|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Állást keresni nem elég, mert aki csak keresgél, az csak találgatni fog.
Mit tudunk az állásvadászatról?
Először azt hangsúlyoznám, ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy ezt is munkának kell tekinteni; állhatatosan, nem heti 1-2 órában érdemes csinálni, és célszerű megismerni speciális módszereit. Illúzió azt remélni, hogy bárki elvégzi helyettünk az álláskeresés összetett feladatait, és nekünk csak el kell foglalni a felajánlott állást. Ilyen illúzió az is, amikor valaki zsákszámra postáz szakmai önéletrajzokat, és nem tesz semmi egyebet, csak várja, hogy állásajánlatot tegyenek neki.
A nagy és kis c 848i87i égeknek is közös vonása, hogy problémáik vannak. A problémák megoldásához a vállalkozásoknak emberekre van szükségük. Mindenkit azért alkalmaznak, hogy problémákat oldjon meg, nem azért, hogy okozza őket. Jelenlegi munkakörünkben milyen problémák merülnének fel, ha nem volnánk ott? Ezek miatt vettek fel minket, hogy törődjünk velük.
Probléma-megoldónak lenni hasznos, de még nem elég. A társaságok a probléma- megoldó jelöltek közül azt részesítik előnyben, aki ezen kívül azt is tudja, mi az üzlet lényege. Az üzlet lényege három pontban foglalható össze, amelyeket üdvös észben tartani, ha nem akarunk pórul járni vagy csalódni:
1. A vállalkozások célja a profit. Az alkalmazottak általában elkötelezettek a cégük iránt (el is várják tőlük), a cégek viszont csak egy dologhoz ragaszkodnak, és az a legalább minimális profit. A cég ugyanis addig él, amíg nyereséges, a veszteséges cég hiába akarna nagylelkű lenni, nem sokáig lesz rá módja. A japán cégek komolyan gondolták az alkalmazottaik nyugdíjig tartó alkalmazását egészen az 1990-es évek közepéig, de csak addig tartottak ki elvük mellett, amíg megtehették.
2. A cégek és mi egy dologban hasonlók vagyunk: annyi pénzt akarunk keresni, amennyit csak lehet, minél kisebb időráfordítással. Ez lehetővé teszi a mi számunkra, hogy azt tegyük a fennmaradó időnkben, amit szeretnénk.
3. Amikor a gazdaság fellendülőben van, nagyobb mértékben diktálhatjuk alkalmazásunk feltételeit, nagyobb az alkuerőnk. Ez az eladók piaca. Amikor visszaesés van, a munkáltató diktálja a feltételeket, ekkor vevők piacáról beszélünk.
Az első pont kertelés nélkül fejezi ki, mi érdekli a cégeket és mi nem. A második és harmadik pont elismeri, hogy a cégeknek és alkalmazottaknak vannak közös törekvései, és ráirányítja a figyelmet, milyen fontos az eladók piacára kerülni.
Ha egyenként foglalkozunk az álláslehetőségekkel, sarokba szorítjuk saját magunkat a vevők piacán. Felkészüléssel, gyakorlattal, szervezéssel esetleg elérhetjük, hogy egyidejű állás- interjúkkal több ajánlatot is megszerezzünk, és a magunk szempontjából az eladók piacát hozzuk létre.
Az áru mi vagyunk, csomagolásának pedig a szakmai életrajzot, a CV-t (Curriculum vitae, Észak-Amerikában Resumé) nevezem.
Mint tudhatjuk, nem a vevő dolga kitalálni az áru rendeltetését és vásárlói előnyeit. Ez megkerülhetetlenül a mi saját feladatunk.
A következő kérdésekre keressük a választ:
- mit kívánunk a magunk személyeként ajánlani;
- pontosan mit - milyen alternatívákat - akarunk;
- miben vagyunk jobbak másoknál?
- mik a komparatív előnyeink, mi az, amely feladathoz éppen mi felelünk meg a legjobban?
A piac ismerete azért szükséges, hogy racionálisan, illúziók nélkül fogjunk hozzá feladatainkhoz, és tudjuk, hol és kik kívánhatják megvenni képességeinket, és hogyan tűnhetünk ki a tömegből. A piackutatás viszont az a lépés, amellyel felderítjük, a cégek közül melyek azok, amelyeknek éppen most van szüksége olyan képességekre, mint a miénk. Az elsődleges cél: meghívást kapni interjúra, és felkészülten érkezni rá.
A munkaerőt kereső cégek megismerésének és feltérképezésének két fő információforrása van, ezek a referenciakönyvek (cégkódex, szaknévsor) és az álláshirdetések (újságok, hetilapok, tv, rádió, stb.). Ezt szinte mindenki tudja, mégis szinte senki sem használja a kétféle információforrást egyszerre, egymással összekapcsolva.
Míg a referenciakönyvek gazdag tárházai a cégekre vonatkozó tényeknek, alig mondanak valamit az újonnan létesítendő munkahelyeikről. Az álláshirdetések ezzel szemben tájékoztatnak a betöltendő állásokról, viszont kevés tényt közölnek a hirdető vállalatról (ezért nem fog a vállalat plusz hirdetési díjat fizetni.). A két forrás kombinálása az, ami igazán hatékony: a hirdetések adják a tippeket, viszont a referenciaadatok vezetnek el ahhoz a személyhez, aki számít, és segítenek csillogni az interjún.
A piacgazdaság magyarországi egy évtizede után aligha kell az aktív állásvadászokat meggyőzni arról, hogy szakmai életrajzuk elkészítésére szükségük van. Azért tekintsük át mégis a leggyakoribb ellenvetéseket, mert téves hiedelmekként szívósan kitartanak, továbbá így fény derül arra, hogy a legnyomósabb ellenérv nem a szakmai életrajz ellen, hanem mellette szól. Az ellenvetések után a gyakori hibákat írom le a munkaadó szempontjából, végül azt elemzem, alapvetően mi határozza meg, melyik fajta szakmai életrajz a legjobb számunkra, körülményeinktől és szándékainktól függően.
Ami munkámban újabb fogásnak számít, az, hogy elsősorban azt mutatom be, hogyan látja és értelmezi a szakmai életrajzot az, aki elbírálja és dönt róla. Bemutatom, mit gondol egyes hibák láttán és miért; remélem, ez meggyőzőbb, mint csupán leírni, mik az elkerülendő hibák, és milyen fajta életrajzok vannak. Összefoglalva: hangsúlyozom, hogy a szakmai életrajz elkészítése és benyújtása eladási-vételi ügylet, és éppen azért, mert az eladókhoz szólok, kívánom alaposan megmutatni a vevők szempontjait és gondolatait, amelyek alapján elfogadják vagy elutasítják a vételi ajánlatot - a benyújtott szakmai életrajzot.
Az ellenvetéseket az eladási módszertan alapján rendszerezem és kezelem. Az ellenvetések lehetnek ellenérvek és kifogások. Ellenérv az, amely állításnak valós, tényszerű alapja van; igaz és érvényes ellenérv, amely az adott esetre teljesen helytálló, igaz, de nem érvényes ellenérv, amelynek van alapja, sőt lehet általában igaz, de az adott esetben nem okoz gondot, vagy a gond elkerülhető (Például a változatlan névértékű biztosítás reálértéke az infláció következtében valóban csökken, de ez a gond a biztosítás díjának és névértékének inflációkövetésével megoldható. Az inflációkövető díjas megoldásnak is vannak bizonyos hátrányai, de a reálérték csökkenését megoldja, és itt ez a kérdés. Egy probléma megoldásánál nem várható el, hogy a megoldás tökéletes, minden mellékhatástól mentes legyen. Azt lehet reálisan mérlegelni, melyik hátrány tekinthető optimálisan vállalhatónak). Kifogás az, amelynek nincs is érdemi alapja, többnyire az ellenvető személy sem hisz benne, csak a döntés tetszetős elhalasztását célozza.
Ellenérvek:
Igaz és érvényes
A CV önmagában még nem elég a kívánt állás elnyeréséhez.
Igaz, de nem érvényes
Vannak sokkal fontosabb teendők is, például a kapcsolatépítés;
A CV eléggé passzív, nem képes érzékeltetni a pályázó lendületességét, kiválóságát.
Kifogások:
Úgysem az a papír számít;
Csak arra jó, hogy kiszűrjék az alkalmatlanokat;
Hazudozik benne mindenki.
Az ellenvetések lehetséges kezelése, ha egy meglehetősen vonakodó személyt arra szeretnék rávenni, hogy tanulja meg, hogyan írjon szakmai önéletrajzot (kövér betűkkel kiemelve az ellenvetések):
Állásvadász: Úgysem az a papír számít.
Tanácsadó: Miért gondolja így?
Á: Mert ez csak arra jó, hogy kiszűrjék az alkalmatlanokat.
T: Ön melyik csoportba sorolja magát?
Á: Az alkalmasak közé, természetesen.
T: Akkor önnek nincs mitől tartania.
Á: De igen, mert hazudozik benne mindenki.
T: Miért ne próbálna akkor kiemelkedni azzal, hogy igazat ír?
Á: Mert az hátrányos számomra, különösen azzal szemben, aki hazudik
T: Úgy gondolja, hogy a tényeket, bizonyítványokat nem ellenőrzik? Az ön eredményeinek igaz leírása pedig miért lehetne hátrányos?
Á: Ha nem is hátrányos, de nem lehet eléggé előnyös, mert a szakmai életrajz csak egy holt papír, nem képes érzékeltetni a dinamizmusom, kiemelkedő pontjaimat.
T: Jogos, hogy így gondolja, fél éve nekem is ez volt a meggyőződésem. Mivel érdekelt a kérdés, sokat foglalkoztam vele, és úgy találtam, hogy aktív, cselekvést kifejező igék használatával nagyban fel lehet élénkíteni a leírtakat, a konkrét, számszerű eredmények profi megfogalmazása pedig a kiváló pontjaimat egészen szemléletessé teszik.
Á: Már majdnem meggyőzött, de még van két aggályom. Fecséreljek időt a szakmai életrajz tudnivalóira és megírására, amikor vannak sokkal fontosabb teendőim is, például a kapcsolatépítés?
T: Tulajdonképpen teljesen igaza van, hiszen az állásvadászatban is legeredményesebben kapcsolataink segítségével boldogulhatunk. Az állásvadászaton kívül is a kapcsolati tőkénk a legértékesebb jószágunk. És amikor az egyik barátja felkínál egy állást, és a rend kedvéért az adattár számára kér öntől egy szakmai életrajzot, akkor mit fog csinálni?
Á: Miért, kérni fog?
T: Mérget vehet rá. Bár a lottó ötösöm lenne ilyen bizonyos!
Á: Nagy zavarban leszek! Úgy látszik, a legjobb kapcsolatok mellett is kell nekem egy szakmai életrajz. De itt jön a másik, az utolsó aggályom: Lehet nekem hét nyelven beszélő, tökéletes szakmai életrajzom, a szakmai életrajz önmagában még nem lesz elég a kívánt állás elnyeréséhez.
T: Ebben tökéletesen egyetértek önnel, teljesen igaza van.
Á: Na, látja, akkor minek?
T: Engedjen meg egy egészen más témájú kérdést. Tud sakkozni?
Á: Jó amatőr szinten ismerem a játékot.
T: Elég a megnyitások ismerete a győzelemhez?
Á: Ha az ellenfél is tudja azt a megnyitást, nem. Akkor nagyjából egyenlő állásunk lesz a 15-20-ik lépés után, és a közép- meg a végjátékbeli tudás dönti el, ki győz.
T: Akkor minek megtanulni a megnyitásokat?
Á: Azért, mert a megnyitás ismerete bár nem elég, de nélkülözhetetlen a győzelemhez, hiszen elrontott megnyitás után örülhet, ha döntetlennel megússza. A megnyitást nem a középjáték és a végjáték helyett, hanem mellettük, velük együtt kell megtanulni az eredményes sakkjátékhoz.
T: Nagyon örülök, hogy meggyőzött a megnyitáselmélet hasznosságáról.
Á: Látom, hogy ön nemcsak ennek örül ennyire. A fenébe, most értettem meg, hogy a sakkról beszélve én magam magyaráztam meg magamnak, hogy bár teljesen igazam van abban, hogy a szakmai életrajz még nem elég, miért volt a következtetésem mégis hibás. Miért csinálta ezt?
T: Mert jobban elhiszi, amire saját maga jön rá. Amit én mondok, az lehet igaz, de azért is mondom, mert ez a dolgom; amit viszont ön mond ki, az maga az igazság az ön számára.
Mint láthatjuk, a legnyomósabbnak szánt, igaz és érvényes ellenérvet lehet bumerángként visszaküldeni a feladójának: egyedül a szakmai életrajz édeskevés, de mihez kezdünk nélküle?
Az ellenérvek cáfolatán túl, még két nyomós érv szól a szakmai életrajz mellett: egyrészt a munkáltatók az adattárba helyezett szakmai életrajzot később is hasznosíthatják, új kinevezés, előléptetés mérlegelése idején, másrészt a szakmai életrajz elkészítése jó alkalom önvizsgálatra és eredményeink rendszerezésére.
lényege: fontossági sorrendben, világosan rendezett, tömör információk, amelyek bemutatják, hogy a pályázó megfelel a követelményeknek, továbbá bizonyítják, hogy a legjobb a szóban forgó állásra.
céljai: átjutni a rostákon, és meghívást szerezni az interjúkra, azaz megfelelni legalább két vevőnek, akiknek erősen különböző válogatási szempontjai vannak, és végül eladni az interjút. A szempontokat, és a szakmai életrajzok feldolgozási folyamatát a 28. ábra szemlélteti.
100-200 CV
formai hibák miatt
Selejtezés
90-190 CV
10-15 CV
Válogatás: 1. Interjú
10-12 CV
5-6 CV
Selejtezés tartalmi hibák miatt (adatok,
referenciák ellenőrzése)
1-2 CV
3-4 fős rövid lista
2. interjú gyakorlati
próbatételek (Assessment
Center) tárgyalás
a feltételekről
1 ember belép
28. ábra. A szakmai életrajzok (CV-k) feldolgozási folyamata. Az adatok ellenőrzése történhet az 1. interjú előtt is.
A hibák leírása után következik, mit gondol az a személy, akinek a szakmai életrajzok véleményezése és válogatása a feladata. Itt érdemes megemlíteni, hogy az első rostálással megbízott személynek általában 2-4 perce jut arra, hogy egy-egy szakmai életrajzról döntsön: kidobja, vagy a megfelelők közé tegye. Ha nem tud dönteni két percen belül, akkor is dönt: nem bajlódik vele tovább, és eldobja.
Formai hibák:
Kézírással készült, bár nem kérték Időrabló az olvasása, nem éri meg foglalkozni vele, olvasatlanul ki kell dobni;
Túl hosszú Aki az általa legjobban ismert eredményeket sem tudja, vagy akarja 2 oldalnál tömörebben összefoglalni, az a munkában is terjengős lesz, olvasatlanul ki kell dobni az életrajzát;
Lényegtelen információkkal kezdődik Milyen jelentéseket fog később írni? Nem érdemes foglalkozni vele;
Áttekinthetetlen szerkesztés 2 percnél nincs több időm rájönni, megvannak-e a szükséges képesítései, ezt a szakmai életrajzot is ki kell dobni;
A szükséges végzettségek nincsenek felsorolva Nem felel meg az előírt követelményeknek, eleve szóba sem jöhet, hogy behívjuk interjúra;
Nyelvtani hibák Így ez az ember használhatatlan, ezt a szakmai életrajzot azonnal ki kell dobni;
Nem az elvárt fajtájú (többnyire nem hagyományos) szakmai életrajz Mi a saját szakmai körünkben felnevelkedett, töretlen karriert folytató embereket keresünk, azokban kevés a kockázat, és bizonyosan nagy teljesítményt nyújtanak. Jobb elutasítani.
Tartalmi hibák:
A célállás megjelölésének hiánya Egy árnyalattal jobb az a jelölt, aki konkrétan meg tudja mondani, mit akar. Ő feltehetőn a cégünket is jobban ismeri. Egyébként jó életrajz, de a lista végére sorolom be;
Alaptalan állítás, torzítás ezt hazugságnak és mellébeszélésnek nevezzük, nem ilyen munkatársakra van szükségünk. Továbbá, akinek valójában nincs pl. nyelvvizsgája, az nem is felel meg a követelményeknek. A szakmai életrajzát lefűzzük, és az adattárban rögzítjük, hogy ez a jelentkező más fiókunknál sem, és később sem kívánatos;
Munkahelyi telefonszám vagy fax megadása Ez az ember vagy gondatlan, vagy nem foglalkozik a jelenlegi cége érdekeivel, vagy a cége is azt akarja, hogy menjen el. Bármi a magyarázat, egyik sem teszi különösebben vonzóvá számunkra. Jobb elutasítani a pályázatát.
Ha a szakmai életrajz megformázása nem jó, az első rostán hullik ki, ha tartalmilag nem felel meg, a másodikon. A formai követelmények többsége ugyanaz minden fajta szakmai életrajzzal szemben: nyomtatott legyen, két oldalnál nem hosszabb, a lényeges információk legyenek az elején, a kevésbé fontosak a végén (fontossági sorrend), és nem utolsó sorban, nyelvtani és gépelési hibák nem lehetnek benne. Olykor felléphet rejtett formai követelményként a szakmai életrajz fajtája (formai hibák, utolsó pont), például az időrendi szakmai életrajzot előnyben részesítik, más fajtát csak kivételesen engednek eljutni a második rostáig. Ennek a követelménynek a mélyebb oka az, hogy nem kívánnak pályakezdőkkel és pályamódosítókkal foglalkozni, lehetőleg az adott szakmában dinamikusan fejlődő jelölteket keresnek.
A szakmai életrajz legfőbb célja - erős versenyben a legjobbnak mutatkozni, és meghívást szerezni az interjúra - határozza meg a fajtáját. Akinek lendületes, egyenes vonalú karrierje van, és azt kívánja folytatni, annak eszményien megfelel a hagyományos időrendi szakmai életrajz (29. ábra). Aki például sikerrel töltött be osztályvezető-helyettesi, osztályvezetői és igazgatóhelyettesi állást, logikusan pályázik igazgatói megbízatásra.
Cím Telefonszám(ok) e-mail Összefoglalás vagy cél Eddig
betöltött állások - legelöl a legutóbbi (Angliában
fordítva) - mett l meddig - id beli lyukakról magyarázat szükséges - beosztásai konkrétan mit
követeltek? - eredmények konkrétan (mi, mennyi,
hány %) Képzettség - a legfontosabb diploma el ször Kommentár,
személyes információ, ha szükséges - költözni hajlandó - egyedülálló vagy családos - sport
Név
29. ábra Hagyományos, időrendi szakmai életrajz.
Az összes többi fajta szakmai életrajzot (képesség szerinti, kombinált, célzott) azok számára fejlesztették ki, akiknek a hagyományos szakmai életrajz hátrányos. Ők vannak többségben, mert az életpályák nem mindig egyenes vonalúak, továbbá az egyenes vonalú karriert is először el kell kezdeni, és akkor még a hagyományos szakmai életrajz szinte használhatatlan.
Aki pályakezdő, vagy életpályája irányt váltott, attól az időrendi szakmai életrajz nem elégé meggyőző, számára a képesség szerint csoportosított szakmai életrajz a megfelelő (30. ábra). Előnyei: A karrier helyett képességeit hangsúlyozza, és azokat jobban szemlélteti, mint a munkahelyi beosztások neve. Ezen kívül előny még, hogy a munka világán kívül szerzett tapasztalatok is bemutathatók. Hátrányai: Mutatós életpályát homályban hagy, nem derül ki, melyik állásban melyik tapasztalatot szerezte, és láthatóvá válik, hogy nem óhajt időrendi szakmai életrajzot használni.
Cím Telefonszám(ok) e-mail Összefoglalás vagy cél Csoportosítva
tapasztalatai és eredményei - fontossági sorrendben
csoportosítva - minden csoportban mit
tud milyen
eredmények bizonyítják (emberei száma, profitnövekedés) Eddig
betöltött állások - legelöl a legutóbbi (Angliában
fordítva) - elég a kezdés évét feltüntetni Képzettség - a legfontosabb diploma el ször - költözni hajlandó - sport
Név
Kommentár, személyes információ
30. ábra Képességek szerint csoportosított szakmai életrajz
Az utóbbi két hátrányt igyekszik megszüntetni a kombinált szakmai életrajz (31. ábra), amely időrendinek látszik, de képességcsoport fajtájú, és a szerzett tapasztalatokat állásokhoz rendeli hozzá. Akkor is célszerű lehet, ha alapos gyanúnk van arra, hogy a munkáltató különösen kedveli az időrendi szakmai életrajzot, de az nekünk nem felel meg. Előnyei a képesség szerinti szakmai életrajznál felsoroltak, és hogy első pillantásra nem szembe ötlő, hogy nem időrendi. Hátránya, hogy a második rápillantásnál ez mégis kiderül, de remélhető, hogy a második pillantásra már a tartalmi rostálásnál kerül sor.
Aki jól ismeri a céget és a célba vett állást, és hajlandó nagyobb sikerért többet kockáztatni, az írjon célzott szakmai életrajzot (32. ábra). A célzott szakmai életrajz egy pályázat és cselekvési program az adott állásra, amely azt mutatja be, hogyan és mennyivel javítaná a cég működését felvétele után a pályázó. A pályázatot a cég ismerete és a szakmai életrajzban bemutatott eddigi eredmények támasztják alá. Kockázattal jár az, hogy valóban ismerni kell a céget, különben nagyon mellé lehet lőni. Ezen kívül a javításra tett javaslat elkerülhetetlenül az eddigi munka bírálata is, ami a döntésre jogosult vezető hiúsága miatt önmagában ok az elutasításra. Ebben az a jó hír, hogy amelyik vezető a hiúsága miatt dobja ki a célzott szakmai életrajzot, az aligha a pályázónak való főnök, viszont aki pimasznak tartja ugyan a pályázót, de az ígért eredmény megéri neki, hogy a pályázót három hónapi próbaidőre alkalmazza, azzal a főnökkel - ha és amíg az ígért eredmények teljesülnek - valószínűleg jól ki lehet jönni.
Név
Cím
Telefonszám(ok)
Összefoglalás vagy cél
Szakmai gyakorlat:
1. tapasztalat Munkahely megnevezése
Munkakör, konkrét eredmények
2. tapasztalat Munkahely megnevezése
Munkakör, konkrét eredmények
3. tapasztalat Munkahely megnevezése
Munkakör, konkrét eredmények
Szakképzettség
Iskolák, idegennyelv-, számítógép-ismeret, jogosítvány
Munkahelyek (általában a 2. oldalra helyezzük)
Mint az időrendi CV-ben:
Időpont, munkahely
Időpont, munkahely
Időpont, munkahely
Személyes adatok, ha szükséges
31. ábra Kombinált önéletrajz (időrendinek látszik, de képesség szerint csoportosított)
Név Cím Telefonszám(ok) e-mail Összefoglalás vagy cél Különleges tapasztalatai azt konkrétan bemutatva, mivel és
hogyan válna hasznára a cégnek - Ide vonatkozó képességei,
bizonyító tényekkel mit
tud milyen
eredmények bizonyítják (emberei száma, profitnövekedés) Eddigi
eredményei Minél közelebbi kapcsolatban a
célba vett állással Eddig
betöltött állások - legelöl a legutóbbi (Angliában
fordítva) - elég a kezdés évét feltüntetni Képzettség Kommentár,
személyes információ, ha szükséges
32. ábra Célzott szakmai életrajz.
Ezek azok, amelyeket szokás használni. Nem rosszak, de nem eléggé hatásosak. A fő probléma mégsem a hatékonyság hiánya, hanem az, hogy félrevezető kép él róluk az álláskeresőkben, mivel az a néhány százalék beszél róluk, akiknek bevált, és hallgat az a 70-95 százalék, aki hiába próbálkozott velük. Ezért ha a reális esélyek ismerete nélkül folyamodunk valamelyik alapmódszerhez, elcsüggedhetünk, mert azt hihetjük, a hiba bennünk van. Gondoljuk meg, milyen várakozásaink lennének egy lottó nyereményre, ha azt hinnénk, hogy csak a nyertes néhány tucat játszott, és nem néhány millióan.
Az alapmódszerek közül néhány:
1. Figyelni az újságok, hetilapok hirdetéseit. A siker valószínűsége nem túl nagy, de komoly álláskereső nem hagyhatja figyelmen kívül. A folyamodó levélben egy szóval se közöljünk több információt annál, mint amit kérdeznek, mert minden plusz információ az előzetes selejtezést segíti elő. Ha telefonszám szerepel a hirdetésben, akkor a telefonhívásban arra szorítkozzunk, hogy beszéljük meg az interjú helyét és idejét.
Beválás esélye: 5-24 % a szinttől függően; minél nagyobb képzettséget igénylő munkáról van szó, a módszer annál kevésbé hatékony. Szakmunkásnál egészen jók az esélyek, viszont ügyvezető igazgatót nem szokás újsághirdetéssel keresni.
2. Álláspályázó leveleket + szakmai önéletrajzot küldeni cégkódex, szaknévsor stb. alapján kiválasztott cégeknek. Az ilyen kéretlen pályázatok hatásfoka nagyon kicsi: az Egyesült Államokban az a tapasztalat, hogy 500-1200 álláspályázó levél + szakmai önéletrajz eredményez meghívást 5-6 interjúra, amiből lehet 2-3 állásajánlat. Ez a módszer 10-15 levél postázását jelenti naponta, hónapokon át. Értékelése: drága, a semminél jobb, néhányak számára kitűnően beválik, az Egyesült Államokban 5-20%-ban ad elfogadható eredményt Az érem másik oldala, hogy a próbálkozók 80-95%-a semmit nem ér el; különösen hiábavaló azok számára, akik pályát kívánnak vagy kénytelenek változtatni.
3. Meglátogatni az egyetem, főiskola állásbörzéit. Beválás esélye 8-10 %.
4. Kapcsolatfelvétel fejvadász cégekkel, munkaközvetítő irodákkal. A fejvadász cégek elsősorban állásokra keresnek embert, és nem embereknek állásokat. Próbálkozni persze lehet. A munkaközvetítő iroda mennyit kér, és mit kínál? Igen sok esetben nem nyújtanak többet, mint a 2. alap-módszert (nevezhetjük a nagy számok módszerének) tetszetősen megfogalmazva. Ha legalább részben fedezik a postaköltséget, biztosítanak telefont, akkor már érdemes lehet kapcsolatba lépni velük. Beválás esélye 5-15 %.
1. Ajánlást kérni egyetemi, főiskolai professzorunktól. Siker esélye 10-12 %.
2. Az egyetem karrier-irodájához fordulni (A Veszprémi Egyetemen ennek neve Ka-Iro). Siker esélye 20 százalék körül.
3. Ismerősöktől, rokonoktól kérni tippeket, ha lehet, ajánlást. Igen jó. Főleg, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és készek vagyunk gyengéden megdolgozni mindenkit, akivel találkozunk. A siker esélye 25-35 %.
4. Közvetlenül a munkaadóhoz fordulni személyesen (telefonon), ahhoz a személyhez, aki számít. A siker esélye 45-50 %.
5. Személyes kapcsolatok hasznosítása. Beválás esélye 60-70 %.
Részletesebben a 4. pontról érdemes szólni, a többi eléggé magától értetődő. A 4. pont kritikus követelménye, hogy telefonhívás útján meg tudjuk magunkat hívatni interjúra. Ez csevegéssel, véletlen szerencsével nem megy, hanem profi felkészülésre és profi produkcióra van szükség!
Ahhoz, hogy sikert érjünk el, arra és csak arra van szükség, hogy meggyőző képet fessünk önmagunkról. szavak segítségével. A képnek tömörnek, de átfogónak kell lennie. Mindenek előtt, legyen elég konkrét, hogy felkeltse az érdeklődést, és a cég embere felkapja rá a fejét; másrészt maradjon szűkszavú annyira, hogy kérdésekre ösztönözze, így kénytelen lesz ő nyúlni utánunk. Ez alkalmat ad arra, hogy széles ecsetvonásokkal példákat mutassunk be profittermelő, pénz- és időmegtakarító sikereinkről.
A bemutatónak tartalmaznia kell az eladás hagyományos AIDA (Attention - figyelem felkeltése, Interest - érdeklődés, Desire - óhaj, Action - cselekvés) lépéseit. Az eredményt azonnal lehet tapasztalni, mert a figyelem felkeltése után az érdeklődés kérdésekben nyilvánul meg, amelyekre adott megfelelő válaszokkal az érdeklődést kívánsággá erősíti, hogy találkozzanak velünk, ami előidézi a cselekvést: meghívást az interjúra.
1. lépés (Attention)
Legyünk szűkszavúak és általánosak, de ne félreérthetők vagy félrevezetők. A beosztásunk és munkakörünk leírása gyakorlatilag rövid, néhány szavas címke lesz, amely lefed egy széles területet, és abban bújik meg valahol, amivel konkrétan foglalkozunk. A címke akkor félrevezető, ha kiderül, hogy konkrét tevékenységünk kívül esik azon a széles mezőn, ami a cég képviselőjének eszébe juthat a címke hallatán.
Csak éppen eleget mondjunk ahhoz, hogy felkeltsük a cég emberének érdeklődését, és kénytelen legyen kérdezni. Például, ha csak annyival jellemezzük magunkat, hogy "tapasztalt", a cég képviselője kénytelen pontosítani az állítást egy kérdéssel: "Mennyi tapasztalata van?" Soha ne mondjuk meg, pontosan mennyi tapasztalatunk van, és ne soroljuk el minden eredményünket az első telefonhívásnál. Ne feledjük: most még nem az árut, hanem az üzleti bemutatót adjuk el. Más szavakkal: ez nem interjú, hanem az eszköz ahhoz, hogy meghívást szerezzünk az interjúra. Ha túl sokat beszélünk, nem fokozzuk, hanem kioltjuk az érdeklődést.
Példa:
Jó reggelt, Kovács úr. Itt Kiss Károly beszél Tapasztalt irodafelszerelés-üzletkötő vagyok, alapos gyártási ismeretekkel. Jókor hívtam fel?
Soha ne azt kérdezzük meg, rosszkor hívtuk-e! Vagy be akarjuk fejezni a bemutatkozást, mielőtt elkezdtük volna?
2. lépés (Interest+Desire)
Most már készen állunk érdeklődés, majd óhaj keltésére; itt az ideje, hogy eladjuk egy vagy két eredményünket. Válasszunk ki a CV-ből kettőnél nem többet, és velük folytassuk a bevezető mondat után.
A folytatás:
Cégem harmadik üzletkötőjeként 15 százalékkal növeltem az eladások volumenét a területemen, évi 30 millió fölé. Az utóbbi hat hónapban három nagyobb fogyasztót hódítottam el a versenytársunktól.
3. lépés (Action)
Elértük, hogy a cég képviselője többet akar tudni rólunk, így elérkezett a megfelelő pillanat, hogy cselekvésre ösztönözzük. A következő mondatban térjünk ki hívásunk okára, és kérjünk találkozót. Ennek a lépésnek gondosan tervezetten egy előrelendítő kérdéssel kell befejeződnie, amely pozitív választ kíván, és szakmai eszmecsere felé lendíti előre a kapcsolatot.
A befejezés:
Azért hívom önt, Kovács úr, mert új bizonyítási lehetőséget keresek, és megismerve az ön vállalkozását úgy érzem, van megbeszélni valónk. Az említett gyakorlat és eredmények azok, amelyeket keres a csapata számára, ugye?
A hívás forgató könyvét szóról szóra meg kell tervezni, és ismerőssel el kell próbálni. Vegyük észre, hogy a mintapélda összesen öt mondat és két kérdés. Az, egész elmondható egy percen belül. Ezen az egy perces, 70-90 szavas (a minta 76 szóból áll) produkción múlik az eredmény, ezért minden szónak a helyén kell lennie! Érdemes tanulmányozni a példaszöveget együtt, egészében:
Jó reggelt, Kovács úr. Itt Kiss Károly beszél. Tapasztalt irodafelszerelés-üzletkötő vagyok, alapos gyártási ismeretekkel. Jókor hívtam fel?
Cégem harmadik üzletkötőjeként 15 százalékkal növeltem az eladások volumenét a területemen, évi 30 millió fölé. Az utóbbi hat hónapban három nagyobb fogyasztót hódítottam el a versenytársunktól.
Azért hívom önt, Kovács úr, mert új bizonyítási lehetőséget keresek, és megismerve az ön vállalkozását úgy érzem, van megbeszélni valónk. Az említett gyakorlat és eredmények azok, amelyeket keres a csapata számára, ugye?
Az interjú menete általában ugyanazt a szabványt követi: Az interjú bemutatkozással és egy kis csevegéssel kezdődik, hogy enyhüljön a feszültségünk. Ez után az interjú vezetője vázolja a következő lépéseket, majd először eddigi karrierünk időrend szerinti áttekintése következik, amelyet tapasztalatainkra vonatkozó kérdések folytatnak. Végül, az interjú befejezéseként mi is lehetőséget kapunk, hogy feltegyük saját kérdéseinket.
Az interjú veszélyes része a tapasztalatok, képességek, hozzáállás kiértékelésére irányuló kérdések, itt szoktak a fogós kérdések záporozni a pályázóra. A felkészülés a kérdéseknek nagyobb részét kiszámíthatóvá teszi, mivel az interjú a munkakör ellátásához szükséges 4-6 készség ellenőrzésére törekszik, készségenként 2-5 (leggyakrabban 3-4) kérdéssel. Ne feledkezzünk meg felkészülésünk során olyan rejtett, a munkaköri leírásokban nem szereplő képességekről, mint kreativitás és önbizalom, mert az interjú vezetője bizonyosan nem fog megfeledkezni arról, hogy ellenőrizze, mennyire vannak meg bennünk.
A továbbiakban, a kérdésekre adandó válaszok elemzése során az eddig szokásosan használt többes szám első személy helyett az egyes szám harmadik személyt használom, hiszen az interjú az állásvadász számára magányos műfaj, egyedül kell helytállnia.
Miért akar itt dolgozni?
A legtermészetesebb kérdés a munkaadó részéről, és az egyik legjobb elválasztó kérdés is a számításba jöhető, és a komolytalan jelöltek között. Erre ugyanis csak az tud értelmes választ adni, aki tudja, hogy a cég mivel foglalkozik, milyen a munkahelyi kultúrája, és mi számít a cégnél alapértéknek (lojalitás a céghez, intenzív, hatékony munka, vagy kitartó munka, ha kell, késő órákig, esetleg mindkettő).
A válaszban fogalmazza meg, hogy a cég tevékenységéhez hogyan kíván hozzájárulni, figyelembe véve a cég alapértékeit is.
Hol látja magát a cégnél öt év múlva?
A legbiztonságosabb válasz annak kifejezése, hogy igazi profivá, és csapatjátékossá kíván válni. Ami az előléptetést illeti, elismeri, hogy ez attól is függ, találkozik-e egy olyan vezetővel, aki mellett fejlődhet. Természetesen rákérdezhet, milyen irányú lehetőségek vannak a cégen belül, mielőtt konkrétabban fogalmazna.
Nem árt, ha válasza után ön is megkérdezi, hogy kölcsönös megfelelés esetén mennyi időre tervezik az ön alkalmazását? Kiderülhet - amiről kérdés nélkül hallgattak volna -, hogy csak hat hónapos helyettesítésre keresnek munkaerőt!
Mennyi ideig akar itt dolgozni?
Az interjút végző személy esetleg már gondol arra, hogy állásajánlatot tegyen. Ezért érdemes ösztönözni egy kicsit, hogy adja el nekünk az állást. A kérdésben emellett van egy kis csapda is, így érdemes a választ saját kérdésünkkel befejezni, amely visszaüti a labdát az interjú-vezető térfelére. A válasz hangozhat így: "Igazán szeretnék megállapodni ennél a cégnél. Jól viszonyulok az utasításokhoz és a vezetőimhez, és élvezem, ha tanulhatok. Amíg fejlődöm szakmailag, miért mennék máshová? Mit gondol, meddig lehetek elégedett itt a helyzetemmel?"
Itt sem árt, ha válasza után ön is megkérdezi, hogy kölcsönös megfelelés esetén mennyi időre tervezik az ön alkalmazását?
Miért váltott olyan gyakran munkahelyet?
Olyan képet érdemes sugallnia saját magáról, hogy munkahely-váltásai oka soha nem gyenge teljesítménye volt, és szakmailag minden váltás hatására fejlődött.
Például így válaszolhat: "Az első állásom hosszú ingázást igényelt reggel és este. Hamar felismertem ennek hátrányát, viszont tudtam, hogy hasznos tapasztalatot szerezhetek egy erősen versengő területen. Ez után találtam egy munkahelyet, amely jóval közelebb volt a lakásomhoz, ahol csak egy órát utaztam naponta. Nagyon elégedett voltam a második állásommal. Viszont nem sokkal később kaptam egy lehetőséget, hogy egy frissen alapított cégnél szélesítsem a tapasztalataim körét. Utólagos bölcsességgel ez hiba volt; hat hónapig tartott, amíg rájöttem, hogy nincs ott perspektíva számomra. A jelenlegi állásomban elég hosszú ideje dolgozom. Így eléggé széles körű tapasztalatot szereztem különböző munkahelyeken. Nem csupán vándoroltam: az a törekvés vezetett, hogy minél több tapasztalatot szerezzek. Szóval most jóval többet láttam, mint sokan mások az én koromban, és meg kívánok állapodni, hogy tapasztalataim kifizetődjenek mind nekem, mind a munkaadómnak."
Miért volt olyan sokáig egy munkahelyen, érdemi előléptetés nélkül?
Igazi kényes kérdés, ahol csak az egyetlen helyes válasz felel meg. Ha nem azt mondja, ugyanannyira bajba kerül, mintha egészen rossz választ adna. Az interjú-vezető átment egészen negatívba, és minél több időt töltenek a kérdéssel, annál több lehetőséget kap a kérdezője, hogy belemerüljön az esetleges negatívumainak a kiásásába. Válaszoljon röviden és barátságosan, utána fogja be a száját.
"A jelenlegi cégem egy stabil társaság, jó munkakörülményekkel, de növekedés nélkül, és minimális fejlődési lehetőségekkel. Valójában semmiféle előléptetés nem volt az én területemen 2000 októbere óta. Pontosan ez az oka annak, hogy felkerestem önt; megvan a gyakorlatom és képességem ahhoz, hogy nagyobb felelősséget vállaljak, és keresek egy céget, ahol lehetőséget kapok erre."
Mik a legerősebb oldalai?
Válassza ki néhány kiemelkedő képességét, és a cég munkahelyi kultúrájához illeszkedő módon mutassa be egy-két mondatban. Amit minden cég elvár, és szívesen lát: belső hajtóerő a jól végzett munkára, megbízhatóság, állhatatosság, ugyanakkor kellő rugalmasság a szükséges irányváltásokhoz. Szerepelhet a válaszában: "Meg vagyok győződve a tervezés értékéről, és bízom abban, hogy jó az időgazdálkodásom. Mindamellett jól tudok dolgozni nyomás alatt is, ha úgy alakulnak a körülmények."
Miért kellene felvennem önt?
Válasza legyen rövid és célratörő. Emelje ki szakmai hátteréből azokat a területeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a cég jelenlegi igényeihez, és problémáihoz. Idézze fel az interjú-vezető által bemutatott munkaköri leírást, pontról pontra feleltesse meg az ön tapasztalataival. Végül összefoglalhatja: "Megvan a szükséges képzettségem. Csapatjátékos vagyok, jól viszonyulok az utasításokhoz, vezetőimhez, és sikerre törekszem."
Ellenőrizhetjük a referenciáit?
Ezt a kérdést gyakran teszik fel a stressz-interjú kérdés-özönében, hogy megingassák a magabiztos jelölteket is. Néha a szokásos interjú során is felteszik. Aggódni fölösleges miatta, nagyon kevés vezető és cég ellenőriz valaha is referenciákat. Meglepő, de a tények ezt mutatják; viszont minél magasabb szintű beosztásra pályázik, az esélye egy ilyen ellenőrzésre annál nagyobb.
Töprengeni, aggódni azért is felesleges, mert természetesen csak "igen" válasz adható erre a kérdésre, ha versenyben akar maradni az állásért. Azt magától értetődőn hozzá teheti: "Igen, természetesen ellenőrizhetik a referenciáim. Mindamellett egyelőre szeretném, ha az ügyet bizalmasan kezelnénk, amíg meg nem győződünk arról, hogy érdeklődésünk komoly és kölcsönös (amikor állásajánlatra kerül sor). Jelenleg szívesen rendelkezésére bocsátom előző munkáltatóim, mint referenciákat. Úgy gondolom, elvárhatom, hogy az után forduljon jelenlegi cégemhez, amikor írásos ajánlatot adott át, elfogadtam, megegyeztünk a belépésem időpontjában, és az előírt módon benyújtottam a felmondásomat."
Semmiképpen nem kötelezhető, hogy ajánlólevelet mutasson be jelenlegi munkáltatójától, amíg nincs a kezében írásos állásajánlat. Ahhoz is joga van, hogy csak az után adja át ezt az ajánlólevelet, miután elkezdte munkáját új állásában.
Ha azért aggódik, mert nem kérte az érintett személyek beleegyezését, hogy referenciaként megadja őket, akkor a felkészülésben ejtett hibát.
Hajlandó ott dolgozni, ahol a cégnek szüksége van önre?
Erre a kérdésre visszakérdezés nélkül nem adhat jó választ! A helyes válasz természetesen az "igen", mert ha nemet mond, befejezte a versenyfutást ezért az állásért. A helyes válasz viszont nem okvetlenül jó válasz is, mert ön néhány napos, esetleg hetes kiküldetésre gondolt, és belépése után a beleegyezésére hivatkozva négy évre elküldhetik Kazahsztánba. Itt a nem minősített "igen" egyenlő azzal, mintha egy üres papírlap alját aláírná, és a másik fél azt írhat rá, amit akar.
Mire irányul a kérdés valójában? Üzleti utakról van szó, másik városba, országba, vagy földrészre költözésről? Kérdezze meg, ezzel időt is, információt is nyer, mielőtt az igent kimondja. Bármelyik megfelelő lehet önnek, ha a felajánlott juttatások megfelelő kompenzációt jelentenek a feladatért.
Végül is nem köteles elfogadni az állást, de írásos ajánlat nélkül nincs miről döntenie. Az ön egyetlen célja az interjúval írásos állásajánlatot szerezni. Ne feledje, csak azután, hogy van ajánlata, kerül döntéshelyzetbe.
Van kérdése?
Jó kérdés. Szinte mindig azt jelenti, hogy az interjúnak mindjárt vége, és még van egy lehetősége, hogy jó benyomást tegyen. A következő pontok alapján alkothat saját kérdést:
Derítse ki, miért üresedett meg az állás, ki töltötte be legutóbb, és mi történt vele. Előléptették, vagy kirúgták? Hányan töltötték be az állást az elmúlt néhány évben? Mi történt velük azóta?
Miért lépett be az interjú-vezető a céghez? Mennyi ideje van itt? Mi tartja itt?
Ki lesz a közvetlen főnöke? Lesz lehetősége találkozni vele?
Hol lesz a tényleges munkahely? Kell utazni a munka ellátásához, ha igen, mennyit?
Szükséges-e tanfolyamot elvégezni, milyen hosszú lesz?
Mi lenne az első feladata?
Mik a reális esélyek szakmai fejlődésre a munkakörben? Hol vannak legnagyobb lehetőségek a fejlődésre a cégen belül?
Mik azok a készségek és tulajdonságok, amelyek a leginkább szükségesek az előre jutáshoz a cégnél?
Kik lesznek a cég fő versenytársai a következő években? Az interjú-vezető véleménye szerint hogyan készül megküzdeni velük?
Milyen volt a cég fejlődési irányzata az elmúlt öt évben? Nyereséges? Mennyire az? A társaság magánkézben, vagy állami tulajdonban van?
Van-e munkaköri leírás, megtekintheti-e?
Milyen rendszerességgel értékelik a munkatársak teljesítményét?
Mondjon el egy esetet, amikor a munkáját vagy ötletét kritizálták.
Kétszeresen is veszélyes kérdés. El kell mondania, hogyan viselte a kritikát, és részleteznie kell a hibáit. Ha felteszik ezt a kérdést, egy ötletének bírálatát adja elő, ne a munkájának hibáiról beszéljen. A munkában elkövetett hibát nehéz jól eladni, és rossz pont az interjú-vezető számára. Akinek az ötletét bírálják, annak mindenképpen előnyére válik, hogy
Vannak ötletei;
Elő mer állni velük akkor is, ha nem tűzbiztosak: mer személyes kockázatot vállalni;
Be lehet mutatni, hogy jól tudta kezelni a bírálatot.
Elmondhatja: "Kezdetben jó ötletnek látszott, legalább is számomra. Egészében nem vetették el, de amikor rámutattak a gyenge pontjaira, gondosan figyeltem, és ellenálltam a kísértésnek, hogy védekezzek, vagy félbeszakítsam bírálómat. Utána elmondtam, mit hallottam, hogy megbizonyosodjak arról, ugyanarra gondolunk-e, és a tényekben egyetértsünk. Tanácsot kértem, körüljártuk a kérdést, utána önállóan dolgoztam a feladaton. Később visszatértem, és előadtam az ötletet jóval életképesebb formában. Főnököm hozzájárulása felbecsülhetetlen értékű volt számomra."
Elérte már a képességei szerinti legjobb eredményt?
Mondjon igent, és kereshet másik interjút. Természetesen nem érte még el, és új kihívást, további fejlődési lehetőségeket keres.
Munkájának melyik vonatkozását tekinti legkritikusabbnak?
A rossz válasszal azonnal kiselejtezi saját magát. Példa erre az üzletkötő, aki munkája legkritikusabb pontjának a jelentés megírását tekinti. A kérdés célja megállapítani, milyen az időgazdálkodása, tud-e helyesen rangsorolni a feladatai között, és hajlamos-e a halogatásra. Ha egy üzletkötő szerint a jelentések megírása a legfontosabb, aligha lesz buzgó az üzleti látogatások megszervezésében, és lebonyolításában.
Írjon le egy nehéz problémát, amivel meg kellett küzdenie.
Ez egy nagyon kedvelt nehéz kérdés. A célja az, hogy felderítse szakmai hozzáértését, különösen az elemző készségét. Egy lehetséges jó válasz: "Nos, mindig egy ötlépéses program szerint járok el, amikor egy nehéz problémát kell kezelni. Először képletesen hátralépek, és megvizsgálom a problémát. Másodszor, törekszem arra, hogy felismerjem, ha a probléma valójában tünete más, rejtett tényezőknek. Harmadszor, listát készítek a probléma lehetséges megoldásaira. Negyedszer, mérlegelem mindegyik megoldás várható eredményét és költségét, és meghatározom az információim alapján legjobb megoldást. Ezek után, utolsó lépésként felkeresem a főnököm, vázolom a problémát, megteszem a javaslatom, és kérem felettesem tanácsát és jóváhagyását."
A módszer ismertetése után adjon meg egy konkrét gondot, és megoldását. Például: "Amikor beléptem jelenlegi munkahelyemre, egy elbocsátott menedzser feladatát kellett átvennem. A személyzet cserélődési aránya nagyon nagy volt. A legfontosabb feladataim voltak a személyi állomány stabilizálása, a csapatszellem javítása, és az eladások növelése. Az új másológépünk eladási számai már negyedik negyedéve folyamatosan csökkentek. Az új tulajdonos nagyon aggódott, és szabad kezet adott nekem, hogy szükség esetén akár az egész személyzetet kicserélhetem. A gond oka? Az eladószemélyzet soha nem kapott képzést, hogyan adjanak el. Csak annyira volt szükség, hogy alaposan elmagyarázzák nekik az eladási módszereket. A főnököm engedélyezte, hogy részt vegyek egy tanfolyamon, amely 28.000 forintba került. Amit ott tanultam, azzal teljesen átformáltam az osztályt. Az első negyedévemben még döcögött az eladás, de utána rakétaként lódult meg. A vezetőség elégedett volt az értékesítési eredményekkel, a főnököm is elégedett volt, mert a megoldás hatékony volt, és nem került sokba. Végül csak két eladót kellett lecserélnem."
Mennyi ideig akar itt dolgozni?
Miért váltott olyan gyakran munkahelyet?
Miért volt olyan sokáig egy munkahelyen, érdemi előléptetés nélkül?
Ezek a nehéz kérdések egyben szokásos kérdések is, az előző részfejezetben tárgyaltuk.
Mennyi ideje munkanélküli?
Ha hosszabb ideje, az is fontos, ahogyan válaszol, nemcsak az, hogy mit. Ha csak annyit mond: "Két éve.", akkor az interjú-vezető azt gondolhatja: "Két éve nem kellett senkinek? Ezalatt elszokott a rendszeres munkától, túl nagy kockázat felvenni." Így, ha megkérdik, beszéljen inkább néhány hónapról, majdnem egy évről, hozzá téve: "Nos, volt néhány ajánlatom ezalatt, de úgy döntöttem, hogy mivel ébren időm nagyobb részét a munkámra fordítom, a munkahely, és a leendő munkatársaim valljon olyan értékeket, amelyekkel azonosulni tudok. Úgy döntöttem, hogy elkötelezett csapatot keresek, itt ilyen a légkör, ugye?"
Látja ezt a szövegkiemelő tollat, amit a kezemben tartok? Adja el nekem.
Korántsem csak üzletkötőknek teszik fel ezt a kérdést. A mai üzleti világban mindenkinek el kell adnia valamit - néha terméket, de gyakoribb, hogy ötleteket, elgondolásokat, vagy saját munkaerejét. A profi interjú-vezetők felkészülésének közös alapjára jellemző, hogy ezt a kérdést ugyanígy tették fel Párizsban egy magyarországi vezető állásra pályázó jelöltnek (a jelölt és a feladat szintjére jellemző, hogy a cég költségén utaztatták Párizsba az interjúra). Az is jellemző, hogy szinte mindig sárga színű szövegkiemelő tollat mutatnak fel.
A kérdéssel azt vizsgálják, ismeri-e az eladásnak azt az alapelvét, hogy a műszaki jellemzőket is a vásárlói előnyök szempontjából kell bemutatni, milyen gyorsan kapcsol, és milyen a szóbeli kommunikációs készsége.
Tartson a kezében például egy széles, sárga szövegkiemelő tollat az interjú-vezető. Ön így válaszol: "Először hadd szóljak néhány szót ennek a terméknek a műszaki jellemzőiről. Ami a legfontosabb, ez egy feltűnő színű jelölő toll, amellyel hangsúlyozni lehet a lényeges pontokat jelentésekben és cikkekben. A kijelölés időt takarít meg mind önnek, mind munkatársainak az anyag későbbi használata során. A másológépek a toll festékét nem érzékelik, így a jelölés nem zavarja az anyag másolhatóságát. A toll elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen gyakran cserélni, a tetejére jól felállítható, hogy kevés helyet foglaljon el az íróasztalán. Olcsó, ezért többet is lehet tartani belőle - egyet az íróasztalán, egyet a kocsijában, egyet otthon. Az élénk sárga színe miatt gyakorlatilag elveszthetetlen. Ha legalább húszat rendel, 5 százalék árengedményt tudok adni. Mikorra kéri a szállítást?"
Mit válaszolna, ha azt mondanám, hogy a mai szereplése gyatra volt?
A kulcsszó a "ha": ideges, vagy hisztérikus-e a pályázó? A kérdés célja megállapítani, milyen jól tud figyelni a hallottak minden részletére, és hogyan reagál a lehetséges bírálatra.
Megfelelő válasz: "Mindenek előtt megkérdezném, melyik vonatkozása volt gyenge az interjúmnak. Arra törekednék, hogy megtaláljam ennek az okát. Ha félreértésből eredne, tisztáznám. Ha más lenne az ok, a véleményét, és tanácsát kérném, és gondom lenne rá, hogy a jövőben a probléma ne forduljon elő."
Ilyen módon bemutatja, hogy teljesítménye értékelése során tárgyilagosan képes azt megérteni.
Két héttel ezelőtt időpontot egyeztetett a szakorvosával, ma 14 órára várja. Az utolsó pillanatban viszont egy sürgős osztályértekezletet hív össze a főnöke. Mit tesz ekkor?
Őrült kérdés, ugye? Sajnos nem az. Az életből merítettük, ezen kívül a helyzet-interjúk kedvelt kérdése. A kérdés valójában: "Mit áldoz fel: a látogatást az orvosnál, vagy az állását?" A helyzete akkor válik világossá, ha a főnök szempontjából veszi szemügyre. Ha ön volna a főnök, és kénytelen fontos okból egy rendkívüli értekezletet összehívni, mit érezne, ha egy beosztottja bármi mást részesítene előnyben?
Nem valószínű, hogy megértő lenne, hacsak nem egy szívműtétről, temetésről, vagy hasonlóról lenne szó.
Válaszában értékelje a probléma fontosságát, és az alkalmazottak kölcsönös felelősségét egymás iránt. A főnöknek is van főnöke, és ha az értekezlet rendkívüli, jó eséllyel ott lehet, és a megjelenési fegyelem alapján alkothat véleményt az ön főnökéről és osztályáról. Az általános kép vázolása után akár szó szerint így fejezheti be: "Legelőször telefonon átütemezném a látogatásom az orvosomnál, utána azonnal felkészülnék az értekezlet témájából."
Mi a legnehezebb helyzet, amivel találkozott eddig?
A kérdésnek két célja van: megtudni, mi önnek a nagyon nehéz feladat, és hogyan tudta megoldani. Legyen kéznél egy igaz története, amelyben a helyzet is nehéz volt, és képességeit is előnyösen tudja vele szemléltetni. Kerüljük el a munkatársakkal tapasztalt nehézségeket, mert a kapcsolatteremtő készségünkre rossz fényt vethet, és nehéz elkerülni, hogy előző vagy jelenlegi munkahelyünkről kedvezőtlen véleményt mondjunk. Ha kellett már valakinek az elbocsátásáról döntenie, erről nyugodtan beszélhet, ezt senki nem tarthatja könnyű feladatnak. Arra helyezze a hangsúlyt, hogy miután megvizsgálta a kérdést, és döntésre jutott, gyorsan, és szakmailag kifogástalanul járt el, a cég érdekét tartva szem előtt.
Fanyarul tanulságos ez a helyes válasz: egy szó nem esik az elbocsátott ember érdekeiről, hiszen kit izgat? Az interjú-vezetőt az érdekli, ha felveszi a pályázót, újra meg tudja-e tenni, gyorsan, hatékonyan, utólagos per lehetősége nélkül. A pályázót, ha érdekelte is valaha, jobb, ha nem adja jelét, mert a töprengése nem termel profitot a cégnek. Az ügy lényege az, hogy csökkenti a cég bérköltségét. Lebonyolítása után haladéktalanul hozzá kell látnia a következő feladatnak, amely vagy a bevételt növeli, vagy a költségeket csökkenti.
Hogy ők is lehetnek majd elbocsátottak? Erről majd, ha megtörténik, nem nekik kell dönteni, ezért most nem foglalkoznak a kérdéssel.
Ahhoz igazi emberi nagyság kell, hogy se a fejünkbe ne szálljon a hatalom, se kétségbe ne essünk attól, hogy ennek a hatalomnak mi is ki lehetünk szolgáltatva, hanem szolgálatként végezzük a munkát, amit beosztásunk megkövetel.
A csapdakérdések abban különböznek a nehéz kérdésektől, hogy nem arról van szó, amit a kérdés szavai sugallnak. A nehéz kérdésnél arra várja a választ az interjú-vezető, amit kérdezett, ezért hiba lenne másról beszélni. Itt viszont az a hiba, ha elkezdi mondani, ami eszébe jut! A csapdakérdésekre adott helyes válasz általában az, ha visszakérdezünk.
Beszéljen saját magáról.
Az interjúvezetőt egyáltalán nem érdekli, amit szívesen elmesélne saját magáról. Válaszadás előtt jeleznie kell, észrevette, miről van szó, és kérdés, mire gondolt a másik. "Szakmai hátteremnek melyik része érdekli legjobban önt?" Kérdése segíti az interjúvezetőt, hogy szűkítse a kérdés témáját, vagy akár ejtse a kérdést, mivel a csapda felismerésével átment a vizsgán. Ha az interjúvezető kitart a kérdés mellett, akkor világítson rá valamilyen, az üzlet szempontjából értékes tulajdonságára (döntésre képes váratlan helyzetben, csapatjátékos, lojális, stb.).
Meséljen el nekem egy történetet.
Az előző kérdés más szavakkal.
Mi a leggyengébb oldala?
Az igazat mondja, de pozitív módon eladva. Például nyugodtan válaszolhatja, ha megfelel a valóságnak: "Ha azt érzem, hogy a vállam fölött állandóan figyelik, mit csinálok, az sokkal inkább hátráltat, mint ösztönöz. Arra törekszem, hogy rendszeresen beszámolva, de önállóan dolgozzam feladataimon. A megbeszélt időben mindig tájékoztatást adok az eredményekről is, és a további munkára vonatkozó javaslataimról is. Meghallgatom munkám értékelését, vezetőm tanácsait, és azok szerint folytatom a következő találkozóig. Ha megoldhatatlannak látszó problémába ütközöm, akkor természetesen soron kívüli konzultációt kérek, de erre a találkozóra is felkészülök. Elmondom, hogyan látom a problémát, milyen változatok állnak rendelkezésre a döntéshez, és miért nem tudok tovább lépni, például hatáskör, vagy eszközök hiánya miatt."
Miben nem értett egyet a főnökével?
Gondolkozzon egy kicsit, majd elég ennyit mondania: "Ilyen esetre nem emlékszem." Ha az interjú-vezető keményen játszik, és elmosolyodva tovább kérdez: "Igazán?", akkor csak egyetlen szót válaszoljon: "Igen.", és hallgasson el! Bármit tesz hozzá, az interjú-vezető fixírozó tekintetének nyomására, vesztett. Ez nem magánbeszélgetés, ahol az "igazán?" egy ajtónyitogató, hanem kemény üzlet. Az interjú-vezető éppen azt akarja megtudni, nyomás vagy manipuláció hatására hajlamos lehet-e fecsegni, például a cég titkairól.
Kevésbé tartom jónak azt állítani, hogy mindig egyetértett a főnökével, mert az interjúvezető tudja, hogy hazudik. Ráadásul tényre vonatkozólag hazudik, ami - nehezen ugyan, de - bizonyítható. Ennél csak az rosszabb, ha tényleg az igazat állítja, mert akkor buta, és nincs egyetlen önálló gondolata. Azt viszont valóban nem lehet megkívánni, hogy mindenre emlékezzen az ember, és a "nem emlékszem" állítás nem tényre, hanem az ön emlékképeire vonatkozik. Éppen ezért sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.
Miben nyújthatott volna jobb munkát a főnöke?
Ez gyakorlatilag az előző kérdés, a válasz is ugyanaz.
Én nem hiszem, hogy maga ide való.
Ne idegeskedjen a kérdés kötözködő jellege miatt - az interjú-vezető "én nem hiszem" fordulata hordozza a valódi jelentést: "Jó jelölt az állásra, szeretném felvenni önt, itt a lehetőség, hogy eladja magát nekem." Ez a stressz-kérdés próbára teszi az önbizalmát, képességét a figyelésre, és azt, mennyire gyorsan tud kapcsolni (vagy mennyire felkészült). Maradjon nyugodt, és üsse vissza a labdát: "Miért mondja ezt?" A válasszal információt és időt nyer, továbbá bizonyítja, hogy nincs megfélemlítve. A továbbiak az interjú-vezető válaszától függnek.
Például: "Igaz, hogy eddigi tapasztalataim kis vállalatoknál szereztem, de ezért is gondolom, hogy ideje váltanom. Lehetnék nagy hal egy kis tóban, de nem ez, amit szeretnék. Az önök cége a piacvezető ezen a területen, és hírnevet szerzett azzal is, hogy ösztönzi munkatársai szakmai fejlődését. Ez az a környezet, amelyet keresek. Mivel kis cégektől jövök, ahol egy kicsit mindennel kellett foglalkozni, bármilyen feladatot bíznak rám, az összpontosítás mellett képes vagyok perspektívában is látni. Mi lenne az első projekt, amit rám bízna?"
Mindenesetre, amikor vezető riportert kerestek egy hírműsorhoz, és az egyik jelölt vérig sértetten felkiáltott, majd kirohant, a két interjú-vezető közül az egyik higgadtan megjegyezte: "Kár, eddig nálam legalább második volt a listán."
Miért nem próbálkozik inkább a konkurenciánál?
Nyugalom, ez a kérdés jobb hír, mint amilyennek látszik. Esélytelen jelöltnek nem teszik fel, velük nagyon udvariasak. Valószínűleg az első három jelölt egyike, és a végső sorrend meghatározására törekszik a kérdező. Vegyen erőt magán, mosolyogjon, és kérdezze meg: "Miért gondolja így?" Az interjú-vezető válasza alapján készüljön fel a cáfolatra.
Hajlandó kiszámítható kockázatot vállalni?
Először pontosítsa a kérdést: "Mit ért kiszámítható kockázat alatt? Milyen fajta kockázatra gondolt - pénz, vagy emberek kockáztatására? Adjon egy példát, legyen szíves, mire gondolt. És mekkora lenne a tét a cég szempontjából?" Ilyen módon pontosan bemutatja a helyes elemző megközelítést a kiszámítható kockázatot kiértékeléséhez, és amíg az interjú-vezető részletezi a feladatot, időt nyert válasza megfogalmazásához. Bármit is válaszol, célszerű a következőt belefoglalni: "Természetesen soha nem vállalnék olyan kockázatot, amely veszélyeztetné a cégem vagy kollégáim biztonságát, vagy jó hírnevét. Nem hiszem, hogy bármelyik cég pozitívan értékelné, ha bármilyen szintű alkalmazottja a módszerek tisztázása, és konzultáció nélkül vállalna kockázatot."
Milyen interjúvezetőnek tart engem?
A kérdés veszélyes, annál inkább, mert lehetséges, hogy reménybeli főnökéről kellene véleményt mondani. Ne nyilvánítsa ki a véleményét, ha ön szerint az interjú-vezető lehet, hogy jó menedzser, de az interjú-készítés terén a boldog tudatlanság állapotában van. Még ha így is van, ezen az úton nem jut el az állásajánlatig. Ebben a helyzetben a teljes őszinteség nem a legjobb politika. Mint a tárgyalás során általában, mondjunk igazat, de senki nem kényszerít bennünket arra, hogy saját veszélyünkre mindent kitálaljunk.
Valahogy így fogalmazhatunk: "Ez volt a legnehezebb interjúk egyike, amellyel eddig meg kellett birkóznom (ez mindenképpen igaz, ha profi a kérdező, azért, ha kétségbe ejtőn tudatlan, akkor azért), és nem nagyon vágyom hasonlóra a közeljövőben. Örülök, hogy sikerült felismernem, mit kíván az interjú során elérni." Ez után kifejtheti, hogy megértette: az interjú-vezető tudni akarja, képes-e gyorsan kapcsolni, hogy a munka jelentős feszültséggel is jár, és a kérdező próbálta érzékeltetni a valós helyzetek feszültségét az interjú során. Befejezheti a saját kérdésével: "Mit gondol, megfelelek annak a típusú személynek, amilyet keres?"
Az interjú csatája utáni este igazán eleresztheti magát egy pohár itallal a tv mellett, ugye? Megérdemli, de nem addig, amíg meg nem írta néhány soros köszönetnyilvánító levelét. Végül is, úgy mutatta be magát, mint aki tud bánni az emberekkel: tetteinek összhangban kell lennie szavaival.
A köszönetnyilvánító levélnek több célja is van. Legelőször, csökkenti az "amint elment, el is felejtettem" kockázatát. Továbbá, ha az interjú jól sikerült, megerősítheti, hogy érdekelt a második, szűkebb listás interjúban, megemlítheti, amit netán elfelejtett elmondani. Ha az interjú nem volt nagy siker, vagy elvesztette az érdeklődését az adott állás iránt, a kapcsolatot akkor is érdemes ápolni, mert mindig kaphat kapcsolataitól tippet más álláslehetőségekről.
Ez a lépés nem kevésbé fontos az állásvadászat menetében, mint a többi, mégis a leggyakrabban mellőzött az összes közül. Néha ön az egyetlen, aki veszi rá a fáradságot, és ezzel máris toronymagasan emelkedik ki az interjúvolt csapatból.
Utoljára, de nem utolsósorban érdemes néhány pontban áttekinteni, mi különbözteti meg a sikeres állásvadászokat a sikertelenektől. Ez a különbség elsősorban a pozitív, aktív gondolkodás és hozzáállás. A sikeres állásvadászok hozzáállása feladatukhoz:
1. Vállalják a felelősséget a saját sorsukért, nem várnak másokra, hogy helyettük megtesznek bármit is (Ilyen várakozásnak tekinthető az is, amikor valaki postáz néhány száz CV -t, és reméli, hogy azok megszerzik neki az állásajánlatot.).
2. Az állásvadászatot teljes munkaidejű feladatnak tekintik, heti 30-35 óra ráfordítással, hetente 35-40 munkaadóval lépnek kapcsolatba. (Az álláskeresők kétharmada öt órát, vagy kevesebbet fordít rá hetente, és jó, ha hat munkahellyel veszi fel a kapcsolatot) Ennek az a hatása is megvan, hogy az aktív elfoglaltság a tétlenségből fakadó idegeskedést is csökkenti.
3. Elvégzik azt a házifeladatot, hogy megállapítsák magukról:
- mik legerősebb, legjobb, legkedveltebb képességeik;
- mely területen kívánják felhasználni azokat;
- mi az, amiben ők a legjobbak (miben különböznek, és jobbak, mint mások?);
4. Elvégzik a házifeladatot a meglátogatandó munkahelytől, mielőtt kopogtatnak. Információforrások: ismerősök, barátok, könyvtár. Különösen hasznos lehet a közvetlenül megcélzott munkahely és főnöke problémájáról konkrétumot megtudni. Az üzletben, munkahelyeken stb. problémamegoldók kerestetnek. Az emberek nem szeretik, ha eladnak nekik, ők választani és venni akarnak. Mutassa meg nekik, hogy oldja meg a problémájukat, és vevői lesznek.
Különösen kiábrándító a munkaadó számára az olyan pályázó, aki sem azt sem tudja, a cég mivel foglalkozik, sem azt, hogy ő maga mit akar.
5. Ismerősök révén annyi szemet és fület szereznek a világban, amennyit csak lehet. Pontosan tudják, mit akarnak, és készek finoman megdolgozni bárkit, akivel találkoznak.
6. Mindig a lehető legjobb formájukban mutatkoznak (Egy munkaközvetítő irodában egy tükör alatt a következő feliratot helyezték el: "Alkalmazná ezt az embert?"). Rendesen öltözötten, ápoltan, emelt fővel járnak.
7. Szem előtt tartják, hogy a problémamegoldók azok, akik iránt van kereslet. A munkaadó az ön felvételével nem növelni, hanem csökkenteni kívánja problémái számát.
1. Bolles, R.N.: What color is your parachute? (Ten Speed Press, Berkeley, 1994).
2. Brown, Michele - Brandreth, G.: How to interview and be interviewed (Sheldon Press, London, 1990).
3. Buskirk, R.H. - Buskirk, B.D.: Selling. Principles and practice (Az eladás elvei és gyakorlata), McGraw - Hill, New York, (1992).
4. Courtis, John,: Getting a better job (Institute of Personal Management, London, 1993).
5. Golzen, Godfrey: Working abroad (Kogan Page Ltd., London, 1993).
6. Hairiside, George: Succeed at your job interview (BBC Books, London, 1993).
7. Nemere István: Hogyan (ne) legyünk munkanélküliek? (Libroservo Kft., Budapest, 1993).
8. Nicholson, J. - Clemie, S.: The right job for you (Rosters Ltd., London, 1991).
9. Pintér Zsolt: Hogyan csináljunk karriert? (HVG, Budapest, 1996).
10. Stoyell, Susan: Write yourself a successful CV (Foulsham, London, 1989).
11. Vincze László: A szakmai önéletrajz írásának újabb fortélyai (Humánpolitikai Szemle 12(7-8), 5, Budapest, 2001).
12. Yates, Martin John: Great answers to tough interview questions (Kogan Page Ltd., London, 1986).
Találat: 1970
