A vezetõ etikája és felelõssége.

Minden társadalom rendelkezik általánosan elfogadott viselkedési normákkal, amelyek elõírják tagjaik viselkedésmódját. Ezek a normák irányítják a szervezetekben is az emberek viselkedését. Az etikus viselkedés mindig a társadalmi értékek és normák gyakorlati alkalmazása.

Az olyan fogalmak, mint demokrácia, testvériesség, hazaszeretet, általában a társadalmi ér 555i87f tékek körébe tartoznak. Ezek absztrakt fogalmak, így a legtöbb ember számára eléggé bizonytalan, ködös tartalmúak. Mégis, pontosan a meghatározhatatlanságuk az, ami a legtöbb ember számára lehetõvé teszi, hogy elfogadja azokat. Ezeket az értékeket mindenki a maga módján magyarázhatja, így szilárdan a magáénak vallhatja.

A társadalmi értékek szolgálnak alapul a társadalmi normák kialakulásához. A társadalmi értékek és normák indítják útjára az etikát és az erkölcsöt. Az etika és az erkölcsök ugyan a társadalmi értékeken és a társadalmi normákon alapulnak, de azt a módot tükrözi, ahogyan az egyén magáévá tette azokat. A törvények néha összeütközésbe kerülnek a családi, vallási, etikai stb. irányelvek által kialakított erkölcsi-etikai normákkal. Mindez jelentõs problémát okoz, az etikus vagy etikátlan, erkölcsös vagy erkölcstelen megítélésben.

A relativizmus (vagyis, hogy bizonyos szituációban valami lehet etikus, ami más szituációban etikátlan) az, ami a vezetõket munkájuk során jogi, erkölcsi, etikai dilemma elé állítja. Milyen mértékû szelektivitást engedhet meg magának a vezetõ. Lehet-e törvényt szelektíven értelmezni? Lehet-e rendeletet, szervezeti szabályt szelektíven interpretálni? A válaszokat három fõ csoportba lehet sorolni: egyértelmûen helytelen, kétes terület, egyértelmûen helyes. Ezeken a területeken csak az a kétes ahol a határvonal meghúzásában a vezetõ személyes felelõssége is felmerül.

Nem árt, ha a vezetõ a jogi, etikai dilemmák elkerülése érdekében betartja:

soha nem szegjük meg a törvényt tudatosan;

mutassunk példát, ismerjük és tartsuk be a szervezeti szabályokat;

tartsuk be a szabályokat, vegyük komolyan a vezetõi hivatás felelõsségét;

tartsuk be az általános kulturális viselkedési normákat.

A vezetõ személyes felelõssége, amely kiterjed mind a jogi, mind pedig az erkölcsi és etikai magatartás területeire, alapvetõen befolyásolja viselkedését:

Önmagával szembeni felelõsség: elsõsorban önmagával szemben kell felelõsséget éreznie. Aki sikeresen oldja meg a jogi és etikai kérdéseket, el tudja kerülni a buktatókat.

A hivatással szembeni felelõsség: a vezetés hivatás. Mint minden hivatásnak, vannak bizonyos mércéi.

A szervezettel szembeni felelõsség: minden szervezetnek vannak hagyományai, szervezeti kultúrája, irányelve, üzleti politikája, amelyek betartását a szervezet minden egyes alkalmazottjától elvárja.

Az alárendeltekkel szembeni felelõsség: a vezetõkön súlyos felelõsség nyugszik az alárendeltjeik munkahelyi létéért.

A tulajdonosokkal szembeni felelõsség: a vezetõt a tulajdonosok állítják a szervezet élére, akitõl joggal várhatják el, hogy érdekeiket érvényesítve cselekedjen.

Az ügyfelekkel szembeni felelõsség: a szervezetek azért léteznek, hogy valamilyen társadalmi szükséglelet kielégítsenek. Ez a szükséglet abból a vevõkörbõl származik, amelyet a szervezet tevékenysége szolgál.

A társadalommal szembeni kötelezettség: a vezetõk felelõsek a társadalomnak a jogi és etikai teljesítményükért. Ez azért indokolt felelõsség, mert tevékenységüktõl nagymértékben a társadalom elõrehaladásának mértéke.