 955 millió forint, amelybõl 716 millió EU-s támogatás.) 

Tisza-völgyi árvízvédelem: a 2006 végéig megvalósuló program mintegy 17 milliárd forintba kerül, amelybõl a KIOP 6,2 milliárdnyi támogatást biztosít. Az uniós források segítségével új gazdálkodási rendszert alakítanak ki erdõ és gyümölcsös telepítésével, valamint a gyepesítéssel.  

Levegõszennyezés és zajterhelés mérése: a program keretében összesen 38 helyszínen korszerûsítik és bõvítik az érintett környezetvédelmi felügyelet területein mûködõ mérõállomásokat, illetve a budapesti levegõtisztaság-védelmi központ parkját. A projekt összköltsége 323 millió forint, ebbõl 242-õt az unió biztosít hazánknak. A korszerûsítési program várhatóan 2006 elején fejezõdik be.

Néhány esemény az elmúlt hetekbõl:

LA határidõ elõtt negyedévvel, 2005. október 4-én adták át a lakóhelyemtõl 20 km-re fekvõ, újonnan üzembe helyezett rákospalotai szemétégetõt. (ez a tervezett 19 milliárd forintos költségkereten belül valósult meg.)

Ez igen nagy elõrelépést jelent a hulladékgazdálkodás terén, mivel a korábbi 350 ezer helyett 420 ezer tonna háztartási szemétbõl tudnak évente villamos áramot és távhõt elõállítani.

L2005. október 11-én, Budapesten az Ökotech V. nemzetközi környezetvédelmi és kommunális szakkiállítás megnyitóján a környezetvédelmi és vízügy miniszter (Persányi Miklós) elmondta, hogy a környezetvédelem terén mintegy kétezer milliárd forint értékben valósulnak meg beruházások a következõ öt évben.  Ezáltal a zöldipar várhatóan nagyobb ütemben fog bõvülni, mint az egész nemzetgazdaság.

LA Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2006-ban várhatóan 106 milliárd forinttal gazdálkodhat. Ez 56 százalékkal haladja meg a 2005-ben rendelkezésre álló összeget.  A zöldügy a kormányzatban is nagyobb súllyal jelenik meg jövõre, mivel a tárcáknál 151 milliárd forintot fordítanak környezetvédelemre. Az állam összességében tehát 257 milliárd forintot költ 2006-ban a tisztább, szebb Magyarország megteremtésére. Fõbb hangsúlyt elõreláthatólag a csatornázásra, szennyvíztisztításra és hulladékkezelésre fektetik majd.

LA környezet- és természetvédõ civil szervezetek támogatására több mint 500 millió forint áll rendelkezésre pályázati úton. A tömegközlekedést korszerûsítõ vasúti hálózatfejlesztésre a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 27 milliárd forintot szán, a fõváros autóforgalmát jelentõsen lecsökkentõ M0-ás autóút folytatására várhatóan 15 milliárdot különítenek el.

Remélhetõleg ezek az intézkedések meghozzák a gyümölcsüket és egyre többet fogunk környezetvédelemre fordítani és a következõ években jobban ügyelünk a környezetünkre. Ehhez nagy szemléletmód váltásra van szükség az emberek részérõl és a fent felsorolt támogatásoknak és intézkedéseknek is nagyobb látszatja kell legyen.

Felhasznált irodalom:

Blahó András (szerk. 2002): Európai integrációs alapismeretek, Aula Kiadó  

Horváth Zoltán: (2002) Kézikönyv az Európai Unióról  

Papp Ilona (szerk., 2002) Szolgáltatások a 3. évezredben, BKÁE

https://www.europa.eu.int

https://www.magyarorszag.hu/eu

Tóth Gábor                                                          Vác, 2005. október 22.