Európai Unió - Pro és Kontra

Robert Scuman 1950. május 09-én tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy globális béke csak abban az esetben teremtődhet meg, ha ennek érdekében alkotó célzatú erőfeszítéseket teszünk. Ilyen erőfeszítésnek tekinthető az Egységes Európa me 151h71b galkotása, életben tartása, és folyamatos fejlesztése, amely a békés viszonyok megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges.

A mindössze hat ország által alapított Európai Unió jelenleg már 25 tagállamból áll, amelyek Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Írország, Dánia, Görögország, Spanyolország, Portugália, Ausztria, Finnország, Svédország, Ciprus, Málta, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, és Magyarország. Mivel hamarosan újabb országok kerülnek felvételre, felvetődhet a kérdés, hogy szükség van-e az Unió további bővítésére, és ha igen, a létszám meddig emelhető.

Történelmi távlatokba helyezkedve, bármely ország számára nyilvánvalóan a fennmaradás, a tartós fejlődés és az ehhez feltétlenül szükséges stabilitás a cél. Az Európai Unió további tagállamokkal való bővülése, és főleg a tagállamok megfelelő együttműködése, számos olyan előnyt hordozhat magában, amelyek ezen cél elérését nagyban megkönnyíthetik.

Az újonnan csatlakozó országok területükkel növelnék az EU kiterjedését, lakosságukkal pedig az európai állampolgárok számát. A határok felszámolásával, a személyek szabad áramlása alapelvének általánossá válásával, a különböző területi viták okafogyottá válnának, megvalósulhatna az egységes Európa, amelynek lakói kötöttségek nélkül mozoghatnának országról-országra.

A külső határok kitolódásával, az egyes országok (pl.: Törökország, Bulgária) földrajzi fekvéséből eredő stratégiai előnyeinek kihasználásával, erőik egyesítésével, a globális hatalmi egyensúlyhoz közelebb kerülhetnénk. Nemzetközi viszonylatban is növekedne a biztonság és a stabilitás, jelentősen csökkenhetne az Amerikai Egyesült Államok hegemóniája.

Kiterjedt és szoros együttműködésükkel, megfelelő munkamegosztással az európai kontinens országai jelentős gazdasági erőt generálhatnának. A már fejlett tagállamok termékei számára újabb piacok keletkeznének, az újonnan belépők pedig természeti kincseikkel és az olcsó munkaerővel járulhatnának hozzá a termelékenység növekedéséhez. A befolyt bevételek hatékony elosztásával és felhasználásával pedig biztosítani lehetne az elmaradottabb térségek felzárkóztatását, például országokat átszelő közlekedési hálózatok (autópályák, gyorsvasút) építésével, gyárak, üzemek áttelepítésével.

A határok megszűnése, a közös célok érdekében való együttműködés, és az egymásra utaltság következtében a különböző nemzetek közelebb kerülhetnének egymáshoz. Kultúrájukkal, nyelveikkel, nemzeti és történelmi értékeikkel színesebbé tennék, tudásukkal pedig gazdagítanák az Európai Uniót.

Mindezek megvalósulása azonban megszámlálhatatlan akadály leküzdését feltételezi, éppen ezért az egységes Európa fejlődése kapcsán számos olyan kérdés merül fel, amelyekre a választ csak az idő adhatja meg.

Az Európai Unió legutóbbi bővítésére 2004. május 1. napján került sor, amikor is a tagállamok létszáma tízzel növekedett. Már évekkel korábban meg kellett kezdeni számos igen fontos kérdés rendezését ahhoz, hogy ez a bővítés létrejöhessen, hiszen egy új tagállam felvétele nem csak előnyökkel, hanem számos, igen komoly hátránnyal is jár.

A földrajzi fekvésükből adódóan jelentős különbségek vannak az egyes országok között. Különböző történelmi múlttal, kultúrával rendelkező nemzetek, különböző politikai rendszerek alatt működnek, amelynek következtében egy egységes rendszerben való együttélésük rendkívüli nehézségek leküzdését igényli. 

Az Európai Unió potenciális új tagállamai közül számos (pl: Románia, Bulgária, Albánia) a jelenlegi tagállamokhoz képest komoly gazdasági hátrányban van. Ezen országok felzárkóztatása komoly ráfordításokat igényel, nem beszélve arról, hogy számos már csatlakozott állam felzárkóztatása sem történt meg. Az alacsonyabb gazdasági fejlettségű országok csatlakozása nyomán a fejlettebb országokban komoly munkaerőpiaci gondok alakulhatnak ki, a tömegesen beáramló olcsó emberi erőforrás következtében. Ez a gazdasági következmények mellett szociális válságokat is előidézhet.

Az Unió intézményeinek működése már jelenleg is igen bonyolult, döntéshozatali mechanizmusai lassúak. Újabb bővítés nyomán, a hivatalos nyelvek számának, a közösségi intézményekben dolgozók létszámának emelkedésével a rendszer még bonyolultabbá, még költségesebbé válna.

A legnagyobb problémát azonban az eltérő gazdasági, politikai és nemzeti érdekek jelentik. Mivel a tagállamok elsődlegesen saját érdekeik védelmében lépnek fel, számuk növekedésével egyre nehézkesebbé válik a közös célok kitűzése, megvalósítása, a döntéshozatal során a konszenzus létrejötte. A közös Európa fennmaradása és tartós fejlődése kizárólag akkor képzelhető el, ha tagállamai képessé válnak arra, hogy saját érdekeiket a közös érdekek mögé helyezzék.

Amennyiben az európai politizálás célja az, hogy az európai kontinensen egy olyan erő jöjjön létre, amely képes ellenpontozni az Amerikai Egyesült Államok, valamint a hamarosan komoly konkurenciát jelentő többi állam hatalmi törekvéseit, akkor erőfeszítéseivel történelmi távlatokba mutató célok megfogalmazására, és azok közös erővel történő megvalósítására kell koncentrálnia.