A vezetés természete, eredete. A vezetés általános jellemzői.

Kezdetben a vezetést művészetnek vélték, melyet csak különleges adottságokkal, tulajdonságokkal rendelkező emberek folytathattak sikerrel.

Sokak szerint a vezetés más emberek feletti uralkodás, amit a hatalom birtokában bárki gyakorolhat. Egyre erősödik az az álláspont, hog 121e47b y a vezetés tudomány, mert átadható és tanítható ismeretanyag. Ezen ismeretek rendszerezetté válásával elméletté fejlődött.

A vezetés ma már elsősorban mindennapos munkatevékenység, tanult mesterség. A vezetés a legrégibb művészet és a legújabb tudomány.

A vezetés az adott szervezetben lezajló folyamatokba történő személyes, közvetlen beavatkozás, elsősorban a folyamatokban résztvevő emberek befolyásolása révén.

Az evolúció során az előembert a tudatos és fizikai tevékenység változtatta a mai értelemben vett emberré. A tudatos cselekvésnek két összetevője van:

Ø      vezetési: a tevékenység céljának kitűzése, a cselekvési mód meghatározása, az akarat célra irányítása, az elért eredményeknek a kitűzött célokhoz mérése, összehangolása;

Ø      végrehajtási: a cselekvés maga.

Az egyes embereket közösségekké az együttes cselekvés teszi. A tudatos cselekvés során kialakul egy különleges tevékenység, a vezetés. A közösségben szükségszerűen jelentkezi a vezetés igénye. Legyen:

egy élenjáró, akit követni lehet vagy kell;

olyan, aki mindenkinél jobban tudja, és meg is mondja, mikor, hogyan és mit cselekedjenek.

Az ilyen embert választják ki, vagy fogadják el vezetőül.

A vezetés tehát az együttes tevékenység, a társadalommá fejlődés szükségszerű következménye. Az irányító-befolyásoló tevékenység folyamatos gyakorlásával válik a vezető a szervezet, szélesebb értelemben pedig a vezetők a gazdaság és a társadalom fejlődésének alakítójává.

Első megjelenési formájában: a vezetés közvetlen, ember és ember - vezető és vezetett - közötti kapcsolat. Kisebb csoporton belül a vezető közvetlenül közli elgondolásait, rendelkezéseit mindazokkal, akiknek a cselekedetét befolyásolni akarja. Amikor a közvetlen befolyás az emberek nagy száma miatt lehetetlen vagy sikertelen, megjelenik a vezetés áttételes formája, kialakulnak a vezetés módszerei, szintjei.

A vezetés általános jellemzői:

A vezetés ott és akkor valósul meg, ahol és amikor az együtt tevékenykedő emberek között olyan munkamegosztás jön létre, amelynek alapján egyes emberek feladata a tennivalók meghatározása, a többieké pedig a feladatok végrehajtása.

A vezetés az emberek által meghatározott vagy elfogadott célok elérésére létrejött szervezet keretein belül működik. A szervezetre jellemző, hogy:

emberek és eszközök dinamikus együttese,

céljai és a célok elérésének módjai az idők során változnak,

rendelkezik a hatáskörök és a felelősség hierarchiájával,

egy totális környezet egyik alkotó eleme, ezért a környezethez alkalmazkodnia kell.

A vezetés a szervezetet működteti, a működés a szervezetben tevékenykedő emberek cselekvésében nyilvánul meg.

A vezetésnek biztosítania kell az együttes tevékenységhez szükséges objektív és szubjektív feltételeket.

A vezetés a hatalom gyakorlásának egyik formája. Az emberek egy csoportjára csak azok tudnak befolyást gyakorolni, akik valamilyen hatalommal rendelkeznek. A vezető hatalma eredhet az erőforrások feletti rendelkezési jogból, a kényszerítő eszközök alkalmazásának a lehetőségéből, illetve a vezető tekintélyéből, személyes tulajdonságaiból.